Nyeregtáska

2010. március 10. szerda

Ha az abszolút hatékonyságot nézzük amennyi idő alatt szakszerűen behelyezek két mágneszárpárt, felvarrok 4 jojót, meg megvarrok egy négyrét hajtott hosszú fület, akkor megdöntöttem minden negatív rekordot! :-) Tavaly augusztusa óta ennyi feladat volt még hátra szegény táskán (ami egyébként még a csanaki táborban elkészült), ezekről álmodozott ez a készség magányos éjszakáin, de ma pótoltam rajta az összes hiányosságot. :-)
Mágneszár van mindkét oldalon, a hosszú fül igény szerint lekapcsolható. Bár magamat ismerve, nekem igenis kell a hosszú fül, mert nekem mindkét kezem kell hadonászni állandóan. Az egyik oldali táskarészen van egy üdvözlőlap méretű zseb meg egy félkör alakú zsebféleség (jobb alsó sarok), a másik oldalon pedig egy telefontartó és egy karika, amire kulcs, vagy bármi hasonló felfüggeszthető (jobb alsó sarok). Úgy döntöttem itt a tavasz, úgyhogy nemsoká hordhatom is. :-)

Share on Facebook

De topikos vagyok…*

2010. március 10. szerda

*(idézet A Dalból) :-)

Tudom előre, hogy ez egy igen nyálas bejegyzés lesz, de mit tegyek, a tények makacs dolgok. :-) Előző bejegyzésemben ígértem, hogy majd képernyőre vetem, hogy mit is köszönhetek én a topiknak. Ha csak egy szót használhatnék, akkor ennyi lenne a bejegyzés: MINDENT!

Első hozzászólásomat 2000.09.14-én követtem el, én voltam a 445. hozzászóló (per pillanat 63458-nál járunk). Eleinte még “csak” kötöttem, keresztszemeztem, jól jött egy hasonlóan elvetemült elvakult társaság. Aztán 2001-ben jött az összeomlásom Apu halála miatt. :-( Terápiás céllal vetettem bele magam a foltvarrásba, ami később mondhatni életformámmá vált. S tudom, hogy Apu most nagyon büszkén néz le rám… Ennek a topiknak köszönhetem, hogy annyi fantasztikus emberrel ismerkedhettem meg nem csak virtuálisan, hanem személyesen is. Nem szeretnék felsorolást tenni mert félek, valaki biztosan kimaradna, de engedjétek meg, hogy egy Emberrel kivételt tegyek, hogy egy valakit mégis kiemelhessek, nevezetesen Évit. Mégpedig azért, mert úgy érzem, kettőnk kapcsolata, barátsága – mely természetesen a topikon indult – túlnyúlik a szimpla “tudunkamásikról” kategórián. Emlékszem 2004-et írtunk, amikor sikerült Évit elcsalnom a karcagi táborba – sokaknak akkor szinte még felfoghatatlan volt, hogy a neten ismerkedtünk meg, s akkor, a táborban találkoztunk először személyesen. Nem telt el 2 nap, máris úgy emlegetett mindenki bennünket, hogy “az internetes barátnők”. :-)
A topik közösségteremtő erejéből írtam a művelődésszervezői szakdolgozatomat is akkora sikerrel, hogy a vizsgabizottságból többen is kérték, hogy küldjem el nekik elektronikusan. Persze nem csak az én munkám volt benne, hanem más topiktagoké is, hisz amint szóltam, hogy szakdolgozathoz gyűjtök anyagot s szóljon aki hajlandó lenne kérdőívet kitölteni, máris volt közel 50 jelentkezőm. Köszönet nekik még egyszer!

