Anno részesei lehettetek a Bejárati ajtó Saga sorozatnak.
Ma ebédre palacsintát sütöttem, s amikor egyszer a tűzhely mellett állva kipillantottam a verandára, a következő kép fogadott:
Azt hiszem, megérte a fáradozást és a festéssel járó kényelmetlenséget – az ilyen és ehhez hasonló apró momentumokért szeretek alkotni.


wow!:)
Csodaszép!!!!!!!!!
Akkor csodáltunk, most irigyelünk.
)
Érzem, ahogy mardossa a sárga irigység a sejtjeimet…:)))
gyönyörűséges!!
Ez gyönyörű!!
Hát ez valami csoda… ilyen pillanatokért érdemes alkotni…
hááát ez tényleg gyönyörű
Az a szép lapos őszi napsütés csodákra képes. Na jó, te is kellettél hozzá.
))***
úúúúúú, én is sárgulok
Visszanéztem a bejegyzésekbe és tátva maradt a szám. Hogyan lehetséges egy ilyen gyönyörűséget elkészíteni. Tuti, hogy nem egy nap alatt készült el. Nagyon sok munkád lehetett vele, de megérte. Mária