Cirmogda

Eredeti elképzeléseimmel ellentétben – miszerint a mackókötés lesz majd a nyerő – rizsszemmintával kötök.
Van valami defektem , nem igazán ugrálok a keresztben csíkos sálakért. S mivel ennél a fonalnál elég periodikusan váltakoznak a színek, így csak a hosszában csíkos változatot tartottam elképzelhetőnek, ehhez kezdésnek felszedtem 400 szemet. Tiszta felemelő élmény, mire végigkötök egy sort!

Valami fentebb említett förmedvény elkapott, a fejem mint egy vízilóé, a szemeim majdnem kiugranak a helyükről. Na mindegy, innen szép nyerni!
Így utólag már azt hiszem hiába lehetne kívánni kellemes ünnepeket meg hasonlókat azoknak akik engem olvasnak, de remélem mindenkinek jutott olyan, amilyet szeretett volna. Nekem ez nem egészen jött össze, de lehetett rá számítani, ha már az egész évi ámokfutás után nem voltam hajlandó semerre se menni itthonról… Viszont elmondhatom, hogy egy hete akkor kelünk és fekszünk, akkor eszünk-iszunk, amikor jól esik, és ez minden negatívumot feledtet.
A karácsonyfa idén minimalista és naturalista volt, csak és kizárólag szalmadíszek.Alatta volt többek között ”A horgolás bibliája” c. könyv, mert valahogy ez a kézimunka elkerült az évek során és elhatároztam, hogy ha belepusztulok is, akkor is megtanulok horgolni!
Egyelőre még a varrogatás nem jött össze, egyedül hajtogatott papírzsebkendő-tartókat eszkábáltam egy nagyobb társasági vacsora alkalmából pár hölgyemény részére, viszont kötöttem, mégpedig ezt:
Ha első ránézésre nem lehetne kivenni, hogy mi ez az amorf valami, akkor megmutatom használat közben is.
Tulajdonképp nem más, mint egy ujj nélküli kesztyű, azaz szimpla kézmelegítő. Szintén öt tűvel kötve, mint a zokni.
A fonal abból a ‘kontingensből’ származik, amit akkor vettem az Ald*ban, amikor a zokni-alapanyagot is. Mivel 75%-a gyapjú, igen csak jól melegít. Maradt még jócskán fonalam, úgyhogy azt hiszem nekiesek egy sálnak is, csak egyszerű mackókötéssel.
S akkor még össze kell állítanom a tennivalók-listát, amit már csak azért is közre kell adnom, hogy legyen majd aki számon kéri rajtam és ne tudjam elsumákolni a dolgot.

Most kivételesen nem a nagymama a megfejtés, hanem: én.

A nyáron nyílt egy Aldi a közelünkben, nagyon sokszor igazi kincsekre lehet ott lelni az időszakos termékek között. Így volt ez mindkét fonallal – csak nektek árulom el, hogy nem csak ezekben a színekben vettem. Az, hogy mi fog még belőlük készülni, egyelőre számomra is titok, most ez a sál és egy újabb pár zokni született. Nem igazán szeretem a szobapapucsot – pontosabban elfelejtem felhúzni és emiatt MrCic féltőn mindig rám szól. Ezt elkerülendő, a rendes zokni tetejére felhúzom az ilyen kötöttet és akkor fellép a kecske és a káposzta esete.

Ráadásnak egy Menyus-fotó:

“Ugye most nem akarod pofátlanul azt állítani, hogy nem nekem van idekészítve ez a kosár?!?”