Archive for február, 2010

Székesfehérvári anziksz

2010. február 28. vasárnap

Szégyen vagy sem, még soha nem jártam a Királyok Városában, eddig… Aki hasonló cipőben jár mint én, s teheti, látogasson el erre a gyönyörű helyre, még ha csak egy napra is.
Sajnos még szerdán sem voltam biztos benne, hogy pénteken el tudunk utazni itthonról (ld. előző bejegyzés), így a szállásfoglalás is utolsó pillanatra halasztódott, de mindig az első megérzés a jó, így a neten elsőre talált szállás nagyon is jó választásnak bizonyult, legyen ez itt a reklám helye. :-)
Nekünk szerencsére most nem csak egy nap jutott, igaz a péntek délutánt szakadó esőben töltöttük el, de ez sem tántorított el bennünket a sétától, a fotózástól. Épp zárás előtt 20 perccel beestünk a Babamúzeumba, hát valami igazi kis mesevilágba csöppentünk, ajánlom mindenki figyelmébe. Az alkalmazottaktól így írásban is elnézést kérek, hogy kicsit hosszabbra sikeredett a látogatásunk, de nem lehetett csak úgy végigrohanni a vitrinek között, s így ők némi túlórára tettek szert. De szolgáljon mentségünkre, hogy nem voltunk egyedül, másokat is magával ragadott az ottani látvány.
Szombaton nekem szívemhez nagyon közel álló program volt, MrCic pedig végre napos időben is fotózhatott, így ízelítőül álljon itt két fotókollázs, csak úgy, kedvcsinálónak:

Ma reggel hazaindulás előtt pedig tettünk némi kiruccanást Csókakőre is várlátogatás címén, ahol nem is értem hogyan, de valahogy hozzánk csapódott egy cicmic. ;-)
S, hogy tulajdonképp mi is volt a székesfehérvári látogatás apropója s a fentebb említett szívmelengető program? Kérem szépen nem más volt mint az, hogy a Foltos topic most ünnepelte születésének és fennállásának 10. évfordulóját. Topikanyu – MAPLESYRUP, áldassék a neve! – megszervezte ezt a szülinapi bulit, aminek keretében volt foltos kiállítás, több előadás, pályázat, bemutatózás, tombolasorsolás, szendvicsevés tele szájjal s közben beszélgetés ;-) , olykor féktelen röhögés, másszor komoly beszélgetés, szóval minden, aminek lennie kell. Igaz, hogy egy centit sem varrtunk, mert nem is ez volt a nap lényege, de mégis sikerült kellemesen elfáradni. :-) Maple, köszönet még egyszer az összes szervezésért, fáradozásért, MINDENÉRT! Bárhogy is igyekeztem, nem tudtam új munkával előrukkolni, így két régit küldtem be.
A kiállításról nagyon sokan készítettek nagyon sok képet, javaslom megtekintésre a fórumot, mely körül a világ forog ;-) , ott sok linket találhattok. :-) Gondolkodtam, hogy mi mindent köszönhetek ennek a fórumnak akár pozitív, akár negatív értelemben, most úgy érzem, hogy nagyon sok mindent fel tudnék sorolni, s azt hiszem hamarosan meg is teszem, de nem most, ebben a bejegyzésben, mert már így is hosszú. :-)
S, hogy összességében milyen volt ez a hosszú hétvége? CSODÁS!!! :-) :-) :-)

Share on Facebook

Zimba

2010. február 28. vasárnap

A Matsák c. szaktopikon olvastam, hogy Gyöngyösön a Szórako-ZOO nevű műintézményben él Zimba, a kisoroszlán (mondjuk a kicsi jelző relatív, már most is cca. 65 kilót nyom).
Mivel a Foltos topic most ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját (következő naplóbejegyzés, mert azt nem lehet csak egy-két szóval elintézni) Székesfehérváron, némi kis kerülővel Gyöngyösön keresztül vitt az utunk, hisz mindig is egy elérhetetlen vágynak tűnt számomra, hogy igazi oroszlánt érinthessek. :-) Egyszer “majdnem” összejött, azóta is szénné nevetjük magunkat az eseten. :-) 2000-ben Floridában a miami állatkert bejáratánál ki volt írva, hogy egzotikus állatsimogató van a területen. Mondanom sem kell, hogy magas térdemeléssel rongyoltunk arrafelé, lelki szemeim előtt már láttam magam, ahogy oroszlánt, tigrist, majmot, miazmást simizgetek – addigra oda is értünk az elkerített részhez, ahol is a következő állatok várták a kíváncsiskodókat: póni, disznó, kecske, juh, nyúl, csacsi… Relatíve frissen végzett agrármérnökként külön tanulmány volt a megnyúlt ábrázatom. :-)
Na szóval, visszakanyarodva Zimbához – azt hiszem, ehhez fogható élmény nem ér minden nap az életben, hogy kezemben foghatom egy oroszlán mancsát, hogy szájába veszi a kezem, rágcsálja (és nem leharapja), nyalogatja, bújik mint egy igazi macska. :-) Azt mondta az egyik gondozója, hogy kb. március közepéig járkálhat még szabadon, addig nyitva tartási időben bármikor simogatható. Aki szeretne önmagának, vagy a gyerkőcének egy életre szóló élményt szerezni, szerintem csapjon meg egy gyöngyösi kirándulást (persze előtte egy telefont érdemes megereszteni, nehogy addigra már bekerüljön a nagyok közé.

