Archive for 2010

Játszótér :-)

2010. október 27. szerda

Vagyis újabb kütyüzés a konyhában, megérkezett a várva várt elektromos ostyasütőm! Hétfő óta olyan vagyok mint egy rühes macska türelmetlenkedő kisgyerek, mert egyik este sem volt annyi időm vagy kedvem, hogy nekiálljak sajtos ostyát gyártani, aminek a receptjét már nagyon rég kijegyzeteltem a Limarától, itt is köszönet érte!!! :-)

Ma meló után mély levegőt vettem és nekiálltam, igaz csak fél adagból (az is 60 dkg lisztet jelent). Háááát, elszuttyogtam vele pár órán át még úgy is, hogy kenyérsütés idejére sem függesztődött fel a készítés, mert annyi időre MrCic is beállt a szalag mellé betanított munkásnak. :-) Meg kell mondjam, mennyei íze és állaga van, holnap viszek be a gályahelyre is, mert férfikollégáim egy része előre jelezte kóstolásra való igényét amikor meglátták, hogy mit hozott nekem minap a futár. ;-)

Limaránál “Debreceni ropogós” néven fut, remélem nem bánja, ha ide is bemásolom a receptjét:

  • 1,2 kg liszt
  • 2 ek. só
  • 1 sütőpor
  • 10 dkg vaj
  • 25 dkg zsír (lehet libazsír is)
  • 25 dkg margarin
  • 2 tojás
  • 3 dl tej
  • 25 dkg reszelt sajt

A lisztben elkeverjük a sót, sütőport, majd elmorzsolni benne az összes zsiradékot. Ezután elkeverni a sajttal, majd a tojásokkal és a tejjel rugalmas tésztát gyúrni belőle. Ízlés szerint köménymagot is tehetünk bele.

A lisztben elkeverjük a sót, sütőport, majd elmorzsolni benne az összes zsiradékot. Ezután elkeverni a sajttal, majd a tojásokkal és a tejjel rugalmas tésztát gyúrni belőle. Ízlés szerint köménymagot is tehetünk bele.

Saját észrevétel, hogy legközelebb még több köménymagot fogok beletenni. :-)

Share on Facebook
El sem tudom mondani, hogy mióta játszadozom a gondolattal, hogy be kellene ruházni egy tésztagépbe, de valahogy mindig csak álom maradt. Nem tagadom, sokáig az ára volt az ami visszatartott, pláne amikor megfuttattam, hogy az alapgép ez egy dolog, de ami miatt én nagyon-nagyon-nagyon szeretném, az a ravioli-készítője, s hát az külön beszerzendő…
A héten három napot gályahelyi okokból kifolyólag Szombathelyen töltöttem, ahol is a főtére közelében sétálva megláttam egy régi Vasedényre hajazó boltot, s valami isteni sugallat hatására hátrahagyva a kolléganőket beugrottam egy kósza kérdésre, hogy van-e nekik ilyen gépük, s mibe fájna stb. Kérdésem elhangzása után a kiszolgáló hölgy hátravezetett egy már-már raktárnak látszó helyiségbe, ahol is rámutatott egy dobozra, s én menten dobtam egy hátast, amikor is kiderült, hogy gyakorlatilag az alapgép áráért (nem átverés, másutt tényleg ennyiért láttam az alapgépet, max. 1-2 ezerrel olcsóbban) most egy olyan összeállítás van, hogy a klasszikus nyújtás-szélesmetélt-cérnametélt háromszögön túl van adapter spagettihez és – tádáááámmm!!! -, raviolihoz is.

Azonnal meg is vettem, ami az utána következő másfél órában már nem tűnt olyan jó ötletnek, mert súlya volt, mint az anyós szavának gyakorlatilag dögnehéz volt. :-)

Ennyi bevezető után a lényeg, hogy ma végre ki is próbálhattam, isteni sárga házi tojásból gyors felindultságban készítettem pappardelle névre hallgató tésztaformát, valamint széles- és cérnametéltet. Utóbbit már meg is kóstoltuk, azt főztem bele a mai orjalevesbe.
Úgy érzem, hogy nagyon jó barátok leszünk! :-)


Kiegészítés Nóra, s más érdeklődők kedvéért

Ilyen az alapgép, ehhez jönnek még az egyéb kütyük. Márkája: Marcato Atlas 150.