Szeretem azt, hogy ha valakinek van valami gondja-baja, keres valamit, elég csak beírni, rövid időn belül akad valaki, aki segít. Hogy nem számít a vallási-, politikai-, egyéb hovatartozás, a hobbink az, ami összetart. Persze vannak olykor súrlódások is, de hol nem? Sőt mi több, a magam részéről el tudnék viselni még több építő kritikai megnyilvánulást (nem romboló bírálatot!) is, de ez csak egy dolog. Ha nincs ez a topik lehet, hogy sose tanulok meg egy csomó mindent, hogy nem jutok el olyan helyekre ahova már eljutottam, hogy nem ismernék az ország sok szegletében a nevem (igaz, nem a személyi igazolvány-bélit, hanem a Cicvareket) :-) , az idén már 5. éve, az általam szervezett táborokban nem fordulna meg egyre több fórumos kemény magként. :-)

Esküszöm, órákig tudnék ömlengeni, de nem volnék tárgyilagos, ha csak a pozitív dolgokat hangsúlyoznám. Mi, gyarló emberek sajnos irigyek vagyunk… Van, aki személyes sértésnek veszi, hogy nem tagja ennek a közösségnek. Vajon miért nem, holott megtehetné? Büszkeségből? Vagy inkább csakazértsem?
S ezt a sértődöttségét támadással, becsmérléssel próbálja leplezni. Volt néhány kellemetlen percem-órám-hetem vélt és valós sérelmekből eredő támadás miatt, de nézzük a jó oldalát, amibe nem pusztulunk bele, az csak erősít bennünket! :-) Maplesyrupnak külön köszönet a topik létrehozásáért, gondozásáért és kívánom magunknak, hogy még sokszor 10 évet éljünk meg “együtt”!

Lehet, hogy kicsit se füle se farka bejegyzés született, de remélem, mindenki érti mennyi mindent szerettem volna elmondani pár sorban.

Share on Facebook

Székesfehérvári anziksz

2010. február 28. vasárnap

Szégyen vagy sem, még soha nem jártam a Királyok Városában, eddig… Aki hasonló cipőben jár mint én, s teheti, látogasson el erre a gyönyörű helyre, még ha csak egy napra is.
Sajnos még szerdán sem voltam biztos benne, hogy pénteken el tudunk utazni itthonról (ld. előző bejegyzés), így a szállásfoglalás is utolsó pillanatra halasztódott, de mindig az első megérzés a jó, így a neten elsőre talált szállás nagyon is jó választásnak bizonyult, legyen ez itt a reklám helye. :-)
Nekünk szerencsére most nem csak egy nap jutott, igaz a péntek délutánt szakadó esőben töltöttük el, de ez sem tántorított el bennünket a sétától, a fotózástól. Épp zárás előtt 20 perccel beestünk a Babamúzeumba, hát valami igazi kis mesevilágba csöppentünk, ajánlom mindenki figyelmébe. Az alkalmazottaktól így írásban is elnézést kérek, hogy kicsit hosszabbra sikeredett a látogatásunk, de nem lehetett csak úgy végigrohanni a vitrinek között, s így ők némi túlórára tettek szert. De szolgáljon mentségünkre, hogy nem voltunk egyedül, másokat is magával ragadott az ottani látvány.
Szombaton nekem szívemhez nagyon közel álló program volt, MrCic pedig végre napos időben is fotózhatott, így ízelítőül álljon itt két fotókollázs, csak úgy, kedvcsinálónak:

Ma reggel hazaindulás előtt pedig tettünk némi kiruccanást Csókakőre is várlátogatás címén, ahol nem is értem hogyan, de valahogy hozzánk csapódott egy cicmic. ;-)
S, hogy tulajdonképp mi is volt a székesfehérvári látogatás apropója s a fentebb említett szívmelengető program? Kérem szépen nem más volt mint az, hogy a Foltos topic most ünnepelte születésének és fennállásának 10. évfordulóját. Topikanyu – MAPLESYRUP, áldassék a neve! – megszervezte ezt a szülinapi bulit, aminek keretében volt foltos kiállítás, több előadás, pályázat, bemutatózás, tombolasorsolás, szendvicsevés tele szájjal s közben beszélgetés ;-) , olykor féktelen röhögés, másszor komoly beszélgetés, szóval minden, aminek lennie kell. Igaz, hogy egy centit sem varrtunk, mert nem is ez volt a nap lényege, de mégis sikerült kellemesen elfáradni. :-) Maple, köszönet még egyszer az összes szervezésért, fáradozásért, MINDENÉRT! Bárhogy is igyekeztem, nem tudtam új munkával előrukkolni, így két régit küldtem be.
A kiállításról nagyon sokan készítettek nagyon sok képet, javaslom megtekintésre a fórumot, mely körül a világ forog ;-) , ott sok linket találhattok. :-) Gondolkodtam, hogy mi mindent köszönhetek ennek a fórumnak akár pozitív, akár negatív értelemben, most úgy érzem, hogy nagyon sok mindent fel tudnék sorolni, s azt hiszem hamarosan meg is teszem, de nem most, ebben a bejegyzésben, mert már így is hosszú. :-)
S, hogy összességében milyen volt ez a hosszú hétvége? CSODÁS!!! :-) :-) :-)

