Archive for 2010

Székely Sampler SAL Saga II.

2010. február 23. kedd

Már napokkal ezelőtt elkészültem a második mintasorral, de csak most reggel tudtam úgy fotózni, hogy ne kelljen vaku. Nagyon élvezem a hímzését, már alig várom a következő adagot Barbitól.

Share on Facebook

Válság

2010. február 21. vasárnap

Nem, nem a mostanság mindenrejóhivatkozásialapnak tekintett gazdasági válságra gondolok, annak kialakulását, kezelését, megszüntetését célzó intézkedéseket bízzuk az önmagukat világ urainak képzeltekre… Egoista módon magamról beszélek, valamint a bennem dúló érzelmi-, s ennek követezményeként kialakuló alkotói válságra próbálok itt célozgatni.
Sosem voltam híres semmiféle magabiztosságról – minden nemű érzelmi megnyilvánulásom a kisebbségi érzéseimet hivatott palástolni kisebb-nagyobb sikerrel -, de az utóbbi időben úgy éreztem, hogy kezdek egy kicsit egyenesbe jönni magammal. Tervek és ötletek tömkelege zsong(ott) a fejemben, meg is adtam már magamnak a kezdő lökést – s akkor jött egy igen nagy bumm, egy pofon, ami azt erősítette meg bennem, hogy a társadalom értéktelen tagja vagyok, aki csak kóvályog mások körül, aki semmit nem tud alkotni, kiépíteni maga körül, csak rombol… S mindezt egy olyan személytől, akitől végképp nem vártam volna, s azóta tényleg csak kóválygok, mint egy zombi. :-( A varrógépre rá sem bírok nézni, telehajigáltam a varróasztalom mindennel, hogy reggelente amikor felkelek, ne is lássam a Bűvössárkányt. :-| Pedig jó lenne nekifogni a terveim megvalósításának, mert igenis tartozom magamnak ennyivel! A kedves jóakarómat természetesen legszívesebben lefejelném, de próbálok nem leereszkedni a szintjére. Kanbéka után szabadon: úrinő vagyok, vagy mi a… (itt egy nem szalonképes szó következne) :-) :-)

Ugyan varrni képtelen vagyok, de megszállottan kötöttem, mert nem tudok csak úgy üldögélni órákig ész nélkül, úgyhogy elkészültem egy vállkendővel. Alapja a Gail-kendő, azonban a befejezése egy kicsit más.

Share on Facebook

Székely Sampler SAL Saga I.

2010. február 6. szombat

A tegnap esti ígéretemhez híven, ma reggel fotó készült az első fázisról. Sajnos, itt Istenhátamögött Alsón nem lehet ám kapni akármilyen hímzővásznat, csak csomagküldéssel tudtam volna megoldani, így erre a fehér alapra készült (egyébként,nyers, vagy szürke len lett volna, de ezt a tervet sem adtam fel!), s a hímzőcérnák is azért lettek ilyen színesek, különben egy színnel hímeztem volna – de már tudom, hogy mi lesz belőle és hol lesz a helye, de ezt fedje jótékony homály mindaddig, amíg kész nem lesz. ;-)

Share on Facebook

Ha keresztben áll a szem

2010. február 5. péntek

Életem első “igazi” kézimunkájának készítésekor cirka 6 éves lehettem. Keresztanyámtól kaptam egy készletet, négy kis textilszalvéta volt kidrukkolva keresztszemes mintával, osztott hímző is volt mellékelve, már csak varrni kellett. Szorgalmasan neki is estem, kivarrtam, anyukám géppel beszegte a széleket – emlékeztem rá, hogy anyu sokáig használta is a konyhában kancsóterítőként, aztán sokáig nem találkoztam a varrománnyal.
Most hétvégén amikor otthon voltunk, rákérdeztem s kiderült, hogy biza megvan még mind a négy darab, igaz már agyonmosott állapotban, de még kivehető a minta. Lefotóztam, s elhoztam nektek megmutatni, hogy micsoda krix-kraxok születtek anno, horribile dictu mekkora csomókkal (sic!) a hátoldalán . :-) :-) :-) Őszintén remélem, hogy nem csak valami torz énkép mutattatja velem azt, hogy azóta sokat fejlődött a finommotorikám s a precizitásom. :-D :-D :-D
S, hogy miért is mutattam mindezt? Csatlakoztam Barbi felhívásához, a Székely Sampler SAL-hoz. Eddig még soha nem csináltam ilyet (mármint xszemes SAL-t), úgyhogy épp itt az ideje. Az első feladatot már abszolváltam, de képet csak holnap tudok mutatni, mert Barbi kifejezett kérése volt – mondjuk jogosan -, hogy ne vakuzzunk ha csak egy mód van rá, úgyhogy fotó holnap reggel születik.

Share on Facebook

Tudom, már kicsúsztam a 8 napból is, de tiszta szívből kívánom minden kedves Látogatómnak a szokásos sallangokon túl, hogy sikerüljön megvalósítania álmait, hogy legyen annyi ideje alkotni, hogy akár már rá is unjon ;-) , hogy soha ne fogyjanak el a megvalósítandó ötletek! :-)

Illene egy kis számadást végeznem az elmúlt évről, ez azonban kicsit hosszadalmas lesz/lenne, így az marad majd a következő bejegyzésre – hogy miért? A cirmogás végén kiderül… Mindig is evett a fene, hogy hogyan lehetek annyira béna, hogy eddig képtelen voltam megtanulni horgolni főleg azok után, hogy kismillió könyvem, újságom, netről letöltött leírásom van hozzá. A kötés és a foltvarrás alapjait is elsősorban autodidakta módon sajátítottam el, úgyhogy már csak ezért is bosszant(ott) a dolog – nos, a héten körbebástyáztam magam mindenféle szakirodalommal, s nekifogtam. Természetesen ezek még nagyon az alapok, de lassan eljutok oda, hogy ne keverjem a hamis-, a kis-, a rövid-, a fél- és ilyen-olyan pálcikákat. :-) :-) :-) Ezek az első szüleményeim:
S, hogy hova készülnek ezek? Egyelőre csak bele a vakvilágba (bár elképzelések már vannak), aztán egyszer majd visszaköszönnek itt-ott. :-) Köszönöm szépen mindenki karácsonyi és újévi jókívánságait, főleg a felépülésre vonatkozóan! Szerencsére már magam mögött tudhatom Tüdő Gyula bácsit, hogy a fene enné meg az öreget, pofátlanul beállított és a nyakamon lógott jó két hétig… :-( Végül aztán szilveszter előtt pár nappal elutaztunk anyósomékhoz, ahol is a sógornőmtől kaptam ajándékba egy, a TV-ben oly sokat reklámozott Pro-V gyalut:
Már többször használtam mióta megvan, tényleg nagyon éles, ma pedig a saját bőrömön is megtapasztalhattam, hogy mennyire… hááát ENNYIRE:
Így most aztán elmondhatom, hogy véremet adtam az ebédért… :-) :-)

Share on Facebook