Május-4-5-ét Algyőn töltöttem. Kora tavasszal szomorúan vettem tudomásul, hogy lemaradtam az algyői hétvégére való jelentkezésről – aztán hetek (talán hónapok) teltek el, amikor is kiderült, hogy lett üresedés, hát madarat lehetett volna velem fogatni! A program: középhaladó szabad gépi tűzés + fúziós technika.
Szerénytelenség lenne azt mondani, hogy tudok tűzni, de azt azért mégsem mondhatom, hogy nem.
Volt is aki meg is kérdezte, hogy “te miért jössz tűzős tanfolyamra? ??” Kérem szépen, a válasz roppant egyszerű: Csoki-Folt Ágitól tanulni, semmihez nem fogható élmény, azt nem lehet kihagyni.
Pénteken egész nap “csak” szabad gépi tűzés volt – eleinte elmélet+vetített diák nézegetése, aztán papírra rajzolás, majd következett az addig tanultak éles bevetése.
Este aztán nekem extra élményben is részem volt, hisz a szálláson Ági volt a szobatársam – a traccsparti közben teljesen olyan érzésem volt, mintha már sok-sok éve ismernénk egymást. Sikerült is másnapig szövegelni, így helyet adtunk annak a mondásnak, miszerint “rendes ember nem fekszik le aznap, amikor felkelt”. 
Másnap meg majdnem elkéstünk a tanfolyamról, olyan jól sikerült a reggeli hosszas kávézás (Ági, azóta is szinte minden reggel emlegetlek, remélem csuklasz!
)
A gyakorló darabokról még nem készültek fotók, ígérem hamarosan felteszem azokat is, de sokkal jobban izgatott a fúziós falikép befejezése.
Szombaton aztán következett a fúziós varrás, amikor szabtunk, hullámvartunk, tűztünk, vágtunk, ragasztottunk, applikáltunk és így tovább.
Nos, ez a darab valóban fúziós lett, több okból is:
- ezen a néven égett be a magyar köztudatba Dena Crain által is előszeretettel alkalmazott technika
- a tűzésnél használtam olyan motívumokat is, melyeket addig is próbálgattam de valljuk meg, nem elsöprő sikerrel – Áginak köszönhetően megtanultam néhány mesterfogást, így játszi könnyedséggel ment most a megvalósítás
- a díszítésnél felkerült kis csigavonalas dudorok még 2008-ban készültek a káposztásmegyeri “játszóházban” (Ildi vezette), azóta egy dobozban várták a sorsukat – most bekövetkezett
- a kép alján található spirálvonalú fonalfelvarrást meg még 2010-ben tanultam SziZsutól a balatonlellei táborban (anno ennél a képnél is alkalmaztam)
- végül, de nem utolsó sorban, mivel az utolsó öltéseket ma reggel, a filagória-béli kávézáskor varrtam a képre, megvalósítottam a foltvarrók körében oly népszerű “Varrjunk a szabadban!” megmozdulást is.
Fantasztikus kis hétvége volt, köszönet a szervezőknek, elsősorban
Gabinak és
Editnek!
A rendezvény helyszíne az
Algyői Faluház volt, nagyon kellemes kis hely, a büfében kapható kávé pedig egyenesen kiváló!
A műhelymunkákról készült fotók
itt tekinthetők meg.
