Székpárnák

2010. augusztus 27. péntek

Valamikor régen, nem sokkal azután, hogy megvettük az első varrógépemet, varrtam szivacspárnákat a kerti műanyag székekre. Semmi fakszni nem volt bennük, hisz akkor még nem foglalkoztam foltvarrással, de még csak lehúzható sem volt a huzatuk. Egyszerűen körbevarrtam két anyagdarabot és slussz-passz.
Nos, az idő vasfoga* rendben megette 14-15 év alatt, régi terv, hogy újakat varrjak. MrCic viszont közölte, hogy igazából úgy illene, ha valamilyen foltos technikával készülnének…
Nos, előszedtem a maradékos dobozokat (meg Bonnie oldalát), s így születtek meg a székpárnák. Gazdagon tűzöttek, hogy kevésbé gyűrődjenek meg masszívabbak legyenek, hátoldalán pedig kiszedhető a szivacs, így szükség esetén moshatók.
Hogy miért pont 8 darab? Mert nyolc műanyag székünk van, melyekből négy van állandóan használatban. Tehát ha csak “félgőzzel ülünk”, akkor a háttámlához is lehet tenni, ha meg teljes körű a székfoglalás, mindenkinek jut. :-)

Együtt az összes:

Színenként:
(mivel mindegyik párnának más-más a tűzése, ezért készítettem róluk közelebbi fotót is)


* Az idő pénz. A pénz beszél, a kutya ugat. Amelyik kutya ugat, az nem harap. Tehát: az idő nem harap – de akkor miért van neki vasfoga??? :-)

Share on Facebook

Csanaki élménybeszámoló – 2010.

2010. augusztus 21. szombat

Nagy örömömre szolgált, hogy idén is eljuthattam a Méhike által szervezett ménfőcsanaki táborba. De nem csak, hogy egyszerűen eljuthattam, hanem még oktatni is felkértek, ez külön megtiszteltetés volt, remélem nem okoztam csalódást. :-)
No de vegyük szépen sorba, hogy mi minden történt azon a héten.

1. nap
Hétfőn fél 6-kor felkerekedtünk Naturitával, hogy meghódítsuk a nyugati végeket, alig pár perccel Márti órakezdése után már be is futottunk. Márti régi, hagyományosan kézzel varró technikákkal ismertetett meg bennünket, kicsit másképp. Így aztán géppel varrtunk nagymama virágoskertjét, almacsutkát, részeg ember lépéseit, drezdai tányért, s volt aki eljegyzési gyűrűt is varrt.
Hogy mi lesz belőlük még nem tudom, eddig egyedül a drezdai tányért “használtam fel”, abból még a táborban varrtam egy táskát.
Ahhoz képest, hogy gyorstechnikának volt titulálva, még éjszaka is ezzel molyoltunk, de ez szerintem így van rendjén egy táborban! :-)


2. nap
Gabicza tanította a konzervdoboz bevonást nagyon profi módon, nem ám csak belegyűrjük a bélést a belsejébe és ott egye meg a fene, hanem szépen, dobozhoz simulóan. Nagyon tetszik a módszer, azt hiszem fogom még alkalmazni. A minap is “véletlenül” kiürült egy újabb konzerv itthon. ;-)
Meg még tanultunk tőle egy gyors ananászblokkot is, amit nem papírra kell varrni, hanem csak úgy, gyorsan le is gyártottam belőle 6 blokkot, a terv már fejben kész, hogy mire fogom felhasználni! :-)
A doboz huzata azért pont ilyen színű, hogy passzoljon a varrósarokba, hisz mégis csak itt fog lakni. :-) A hímzett virágokért külön köszönet Naturitának! :-)


3. nap
A 3. napon következtem én, a körbargello technika ismertetésévél. Én is (majdnem) gyorstechnikának tituláltam, aztán itt is volt némi elmolyolás, bár a táborlakók szerint hajcsár-tanító néni voltam ;-) , de szerintem senki nem bánta oly nagyon, hisz szinte mindenki teljesen készre fejezte a karácsonyfatalp-takarót/kerek asztalterítőt.
Külön öröm volt számomra, hogy még a Táborvezető Asszony :-) is varrt, sőt még Lonci is. :-)