Share on Facebook

Zimba

2010. február 28. vasárnap

A Matsák c. szaktopikon olvastam, hogy Gyöngyösön a Szórako-ZOO nevű műintézményben él Zimba, a kisoroszlán (mondjuk a kicsi jelző relatív, már most is cca. 65 kilót nyom).
Mivel a Foltos topic most ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját (következő naplóbejegyzés, mert azt nem lehet csak egy-két szóval elintézni) Székesfehérváron, némi kis kerülővel Gyöngyösön keresztül vitt az utunk, hisz mindig is egy elérhetetlen vágynak tűnt számomra, hogy igazi oroszlánt érinthessek. :-) Egyszer “majdnem” összejött, azóta is szénné nevetjük magunkat az eseten. :-) 2000-ben Floridában a miami állatkert bejáratánál ki volt írva, hogy egzotikus állatsimogató van a területen. Mondanom sem kell, hogy magas térdemeléssel rongyoltunk arrafelé, lelki szemeim előtt már láttam magam, ahogy oroszlánt, tigrist, majmot, miazmást simizgetek – addigra oda is értünk az elkerített részhez, ahol is a következő állatok várták a kíváncsiskodókat: póni, disznó, kecske, juh, nyúl, csacsi… Relatíve frissen végzett agrármérnökként külön tanulmány volt a megnyúlt ábrázatom. :-)
Na szóval, visszakanyarodva Zimbához – azt hiszem, ehhez fogható élmény nem ér minden nap az életben, hogy kezemben foghatom egy oroszlán mancsát, hogy szájába veszi a kezem, rágcsálja (és nem leharapja), nyalogatja, bújik mint egy igazi macska. :-) Azt mondta az egyik gondozója, hogy kb. március közepéig járkálhat még szabadon, addig nyitva tartási időben bármikor simogatható. Aki szeretne önmagának, vagy a gyerkőcének egy életre szóló élményt szerezni, szerintem csapjon meg egy gyöngyösi kirándulást (persze előtte egy telefont érdemes megereszteni, nehogy addigra már bekerüljön a nagyok közé.

S a végén egy búcsú-kézcsók, személyesen Zimbától :-)

Share on Facebook

Székely Sampler SAL Saga II.

2010. február 23. kedd

Már napokkal ezelőtt elkészültem a második mintasorral, de csak most reggel tudtam úgy fotózni, hogy ne kelljen vaku. Nagyon élvezem a hímzését, már alig várom a következő adagot Barbitól.

