Archive for 2010

Az eltűnt idő nyomában

2010. április 15. csütörtök

Azért, mert nem jelentkeztem már egy hónapja nem azt jelenti, hogy ne lett volna műben Bűvössárkány, csak egyszerűen nem igazán volt érkezésem blogot is írni. Arról már nem is beszélve, hogy lassan semmi újat nem tudok azokról, akiket rendszeresen szoktam látogatni…
Az első és ami számomra a legfontosabb az A Döntés miszerint elhatároztam, hogy bár imádok varrni, a legfőbb hobbim, amit elsősorban a magam és közvetlen környezetem szórakoztatására művelek. Azonban mégis csak az lenne a csimborasszója a műveletnek, ha némi befektetés vissza is jönne belőle. Így aztán hivatalos mederbe terelgettem a dolgot, meg megnyitottam MESKA-boltomat is. Hamarosan lesz saját weblapom is, MrCicre vár majd az a nemes feladat, hogy összekalapálja nekem. :-)

Nézzük sorjában, hogy mi mindent készült az elmúlt időszakban…
Húsvét előtt készítettem egy tyúkudvart ;-) , meg számtalan fonott koszorút.


Egyik barátosném a helyi zeneiskola vezetője, az irodájában a falak napsárgák, a sötétítő és a szőnyeg narancssárga – így ő kapott a dohányzóasztalra egy asztali futót.
Aztán készült még egy csomó neszesszer, meg felakasztható papírzsebkendő-tartó, illetve fekvő papírzsebkendős dobozra huzat.

Share on Facebook

Megmeskásodtam :-)

2010. április 15. csütörtök

Egyelőre még nem sok minden van a boltban ami egyébként a Cicvarek kuckója ”hallgat”, majd folyamatosan fogom feltöltögetni a polcokat mindenféle földi jóval. :-)

Hogy hogyan fog majd beválni? Ezt még egy darabig jótékony homály fedi…

Share on Facebook

Még egy pipa…

2010. március 15. hétfő

Az oly nagy vihart kavart 2008-as táborban tanította Annamari – akkor és ott én nem tudtam még csak foglalkozni sem vele, az volt a terv mint sok minden más tábori tananyaggal, hogy majd utólag. De aztán az egész ciriburi után egyszerűen csak mindig félrelöktem, nem volt lelkierőm befejezni, állandóan éreztem a keserű szájízt. :-(
No de birkabőr-birkabőr éljen-éljen, az idő gyógyír mindenre, eljött ennek is a sora. :-) Először elkezdtem nagymama-hatszögekből a borítóját, de miután kitaláltam, hogy mi is legyen belőle, akkor kapta a varrógépes fedlapot. Változtattam az eredeti mintán, így nem úti varrókészlet lett belőle, hanem a  Veritasom tartozékait hivatott őrizni, ugyanis ennél a gépnél a talpaknak nincs külön helye, hanem “csak” ömlesztve tárolhatók a levehető dobozkában.

Share on Facebook

Egy kis (ingyen)reklám

2010. március 15. hétfő

Tegnap Gizicica és Buksmorgebkutyaállat élelmezésének gyakorlati továbbvitele érdekében ellátogattam az Aldi nevű műintézménybe, mely üzletről a véleményemet soha nem is rejtettem véka alá. Mióta megnyílt, azóta a kedvenc boltom (vehetjük reklámnak is, majd a számlaszámomat alkalmasint megadom a cég felsővezetői számára, amennyit én már reklámoztam őket ugyi, s hát eddig ingyé’… mondjuk sok illúzióm nincs ezzel kapcsolatban, azt hiszem maradunk is ennél a konstrukciónál :-)
Az egy dolog, hogy onnan szerzem be az élelmiszer java részét (mint említettem volt nem csak magunknak, hanem 4lábúinknak is), s mindig találok ott igazi kincseket is a mindennapi szükségleteink kielégítésén túl, s eddig még soha nem csalódtam a minőségben, ár/érték arányban, kiszolgálókban.
Legújabb szerzeményem egy utolsó darab címen erősen leértékelt árú irodai kisszekrény. Amikor megláttam, azonnal kigyulladt odabent ama bizonyos kislámpa. Érdekes, mert hát ott volt ez a cucc régóta, de valahogy eddig elkerülte a figyelmem, ám most egymásra pillantottunk. :-) Teljesen lapjaira volt szerelve, egyedül beizmoztam a kocsiba. MrCic ugyan nem is volt itthon, de én azonnal nekiálltam összeszerelni. Úgyhogy mire hazaért, már majdnem kész voltam, épp csak a kerekek voltak hátra. A fiókok sínen futnak a végükön botlasztóval, tehát ki sem tudom rántani, a legfelső fiókban van egy plusz betét műanyagból írószerek rendszerezésére. Hirtelen annyi mindent bele tudtam süllyeszteni ami eddig a polcon porosodott, hogy kedvem szottyant rendet vágni az asztalon és környékén. Tudom, hogy csak átmeneti a rend, de most nagy örömködés van. :-)
Véghez vittem egy kis újrahasznosítást is – a fokozatosan ürülő DVD-s dobozok kiválóan megfelelnek gombok tárolására, csak majd nem szabad elfelejteni, hogy fejjel lefelé kell kezelni, különben térdig fogunk járni a gombokban egy-egy meggondolatlan mozdulat után. ;-)

