Archive for 2016

Dzsungel

2016. november 14. hétfő

Magam sem tudom az okát, de fóbiám van a fehér falaktól, nekem kellenek a színek! :-) Mindezek ellenére, miután a konyhánkat sötétebb, az ebédlőt világosabb zöldre festettük, enyhén szólva is túlzásnak tartottam volna a két helyiséget összekötő társalgó falát is színes falfestékkel kipingálni. Nem maradt más hátra, mint a kiegészítőket (függöny, szőnyeg, fonott karosszékek párnája, faliképek, “porfogó” dekorációk stb.) zöldíteni, sőt még a virágok egy része is itt telel, magyarán egy háztáji dzsungelünk van, saját szobatigrissel (=Gizi). :-)

Pár éve már nekifogtam feldolgozni az anyagfecniket, most eljött az ideje a zöld darabkáknak. Ugye mondanom sem kell, hogy meg sem látszik a rongyos doboz tartalmán, hogy hiányzik belőle valamennyi?

65 x 90 cm

Az utolsó képen MrCic hátából látszik egy kevéske, miután épp (rossz) fát tesz a tűzre. ;-) Az pedig csak véletlen egybeesés, hogy zöld melegítőfelső van rajta. :-D

Share on Facebook

Elmaradásaim száma végtelen

2016. november 8. kedd

Egy paraszthajszálnyival több mint egy éve költöztünk be, de azért még mindig akadnak kisebb-nagyobb tennivalók falakon belül. A falakon kívüliekről inkább nem is szólnék, ott még elég sok a folytonossági hiány. ;-)

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a benti tennivalók inkább már csak amolyan csinosítgatások+finomítgatások tömkelegét jelenti, melynek elsősorban nem is annyira anyagi, mint inkább időkorlátai vannak. Az egyik ilyen roppant mód fontos – a későbbiek miatt talán a legfontosabb! – tennivaló volt a varrószoba rendbetétele, hisz szegény igen csak mostoha körülmények között volt idáig (értsd: amit hirtelen nem tudtunk hova tenni, vagy átmenetileg útban volt, csak behajítottuk ide és egy határozott mozdulattal rácsuktuk az ajtót). Hétvégén nekiestem, mint bolond tehén a fiának és rendet vágtam benne. Ugyan még hagy némi kívánnivalót maga után ez is, de már mutatja az elvárt arculatát és várja, hogy igazi műhelyélet folyjon a falai között. :-) Még az előző lakótól maradt benne a fekvőgaléria, amit előre megfontolt szándékkal meghagytunk, kiváló tárolóhelye a több mázsa rongynak. ;-)

A konyhaszékek új huzata mellett pedig két függöny született a napokban. Az egyik a fürdőszobába került (vagy tíz évnyi fiókban heverés után ez az anyag is megtalálta méltó helyét), mert a felfúrt karnis egy éve árválkodott az ablak felett, a másik nagy nekirugaszkodás pedig a nappali szoba drapériája volt. Mivel mégsem lehet mindent az időhiányra fogni, itt legnagyobb akadályozó tényező az volt, hogy beállt a fejembe egy kép (aki ismer közelebbről az tudja, hogy nálam ez elég veszélyes méreteket tud ölteni :-D ) a drapériának szánt bordó anyag árnyalatáról és anyagminőségéről. Eddig tartott míg rátaláltam, de birkabőr juhhéj! – ez is pipa! :-)

Varrószoba A-oldal Varrószoba B-oldal (+galéria) Fürdőszoba Nappali és az ő drapériája

Share on Facebook

…avagy a gépsárkány (Pfaff) újjáéledni látszik hamvaiból. :-D

Úgy vagyok vele, mint Mabel a “Csengetett, Mylord?”-ban, hogy idejét sem tudom már, hogy mikor varrtam utoljára. Azt meg ne is firtassuk, hogy mikor volt az utolsó blogbejegyzés (tudom, több mint két és fél éve… szégyen és gyalázat!). :-)

A legutóbbi itteni bejelentkezés óta nagyon sok minden történt az életünkben, talán van egy kis felmentésem is a hiányzásra. A legnagyobb változás, hogy 20 évnyi szolgálati lakásban élés után 2015 őszén saját kecóba költöztünk, egészen pontosan most a banknál vagyunk albérletben. ;-) Közbejött még egy doktori disszertáció összekalapálása és megvédése is, szóval minden más előnyt élvezett a varrással szemben, no de reszkessetek hosszú téli esték, jövök! :-)

Az új lakásnak az egyik nagy előnye (sok minden más között), hogy van külön varrószobám, már nem kell osztozni a hálószobával, mint eddig. Sajnos még mindig eléggé mostoha körülmények uralkodnak, vagyis még sok minden provizórikus, de már megközelíthető a varrógép. Mr. Cic legnagyobb örömére felhajtásra kerültek a(z általam) már-már elfeledett farmerek. ;-) Számomra viszont a legnagyobb öröm, hogy végre újrakárpitoztam a konyhaszékeket. Szegényekre már igen csak ráfért a “ráncfelvarrás”, mert a kb. tíz évnyi nyüstölés nem múlt el nyomtalanul, igen csak ütött-kopott volt mindegyik.  A kis őszi dekoráció meg már csak ráadás. :-)

konyhaszek

tokok

Azt kell mondjam, hogy nagyon jól esett a lelkemnek is a varrogatás még akkor is, ha csak ilyen mezítlábas dolgok születtek. Öltögetés közben éreztem csak igazán, hogy mi maradt ki az életemből az elmúlt időszakban. :-)

Share on Facebook