Share on Facebook

Válság

2010. február 21. vasárnap

Nem, nem a mostanság mindenrejóhivatkozásialapnak tekintett gazdasági válságra gondolok, annak kialakulását, kezelését, megszüntetését célzó intézkedéseket bízzuk az önmagukat világ urainak képzeltekre… Egoista módon magamról beszélek, valamint a bennem dúló érzelmi-, s ennek követezményeként kialakuló alkotói válságra próbálok itt célozgatni.
Sosem voltam híres semmiféle magabiztosságról – minden nemű érzelmi megnyilvánulásom a kisebbségi érzéseimet hivatott palástolni kisebb-nagyobb sikerrel -, de az utóbbi időben úgy éreztem, hogy kezdek egy kicsit egyenesbe jönni magammal. Tervek és ötletek tömkelege zsong(ott) a fejemben, meg is adtam már magamnak a kezdő lökést – s akkor jött egy igen nagy bumm, egy pofon, ami azt erősítette meg bennem, hogy a társadalom értéktelen tagja vagyok, aki csak kóvályog mások körül, aki semmit nem tud alkotni, kiépíteni maga körül, csak rombol… S mindezt egy olyan személytől, akitől végképp nem vártam volna, s azóta tényleg csak kóválygok, mint egy zombi. :-( A varrógépre rá sem bírok nézni, telehajigáltam a varróasztalom mindennel, hogy reggelente amikor felkelek, ne is lássam a Bűvössárkányt. :-| Pedig jó lenne nekifogni a terveim megvalósításának, mert igenis tartozom magamnak ennyivel! A kedves jóakarómat természetesen legszívesebben lefejelném, de próbálok nem leereszkedni a szintjére. Kanbéka után szabadon: úrinő vagyok, vagy mi a… (itt egy nem szalonképes szó következne) :-) :-)

Ugyan varrni képtelen vagyok, de megszállottan kötöttem, mert nem tudok csak úgy üldögélni órákig ész nélkül, úgyhogy elkészültem egy vállkendővel. Alapja a Gail-kendő, azonban a befejezése egy kicsit más.

Share on Facebook

Székely Sampler SAL Saga I.

2010. február 6. szombat

A tegnap esti ígéretemhez híven, ma reggel fotó készült az első fázisról. Sajnos, itt Istenhátamögött Alsón nem lehet ám kapni akármilyen hímzővásznat, csak csomagküldéssel tudtam volna megoldani, így erre a fehér alapra készült (egyébként,nyers, vagy szürke len lett volna, de ezt a tervet sem adtam fel!), s a hímzőcérnák is azért lettek ilyen színesek, különben egy színnel hímeztem volna – de már tudom, hogy mi lesz belőle és hol lesz a helye, de ezt fedje jótékony homály mindaddig, amíg kész nem lesz. ;-)

Share on Facebook

Ha keresztben áll a szem

2010. február 5. péntek

Életem első “igazi” kézimunkájának készítésekor cirka 6 éves lehettem. Keresztanyámtól kaptam egy készletet, négy kis textilszalvéta volt kidrukkolva keresztszemes mintával, osztott hímző is volt mellékelve, már csak varrni kellett. Szorgalmasan neki is estem, kivarrtam, anyukám géppel beszegte a széleket – emlékeztem rá, hogy anyu sokáig használta is a konyhában kancsóterítőként, aztán sokáig nem találkoztam a varrománnyal.
Most hétvégén amikor otthon voltunk, rákérdeztem s kiderült, hogy biza megvan még mind a négy darab, igaz már agyonmosott állapotban, de még kivehető a minta. Lefotóztam, s elhoztam nektek megmutatni, hogy micsoda krix-kraxok születtek anno, horribile dictu mekkora csomókkal (sic!) a hátoldalán . :-) :-) :-) Őszintén remélem, hogy nem csak valami torz énkép mutattatja velem azt, hogy azóta sokat fejlődött a finommotorikám s a precizitásom. :-D :-D :-D
S, hogy miért is mutattam mindezt? Csatlakoztam Barbi felhívásához, a Székely Sampler SAL-hoz. Eddig még soha nem csináltam ilyet (mármint xszemes SAL-t), úgyhogy épp itt az ideje. Az első feladatot már abszolváltam, de képet csak holnap tudok mutatni, mert Barbi kifejezett kérése volt – mondjuk jogosan -, hogy ne vakuzzunk ha csak egy mód van rá, úgyhogy fotó holnap reggel születik.