Ja, és akkor még egy kis reklám, a Varróvilágé. Azt hiszem, foltos körökben nem nagyon kell már Gábort és az ő boltját reklámozni, de most mégis úgy érzem, hogy meg kell tennem. Szombaton elvittem hozzá Bűvössárkányt egy ráncfelvarrással egybekötött botoxkezelésre nagygenerálra. Ambivalens érzéseim voltak, mert egyrészt a szívinfarktus kerülgetett ahogy szegény gépet szétkapta mint foxi a lábtörlőt, másrészt meg öröm volt látni, hogy milyen szakértelemmel és szinte gyengédséggel nyúl egy-egy mélyen megbúvó kis belső alkaltrészért. Bár gyanítom, hogy ha nem vagyok jelen, úgy szedte volna szét ahogy igazán szokták a szakik, de gondolom látott már egy-két riadt női arcot ilyen beavatkozáskor, így jobbnak látta óvatosnak lenni. :-D
S, hogy milyen lett a végeredmény? – jobb, mint újkorában! :-) Úgyhogy köszönöm itt is!!!

Share on Facebook

“Megöltem” egy UFO-t

2010. március 12. péntek

Ez az atarashi-technikás táska is csanaki “örökség”, most jött el a befejezés ideje. Egy fokkal talán jobb a hatékonyság mint a nyeregtáskánál, mert ezzel azért jóval több munkám volt még, mint a záródás megoldása. :-)
Alapja egy mintás-csíkos-pöttyös semmiresejó-anyag; ha jól emlékszem, akkor valamikor a hőskorban turkált szerzeményről van szó. Gondoltam egy merészet, nekiálltam ebből szabni a köröket. Szegény Évi szemében láttam a sokjóraneszámíts nevű néma riadalmat, de bátor voltam, bohó és vakmerő. ;-)
Hazudnék ha azt mondanám, hogy kisujjból kiráztam az összeforgatást, elszuttyogtam vele rendesen, de úgy érzem, megérte! Klasszikusan, két mágneszárral záródik, belülre varrtam egy szimpla zsebet, meg egy karabineres akasztót, mert – Kanbéka barátosném után szabadon – dombon ülő fűcsomó legyek, ha ebben a ridikülben zsákszatyorban megtalálom majd mondjuk a kulcsom…

Share on Facebook

Székely Sampler SAL Saga III.

2010. március 11. csütörtök

Most jutott eszembe, hogy ide még nem tettem fel az elkészült 3. mintasort, csak a szakblogba (s ha minden igaz, akkor már csak ötöt kell aludni a következő mintasorig) :-)

Share on Facebook

Nyeregtáska

2010. március 10. szerda

Ha az abszolút hatékonyságot nézzük amennyi idő alatt szakszerűen behelyezek két mágneszárpárt, felvarrok 4 jojót, meg megvarrok egy négyrét hajtott hosszú fület, akkor megdöntöttem minden negatív rekordot! :-) Tavaly augusztusa óta ennyi feladat volt még hátra szegény táskán (ami egyébként még a csanaki táborban elkészült), ezekről álmodozott ez a készség magányos éjszakáin, de ma pótoltam rajta az összes hiányosságot. :-)
Mágneszár van mindkét oldalon, a hosszú fül igény szerint lekapcsolható. Bár magamat ismerve, nekem igenis kell a hosszú fül, mert nekem mindkét kezem kell hadonászni állandóan. Az egyik oldali táskarészen van egy üdvözlőlap méretű zseb meg egy félkör alakú zsebféleség (jobb alsó sarok), a másik oldalon pedig egy telefontartó és egy karika, amire kulcs, vagy bármi hasonló felfüggeszthető (jobb alsó sarok). Úgy döntöttem itt a tavasz, úgyhogy nemsoká hordhatom is. :-)

Share on Facebook

De topikos vagyok…*

2010. március 10. szerda

*(idézet A Dalból) :-)

Tudom előre, hogy ez egy igen nyálas bejegyzés lesz, de mit tegyek, a tények makacs dolgok. :-) Előző bejegyzésemben ígértem, hogy majd képernyőre vetem, hogy mit is köszönhetek én a topiknak. Ha csak egy szót használhatnék, akkor ennyi lenne a bejegyzés: MINDENT!

