Egy újabb játékszer…

2009. december 9. szerda

…amivel feltétlenül el kellett töltenem az időmet. :-)
Hogy több ismerőst is idézzek: “te semmilyen vackot (ez utóbbi szó egy nem épp nyomdafestéket tűrővel helyettesítendő, ha szó szerint akarunk idézni :-) ) – a szerk.) nem dobsz ki?!?” Tényleg minden hülyeséget elpakolok, egyszermégjólehetvalamire-alapon… így történt ez a gyertyacsonkokkal, vagy olyan formagyertyákkal, amelyek roppant mutatósak, ám miután kiég a közepük 2 cm átmérőjű lyukban, ott marad körben a sok viasz stb.
Régóta dédelgetett álmom volt, hogy kipróbáljam a gyertyaöntést, így kedvenc csomagküldőmtől rendeltem öntőformát sok minden egyéb hasznosság társaságában. Tegnap este keletkezett a barnás (nem színeztem, hanem a sok maradék összeöntve ilyen színt adott), adtam hozzá fahéj illatú illóolajat, s a sikeren felbuzdulva nemrég borítottam ki a formából a zöldest, ami úgy keletkezett, hogy a tegnapról még kimaradt viaszdarabkákhoz farigcsáltam sárga és kék zsírkrétát. A változatosság kedvéért fenyő illatú illóolajat kevertem bele.
Úgy érzem, lesz még folytatás. :-)

Share on Facebook

Illatos és illattalan miazmások

2009. november 30. hétfő

Ahhoz képest, hogy idén ünnepeltük Kazinczy születésének 250. évfordulóját, igazán alkothatnék fantáziadúsabb szavakat is, de most ennyire futotta… ;-) Szóval ígértem, hogy lefotózom az illatos koszorút, íme. Mivel nem volt itthon több gyertya-alátétem (nem tudom mi a pontos megnevezése), így narancskarikára helyezett fahéj illatú mécsest tettem rá. Ez díszíti és illatosítja az irodánkat, a barna gyertyás koszorú pedig az itthoni.
A harang gyorsterápiás céllal készült. Még a pár szabadnap előtti héten amikor már minden létezőm tele volt mindennel, amikor valami hirtelen felindultság ért, akkor nem gyilkolásztam mondjuk (pedig esküszöm, megfordult a fejemben :-D ), hanem egy kicsit tömködtem a rongyot a hungarocellbe, aztán egyszer csak elkészült. :-)

Parafadugó-tábla. Reggelente a ragya kiver, hogy örökké keresnem kell az épp aktuális fülbevalómat, hiába vannak dobozban, ott is mindig elkószálnak, összekócolódnak, így rövidre kellett zárnom a kérdéskört. A dugókba gombostűket tűztem, a tábla a fürdőszobában került elhelyezésre, így kéznél van mindegyik – vagyis egyelőre még nem mindegyik, szépen sorban szedegetem őket elő, ahogy épp következnek. :-)

Share on Facebook

Kiegészítés az előzőhöz

2009. november 29. vasárnap

MrCicnek van egy fekete inge óarany csíkokkal, mondtam is neki, hogy ha azt felvenné fekete nadrággal s abban jönne a bálba*, akkor mi lennénk az Addams Family-ből az új Morticia és Gomez. :-) Már csak azt a tüzes, vérpezsdítő táncot kellene hozzá eljárni, amit a fentebb nevezettek roptak a barlangból kialakított bisztróban. :-D :-D :-D Tudom, dilinyós vagyok, de ez a jelenet mindig megnevettet. :-) :-) :-)

*végül szmokingban jött :-)

