Csúsztatás

2009. május 18. hétfő
Annyi túlórám összejött a közelmúltban, hogy úgy döntöttem, ma csúsztatok, mert megérdemlem! ;-)
Így aztán nem maradt más hátra – vagyis maradna más is, de ezt helyezem előtérbe ;-) -, mint a hűvös szobában varrogatás (főzni majd estére fogok, MrCic ma vizsgáztat, így csak későn jön haza).
Legalább haladok a KÉM-mel, aminek elkészült egy újabb eleme.

Közben kitaláltam azt is, hogy mit varrok meg a Kultúraquiltek mostani fordulójára, fejben már megvan. Vagy mondhatnám úgy is, hogy még nincs teljesen kész, de már majdnem elkezdtem. ;-)

A tegnapi megjegyzésekre, tippekre majd a következő hozzászólásban reflektálok. :-)
Most pedig vissza a tűhöz, cérnához!

Share on Facebook

Előző életemben…

2009. május 17. vasárnap
…valószínűleg mazochista lehettem. Hogy honnan eme feltételezés? – az egyik lehetséges ok kiderül majdan a bejegyzés végén. :-)
Először is szeretném megköszönni mindenkinek az együtt érző szavakat, hozzászólásokat, leveleket, egyebeket Menyus kapcsán. :-( Nagyon-nagyon mélyen érint a dolog, többet nem is tudok róla írni – talán majd egyszer…

Közel két hétig anyósomék tartottak megszállás alatt minket, közben a gályahelyen mások istentelen trehánysága révén a nyakamba zuhant egy pályázat megírása, alig voltam itthon. :-| Amikor véletlenül hazataláltam, nekiestem a varrogatásnak, mert a milliónyi elmaradásom mellett (ezer bocs és anyamedve azoktól, akik felé komoly restanciáim vannak) két határidős meló is befittyent.

Az egyik cuccos már kész van – viszont azt nem mutathatom, mert meglepetés lesz, azt majd június elején tudom itt a blogban prezentálni. Ellenben a hátoldaláról meg tudom mutatni a címkét, amit a textilcímkék analógiájára készítettem.

A képen “lefestettem” minden adatot – egyrészt, hogy ne áruljam el a meglepetést az illetőnek (kicsi az esély, hogy bárki az érintettek közül olvasná a blogot de tudjuk, kicsi a világ…), másrészt a teljes nevem és telefonszámom van még rányomtatva. Fehér lepedővászonra vasaltam fel a címkét s kézzel, rejtett öltéssel rögzítettem a munka hátoldalára.

Következzék hát a vélt/valós mazochizmusom (egyik) bizonyítéka, vagyis annak csak egy kis töredéke, ami már kész van, azaz mola technika nehézselyemből.
Márta néni, ismét meghajlok nagyságod előtt, nálam már ennyi selymezés is kimeríti a közösség elleni izgatás fogalmát. :-)

Egyelőre ez még csak egy KÉM, majd ahogy haladok, egyre többet mutatok róla. :-) Ja, hogy mi lesz belőle? Várom a tippeket! :-)

(36évi várjon az esetleges tippeléssel, mert neki már meséltem a projektről) ;-)

Share on Facebook

A Szivárvány Híd

2009. május 7. csütörtök
(egy Norvég legenda ihletéséből)
Az erdő szélén, dombok lábánál,
Buja zöld réten hol idő megáll.
Hol férfi és nő hű barátja fut,
Miután földi idejük lejár.
Mert itt, e- és túlvilág határán,
Hol minden kedvenc nyugalmat talál,
Ezen az aranyló földön, játszanak,
Míg átlépik a szivárvány hidat.
Már nem szenvednek kíntól, bánattól,
Újjászületnek, testük meggyógyul.
Az egészségük ismét a régi,
Csak a régi társ, ami hiányzik.
Szaladnak a füvön, gondtalanul,
Míg egy nap megállnak, szemük keres.
Fülük hegyezik, érzik a szagot,
Majd hirtelen, egyikük elszakad.
Mert tekintetük újra összeér
Újra együtt vannak, ember és társ.
Egymáshoz futnak, barátok régről,
Elszakadásuk ideje elmúlt.
A szomorúság, és a búbánat,
Örömmé válik a két szívben.
Szeretetben egyesül, örökké,
S áthaladnak a szivárvány hídon.