Első hozzászólásomat 2000.09.14-én követtem el, én voltam a 445. hozzászóló (per pillanat 63458-nál járunk). Eleinte még “csak” kötöttem, keresztszemeztem, jól jött egy hasonlóan elvetemült elvakult társaság. Aztán 2001-ben jött az összeomlásom Apu halála miatt. :-( Terápiás céllal vetettem bele magam a foltvarrásba, ami később mondhatni életformámmá vált. S tudom, hogy Apu most nagyon büszkén néz le rám… Ennek a topiknak köszönhetem, hogy annyi fantasztikus emberrel ismerkedhettem meg nem csak virtuálisan, hanem személyesen is. Nem szeretnék felsorolást tenni mert félek, valaki biztosan kimaradna, de engedjétek meg, hogy egy Emberrel kivételt tegyek, hogy egy valakit mégis kiemelhessek, nevezetesen Évit. Mégpedig azért, mert úgy érzem, kettőnk kapcsolata, barátsága – mely természetesen a topikon indult – túlnyúlik a szimpla “tudunkamásikról” kategórián. Emlékszem 2004-et írtunk, amikor sikerült Évit elcsalnom a karcagi táborba – sokaknak akkor szinte még felfoghatatlan volt, hogy a neten ismerkedtünk meg, s akkor, a táborban találkoztunk először személyesen. Nem telt el 2 nap, máris úgy emlegetett mindenki bennünket, hogy “az internetes barátnők”. :-)
A topik közösségteremtő erejéből írtam a művelődésszervezői szakdolgozatomat is akkora sikerrel, hogy a vizsgabizottságból többen is kérték, hogy küldjem el nekik elektronikusan. Persze nem csak az én munkám volt benne, hanem más topiktagoké is, hisz amint szóltam, hogy szakdolgozathoz gyűjtök anyagot s szóljon aki hajlandó lenne kérdőívet kitölteni, máris volt közel 50 jelentkezőm. Köszönet nekik még egyszer!

Szeretem azt, hogy ha valakinek van valami gondja-baja, keres valamit, elég csak beírni, rövid időn belül akad valaki, aki segít. Hogy nem számít a vallási-, politikai-, egyéb hovatartozás, a hobbink az, ami összetart. Persze vannak olykor súrlódások is, de hol nem? Sőt mi több, a magam részéről el tudnék viselni még több építő kritikai megnyilvánulást (nem romboló bírálatot!) is, de ez csak egy dolog. Ha nincs ez a topik lehet, hogy sose tanulok meg egy csomó mindent, hogy nem jutok el olyan helyekre ahova már eljutottam, hogy nem ismernék az ország sok szegletében a nevem (igaz, nem a személyi igazolvány-bélit, hanem a Cicvareket) :-) , az idén már 5. éve, az általam szervezett táborokban nem fordulna meg egyre több fórumos kemény magként. :-)

Esküszöm, órákig tudnék ömlengeni, de nem volnék tárgyilagos, ha csak a pozitív dolgokat hangsúlyoznám. Mi, gyarló emberek sajnos irigyek vagyunk… Van, aki személyes sértésnek veszi, hogy nem tagja ennek a közösségnek. Vajon miért nem, holott megtehetné? Büszkeségből? Vagy inkább csakazértsem?
S ezt a sértődöttségét támadással, becsmérléssel próbálja leplezni. Volt néhány kellemetlen percem-órám-hetem vélt és valós sérelmekből eredő támadás miatt, de nézzük a jó oldalát, amibe nem pusztulunk bele, az csak erősít bennünket! :-) Maplesyrupnak külön köszönet a topik létrehozásáért, gondozásáért és kívánom magunknak, hogy még sokszor 10 évet éljünk meg “együtt”!

Lehet, hogy kicsit se füle se farka bejegyzés született, de remélem, mindenki érti mennyi mindent szerettem volna elmondani pár sorban.