Share on Facebook

Báli alkatrészek

2009. november 29. vasárnap

Hosszú-hosszú idő után végre összeülhettünk Bűvössárkánnyal némi közös alkotásra. A kihagyásnak részint az időhiány, illetve az alkotói válság voltak az okozói. Mert ugye fejben varrok, mint egy güzü, de sokszor amikor hazaestem a gályából és fizikailag lett is volna időm gép mellé ülni, csak néztem ki a fejemből órákig ész nélkül, s közben átkoztam magam, hogy ha képes lennék megmozdulni, mennyi mindent alkothatnék… Az utolsó jelentkezésem óta volt néhány történés, többek között lezajlott a Határtalanul rendezvény, ahol új vezetőséget kapott a Céh, innen is gratulálok minden újonnan megválasztott vezetőségi tagnak+az új elnöknek, munkájukhoz sok kitartást nekik, ennyi nőt összefogni nem kis feladat lesz! ;-) Amit biztosan tudok, hogy 2010-től szüneteltetem a szüneteltetést, azaz újra befizetem a tagdíjat. :-) Közben megpróbáltam folyamatosan követni az általam oly kedvelt blogokat, de nem sok sikerrel jártam s azt hiszem, behozhatatlan előnyre tettek szert a többiek, azaz már nem is fogom tudni behozni a lemaradásomat a követésükben de láttam, hogy mindenki rengeteget alkotott.

A múlt héten volt szerencsém itthon tölteni pár napot, így egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, hogy a tegnap este megrendezett bálra összeütök magamnak egy “kollekciót”. Felöltözve ugyan nem készült rólam kép ezidáig, de azt mondta mindenki hogy nagyon csinos voltam, úgyhogy bezsebeltem egy nagy adag dícséretet s máris nagyon jól indult az estém! :-) Íme a ruházatom:
A szoknya fekete taft, egészen hosszú, csak a cipőm orra látszott ki alóla. Bélelt, egész combközépig testhezálló – oly annyira, hogy leülésnél fel is kell húzni kissé -, majd combközéptől hirtelen bővülni kezd lefelé. Be is “zabált” a szoknya 3 méter taftot. :-) A felsőm szabását tekintve kissé denevérujjú, vállban és mell alatt húzott, alapszíne fekete, azon óarany színű nyomott minta. A kabátka – nem is kabátka, mert nincs bélése – szintén óarany színű, rajta vékony vonalakkal élénk arany virágok, anyaga szaténselyem. Mivel kész lettem péntek estére mindennel, így tegnap délben kitaláltam egy táskát is hozzá, az meg ilyen lett:
A szoknya anyagából varrtam, mágneszárral záródik. Eredendően egyszínű fekete minden különösebb csicsa nélkül, de készítettem hozzá egy kdatta-féle virágot az öltözékem anyagaiból plusz egy kis arany organza. A virág biztosítótűvel volt a táskához rögzítve, így bármikor levehető, lecserélhető.

Meg készítettem egy mini, illatos adventi koszorút is, melyen éjfél után meggyújtottuk az első gyertyát, erről kép majd talán holnap, mert bent hagytam a művházban, hogy ott is legyen az asztalomon valami dísz, így advent idején. Boldog várakozást mindenkinek!

Share on Facebook

Újabb fényjáték

2009. szeptember 19. szombat

Share on Facebook

Fényjáték

2009. szeptember 4. péntek

Anno részesei lehettetek a Bejárati ajtó Saga sorozatnak. :-)
Ma ebédre palacsintát sütöttem, s amikor egyszer a tűzhely mellett állva kipillantottam a verandára, a következő kép fogadott:
Azt hiszem, megérte a fáradozást és a festéssel járó kényelmetlenséget – az ilyen és ehhez hasonló apró momentumokért szeretek alkotni. :-)

Share on Facebook

Befőzési őrület :-)

2009. augusztus 30. vasárnap

Csütörtökön, miután a piacon vettünk még néhány “alkatrészt” a zakuszkához, pénteken ütött az igazság órája. :-) Reggel 8-kor nekiálltam, este 7-kor már szárazdunsztban is volt az anyag. :-) Sajnos a dupla adag szinte egész napos munkát adott – no meg megvolt az ingyé’szauna is :-) – de azt kell mondjam, megéri a fáradtságot! :-)
Gizi úgy döntött, hogy csak akkor lehet sikeres a befőzés, ha ő is besegít – miután jó alaposan betakargattam mindenféle pléddel, frottírköpennyel az üveghalmot, ő felfeküdt a tetejére, hogy kölcsönösen melegítsék egymást, mígnem nyitott szemmel bealudt. :-)
Tegnap került sor a 30 kiló paradicsom lének való eltevésére, valamint a padlizsánsütésre. A paradicsom viszonylag gyorsan megvolt a többihez képest, így ebéd után lehetett is tüzet rakni a késő délutáni programhoz. S mivel nem csak igével és munkával él az ember, egy másik tűzön a bográcsban rotyogott egy kis pásztortarhonya, kifejezetten jól esett a padlizsántisztítást emiatt félbe hagyni. S, hogy mi volt a saláta a tarhonyához? – természetesen paradicsomsaláta kibédi hagymával, melyet szintén a hazaút alkalmával szereztünk be. ;-)