Amiket én vittem mintadarabnak:
A sok gyönyörűség, ami ezen a napon született a szorgos varrók keze alatt:
4. nap
Évi következett a cafatos technikával, amiről Juhizs is beszámolt a napokban blogjában. Ismét narancssárga árnyalatban kellettgondolkodnom, mert bár a lakás számtalan zugában van zsebkendősdoboz-huzat, a varrószobában még nem volt, EZIDÁIG. :-) Ez tulajdonképp egyetlen doboz, csak mind a 4 oldala kicsit más.
5. nap
Lonci ismertette a társasággal a ferdén szabott görög mintát – ezt módomban állt volna Tihanyban is elsajátítani, de ott épp akkor egy másik tanfolyamon voltam, így nekiestem ennek is, itthonra már csak a keretezés maradt, nemrég fejeztem be ezt is.
Nincs olyan messze már a karácsony, mint amilyennek először tűnik, úgyhogy karácsonyi mintás anyagokból varrtam.
Nagyon nagy köszönet a szervezésért, isteni tábor volt, fantasztikusan éreztem magam. Ehhez az érzéshez persze nagyban hozzájárult az is, hogy nagyon jó társaság volt, valahogy meg sem kottyant a napi, mindössze 3-4 órás alvás. :-)

Persze a tábor előtt sem tétlenkedtem nagyon, elkészültem egy régóta vágyott vasalólappal is, vagy ezer éve hevertek ezek az UFO-blokkok egy kosár mélyén, most megkapták méltó helyüket. A vasalólap mérete kb. 60 x 80 cm, teflonos vasalódeszka-huzat az egyik oldala, a másik pedig blokkokból varrt és kukacolt. A belseje deszkára való filcbetét, plusz még egy réteg vastag molinó. Feltekerhető, összeköthető, így kis helyet foglal.

Ja, s még egy aprósággal bővült a varrósarki lakók száma, a szék karfájára készítettem egy le-fel patentolható zsebet, hogy ha varrás közben hirtelen el kell rejteni valami eszközt lehetőleg úgy, hogy bármikor azonnal kéznél legyen s ne kelljen hosszú percekig keresni, hát ide bele lehessen pottyantani.
Hirtelen ennyi egy szuszra. :-)

Share on Facebook

Mai kedvenc képem :-)

2010. augusztus 7. szombat

Készült Jászberényben, a közös varráson. A képet elnézve tényleg közösen varrtunk! :-)

Közreadó: Juhizs

Share on Facebook

Lellei UFO-leépítés

2010. augusztus 6. péntek

Mint azt már említettem volt egy pár nappal ezelőtti bejegyzésben, Balatonlellén tanultuk többek között a fonalas felületdíszítést és a tűfestést is.
A fonalasomnak annyi híja volt csak, hogy hátlapozni kellett, plusz a tubust felvarrni. Ezt bonyolítottam egy kicsit azzal, hogy paszpólt készítettem a széléhez – ha már vettem a Gáboréknál a kéderező talpat (szerintem sokkal szebbet lehet vele készíteni, mint a cipzárvarróval).

A tűfestett madaras képnél pedig csak a tubus alsó szélének rögzítése hiányzott.
Arccal a következő feladat elé! :-)

Share on Facebook

Tádáááámmmm!

2010. augusztus 6. péntek

Íme, itt van Ő személyesen, végre elkészült!
Hármas ír lánc technikával készült, mérete: 160 x 210 cm. A barnás négyszögek kukacolva vannak, aztán már csak az átlóknál robogtam végig hullámvonallal, meg a széleken.
Így fest a helyén:

Vagy két évvel ezelőtt kezdtem el varrni a fedlapot, de azt sem sikerült befejeznem, aztán valahogy mindig csak csúszott a folytatás, már-már stabil UFO-nak számított… De most, hogy már a varrósarok is átalakult, meg ország-világ előtt megígértem, meg amúgy is utálok ágyazni s mégis csak valami stílusossal kellene letakarni az ágyunkat, hát befejeztem végre. :-) Mintegy két órával később lettem kész mint azt terveztem, mert közbeszólt a vihar miatti kötelező áramtalanítás, de ennyi csúszás kell is, legalább Gizi is kipróbálhatta, hogy milyen alatta (!) szunyókálni, amíg én gombostűztem a szélét. :-)


Most elégedett vagyok, jöhet a következő UFO-felszámolás! :-)

Share on Facebook

Metamorfózis

2010. augusztus 3. kedd

Preambulum
Tegye a szívére a kezét mindenki és jelentkezzen az, aki még soha nem végzett bútortologatást egy kisebb méretű szobában csak azért, hogy az nagyobbnak tűnjön, hogy valahonnan plusz hasznos területet varázsoljon elő.

