…avagy a gépsárkány (Pfaff) újjáéledni látszik hamvaiból.
Úgy vagyok vele, mint Mabel a “Csengetett, Mylord?”-ban, hogy idejét sem tudom már, hogy mikor varrtam utoljára. Azt meg ne is firtassuk, hogy mikor volt az utolsó blogbejegyzés (tudom, több mint két és fél éve… szégyen és gyalázat!).
A legutóbbi itteni bejelentkezés óta nagyon sok minden történt az életünkben, talán van egy kis felmentésem is a hiányzásra. A legnagyobb változás, hogy 20 évnyi szolgálati lakásban élés után 2015 őszén saját kecóba költöztünk, egészen pontosan most a banknál vagyunk albérletben. Közbejött még egy doktori disszertáció összekalapálása és megvédése is, szóval minden más előnyt élvezett a varrással szemben, no de reszkessetek hosszú téli esték, jövök!
Az új lakásnak az egyik nagy előnye (sok minden más között), hogy van külön varrószobám, már nem kell osztozni a hálószobával, mint eddig. Sajnos még mindig eléggé mostoha körülmények uralkodnak, vagyis még sok minden provizórikus, de már megközelíthető a varrógép. Mr. Cic legnagyobb örömére felhajtásra kerültek a(z általam) már-már elfeledett farmerek. Számomra viszont a legnagyobb öröm, hogy végre újrakárpitoztam a konyhaszékeket. Szegényekre már igen csak ráfért a “ráncfelvarrás”, mert a kb. tíz évnyi nyüstölés nem múlt el nyomtalanul, igen csak ütött-kopott volt mindegyik. A kis őszi dekoráció meg már csak ráadás.
Azt kell mondjam, hogy nagyon jól esett a lelkemnek is a varrogatás még akkor is, ha csak ilyen mezítlábas dolgok születtek. Öltögetés közben éreztem csak igazán, hogy mi maradt ki az életemből az elmúlt időszakban.


Nagyon örülök, hogy olvashatlak bár, a mezőgazdasági krónikák is igen élvezetesek voltak, de ez egy kicsit közelebb áll a szívemhez!
Edit néni!
Örülök én is, hogy írhatok, hogy van mit írnom és bízom benne, hogy lesz ennél több is!
Udv a varros vilagban!
szertlek olvasni, hajra!