© 1998 Steve and Diane Bodofsky. Minden jog fenntartva.
© 2005 Gasparin Balázs. Minden jog fenntartva.

Ég Veled, kicsi Menyus! :-(
Share on Facebook

Reggeli fények

2009. április 23. csütörtök

Tudtam ám én, hogy azonnal előbukkan az összes hibája amint felkerül az ajtóra (éjszakai festések böjtje), de majd alkalomadtán kijavítgatom. :-) Egyébként egész más az összhatás odabent a verandán, bár még az igazi fényjátékot nem lehet tudni milyen, lévén egész éjjel esett az eső s még most is igen csak borongós az idő.

Ajtóüveg kintről-befelé nézve:
Ajtóüveg bentről-kifelé nézve:

Share on Facebook

Kész a KÉM! :-D
Ma, 22 óra 26 perckor megtörtént az utolsó ecsetvonás is a 110×65 cm-es ajtóüvegen. Ahogy a képen látszik – a tegnapi paparazzi megint felütötte fejét a konyhában -, az épp bal kézzel történik ;-) – jelzem igen nagy hasznát vettem festés közben, hogy ún. “kétkezes” vagyok. :-)
Holnap reggel visszakerülhet az ajtó a helyére, no meg a konyhánkban is végre visszaállhat a régi rend. A mai vacsorát a változatosság kedvéért a nappaliban fogyasztottuk el. :-)

Share on Facebook

Bejárati ajtó Saga III.

2009. április 21. kedd
Terveimmel ellentétben nem lettem kész ma minden zölddel, van még egy kis híja – így már nem is merek ígéreteket tenni magamnak, miszerint holnap este késznek nyilváníthatom a piktorkodást. Persze minden attól függ, hogy mikorra tudok hazaérni. Ma ennyire futotta:

Hogy honnan-honnan nem, de előkerült valahogy egy paparazzi is, míg én pingáltam… ;-)

Közben ma reggel munkába menet eszembe jutott, hogy az angol WIP (Work In Progress) után szabadon, nevezhetném akár KÉM-nek is, úgy mint szülő Munka. :-)

Share on Facebook

Bejárati ajtó Saga II.

2009. április 20. hétfő

Bármennyire is szerettem volna, 6 óránál előbb nem tudtam elszabadulni a gályahelyről, így csak jóval utána tudtam nekifogni pingálni – 11 óráig (némi vacsoraidő-kieséssel) eddig jutottam.
Mondjuk igen csak érdekes most a konyhánk, leginkább az asztal alatt lehetne igazán jól közlekedni. ;-) Aki már járt nálunk tudja, hogy az átlagnál hosszabb, ellenben annál keskenyebb konyhánk van; namármost ebben terpeszkedik középen a kihúzott asztal tetejére hajított ajtó, marha jól nézünk ám ki. ;-) )) S előreláthatólag egész héten így fogunk leledzeni – hiába no, zajlik a műhelyélet. :-)
Apropó! – mondtam már, hogy MrCic egy imádnivaló hapsi? ;-) )

Share on Facebook

Bejárati ajtó Saga I.