Indoklás
Hogy mi volt előbb a tyúk vagy a tojás, arra angol kutatók állítólag már megtalálták a választ, bár (Kanbéka után szabadon) dombon ülő fűcsomó legyek, ha ezt a teóriát meg nem támadja valaki a közeljövőben… :-) De, hogy mi volt előbb a két szobánk közül a kisebbikben, hálószoba-é, avagy varrószoba, akkor nincs az a magasabb erő, aki azt merné állítani, hogy utóbbi. :-) Ám manapság azt szoktam mondogatni, hogy anno a hálószoba egyik sarkában alakítottuk ki a varrósarkomat, ma meg gyakorlatilag a varrodában alszunk. :-D Nos, az éjjel egyszer felébredtem, kipattant egy isteni szikra s ki is gondoltam mindent, ma alig vártam, hogy hazaérjek a gályából s úgy nekiestem a varrókuckónak, mint foxi a lábtörlőnek. :-) Szerintem maga Nagy Sándor sem oldotta meg a gordiuszi csomót annál gyorsabban, mint ahogy átforgattam mindent.




Zárszó
Attól tartok, hogy lassan de biztosan készre kellene már varrnom a több évvel ezelőtt elkezdett ágytakarót, hogy az ágyunk méltó legyen a környezetéhez. ;-)

Share on Facebook

Táborok éve…

2010. július 31. szombat

…nekem ez az idei, de ez nem panasz, SŐT! :-)
Valahogy úgy jártam idén, mint a síró nyuszika, amikor tegnapelőtt is meg tegnap is a folyóparton járt, meg most is oda siet. :-) br /De, hogy milyen meggondolások alapján sikerül pont a dunántúli táborokat kipécéznem, hát ne firtassa senki. :-)

Kezdődött áprilisban a tihanyi táborral, ahol is rengeteg mindent tanultunk, lassan már fel sem tudom sorolni, hogy mi mindent. Így jár, aki nem írja a blogját rendszeresen, s lassan de biztosan 40 felé közeledve bizony már a meszesedés rögös útjára lép. :-) Volt táskavarrás, görög csíktechnika, zsugorkázás, textilékszer, 4 különböző neszesszer ugyanazon alapból kiindulva stb. Sajnos még szinte mindenem félkész állapotban van, de amint elkészülök, mutatom.

Júniusban Balatonlellén voltam, ott megtanulhattuk a passziánsz-technikát Szánky Judittól, kipróbálhatta ki-ki a saját gépén a tűfestést a Zsuzsa instrukciói alapján, gyorsrozsdáztunk és színkiszedtünk a Ildivel, részt vettünk a lellei Dorkas Folton Folt Klubbal a “Varrjunk a szabadban SziZsu pedig megmutatta nekünk, hogy hogyan lehet szabályos spirál alakban fonalakkal díszíteni a quiltünket. A legtöbb (majdnem) kész dologgal ebből a táborból sikerült hazajönnöm, azonban a fotókészítés még várat magára. Éjszakába nyúlóan varrtunk, piszkosul élveztem azt a 4 napot.
Az időjárás másokhoz kevésbé, hozzám viszont annál kegyesebb volt, ugyanis én valahol 20 fok körül érzem magam a legjobban, s ez ezen a héten adott volt. A Balatonban való fürdőzés elmaradt, lévén szinte állandóan valamilyen riasztás volt érvényben, csak a lábamat sikerült bevizeznem, ha már egyszer arra jártam.
A lellei tábor örök érvényű tanulsága: körkéssel nem szabad citromot vágni! ;-)

Júliusban volt a karcagi tábor, ez legalább helyben volt, de hát ugye az elsősorban nekem munka, pontosabban több hónapos előmunkálatok után a tetőzés. :-) Talán szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy az idei nagyon jól sikerül, a Marikánál van napi rendszerességgel beszámoló, de olvashattok saját benyomásokról több résztvevőnél is. Ha majd egyszer nem éjfél körül ülök neki blogot írni, akkor megpróbálom a teljesség igény nélkül összeszedni, hogy ki mindenki számolt be a táborról részleteiben. :-)
Volt táskavarrás Györgyivel, úti varróstáska gyűrűs mappából, valamint sashiko-mintával díszített neszesszer és könyvborító Évivel, korak-technika Gaudiné Marikával, szombaton pedig a tavalyihoz hasonló ötletbörze.
Az árusok közül itt volt az Ili Textilház Martfűről, két nap is itt volt Szép Gábor a kütyüjeivel és varrógépszelídítő tehetségével a foltvarró lányok-asszonyok nagy-nagy örömére, s legnagyobb örömünkre a “Hunyadis fiúk” is elfogadták meghívásunkat, s hozták a szebbnél szebb anyagaikat. Hogy a foltvarrós férjek hogyan fogadták utólag a feleségek pénztárcaürítési akcióit, lapzártánkig nem érkezett hír. ;-)

Augusztusban pedig Ménfőcsanakra sietek, ahol átesek a tűzkeresztségen, ugyanis felkértek oktatni. A körbargello technikát fogom körbejárni, hogy stílusos legyek. :-) A majdani eredményről a későbbiekben fogok beszámolni.

