Archive for június, 2010

Kiegészítés az előzőhöz

2010. június 8. kedd

Most láttam, hogy Susan a blogjában egy egész bejegyzést szánt a miskolci hétvégének képekkel körítve, fogadjátok szeretettel.

Share on Facebook

…amikor megláttam, hogy micsoda szasikó munkái (mit munkái, műalkotásai!) vannak Susannak.No de ne szaladjunk mindennek elébe, kezdjük szépen az elején. :-)

Június 5-6-án került megrendezésre a Japán Foltvarró Hétvége a MFC szervezésében Miskolcon. Több tanfolyamra is lehetett volna jelentkezni, de számomra valahogy egyértelmű volt, hogy a szasikóra megyek, mert úgy voltam vele, hogy a többi tanfolyamot még bármikor kifoghatom valahol az országban ha nagyon akarom, de ez lehet, hogy egyszeri és megismételhetetlen, most kell megragadni a talán soha vissza nem térő alkalmat. Megcsodálhattuk Susan kisebb-nagyobb munkáit, a 2010-es nagydíjas alkotását is, az államat még most is keresnem kell. :-) Már a képen is látszik, hogy mennyire részletgazdag, de ezt élőben látni, hát maga a CSODA! Susan egy igazi tündérbűbáj, igazán öröm volt tőle tanulni. S ami még családiasabbá tette a varrást az az, hogy kényelmes fotelekben ülhettünk, úgyhogy úri dolgunk volt. :-) Ráadásul most kivételesen nem néztem úgy ki, mint egy málhás szamár, mert csak a kézi varrós cuccokat kellett vinnem. Szombat délután a kimonókról hallhatunk egy roppant érdekes előadást (persze voltak más előadások is, de én csak arról tudok beszámolni, amin részt vettem), egy igazi élmény volt. Mondjuk az is, amikor a japán hölgy annyira belemerült a mesélésbe, hogy nem csak azt mondta el ami előzőleg le volt adva Ildinek tolmácsolásként, hanem Ildi felé fordulva nagy lelkesen japánul mesélt, s csak mesélt, nem kis derültséget keltve ezzel. :-) A szállásunk is fantasztikus helyen volt, a környék is szép, az ellátás is nagyon rendben volt. :-)
Persze nem lettem kész minden elkezdett mintával, de jó úton haladok, így amint elkészülök, azonnal mutatom. Árusok ismét voltak szép számban, de egész büszke vagyok magamra, hogy csak  leg-életbevágóbb dolgokat vásároltam.:-) Többek között azért (is) szeretem az ilyen összejöveteleket, mert nagyon jó találkozni a régi ismerős foltvarrókkal, miközben újakat is megismerek. Nagyon jól éreztem magam, most már teljes erővel készülhetek a balatonlellei táborra, miközben még erősen lógok a tihanyi beszámolómmal…

Köszönet a szervezőknek a munkájukért!!!

ui. S persze nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy míg mi szórakoztunk, a hobbinknak élhettünk, nagyokat nevettünk, addig tőlünk mindössze pár kilométerre tragédiák sorozata történt, sokaknak akkor veszett el mindene, fordult ki sarkából az élete, egy élet munkája veszett kárba pár óra leforgása alatt… :-(

Share on Facebook