Igaz, hogy úgy ígértem egy héttel ezelőtt, hogy folyamatosan jelentkezem, de mire hazaértem a napi táborozásból, addigra nem igazán volt erőm foglalkozni sem a fényképekkel, sem a számítógéppel, se semmivel. 
Számomra már az is nagy előrelépés volt, hogy 4 évi táborszervezés után idén végre varrni is tudtam – igaz, csak az első két napon s akkor is csak ebéd után, de hát ne legyek telhetetlen. 
Hétfőn reggel 8-kor megérkezvén a tábor helyszínére, elkezdtem a kipakolást a regisztrációhoz, nem sokkal utána meg is érkeztek az első fecskék; összesen mintegy 30 nőci futott össze a ráhangoló táborra. Mint az előző bejegyzésemben is írtam, egy úti takaró elkészítése volt a feladat, bento box technikával. Évi igen csak eredményes okító néninek bizonyult, kedd estére szinte mindenki kész volt a munkával. Ehhez mondjuk hozzátartozik az is, hogy voltak akik munkatábornak fogták fel a foltvarró tábort, így aztán még éjjel is zúgtak a varrógépek, le-fel jártak a varrótűk a kézben. A képkollázson látható, hogy már az első két nap alatt is szinte minden volt – oktató hallgatása figyelmesen, földönvarrás, külön teremben takarón hasalás és fércelés, miazmás.
A következő képeken pedig a kész munkák láthatók, mármint azok munkái, akik eljutottak odáig, hogy fotózható állapotba kerüljön a művük. br /Látható, hogy ahány takaró, szinte annyi variáció és mindegyik más-más miatt különleges.
Ah…de jó volt nektek. Gyönyörűeket varrtatok.