Share on Facebook

Tudom, már kicsúsztam a 8 napból is, de tiszta szívből kívánom minden kedves Látogatómnak a szokásos sallangokon túl, hogy sikerüljön megvalósítania álmait, hogy legyen annyi ideje alkotni, hogy akár már rá is unjon ;-) , hogy soha ne fogyjanak el a megvalósítandó ötletek! :-)

Illene egy kis számadást végeznem az elmúlt évről, ez azonban kicsit hosszadalmas lesz/lenne, így az marad majd a következő bejegyzésre – hogy miért? A cirmogás végén kiderül… Mindig is evett a fene, hogy hogyan lehetek annyira béna, hogy eddig képtelen voltam megtanulni horgolni főleg azok után, hogy kismillió könyvem, újságom, netről letöltött leírásom van hozzá. A kötés és a foltvarrás alapjait is elsősorban autodidakta módon sajátítottam el, úgyhogy már csak ezért is bosszant(ott) a dolog – nos, a héten körbebástyáztam magam mindenféle szakirodalommal, s nekifogtam. Természetesen ezek még nagyon az alapok, de lassan eljutok oda, hogy ne keverjem a hamis-, a kis-, a rövid-, a fél- és ilyen-olyan pálcikákat. :-) :-) :-) Ezek az első szüleményeim:
S, hogy hova készülnek ezek? Egyelőre csak bele a vakvilágba (bár elképzelések már vannak), aztán egyszer majd visszaköszönnek itt-ott. :-) Köszönöm szépen mindenki karácsonyi és újévi jókívánságait, főleg a felépülésre vonatkozóan! Szerencsére már magam mögött tudhatom Tüdő Gyula bácsit, hogy a fene enné meg az öreget, pofátlanul beállított és a nyakamon lógott jó két hétig… :-( Végül aztán szilveszter előtt pár nappal elutaztunk anyósomékhoz, ahol is a sógornőmtől kaptam ajándékba egy, a TV-ben oly sokat reklámozott Pro-V gyalut:
Már többször használtam mióta megvan, tényleg nagyon éles, ma pedig a saját bőrömön is megtapasztalhattam, hogy mennyire… hááát ENNYIRE:
Így most aztán elmondhatom, hogy véremet adtam az ebédért… :-) :-)

Share on Facebook

Életjelek, melyeket mostanában mutatok…

2009. december 25. péntek

Ha megkérdezné valaki, hogy mit kaptam Karácsonyra – “tüdőgyulladást, vagy valami hasonlót”, válaszolhatnám… :-|
Köszönöm mindenkinek a jókívánságokat az egészségi állapotomra és egyebekre vonatkozóan – hétfőn már nem húztam tovább sem az időt, sem a fuldoklásomat, elmentem a dokihoz, aki le is kapott 20 körmömről azonnal, hogy hol voltam eddig. :-( Igazából nem is én lettem volna a sorban a következő, de egyszer csak megjelent a doki az ajtóban, hogy “no, az jöjjön be aki így köhög”… Megvizsgált, kikérdezett, majd felírt valami lórúgás antibiotikumot, szteroid tartalmú vackokat (püff neki, megint nem indulhatok az olimpián), szigorú ágynyugalmat írt elő. Kérdezte, táppénzre vegyen-e? Mondtam, semmi értelme, hisz szabadságon vagyok… :-| Így aztán minden nemű erdélyi utazás kútba esett, itthon ápolgattuk egymást (közben MrCic is lerokkant). Nem mondom, izgalmasabb ünnepnapokat is el tudnék képzelni, mint állandó lázmérést, majd betegen némi konyhai teendőket ha nem akartunk éhen pusztulni pont Karácsonykor*, de jelentem, rossz hírem van az ellenségeim számára, (ezt is) túléltem! ;-) Lassan gyógyulttá nyilvánítom magam, s kissé megkésve, de annál nagyobb szeretettel kívánok minden kedves Olvasómnak, Látogatómnak, Blogbarátnőnek kellemes Karácsonyt arra az időre ami még az ünnepből hátra van!
*nesze nekünk kivándorlás, ezzel biza együtt jár a család- és rokonmentesség is, de hát mi akartuk, önként és dalolva…..

Share on Facebook