Forrás: http://www.marcato.net

Share on Facebook

Egy kiállítás margójára

2010. október 10. vasárnap

Idén is megrendezésre került Martfűn a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Amatőr Képzőművészeti Tárlat, immáron XXII. alkalommal szervezték meg.
Öröm volt látni azt a rengeteg embert, több mint kétszázan voltak a megnyitón. Ahhoz képest, hogy Martfű egy kb. 7000 lakost számláló város, igen szép szám.

Eddig nem mutattam a Balatonlellén tanult passziánsz-technikával készült munkámat két okból – amíg nem volt teljesen kész nem láttam értelmét, aztán meg elvittem Martfűre, s előtte elfelejtettem lefotózni.
De mivel megnyílt a tárlat (nov. 5-ig látogatható) s a zsűri méltónak találta a kiállításhoz, meg katalógus is készült a munkákból, így a szkennelt változatot közzé tudom tenni. A szélén, a fekete keretben vannak tűzések szintén feketével, de erről most nem tudok tárgyi bizonyítékot mutatni, el kell hinnetek! :-)

Sajnos nem egészen őszinte a mosolyom, mégpedig a kiállítás berendezése miatt. Rengeteg festmény és grafika is kiállításra került, ezért a rendezésre egy festőművészt kértek fel. Az, hogy ezt a munkát nem falra tették, hanem mint egy abrosszal, leterítettek vele egy posztamenst és “csak” a négy sarka nem látszott, az egy dolog. Nálam sokkal rosszabbul járt egy mezőtúri foltos-társ, akinek egy gyönyörű ágytakarójával gyakorlatilag körbetekertek egy fentebb említett tárgyat. S nem csak, hogy nem látszott a sok figyelemre méltó részlet, hanem az egyik, földre lógó sarkán rendben át is gyalogoltak a látogatók… :-(
Meg az én munkámról legalább teljes kép van a katalógusban, de szegény Víghné ágytakaróját még csak le sem fényképezték rendesen, hanem csak így:

Nem volt alkalmam személyesen találkozni a festőművész úrral, pedig szerettem volna megkérdezni, hogy mennyire venné jó néven, ha egy kiállításon az egyik képének eltakarnák negyedét, egy másikat meg félbehajtva odatámasztanák a falhoz? :-|

Share on Facebook

Füzetborítók

2010. szeptember 3. péntek

A csanaki táborban megfogadtam magamban, hogy a gyors ananászblokkok füzetborítók díszeként fogják végezni, a múltkori egy után befejeztem a többit is.
(bár minden UFO ilyen gyorsan kész munkává válna…) :-)

Már mindannyian a MESKA boltom lakói.

Share on Facebook

A lusta foltvarró faliképe :-)

2010. szeptember 3. péntek

Történt az eset, hogy egy régi faliképet mivel nem tudtam hova* tenni, feltettem a varroda hálószoba falára. ;-) Ott (még) van egy viszonylag nagyobb üres falrész, nem is mutatott jól csupaszon. Régóta dédelgetett vágy, hogy majd varrok valami odaillőt, ám valahogy mindig csúszott a kivitelezés.

Tegnap délután bevillant, hogy a sötétítő anyagából maradt egy kevés, az úgyis olyan jó kis “modern patchworkös minta”, erre már nem is kell más, mint Carol Taylor fonalas módszere. Ezzel, mint azt már nemrég írtam, a lellei táborban ismerkedtem meg Szizsu jóvoltából.
Így aztán méretre vágtam, alá egy réteg flíz meg egy vékony hátlap, hogy ne akadjon a flíz a fogasléceken, s uccu neki, jöhettek a fonalak. A végén kapott még egy réteg hátlapot meg egy bújtatót, beszegtem, s már vidáman lóg is a falon. :-)
Azt hiszem szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a körök határozottan szebben lettek, mint a próbadarabon. :-)
Ilyen lett maga a kép:

S így fest a helyére felbiggyesztve:

*Akik régebb óta ismernek már tudják, hogy valahogy be vagyok oltva faliképek ellen – persze kezdő koromban üttre-püffre azt varrtam, aztán amikor kezdtek ellepni, mert nem tudtam hova tenni őket, ha valaki nagyon rácsodálkozott egyre, azt megkaphatta. :-)
Úgyhogy az utóbbi pár évben vagy csak meghatározott helyre, határozott céllal és elképzeléssel varrok ilyen jellegű munkát, vagy megrendelésre.

