Tegnap Gizicica és Buksmorgebkutyaállat élelmezésének gyakorlati továbbvitele érdekében ellátogattam az Aldi nevű műintézménybe, mely üzletről a véleményemet soha nem is rejtettem véka alá. Mióta megnyílt, azóta a kedvenc boltom (vehetjük reklámnak is, majd a számlaszámomat alkalmasint megadom a cég felsővezetői számára, amennyit én már reklámoztam őket ugyi, s hát eddig ingyé’… mondjuk sok illúzióm nincs ezzel kapcsolatban, azt hiszem maradunk is ennél a konstrukciónál
Az egy dolog, hogy onnan szerzem be az élelmiszer java részét (mint említettem volt nem csak magunknak, hanem 4lábúinknak is), s mindig találok ott igazi kincseket is a mindennapi szükségleteink kielégítésén túl, s eddig még soha nem csalódtam a minőségben, ár/érték arányban, kiszolgálókban.
Legújabb szerzeményem egy utolsó darab címen erősen leértékelt árú irodai kisszekrény. Amikor megláttam, azonnal kigyulladt odabent ama bizonyos kislámpa. Érdekes, mert hát ott volt ez a cucc régóta, de valahogy eddig elkerülte a figyelmem, ám most egymásra pillantottunk. Teljesen lapjaira volt szerelve, egyedül beizmoztam a kocsiba. MrCic ugyan nem is volt itthon, de én azonnal nekiálltam összeszerelni. Úgyhogy mire hazaért, már majdnem kész voltam, épp csak a kerekek voltak hátra. A fiókok sínen futnak a végükön botlasztóval, tehát ki sem tudom rántani, a legfelső fiókban van egy plusz betét műanyagból írószerek rendszerezésére. Hirtelen annyi mindent bele tudtam süllyeszteni ami eddig a polcon porosodott, hogy kedvem szottyant rendet vágni az asztalon és környékén. Tudom, hogy csak átmeneti a rend, de most nagy örömködés van.
Véghez vittem egy kis újrahasznosítást is – a fokozatosan ürülő DVD-s dobozok kiválóan megfelelnek gombok tárolására, csak majd nem szabad elfelejteni, hogy fejjel lefelé kell kezelni, különben térdig fogunk járni a gombokban egy-egy meggondolatlan mozdulat után.
Ja, és akkor még egy kis reklám, a Varróvilágé. Azt hiszem, foltos körökben nem nagyon kell már Gábort és az ő boltját reklámozni, de most mégis úgy érzem, hogy meg kell tennem. Szombaton elvittem hozzá Bűvössárkányt egy ráncfelvarrással egybekötött botoxkezelésre nagygenerálra. Ambivalens érzéseim voltak, mert egyrészt a szívinfarktus kerülgetett ahogy szegény gépet szétkapta mint foxi a lábtörlőt, másrészt meg öröm volt látni, hogy milyen szakértelemmel és szinte gyengédséggel nyúl egy-egy mélyen megbúvó kis belső alkaltrészért. Bár gyanítom, hogy ha nem vagyok jelen, úgy szedte volna szét ahogy igazán szokták a szakik, de gondolom látott már egy-két riadt női arcot ilyen beavatkozáskor, így jobbnak látta óvatosnak lenni.
S, hogy milyen lett a végeredmény? – jobb, mint újkorában! Úgyhogy köszönöm itt is!!!


Csodás a varrósarkod! Bárcsak nálunk is lenne hely ilyesminek!
Kicsit sárgulok, szuper jó varrósarkod van! Sajna nekem sincs erre helyem, mindig az étkezőt foglalom el varráskor
Vagy ha nem is fizetnének érte, de bevehetnének az egyik reklámfilmjükbe és megkérdezhetnéd a törtmagyar riportertől, hogy igazi-e a mikrofonja:)))))))
A dc-tartó doboz nagy ötlet. Még sosem realizáltam, hogy fordítva is van értelme.
br /br /Kisszekrény juhéj, nekem is van immár két új, egy egy nagyasztal, a régieket ghamarost kidbom, mintegy hónapja tart a szobá átrendezése. Még nincs kész… khm…br /br /Ja, és akkor már le is cserélted a te régi, öreg gépszétkapó segítségedet?
)) Mondjuk, megértem, B.Sárkányhoz úccse nyúlna.