Tegnap este gondoltam egyet, kikapcsolódásképp nekiültem egy újabb táskának, éjszaka eljutottam addig, hogy ma reggel már csak a fület kellett rátenni, meg az egyik zseb csak gombostűvel volt letűzve. Azzal a nem titkolt szándékkal varrtam, hogy megy a MESKÁra, de előtte bevittem a gályahelyre megmutatni – erre az egyik kolléganő ránézett és közölte, hogy sehova nem megy ez a táska, ez neki KELL ÉS KÉSZ! Még meg sem melegedett nálam, épp csak lefotóztam reggel. De mielőtt nyélbe ütöttük volna az üzletet, kértem 10 percet, és a negyedik zsebet is rögzítettem.

Ha csak minden második táskára volna ekkora érdeklődés, már akkor is igen csak jó lenne a mérleg.

Ebben az esős időben egyetlen (no jó, nem csak egyetlen, de most ez volt a legkézenfekvőbb) dolgot lehet csinálni, VARRNI!
Az első mintás anyaghoz ami szembejött velem, kerestem egy hozzá illő egyszínű anyagot, reggel kávézás közben felvázoltam magamnak a mintát, majd uccu neki! Virágokkal teletűztem a bordó anyagot, így tompított egy kicsit a négyzetek szögletességén.

Ilyen lett:

Részletek a MESKA boltomban.

Nem igazán színem a lila, pontosabban szeretem mint színt, de nem hordom… vagyis csak nagyon ritkán… vagy valami hasonló. Na, ezt jól körül írtam! A közelmúltban rendeltek tőlem egy táskát lilában elbeszélve. Az első és legfontosabb feladatom az volt, hogy izibe’ anyagot vásároljak – most igenis indokolt volt a beszerzés – aztán pedig ez sikeredett belőle. Csak azért nem mocorog bennem a kisördög, hogy nekemiskellegyilyen, mert úgysem tudnám mihez hordani. De azért tetszik. S remélem, a megrendelő is elégedett lesz vele. Belül két zseb található (egy kisebb és egy nagyobb), valamint egy karabiner az örökké elvesző kulcsok számára. Két mágneszárral záródik.