2009. április 19. vasárnap
Igen mozgalmas – vagyis inkább élménydús – hétvégém volt, csupa szeretem-dolog történt velem. :-)
Először is szombaton elmentem Kecskemétre a régiós varrásra. Ezernyi ismerős, ezen kívül sikerült arcokat is párosítanom néhány virtuális ismerőshöz, többek között KicsiKatóhoz is, s ennek külön örülök.
Talán mondanom sem kell, egy centi cérna nem sok, de annyit sem varrtam el, helyette állandó zsizsegés stb. :-) A kiállítás csodálatos volt, a szervezés is, a kecskeméti lányok igazán kitettek magukért. Köszönet nekik még egyszer!
Azonban a legnagyobb élmény számomra az volt, hogy végre valahára megismerkedhettem szülővárosom, Zenta foltvarróival.

Még a múlt héten “szétrobbantottuk” a régi sziklakertet, az a nyomorult tarack szinte teljesen teret hódított magának, úgyhogy újraépítettük. Beszereztünk hozzá még jó néhány új növényt, ma délután lett teljesen kész, azonban fotó még nem készült róla.

Ellenben van egész sorozatom a címben is szereplő bejárati ajtóról, melynek üvegét már vagy két éve tervezem megfesteni. Hááát, most érett meg rá az idő, neki is estem mint bolond tehén a fiának. :-)

Először is, nagyjából megrajzoltam a mintát, ráragasztottam az üveg hátoldalára és elkezdtem kontúrozni.

“Röpke” 3 óra hossza alatt el is készültem a körvonalakkal, kezdődhetett maga a festés.

Mintegy negyed órával ezelőtt hagytam abba, eddig jutottam. Holnap gálya után folytatom, majd mutatom meddig jutottam.
Share on Facebook

Restanciák…

2009. április 13. hétfő
…tömkelegével rendelkezem, ezeket próbálom kisebb-nagyobb sikerrel pótolni.
Túl vagyok egy nagy családi banzájon, azaz anyukám másik lakásba költözött; MrCic és én ketten festettük ki a lakást, valamint hordtunk fel szinte mindent a 2. emeletre – jó kis kaland volt, megérne egy külön posztot. :-| De ha minden búmat és bánatomat leírnék ezzel kapcsolatban, túl menne minden privát szférán, úgyhogy csak egy írásjelet tennék a feladat mellé, miszerint kipipálva…
A régi tervemhez ragaszkodva ha kissé megkésve is, de elkészült a tavaszi, immáron hagyományosnak tekinthető fazonra megvarrt konyhai függönyöm, amihez készítettem egy színben hozzáillő tavaszi hangulatú koszorút is.

No és amivel igazán lemaradásban voltam, az a Kultúraquiltek Kenya-fordulója.
A gályahelyi bolondokháza és a festés anyunál elvitt minden időmet és energiámat, a többiektől kértem (és kaptam) haladékot, így immáron azt is meg tudom mutatni.
A háttér értelemszerűen a szafarira és az ott tobzódó nagymacskákra utal, az előtérben pedig a Mombasa híres jelképe, a két hatalmas Elefántagyar, melyek a Moi sugárút felett ívelnek át.
A kép megvalósításánál gépi trapunto technikát alkalmaztam, ezáltal az agyarak domborúak lettek és kiemelkednek a háttérből – ez a tény sajnálatos módon nem látszik a fotón, de higgyétek el nekem. ;-)

Igaz, hogy egy nagyon kedves ismerősnek készítettem Húsvét alkalmából ezt a két csibét meg a hungarocell tojást, de virtuálisan küldöm minden kedves Látogatómnak is. :-)

 

Share on Facebook

A mai festés végeredménye

2009. február 22. vasárnap

Azaz még nem egészen, mert ami a 4 pohárban volt még szárad, ugyanis azok nem selyemmolinók, hanem a vastagabbikkal próbálkoztam. Kép majd holnap. :-)
Nos, a többi pedig ilyen lett. A bal alsó képrészlet “érdekessége”, hogy a madeirák/csipkék/miazmások mind ugyanabban a festékben üdültek, s szinte nincs két egyforma színű. Volt egy, ami majdnem fehér maradt, azt nem is tettem oda a többihez.

Share on Facebook