Most mondhatnám, hogy örömmel varrtam, holott pedig nem. 
Hozott anyagból dolgoztam, ami anyagnak esze ágában sem volt ott maradni ahova hajtottam és/vagy vasaltam, sokszor még a gombostűt is kilökte magából, cserébe viszont foszlott, rojtolózott… Szóval, nem volt őszinte a mosolyom miközben varrtam, de azért nyűglődés ide-oda, a végére csak összeszoktunk 
.
(hamarosan utazik is a jogos tulajdonosához, azaz a megrendelőhöz)
AÁ!
Még egy novellacímbe is beillik a kép neve
Szépke, bizony, mint minden kezed munkája!
UK (utókérdés): Hol van ez a gyönyörû veranda?? Nálatok keletkezett?
Pusszancs és még sok ilyet
UI: Egyszer hozok én is anyagot, de mosolygósat
AKM
AKM!
Ha rákeresel itt a blogban a “filagória” címszóra, akkor megvilágosodsz építmény ügyben.
Mosolygós anyag megbeszélve!
Hát nemhiába….a kitartás mindig kifizetődik…:)…Gratulálok NAGYON szép lett
…Na és ötletes….Mindig nyerek inspirációt 