Tegnap este gondoltam egyet, kikapcsolódásképp nekiültem egy újabb táskának, éjszaka eljutottam addig, hogy ma reggel már csak a fület kellett rátenni, meg az egyik zseb csak gombostűvel volt letűzve. Azzal a nem titkolt szándékkal varrtam, hogy megy a MESKÁra, de előtte bevittem a gályahelyre megmutatni – erre az egyik kolléganő ránézett és közölte, hogy sehova nem megy ez a táska, ez neki KELL ÉS KÉSZ! Még meg sem melegedett nálam, épp csak lefotóztam reggel. De mielőtt nyélbe ütöttük volna az üzletet, kértem 10 percet, és a negyedik zsebet is rögzítettem.
Ha csak minden második táskára volna ekkora érdeklődés, már akkor is igen csak jó lenne a mérleg.

