Nyílt egy új könyvesbolt a gályahely szomszédságában, tegnap bementem. Az egyik polcon megláttam a címben is említett könyvet, levettem a polcról és találomra kinyitottam. Mint azt pár beírással ezelőtt említettem, nem vagyok bigott hívő de hiszem, hogy van egy felsőbb akarat. Hogy miért írom mindezt? A 114. oldalon nyílt ki, az ima címe: Áldd meg a rendetlenséget.
Engedelmetekkel bemásolom, majd írok még pár gondolatot…
Szalad a ház, Uram, és emiatt
a kedvem is csapong. Megkaptam
az üzenetedet, amelyben az állt,
akár az írás a szívem falán:
Bölcsebb dolog az első hóvirág
után kutatni tavasszal, mint
a zokni elveszett párja után
a szennyes között; jobb halomba
söpörni a leveleket, és beleugrani,
mint a sarokban búslakodni:
jobb a gyermek ajkáról pitypang-
ernyőként szálló kacagást
kergetni, mint a pormacskákat
az ágy alatt. Áldd meg, Uram,
ezt a csodálatos rendetlenséget,
és küldj ki a kertbe, játszani.
Hiszem, hogy nem véletlen, hogy pont itt nyílt ki, pont most.
A legnagyobb bajom az adventi időszakkal és a karácsonnyal, hogy sokaknak messze nem arról szól amiről tényleg szólnia “kellene”, hanem a kapkodásról, zűrzavarról, rohanásról, pénzköltésről… MrCic az előbb jött be a garázsból és mondta, hogy a rádióban is arról témáznak, hogy zaklatottak az emberek, egymást tapossák a bevásárlóközpontokban…
Jónak találtatott a tavalyi adventi koszorú, még gyertyát is találtam elraktározva, idén is csak jelzés-értékű ajándékot kap mindenki az ismerősi/rokoni körben, s bár lenni mit itthon tevékenykedni (kivételesen ezen a hétvégén nem dolgozom), most igenis kezembe veszem az öt kötőtűt és folytatom a zoknim kötését…
Annyi gondolat kavarog a fejemben, de nem is igazán tudom megfogalmazni mindegyiket, de aki érteni akarja, hogy mit szerettem volna mondani a beírásommal, így is érteni fogja.