Csanaki élménybeszámoló

Mint az előző bejegyzésemben írtam, végre-valahára eljutottam én is egy más táborba – nevezetesen Győr-Ménfőcsanakra s túlzás nélkül állíthatom, hogy kimondhatatlanul jól éreztem magam. Hogy a környezetem mennyire viselt el, erről csak ők tudnának mesélni. Évivel, mint az igazi renitens diákok, az első padban ültünk – szerintem kellőképp rászolgáltunk a jelzőnkre.
Méhikének köszönet a kiváló szervezésért, meg minden ott nyújtott dolgokért!

Első nap (vasárnap) szabad gépi tűzés volt a műsor Mártival – no én már itt kezdtem a randalírt, nekifogtam táskát varrni, amihez a gépi tűzést a steppelés jelentette, amit viszont eléggé rühellek, de valahogy ez a táska ezt követelte meg… Szenvedtem is vele rendesen, már mindenki a nyűglődésemen nevetett, de aztán egyszer csak a végére értem. Éjjel 3-kor már az “ahogy én steppelek, nem steppel úgy senki” sakál-vokált nyomattam. De sajnos belém fojtották a művészetet meg a varrást, takarodót fújtak nekem. Vasárnap még mindeközben Metyi segítségével mikróban festettünk. Azt viszont piszkosul élveztem! Alig vártam, hogy száradjanak a cuccok (amit persze nem annyira akartak, mert odakint szakadt az eső, ergo igen csak párás volt a levegő). De micsoda szerencse, hogy a Simon úr-féle selyemmolinót erős-nyirkosan kell vasalni…

Hétfőn Évi tanította az atarashit, ott már nem különcködtem annyit, azaz a napi programot (is) varrtam. Csak egy kicsit hajlottam el, azaz nem egészen úgy varrtam ahogy mondta (kicsit megcifráztam a dolgokat), így mindjárt meg is gyűlt velem a baja. Közben a hétfői nap végére a vasárnap elkezdett táskát sikerült befejeznem, meg az atarashis táskával is eljutottam odáig, hogy itthon már egyedül is menni fog.

Kedden következett az íves varrás Gizellával, azzal is elmolyoltam – a fedlap kész, már “csak” tűzni és hátlapozni kell. Utóbbi két munkáról nem mutatok félkész képet, majd ha befejeztem őket, a többiek pedig alant láthatók. Sajnos kedd este haza kellett indulnunk, mert Évi másnap ment dolgozóba, de milyen nagy szerencse, hogy délutános volt, így délelőtt még el tudtunk haladni a Kondorosi útra a rövidáru-kiárusításra. Nem hoztunk szégyent magunkra, a szakvezetés által elvárt mennyiségre ruháztunk be. Amire én elsősorban utaztam, az a cipzár és a varrócérna. Még nyitva vannak, mindenkinek bátran ajánlom!!!

Nyeregtáska

A táska 100 %-os mivoltához hiányzik még a mágneszár, valamint a vállra akasztható hosszú fül, de már mutogathatónak ítéltem meg. Egyik oldali zsebében van egy félköríves-, valamint egy kisebb téglalap alakú belső zseb, a másik oldalon pedig egy telefontartó és egy karika, amibe a kulcsot lehet akasztani.

Festés eredménye
Felhasznált színek:

• Bal felső kép balról-jobbra: csau-csau, korallpiros, rozsdabarna, drapp, négerbarna, khakyzöld, sötétzöld.
• Jobb felső kép: sötét ciklámen első- és másodfestés.
• Bal alsó kép: khakyzöld+korallpiros másodfestésének parféja.
• Jobb alsó kép: a “pöttyös” alapja halványdrapp, melyre por alakban fújtunk festéket, a márványozott pedig a törlőruha, amelybe beletöröltem gumikesztyűt, fakanalat, asztalt borító nejlont, festékes edényt, majd az egészet megmikróztam a négerbarna másodfestésében.

Itthon aztán feltétlenül meg kellett varrnom nekem is egy biscornut, azaz szépen magyarul egy ollóőrt. S mi mást is ábrázolhatna életem első ollóőre, mint matská(ka)t?