Share on Facebook

Kokojza

2009. augusztus 27. csütörtök

…ahogyan Székelyföldön hívják, polgári nevén pedig piros áfonya.

Tegnap már említettem, hogy ma kerül sor az eltevésre, s lőn. Az egész hozott mennyiségből dzsemet főztem, valami fantasztikus ízorgia mondjuk palacsintába, de száraz sültekhez némi vörösborral megbolondítva öntetnek is isteni. Fanyar, kissé kesernyés-édeskés-savanykás, magyarul pont olyan íze van, mint a kokojzának. ;-)
Holnap zakuszkát készítek télire, aztán meg következik a padlizsánsütés. Alkalmasint arról is lesz képes beszámoló.

Share on Facebook

Hazaruccantunk néhány napra, ennek megfelelően ahány nap, annyi új és plusz élmény, pedig hányszor, de hányszor átéltem már mindezt, de ezt SOHA nem lehet megunni! Egy kis egyveleget adok közre – megint készült vagy 500 fotó, már meg sem tudom mondani mennyi DVD telt már meg erdélyi képekkel az elmúlt 20 év alatt, de valahogy mindig valami újat lát a sokat látott szem is, mindig rá lehet csodálkozni a már jól ismert hegyekre, völgyekre, növényekre, meg általában mindenre.

A Bucsin-tető eső után:
A még mindig működőképes állapotban levő vízimalom Gyergyószentmiklóson, a Békényen:
Egy késő délutáni kép a Békényről, anyóspajtiék kertje mellett:

Néhány tájkép Visszafolyóról:
Kürtőskalácsot is sütöttünk:
Az egyik leg-élménydúsabb nap a Libán-tetőhöz kapcsolódik, itt egy egész napot töltöttünk el (a Libán-tető már a Görgényi-havasok része, Gyergyótól mintegy szűk 30 km-re helyezkedik el). Volt gyógynövénygyűjtés teakeverékhez (vízimenta, zsurló, vadmálna-levél, áfonyalevél), vadvirág-gyűjtés (anno a menyasszonyi csokrom is Gyergyó melléki vadvirágokból volt kötve), gombászás (erről bővebben később). Délután a jól megérdemelt flekkensütés következett, a frissen szedett gomba egy kis töredéke volt a köret. :-)


Gombászás – mintegy 20 kilónyi finomabbnál-finomabb gombát sikerült gyűjteni, ezek egy részéből az előbb említett flekkenhez készült köret, egy része a fagyasztóba került, míg egy másik részéből másnap jó nagy adag vegyes gombából készült pörkölt volt a vacsora. Amiket gyűjtöttünk: hirip, csirkeláb, rókagomba, őzláb, marhanyelv, lila pereszke, fenyőalja, pöfeteg, galambgomba, tövisalja. S persze találtunk nem ehetőeket is – vagyis állítólag minden gomba ehető, de van ami csak egyszer :-) – ezekről is van ám fotó, mert amilyen mérgesek, olyan szépek. :-)
Naplemente a Libán-tetőn:
Természetesen hoztunk haza sok-sok kiló nyers kokojzát (hivatalos nevén piros áfonya), ebből holnap dzsemet, valamint befőttet fogok készíteni:
Egyébként is, de azzal meg különösen, hogy itthon képen nyomott ez a fojtott meleg, amikor is alig kapok levegőt, szakad rólam a víz, máris fordulnék vissza!
Vágyom oda, ahol reggel vastag a harmat, kellemes hűvös levegő fogad reggel és este, télen nem ritka a -30 °C fok, teljesen mások az emberek, meg az egész élet úgy, ahogy van…

Share on Facebook

Csanaki élménybeszámoló

2009. augusztus 16. vasárnap

Mint az előző bejegyzésemben írtam, végre-valahára eljutottam én is egy más táborba – nevezetesen Győr-Ménfőcsanakra s túlzás nélkül állíthatom, hogy kimondhatatlanul jól éreztem magam. Hogy a környezetem mennyire viselt el, erről csak ők tudnának mesélni. :-) :-) :-) Évivel, mint az igazi renitens diákok, az első padban ültünk – szerintem kellőképp rászolgáltunk a jelzőnkre. :-D
Méhikének köszönet a kiváló szervezésért, meg minden ott nyújtott dolgokért!

