Egy kis (ingyen)reklám

Tegnap Gizicica és Buksmorgebkutyaállat élelmezésének gyakorlati továbbvitele érdekében ellátogattam az Aldi nevű műintézménybe, mely üzletről a véleményemet soha nem is rejtettem véka alá. Mióta megnyílt, azóta a kedvenc boltom (vehetjük reklámnak is, majd a számlaszámomat alkalmasint megadom a cég felsővezetői számára, amennyit én már reklámoztam őket ugyi, s hát eddig ingyé’… mondjuk sok illúzióm nincs ezzel kapcsolatban, azt hiszem maradunk is ennél a konstrukciónál
Az egy dolog, hogy onnan szerzem be az élelmiszer java részét (mint említettem volt nem csak magunknak, hanem 4lábúinknak is), s mindig találok ott igazi kincseket is a mindennapi szükségleteink kielégítésén túl, s eddig még soha nem csalódtam a minőségben, ár/érték arányban, kiszolgálókban.
Legújabb szerzeményem egy utolsó darab címen erősen leértékelt árú irodai kisszekrény. Amikor megláttam, azonnal kigyulladt odabent ama bizonyos kislámpa. Érdekes, mert hát ott volt ez a cucc régóta, de valahogy eddig elkerülte a figyelmem, ám most egymásra pillantottunk. Teljesen lapjaira volt szerelve, egyedül beizmoztam a kocsiba. MrCic ugyan nem is volt itthon, de én azonnal nekiálltam összeszerelni. Úgyhogy mire hazaért, már majdnem kész voltam, épp csak a kerekek voltak hátra. A fiókok sínen futnak a végükön botlasztóval, tehát ki sem tudom rántani, a legfelső fiókban van egy plusz betét műanyagból írószerek rendszerezésére. Hirtelen annyi mindent bele tudtam süllyeszteni ami eddig a polcon porosodott, hogy kedvem szottyant rendet vágni az asztalon és környékén. Tudom, hogy csak átmeneti a rend, de most nagy örömködés van.
Véghez vittem egy kis újrahasznosítást is – a fokozatosan ürülő DVD-s dobozok kiválóan megfelelnek gombok tárolására, csak majd nem szabad elfelejteni, hogy fejjel lefelé kell kezelni, különben térdig fogunk járni a gombokban egy-egy meggondolatlan mozdulat után.

Ja, és akkor még egy kis reklám, a Varróvilágé. Azt hiszem, foltos körökben nem nagyon kell már Gábort és az ő boltját reklámozni, de most mégis úgy érzem, hogy meg kell tennem. Szombaton elvittem hozzá Bűvössárkányt egy ráncfelvarrással egybekötött botoxkezelésre nagygenerálra. Ambivalens érzéseim voltak, mert egyrészt a szívinfarktus kerülgetett ahogy szegény gépet szétkapta mint foxi a lábtörlőt, másrészt meg öröm volt látni, hogy milyen szakértelemmel és szinte gyengédséggel nyúl egy-egy mélyen megbúvó kis belső alkaltrészért. Bár gyanítom, hogy ha nem vagyok jelen, úgy szedte volna szét ahogy igazán szokták a szakik, de gondolom látott már egy-két riadt női arcot ilyen beavatkozáskor, így jobbnak látta óvatosnak lenni.
S, hogy milyen lett a végeredmény? – jobb, mint újkorában! Úgyhogy köszönöm itt is!!!