De topikos vagyok…*

2010. március 10. szerda

*(idézet A Dalból) :-)

Tudom előre, hogy ez egy igen nyálas bejegyzés lesz, de mit tegyek, a tények makacs dolgok. :-) Előző bejegyzésemben ígértem, hogy majd képernyőre vetem, hogy mit is köszönhetek én a topiknak. Ha csak egy szót használhatnék, akkor ennyi lenne a bejegyzés: MINDENT!

Első hozzászólásomat 2000.09.14-én követtem el, én voltam a 445. hozzászóló (per pillanat 63458-nál járunk). Eleinte még “csak” kötöttem, keresztszemeztem, jól jött egy hasonlóan elvetemült elvakult társaság. Aztán 2001-ben jött az összeomlásom Apu halála miatt. :-( Terápiás céllal vetettem bele magam a foltvarrásba, ami később mondhatni életformámmá vált. S tudom, hogy Apu most nagyon büszkén néz le rám… Ennek a topiknak köszönhetem, hogy annyi fantasztikus emberrel ismerkedhettem meg nem csak virtuálisan, hanem személyesen is. Nem szeretnék felsorolást tenni mert félek, valaki biztosan kimaradna, de engedjétek meg, hogy egy Emberrel kivételt tegyek, hogy egy valakit mégis kiemelhessek, nevezetesen Évit. Mégpedig azért, mert úgy érzem, kettőnk kapcsolata, barátsága – mely természetesen a topikon indult – túlnyúlik a szimpla “tudunkamásikról” kategórián. Emlékszem 2004-et írtunk, amikor sikerült Évit elcsalnom a karcagi táborba – sokaknak akkor szinte még felfoghatatlan volt, hogy a neten ismerkedtünk meg, s akkor, a táborban találkoztunk először személyesen. Nem telt el 2 nap, máris úgy emlegetett mindenki bennünket, hogy “az internetes barátnők”. :-)
A topik közösségteremtő erejéből írtam a művelődésszervezői szakdolgozatomat is akkora sikerrel, hogy a vizsgabizottságból többen is kérték, hogy küldjem el nekik elektronikusan. Persze nem csak az én munkám volt benne, hanem más topiktagoké is, hisz amint szóltam, hogy szakdolgozathoz gyűjtök anyagot s szóljon aki hajlandó lenne kérdőívet kitölteni, máris volt közel 50 jelentkezőm. Köszönet nekik még egyszer!

Szeretem azt, hogy ha valakinek van valami gondja-baja, keres valamit, elég csak beírni, rövid időn belül akad valaki, aki segít. Hogy nem számít a vallási-, politikai-, egyéb hovatartozás, a hobbink az, ami összetart. Persze vannak olykor súrlódások is, de hol nem? Sőt mi több, a magam részéről el tudnék viselni még több építő kritikai megnyilvánulást (nem romboló bírálatot!) is, de ez csak egy dolog. Ha nincs ez a topik lehet, hogy sose tanulok meg egy csomó mindent, hogy nem jutok el olyan helyekre ahova már eljutottam, hogy nem ismernék az ország sok szegletében a nevem (igaz, nem a személyi igazolvány-bélit, hanem a Cicvareket) :-) , az idén már 5. éve, az általam szervezett táborokban nem fordulna meg egyre több fórumos kemény magként. :-)

Esküszöm, órákig tudnék ömlengeni, de nem volnék tárgyilagos, ha csak a pozitív dolgokat hangsúlyoznám. Mi, gyarló emberek sajnos irigyek vagyunk… Van, aki személyes sértésnek veszi, hogy nem tagja ennek a közösségnek. Vajon miért nem, holott megtehetné? Büszkeségből? Vagy inkább csakazértsem?
S ezt a sértődöttségét támadással, becsmérléssel próbálja leplezni. Volt néhány kellemetlen percem-órám-hetem vélt és valós sérelmekből eredő támadás miatt, de nézzük a jó oldalát, amibe nem pusztulunk bele, az csak erősít bennünket! :-) Maplesyrupnak külön köszönet a topik létrehozásáért, gondozásáért és kívánom magunknak, hogy még sokszor 10 évet éljünk meg “együtt”!

Lehet, hogy kicsit se füle se farka bejegyzés született, de remélem, mindenki érti mennyi mindent szerettem volna elmondani pár sorban.

Share on Facebook

5 Comments

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Next Post
»