Hosszú-hosszú idő után végre összeülhettünk Bűvössárkánnyal némi közös alkotásra. A kihagyásnak részint az időhiány, illetve az alkotói válság voltak az okozói. Mert ugye fejben varrok, mint egy güzü, de sokszor amikor hazaestem a gályából és fizikailag lett is volna időm gép mellé ülni, csak néztem ki a fejemből órákig ész nélkül, s közben átkoztam magam, hogy ha képes lennék megmozdulni, mennyi mindent alkothatnék… Az utolsó jelentkezésem óta volt néhány történés, többek között lezajlott a Határtalanul rendezvény, ahol új vezetőséget kapott a Céh, innen is gratulálok minden újonnan megválasztott vezetőségi tagnak+az új elnöknek, munkájukhoz sok kitartást nekik, ennyi nőt összefogni nem kis feladat lesz! Amit biztosan tudok, hogy 2010-től szüneteltetem a szüneteltetést, azaz újra befizetem a tagdíjat.
Közben megpróbáltam folyamatosan követni az általam oly kedvelt blogokat, de nem sok sikerrel jártam s azt hiszem, behozhatatlan előnyre tettek szert a többiek, azaz már nem is fogom tudni behozni a lemaradásomat a követésükben de láttam, hogy mindenki rengeteget alkotott.
A múlt héten volt szerencsém itthon tölteni pár napot, így egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, hogy a tegnap este megrendezett bálra összeütök magamnak egy “kollekciót”. Felöltözve ugyan nem készült rólam kép ezidáig, de azt mondta mindenki hogy nagyon csinos voltam, úgyhogy bezsebeltem egy nagy adag dícséretet s máris nagyon jól indult az estém! Íme a ruházatom:
A szoknya fekete taft, egészen hosszú, csak a cipőm orra látszott ki alóla. Bélelt, egész combközépig testhezálló – oly annyira, hogy leülésnél fel is kell húzni kissé -, majd combközéptől hirtelen bővülni kezd lefelé. Be is “zabált” a szoknya 3 méter taftot.
A felsőm szabását tekintve kissé denevérujjú, vállban és mell alatt húzott, alapszíne fekete, azon óarany színű nyomott minta. A kabátka – nem is kabátka, mert nincs bélése – szintén óarany színű, rajta vékony vonalakkal élénk arany virágok, anyaga szaténselyem. Mivel kész lettem péntek estére mindennel, így tegnap délben kitaláltam egy táskát is hozzá, az meg ilyen lett:
A szoknya anyagából varrtam, mágneszárral záródik. Eredendően egyszínű fekete minden különösebb csicsa nélkül, de készítettem hozzá egy kdatta-féle virágot az öltözékem anyagaiból plusz egy kis arany organza. A virág biztosítótűvel volt a táskához rögzítve, így bármikor levehető, lecserélhető.
Meg készítettem egy mini, illatos adventi koszorút is, melyen éjfél után meggyújtottuk az első gyertyát, erről kép majd talán holnap, mert bent hagytam a művházban, hogy ott is legyen az asztalomon valami dísz, így advent idején. Boldog várakozást mindenkinek!


Csini ruhához csini táska jár:-)
Isten hozott újra!:)br /Csinos voltál, ebben biztos vagyok:)
Köszi Lányok!br /Jól esett átesni a holtponton – egyfolytában kattog az agyam a hogyantovábbon.
Nagyon ügyes vagy. Elegáns és sugárzó lehettél a ruhádban. A színe ellenére. Tökéletes összhang a táskával.
Látszik az eredményen, hogy fejben már régóta varrtad:-) br /Nem bánnám, ha tudnék ilyet én is.
Szia, még nem találkoztunk, pár hete akadtam a blogodra. Nagyon ügyes vagy, csak irigykedem, hogy egy komplett alkalmi szettet el tudsz készíteni magadnak.
Szia Ági! Rendszeres olvasód vagyok, tetszik a blogod. Na,de ezek a ruhák!!!!! Tanultál szabni-varrni? Gratulálok!!!!!!!
Köszönöm Lányok még egyszer!
br /Nem, nem tanultam soha varrni, szabni pedig egyáltalán nem is tudok, nekem kell hozzá a szabásminta, amit legtöbbször a Burda magazinból szedek ki.
Hogy Te miket tudsz! Gratula!!!!Remélem a dekoltázsod is hagytad érvényesülni… mikor a közös fotó képét itthon ismerősöknek mutogattam, háromszor kellett visszakattanjak…igencsak meg lettél dicsérve!
Márta néni!
br /S igen, érvényesült.
))))