Dióhéjban ennyi.

Share on Facebook

Kiegészítés az előzőhöz

2010. június 8. kedd

Most láttam, hogy Susan a blogjában egy egész bejegyzést szánt a miskolci hétvégének képekkel körítve, fogadjátok szeretettel.

Share on Facebook

…amikor megláttam, hogy micsoda szasikó munkái (mit munkái, műalkotásai!) vannak Susannak.No de ne szaladjunk mindennek elébe, kezdjük szépen az elején. :-)

Június 5-6-án került megrendezésre a Japán Foltvarró Hétvége a MFC szervezésében Miskolcon. Több tanfolyamra is lehetett volna jelentkezni, de számomra valahogy egyértelmű volt, hogy a szasikóra megyek, mert úgy voltam vele, hogy a többi tanfolyamot még bármikor kifoghatom valahol az országban ha nagyon akarom, de ez lehet, hogy egyszeri és megismételhetetlen, most kell megragadni a talán soha vissza nem térő alkalmat. Megcsodálhattuk Susan kisebb-nagyobb munkáit, a 2010-es nagydíjas alkotását is, az államat még most is keresnem kell. :-) Már a képen is látszik, hogy mennyire részletgazdag, de ezt élőben látni, hát maga a CSODA! Susan egy igazi tündérbűbáj, igazán öröm volt tőle tanulni. S ami még családiasabbá tette a varrást az az, hogy kényelmes fotelekben ülhettünk, úgyhogy úri dolgunk volt. :-) Ráadásul most kivételesen nem néztem úgy ki, mint egy málhás szamár, mert csak a kézi varrós cuccokat kellett vinnem. Szombat délután a kimonókról hallhatunk egy roppant érdekes előadást (persze voltak más előadások is, de én csak arról tudok beszámolni, amin részt vettem), egy igazi élmény volt. Mondjuk az is, amikor a japán hölgy annyira belemerült a mesélésbe, hogy nem csak azt mondta el ami előzőleg le volt adva Ildinek tolmácsolásként, hanem Ildi felé fordulva nagy lelkesen japánul mesélt, s csak mesélt, nem kis derültséget keltve ezzel. :-) A szállásunk is fantasztikus helyen volt, a környék is szép, az ellátás is nagyon rendben volt. :-)
Persze nem lettem kész minden elkezdett mintával, de jó úton haladok, így amint elkészülök, azonnal mutatom. Árusok ismét voltak szép számban, de egész büszke vagyok magamra, hogy csak  leg-életbevágóbb dolgokat vásároltam.:-) Többek között azért (is) szeretem az ilyen összejöveteleket, mert nagyon jó találkozni a régi ismerős foltvarrókkal, miközben újakat is megismerek. Nagyon jól éreztem magam, most már teljes erővel készülhetek a balatonlellei táborra, miközben még erősen lógok a tihanyi beszámolómmal…

Köszönet a szervezőknek a munkájukért!!!

ui. S persze nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy míg mi szórakoztunk, a hobbinknak élhettünk, nagyokat nevettünk, addig tőlünk mindössze pár kilométerre tragédiák sorozata történt, sokaknak akkor veszett el mindene, fordult ki sarkából az élete, egy élet munkája veszett kárba pár óra leforgása alatt… :-(

Share on Facebook

Feleszmélés nélkül

2010. május 18. kedd

Tegnap este gondoltam egyet, kikapcsolódásképp nekiültem egy újabb táskának, éjszaka eljutottam addig, hogy ma reggel már csak a fület kellett rátenni, meg az egyik zseb csak gombostűvel volt letűzve. Azzal a nem titkolt szándékkal varrtam, hogy megy a MESKÁra, de előtte bevittem a gályahelyre megmutatni – erre az egyik kolléganő ránézett és közölte, hogy sehova nem megy ez a táska, ez neki KELL ÉS KÉSZ! Még meg sem melegedett nálam, épp csak lefotóztam reggel. De mielőtt nyélbe ütöttük volna az üzletet, kértem 10 percet, és a negyedik zsebet is rögzítettem. ;-)

Ha csak minden második táskára volna ekkora érdeklődés, már akkor is igen csak jó lenne a mérleg. :-)

Share on Facebook