S a végén egy búcsú-kézcsók, személyesen Zimbától :-)

Share on Facebook

Székely Sampler SAL Saga II.

2010. február 23. kedd

Már napokkal ezelőtt elkészültem a második mintasorral, de csak most reggel tudtam úgy fotózni, hogy ne kelljen vaku. Nagyon élvezem a hímzését, már alig várom a következő adagot Barbitól.

Share on Facebook

Válság

2010. február 21. vasárnap

Nem, nem a mostanság mindenrejóhivatkozásialapnak tekintett gazdasági válságra gondolok, annak kialakulását, kezelését, megszüntetését célzó intézkedéseket bízzuk az önmagukat világ urainak képzeltekre… Egoista módon magamról beszélek, valamint a bennem dúló érzelmi-, s ennek követezményeként kialakuló alkotói válságra próbálok itt célozgatni.
Sosem voltam híres semmiféle magabiztosságról – minden nemű érzelmi megnyilvánulásom a kisebbségi érzéseimet hivatott palástolni kisebb-nagyobb sikerrel -, de az utóbbi időben úgy éreztem, hogy kezdek egy kicsit egyenesbe jönni magammal. Tervek és ötletek tömkelege zsong(ott) a fejemben, meg is adtam már magamnak a kezdő lökést – s akkor jött egy igen nagy bumm, egy pofon, ami azt erősítette meg bennem, hogy a társadalom értéktelen tagja vagyok, aki csak kóvályog mások körül, aki semmit nem tud alkotni, kiépíteni maga körül, csak rombol… S mindezt egy olyan személytől, akitől végképp nem vártam volna, s azóta tényleg csak kóválygok, mint egy zombi. :-( A varrógépre rá sem bírok nézni, telehajigáltam a varróasztalom mindennel, hogy reggelente amikor felkelek, ne is lássam a Bűvössárkányt. :-| Pedig jó lenne nekifogni a terveim megvalósításának, mert igenis tartozom magamnak ennyivel! A kedves jóakarómat természetesen legszívesebben lefejelném, de próbálok nem leereszkedni a szintjére. Kanbéka után szabadon: úrinő vagyok, vagy mi a… (itt egy nem szalonképes szó következne) :-) :-)

Ugyan varrni képtelen vagyok, de megszállottan kötöttem, mert nem tudok csak úgy üldögélni órákig ész nélkül, úgyhogy elkészültem egy vállkendővel. Alapja a Gail-kendő, azonban a befejezése egy kicsit más.

Share on Facebook

Székely Sampler SAL Saga I.

2010. február 6. szombat

A tegnap esti ígéretemhez híven, ma reggel fotó készült az első fázisról. Sajnos, itt Istenhátamögött Alsón nem lehet ám kapni akármilyen hímzővásznat, csak csomagküldéssel tudtam volna megoldani, így erre a fehér alapra készült (egyébként,nyers, vagy szürke len lett volna, de ezt a tervet sem adtam fel!), s a hímzőcérnák is azért lettek ilyen színesek, különben egy színnel hímeztem volna – de már tudom, hogy mi lesz belőle és hol lesz a helye, de ezt fedje jótékony homály mindaddig, amíg kész nem lesz. ;-)

Share on Facebook

Ha keresztben áll a szem

2010. február 5. péntek

Életem első “igazi” kézimunkájának készítésekor cirka 6 éves lehettem. Keresztanyámtól kaptam egy készletet, négy kis textilszalvéta volt kidrukkolva keresztszemes mintával, osztott hímző is volt mellékelve, már csak varrni kellett. Szorgalmasan neki is estem, kivarrtam, anyukám géppel beszegte a széleket – emlékeztem rá, hogy anyu sokáig használta is a konyhában kancsóterítőként, aztán sokáig nem találkoztam a varrománnyal.
Most hétvégén amikor otthon voltunk, rákérdeztem s kiderült, hogy biza megvan még mind a négy darab, igaz már agyonmosott állapotban, de még kivehető a minta. Lefotóztam, s elhoztam nektek megmutatni, hogy micsoda krix-kraxok születtek anno, horribile dictu mekkora csomókkal (sic!) a hátoldalán . :-) :-) :-) Őszintén remélem, hogy nem csak valami torz énkép mutattatja velem azt, hogy azóta sokat fejlődött a finommotorikám s a precizitásom. :-D :-D :-D
S, hogy miért is mutattam mindezt? Csatlakoztam Barbi felhívásához, a Székely Sampler SAL-hoz. Eddig még soha nem csináltam ilyet (mármint xszemes SAL-t), úgyhogy épp itt az ideje. Az első feladatot már abszolváltam, de képet csak holnap tudok mutatni, mert Barbi kifejezett kérése volt – mondjuk jogosan -, hogy ne vakuzzunk ha csak egy mód van rá, úgyhogy fotó holnap reggel születik.

Share on Facebook