Share on Facebook

Székesfehérvári anziksz

2010. február 28. vasárnap

Szégyen vagy sem, még soha nem jártam a Királyok Városában, eddig… Aki hasonló cipőben jár mint én, s teheti, látogasson el erre a gyönyörű helyre, még ha csak egy napra is.
Sajnos még szerdán sem voltam biztos benne, hogy pénteken el tudunk utazni itthonról (ld. előző bejegyzés), így a szállásfoglalás is utolsó pillanatra halasztódott, de mindig az első megérzés a jó, így a neten elsőre talált szállás nagyon is jó választásnak bizonyult, legyen ez itt a reklám helye. :-)
Nekünk szerencsére most nem csak egy nap jutott, igaz a péntek délutánt szakadó esőben töltöttük el, de ez sem tántorított el bennünket a sétától, a fotózástól. Épp zárás előtt 20 perccel beestünk a Babamúzeumba, hát valami igazi kis mesevilágba csöppentünk, ajánlom mindenki figyelmébe. Az alkalmazottaktól így írásban is elnézést kérek, hogy kicsit hosszabbra sikeredett a látogatásunk, de nem lehetett csak úgy végigrohanni a vitrinek között, s így ők némi túlórára tettek szert. De szolgáljon mentségünkre, hogy nem voltunk egyedül, másokat is magával ragadott az ottani látvány.
Szombaton nekem szívemhez nagyon közel álló program volt, MrCic pedig végre napos időben is fotózhatott, így ízelítőül álljon itt két fotókollázs, csak úgy, kedvcsinálónak:

Ma reggel hazaindulás előtt pedig tettünk némi kiruccanást Csókakőre is várlátogatás címén, ahol nem is értem hogyan, de valahogy hozzánk csapódott egy cicmic. ;-)
S, hogy tulajdonképp mi is volt a székesfehérvári látogatás apropója s a fentebb említett szívmelengető program? Kérem szépen nem más volt mint az, hogy a Foltos topic most ünnepelte születésének és fennállásának 10. évfordulóját. Topikanyu – MAPLESYRUP, áldassék a neve! – megszervezte ezt a szülinapi bulit, aminek keretében volt foltos kiállítás, több előadás, pályázat, bemutatózás, tombolasorsolás, szendvicsevés tele szájjal s közben beszélgetés ;-) , olykor féktelen röhögés, másszor komoly beszélgetés, szóval minden, aminek lennie kell. Igaz, hogy egy centit sem varrtunk, mert nem is ez volt a nap lényege, de mégis sikerült kellemesen elfáradni. :-) Maple, köszönet még egyszer az összes szervezésért, fáradozásért, MINDENÉRT! Bárhogy is igyekeztem, nem tudtam új munkával előrukkolni, így két régit küldtem be.
A kiállításról nagyon sokan készítettek nagyon sok képet, javaslom megtekintésre a fórumot, mely körül a világ forog ;-) , ott sok linket találhattok. :-) Gondolkodtam, hogy mi mindent köszönhetek ennek a fórumnak akár pozitív, akár negatív értelemben, most úgy érzem, hogy nagyon sok mindent fel tudnék sorolni, s azt hiszem hamarosan meg is teszem, de nem most, ebben a bejegyzésben, mert már így is hosszú. :-)
S, hogy összességében milyen volt ez a hosszú hétvége? CSODÁS!!! :-) :-) :-)

Share on Facebook

Zimba

2010. február 28. vasárnap

A Matsák c. szaktopikon olvastam, hogy Gyöngyösön a Szórako-ZOO nevű műintézményben él Zimba, a kisoroszlán (mondjuk a kicsi jelző relatív, már most is cca. 65 kilót nyom).
Mivel a Foltos topic most ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját (következő naplóbejegyzés, mert azt nem lehet csak egy-két szóval elintézni) Székesfehérváron, némi kis kerülővel Gyöngyösön keresztül vitt az utunk, hisz mindig is egy elérhetetlen vágynak tűnt számomra, hogy igazi oroszlánt érinthessek. :-) Egyszer “majdnem” összejött, azóta is szénné nevetjük magunkat az eseten. :-) 2000-ben Floridában a miami állatkert bejáratánál ki volt írva, hogy egzotikus állatsimogató van a területen. Mondanom sem kell, hogy magas térdemeléssel rongyoltunk arrafelé, lelki szemeim előtt már láttam magam, ahogy oroszlánt, tigrist, majmot, miazmást simizgetek – addigra oda is értünk az elkerített részhez, ahol is a következő állatok várták a kíváncsiskodókat: póni, disznó, kecske, juh, nyúl, csacsi… Relatíve frissen végzett agrármérnökként külön tanulmány volt a megnyúlt ábrázatom. :-)
Na szóval, visszakanyarodva Zimbához – azt hiszem, ehhez fogható élmény nem ér minden nap az életben, hogy kezemben foghatom egy oroszlán mancsát, hogy szájába veszi a kezem, rágcsálja (és nem leharapja), nyalogatja, bújik mint egy igazi macska. :-) Azt mondta az egyik gondozója, hogy kb. március közepéig járkálhat még szabadon, addig nyitva tartási időben bármikor simogatható. Aki szeretne önmagának, vagy a gyerkőcének egy életre szóló élményt szerezni, szerintem csapjon meg egy gyöngyösi kirándulást (persze előtte egy telefont érdemes megereszteni, nehogy addigra már bekerüljön a nagyok közé.

S a végén egy búcsú-kézcsók, személyesen Zimbától :-)

Share on Facebook