Argentína – gaucho

Ugyan másfél órát említettem az imént, de közben láttam, hogy Ildimár kiterítette kártyáit, így önkényesen megteszem én is (gyk. imádok renitenskedni ).

Amikor Ildi elárulta, hogy következő állomásunk Argentína, nekem azonnal a pampa ugrott be – jól van na, természetközeli vénám mindig előjön, lett légyen szó bármilyen témáról – sokáig vívódtam, hogy a pampát milyen formában ábrázoljam, hogy ragadjak-e ki egy jellegzetes növényt, vagy csak úgy általánosságban, de aztán beugrott, hogy igazán jellegzetes élőlénye nem is növény, hanem állat, egész pontosan a szarvasmarha. Argentína marhatenyésztő nagyhatalom, mintegy 55 millió haszonállatot tartanak. S, hogy kik terelgetik ezeket a jószágokat? Hát a latin-amerikai “cowboyok”, azaz a gauchók.

Buenos Aires kikötőváros volt és hihetetlen mértékben fejlődött a külkereskedelem (marhabőr, sózott hús), ezért az export érdekében megadóztatták az országon belüli húsfogyasztást, és elengedték a kivitelek megadóztatását. Háromszorosára emelkedett a hús és a föld ára, majd megkezdődtek a bekerítések. Az addig nomád életmódot folytató gauchók elvesztették megélhetési forrásaikat. Egy 1815-ös rendelet kimondta, hogy minden vidéken élő ember, akinek nincs birtoka, cselédnek minősül, és köteles az ezt igazoló papírt magával hordani. A gaucho cseléd, vagy csavargó lett. Ettől kezdve állandósult a vidéki szegények, gauchók élet-halál harca a kapitalista nagybirtokosok reguláris hadseregével szemben. Rengeteg népballada, monda született e kitaszított betyárok harcáról.
Keresgéltem ihletadó képek között, találtam egy grafikát, ami igazán megfogott az egyszerűségével és eldöntöttem, azt használom sablonnak a mola technikához. Zárójelben jegyzem meg, hogy ha nekem egyszer valaki azt mondja, hogy önként és dalolva fogok molát varrni, körbekacagom.

A háttéren valahogy nem is méláztam, az szinte egyértelmű volt számomra, hogy poncho legyen. S hát végül, ez lett belőle: