Archive for október, 2010

8

Játszótér :-)

2010. október 27. szerda

Vagyis újabb kütyüzés a konyhában, megérkezett a várva várt elektromos ostyasütőm! Hétfő óta olyan vagyok mint egy rühes macska türelmetlenkedő kisgyerek, mert egyik este sem volt annyi időm vagy kedvem, hogy nekiálljak sajtos ostyát gyártani, aminek a receptjét már nagyon rég kijegyzeteltem a Limarától, itt is köszönet érte!!! :-)

Ma meló után mély levegőt vettem és nekiálltam, igaz csak fél adagból (az is 60 dkg lisztet jelent). Háááát, elszuttyogtam vele pár órán át még úgy is, hogy kenyérsütés idejére sem függesztődött fel a készítés, mert annyi időre MrCic is beállt a szalag mellé betanított munkásnak. :-) Meg kell mondjam, mennyei íze és állaga van, holnap viszek be a gályahelyre is, mert férfikollégáim egy része előre jelezte kóstolásra való igényét amikor meglátták, hogy mit hozott nekem minap a futár. ;-)

Limaránál “Debreceni ropogós” néven fut, remélem nem bánja, ha ide is bemásolom a receptjét:

  • 1,2 kg liszt
  • 2 ek. só
  • 1 sütőpor
  • 10 dkg vaj
  • 25 dkg zsír (lehet libazsír is)
  • 25 dkg margarin
  • 2 tojás
  • 3 dl tej
  • 25 dkg reszelt sajt

A lisztben elkeverjük a sót, sütőport, majd elmorzsolni benne az összes zsiradékot. Ezután elkeverni a sajttal, majd a tojásokkal és a tejjel rugalmas tésztát gyúrni belőle. Ízlés szerint köménymagot is tehetünk bele.

A lisztben elkeverjük a sót, sütőport, majd elmorzsolni benne az összes zsiradékot. Ezután elkeverni a sajttal, majd a tojásokkal és a tejjel rugalmas tésztát gyúrni belőle. Ízlés szerint köménymagot is tehetünk bele.

Saját észrevétel, hogy legközelebb még több köménymagot fogok beletenni. :-)

Share on Facebook
: cirmogás
12

Lehet egy kérdéssel, akarom mondani játékszerrel több? :-)

2010. október 17. vasárnap
El sem tudom mondani, hogy mióta játszadozom a gondolattal, hogy be kellene ruházni egy tésztagépbe, de valahogy mindig csak álom maradt. Nem tagadom, sokáig az ára volt az ami visszatartott, pláne amikor megfuttattam, hogy az alapgép ez egy dolog, de ami miatt én nagyon-nagyon-nagyon szeretném, az a ravioli-készítője, s hát az külön beszerzendő…
A héten három napot gályahelyi okokból kifolyólag Szombathelyen töltöttem, ahol is a főtére közelében sétálva megláttam egy régi Vasedényre hajazó boltot, s valami isteni sugallat hatására hátrahagyva a kolléganőket beugrottam egy kósza kérdésre, hogy van-e nekik ilyen gépük, s mibe fájna stb. Kérdésem elhangzása után a kiszolgáló hölgy hátravezetett egy már-már raktárnak látszó helyiségbe, ahol is rámutatott egy dobozra, s én menten dobtam egy hátast, amikor is kiderült, hogy gyakorlatilag az alapgép áráért (nem átverés, másutt tényleg ennyiért láttam az alapgépet, max. 1-2 ezerrel olcsóbban) most egy olyan összeállítás van, hogy a klasszikus nyújtás-szélesmetélt-cérnametélt háromszögön túl van adapter spagettihez és – tádáááámmm!!! -, raviolihoz is.

Azonnal meg is vettem, ami az utána következő másfél órában már nem tűnt olyan jó ötletnek, mert súlya volt, mint az anyós szavának gyakorlatilag dögnehéz volt. :-)

Ennyi bevezető után a lényeg, hogy ma végre ki is próbálhattam, isteni sárga házi tojásból gyors felindultságban készítettem pappardelle névre hallgató tésztaformát, valamint széles- és cérnametéltet. Utóbbit már meg is kóstoltuk, azt főztem bele a mai orjalevesbe.
Úgy érzem, hogy nagyon jó barátok leszünk! :-)

…
Kiegészítés Nóra, s más érdeklődők kedvéért

Ilyen az alapgép, ehhez jönnek még az egyéb kütyük. Márkája: Marcato Atlas 150.

Forrás: http://www.marcato.net

Share on Facebook
: cirmogás
6

Egy kiállítás margójára

2010. október 10. vasárnap

Idén is megrendezésre került Martfűn a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Amatőr Képzőművészeti Tárlat, immáron XXII. alkalommal szervezték meg.
Öröm volt látni azt a rengeteg embert, több mint kétszázan voltak a megnyitón. Ahhoz képest, hogy Martfű egy kb. 7000 lakost számláló város, igen szép szám.

Eddig nem mutattam a Balatonlellén tanult passziánsz-technikával készült munkámat két okból – amíg nem volt teljesen kész nem láttam értelmét, aztán meg elvittem Martfűre, s előtte elfelejtettem lefotózni.
De mivel megnyílt a tárlat (nov. 5-ig látogatható) s a zsűri méltónak találta a kiállításhoz, meg katalógus is készült a munkákból, így a szkennelt változatot közzé tudom tenni. A szélén, a fekete keretben vannak tűzések szintén feketével, de erről most nem tudok tárgyi bizonyítékot mutatni, el kell hinnetek! :-)

Sajnos nem egészen őszinte a mosolyom, mégpedig a kiállítás berendezése miatt. Rengeteg festmény és grafika is kiállításra került, ezért a rendezésre egy festőművészt kértek fel. Az, hogy ezt a munkát nem falra tették, hanem mint egy abrosszal, leterítettek vele egy posztamenst és “csak” a négy sarka nem látszott, az egy dolog. Nálam sokkal rosszabbul járt egy mezőtúri foltos-társ, akinek egy gyönyörű ágytakarójával gyakorlatilag körbetekertek egy fentebb említett tárgyat. S nem csak, hogy nem látszott a sok figyelemre méltó részlet, hanem az egyik, földre lógó sarkán rendben át is gyalogoltak a látogatók… :-(
Meg az én munkámról legalább teljes kép van a katalógusban, de szegény Víghné ágytakaróját még csak le sem fényképezték rendesen, hanem csak így:

Nem volt alkalmam személyesen találkozni a festőművész úrral, pedig szerettem volna megkérdezni, hogy mennyire venné jó néven, ha egy kiállításon az egyik képének eltakarnák negyedét, egy másikat meg félbehajtva odatámasztanák a falhoz? :-|

Share on Facebook
: falikép, kiállítás, patchwork