Első nap (vasárnap) szabad gépi tűzés volt a műsor Mártival – no én már itt kezdtem a randalírt, nekifogtam táskát varrni, amihez a gépi tűzést a steppelés jelentette, amit viszont eléggé rühellek, de valahogy ez a táska ezt követelte meg… Szenvedtem is vele rendesen, már mindenki a nyűglődésemen nevetett, de aztán egyszer csak a végére értem. Éjjel 3-kor már az “ahogy én steppelek, nem steppel úgy senki” sakál-vokált nyomattam. :-) De sajnos belém fojtották a művészetet meg a varrást, takarodót fújtak nekem. :-) Vasárnap még mindeközben Metyi segítségével mikróban festettünk. Azt viszont piszkosul élveztem! ;-) Alig vártam, hogy száradjanak a cuccok (amit persze nem annyira akartak, mert odakint szakadt az eső, ergo igen csak párás volt a levegő). De micsoda szerencse, hogy a Simon úr-féle selyemmolinót erős-nyirkosan kell vasalni… ;-)

Hétfőn Évi tanította az atarashit, ott már nem különcködtem annyit, azaz a napi programot (is) varrtam. Csak egy kicsit hajlottam el, azaz nem egészen úgy varrtam ahogy mondta (kicsit megcifráztam a dolgokat), így mindjárt meg is gyűlt velem a baja. :-) Közben a hétfői nap végére a vasárnap elkezdett táskát sikerült befejeznem, meg az atarashis táskával is eljutottam odáig, hogy itthon már egyedül is menni fog.

Kedden következett az íves varrás Gizellával, azzal is elmolyoltam – a fedlap kész, már “csak” tűzni és hátlapozni kell. Utóbbi két munkáról nem mutatok félkész képet, majd ha befejeztem őket, a többiek pedig alant láthatók. Sajnos kedd este haza kellett indulnunk, mert Évi másnap ment dolgozóba, de milyen nagy szerencse, hogy délutános volt, így délelőtt még el tudtunk haladni a Kondorosi útra a rövidáru-kiárusításra. Nem hoztunk szégyent magunkra, a szakvezetés által elvárt mennyiségre ruháztunk be. ;-) Amire én elsősorban utaztam, az a cipzár és a varrócérna. Még nyitva vannak, mindenkinek bátran ajánlom!!!

Nyeregtáska

A táska 100 %-os mivoltához hiányzik még a mágneszár, valamint a vállra akasztható hosszú fül, de már mutogathatónak ítéltem meg. :-) Egyik oldali zsebében van egy félköríves-, valamint egy kisebb téglalap alakú belső zseb, a másik oldalon pedig egy telefontartó és egy karika, amibe a kulcsot lehet akasztani.

Festés eredménye
Felhasznált színek:

  • Bal felső kép balról-jobbra: csau-csau, korallpiros, rozsdabarna, drapp, négerbarna, khakyzöld, sötétzöld.
  • Jobb felső kép: sötét ciklámen első- és másodfestés.
  • Bal alsó kép: khakyzöld+korallpiros másodfestésének parféja.
  • Jobb alsó kép: a “pöttyös” alapja halványdrapp, melyre por alakban fújtunk festéket, a márványozott pedig a törlőruha, amelybe beletöröltem gumikesztyűt, fakanalat, asztalt borító nejlont, festékes edényt, majd az egészet megmikróztam a négerbarna másodfestésében.

Itthon aztán feltétlenül meg kellett varrnom nekem is egy biscornut, azaz szépen magyarul egy ollóőrt. S mi mást is ábrázolhatna életem első ollóőre, mint matská(ka)t? :-)

Share on Facebook