Fogynak a (kék) fecnik, gyűlnek a tűzött blokkok (eddig 28 db készült el, már “csak” 20 van hátra ahhoz, hogy meglegyen a takaró) 
Archive for január, 2014
A varrósarkom kialakításának történetét dióhéjban már megírtam több, mint öt évvel ezelőtt. Azóta már kellőképp kinőttem és igen, még mindig ez a hálónk is, a hitvesi ágy (még) nem került kitoloncolásra. 
Azonban a kezdeti “belakás” után már a földön is dobozok, kosarak és ‘anyaghalmok-csak úgy’ sorakoztak, a 60×90 cm-es vágólapot csak a konyhában tudtam használni, szóval kezdett egyre szűkösebbé válni a rendelkezésemre álló hely. Tudom, másnak ennek a töredéke sem jut de nézhetjük úgy is, hogy nekem meg az nincs, ami sokaknak megadatik.
Több napos együttes tervezés* után megszülettek a tervek+tervrajzok, aztán pontos adatokkal irány a szaküzlet, ahol másnapra levágták a bútorlapokat a kért méretre, majd MrCic fülének az hathatós rágása után :-) még aznap elkezdődött a gyakorlati kivitelezés (gyk. bútorzatkészítés). A képekre kattintva egy galéria nyílik prezentálva, hogy hogyan is fejlődött/bővült a varrósarok az évek során és most:
Amitől igazán el vagyok püffenve, az a 170×65 cm-es asztal, amelyen kényelmesen elfér a fent említett nagy vágólap, meg a varrógép, nagyobb munkával is kényelmesen lehet rajta forgolódni. A saját készítésű bútoroknak megvan az a nagy előnyük, hogy személyre szabhatók, így ezen asztal magassága 80 cm+a dupla bútorlap** vastagsága. Ez nekem azért jó különösen, mert gyakorlatilag teljesen egyenes derékkal ülve tudok varrni, illetve a szabás is sokkal kényelmesebb, nem kell előre dőlnöm, ezáltal csökkenteni tudom a nem kedvező kényszer-testtartást. Van hely arra is, hogy ha akarom, akkor odavihetem a laptopot, vagy kinyithatom a kis ikeás vasalódeszkát és pár pici darab miatt nem kell a nagy vasalódeszkához rohannom.
Most elégedett hátradőlés és örülés van.
* Ez a gyakorlatban úgy festett, hogy soroltam az ötleteimet, MrCic meg a megvalósító oldaláról nézve rángatott vissza a rideg valóságba és a realitások kemény talajára.
** Két darab normál bútorlap van összecsavarozva és úgy élfóliázva (ezt még a szaküzletben megcsinálták), így az eredmény egy igen masszív asztal, ami ráadásul még rögzítve is van a falhoz.
A varrodai lomtalanítási munkám nem újkeletű őrület. Már tavaly elhatároztam, hogy ideje elindítani a NAP-ot, azaz a Nagy Anyagfaló Projektet, melyben prioritást élveznek a fecnik. De sorra kerül a “rendes” méteráru is, mert lassan belefulladunk.
Egy bizonyos szintig el is jutottam, ám akkor szólt közbe az a bizonyos nagybetűs és a szó legszorosabb értelmében is a realitások kemény talajára kényszerített a gerincsérv. Nem akarom elkiabálni, de onnan lassan és biztosan kezdek feltápászkodni, ergo a még tavaly nyáron elkezdett takaró-fedlapot kiegészítettem néhány blokkal, már “csak” hátlapozás+tűzés híja van. A maradékok felhasználására alkalmazott csálé csillag blokk szerte és szana a neten Scrappy Twinkle Star, vagy Sparkle Punch néven található.
Aztán egy egy NAPkitörés következtében sort kerítettem az előző posztban említett selejtezésre. Első körben a kék(es) fecnik feldolgozása zajlik, ami nem csak a kék színárnyalathoz tartozó rongyalékok feldolgozását jelenti, hanem mivel minden blokkot külön-külön tűzök és hátlapozok, ezért jó néhány blokknál maga a vatelin is toldott, sőt még a hátlapok sem (lesznek) egyformák, mert itt is igyekszem felhasználni mindenféle dirib-darab hátlapnak való anyagot, szóval ez egy olyan igazi maradékokból varrt quilt lesz.
Nem, nem történt csere a sorrendben. Itt és most rendhagyó módon előbb volt/van a leltár (mely folyamatos), majd utána – meg menet közben – zajlik a selejtezés.Nincs mit szépíteni a dolgon! – amióta foltvarrok (13 éve), azóta csak gyűlnek a rongyok vég nélkül, a szó legszorosabb értelmében is. Horribile dictu, már engem is kezd zavarni… :-)
Nekifogtam elpakolászni a varrodában a karácsonyi anyagokat, úgyhogy itt volt a kiváló, soha vissza nem térő alkalom arra, hogy elkezdjem a selejtezést. Mert ugye vannak az anyagok ilyen-olyan elrendezésben, polc(ok)on, szekrény(ek) tetején doboz(ok)ban, szekrény(ek)ben, fiók(ok)ban, zsák(ok)ban (továbbiakban: mindenhol) és most csak az anyagokról beszélek, cérnákról, gombokról, cipzárakról, szalagokról, egyéb kiegészítőkről nem.
- új és újszerű anyagok szépen összehajtogatva, szín szerint csoportosítva
- kisebb-nagyobb darabok összehajtogatva, szín szerint csoportosítva
- kisebb-nagyobb darabok összehajtogatva, de szín szerint nem csoportosítva
- kisebb-nagyobb darabok hajtogatás nélkül ömlesztve
- apró fecnik ömlesztve
Persze a felsoroltak random módon helyezkednek el mindenhol a lakásban (részletezést ld. fentebb), szóval egyre inkább tarthatatlanná válik a helyzet, pláne ha ez még jobban elharapózna holmi kedvezőtlen csillagállásnak lustaságnak köszönhetően.
A fentiekből kiindulva a leltározás+selejtezés menete:
- Először is haladok apró lépésekben, átnézem a tárolóhelyeket – ez elsősorban arra jó, hogy a már rég elfeledett anyagokkal újból bemutatkozhatunk egymásnak.
- Főleg az apró fecnis tárolóhelyeken csapok nagyobb vérengzést, a fél gyufásdoboznyi anyagok kapásból mennek ki a kéményen, a teljes gyufásdoboz méretűeken azért elgondolkodom 10-20 másodpercet. Az a helyzet, hogy eleinte, tényleg minden apró darabot elraktam, aztán ha az elkövetkező években csak konfetti technikát alkalmaznék, akkor sem biztos, hogy meglátszana a fogyatkozás a mennyiségen. Arról nem is szólva, hogy vannak közöttük olyan darabok is, amikről nem is értem, hogy egyáltalán anno hogyan is tehették be a rojtjukat a házba…
Nem szoktam újévi fogadalmakat tenni* – ráadásul ez nem is friss elhatározás -, de addig nem veszek új anyagokat, amíg legalább az a mennyiség el nem fogy, amit már be sem tudok suvasztani sehova, csak ilyen-olyan kupacokban várják az átlényegülésüket a varroda valamelyik sarkában, no meg addig sem, amíg azt a rengeteg tenyérnyi maradékot és a megfogható méretű fecniket fel nem dolgozom!!!
Küzd más is ilyen gondokkal**?
* mondhatnám azt is, hogy minden évben az a fogadalmam, hogy továbbra sem fogadok meg semmit
** mondjuk ez legyen életem legnagyobb gondja, de akkor is irgum-burgum!