Share on Facebook

UFO létszámcsökkentés = újabb apróságok

2010. augusztus 29. vasárnap

Az egy dolog, hogy egy táborban mindig tanul az ember lyánya sok okosságot és újdonságot, de bizony ez azzal (is) jár, hogy az UFOk száma menthetetlenül gyarapszik. Na mármost, ha a földi halandó van olyan szerencsés, hogy négy táborban is részt vehet elkerülhetetlen, hogy a táborok számával exponenciálisan növekedve ne gyarapodjanak ezek a kis mocskok. ;-)
A csanaki táborban gyártottam a hat gyors-ananászblokkot azzal a nem titkolt szándékkal, hogy alkalmasint füzetborítót díszítsenek, így az egyik már át is lényegült. :-)
A borítóban semmi extra nincs, csak tűzve van, a belső bújtatót sem szegtem el külön, csak kifordítottam és színátmenetes cérnával egy sor dísztűzést alkalmaztam.
Még a karcagi táborban kezdtem el ezt az Évi által tanított neszesszert, aminek tkp. csak annyi híja volt, hogy a belső varrásráhagyásokat ferdepánttal elszegjem. Ezennel jelentem kedves tanító néni – ha erre járnál mostanság -, hogy befejeztem, használható állapotban van abármitartó. :-)

Régi tervem volt, hogy a fürdőben használt zsebkendősdoboz-huzatot lecseréljem valami vizes motívumosra, most jött el az ideje annak is. Ennél a doboznál is a cafatos technikát alkalmaztam azzal a különbséggel, hogy nem vízben oldható flízt és nem hőlégfúvóra eltűnő uzsonnás zacskót használtam, hanem leheletvékony ezüstös árnyalatú organzát. Ez maradt is a cafatokon tűzés után, így mind a halnak, mind a tengeri csillag motívumnak olyan a felülete első ránézésre, mintha víztől csillognának.
(sajnos ez a képen nem jön át annyira, fotózásból igen csak gyenge lábakon állok)

Share on Facebook

Székpárnák

2010. augusztus 27. péntek

Valamikor régen, nem sokkal azután, hogy megvettük az első varrógépemet, varrtam szivacspárnákat a kerti műanyag székekre. Semmi fakszni nem volt bennük, hisz akkor még nem foglalkoztam foltvarrással, de még csak lehúzható sem volt a huzatuk. Egyszerűen körbevarrtam két anyagdarabot és slussz-passz.
Nos, az idő vasfoga* rendben megette 14-15 év alatt, régi terv, hogy újakat varrjak. MrCic viszont közölte, hogy igazából úgy illene, ha valamilyen foltos technikával készülnének…
Nos, előszedtem a maradékos dobozokat (meg Bonnie oldalát), s így születtek meg a székpárnák. Gazdagon tűzöttek, hogy kevésbé gyűrődjenek meg masszívabbak legyenek, hátoldalán pedig kiszedhető a szivacs, így szükség esetén moshatók.
Hogy miért pont 8 darab? Mert nyolc műanyag székünk van, melyekből négy van állandóan használatban. Tehát ha csak “félgőzzel ülünk”, akkor a háttámlához is lehet tenni, ha meg teljes körű a székfoglalás, mindenkinek jut. :-)

Együtt az összes:

Színenként:
(mivel mindegyik párnának más-más a tűzése, ezért készítettem róluk közelebbi fotót is)


* Az idő pénz. A pénz beszél, a kutya ugat. Amelyik kutya ugat, az nem harap. Tehát: az idő nem harap – de akkor miért van neki vasfoga??? :-)

Share on Facebook

Csanaki élménybeszámoló – 2010.

2010. augusztus 21. szombat

Nagy örömömre szolgált, hogy idén is eljuthattam a Méhike által szervezett ménfőcsanaki táborba. De nem csak, hogy egyszerűen eljuthattam, hanem még oktatni is felkértek, ez külön megtiszteltetés volt, remélem nem okoztam csalódást. :-)
No de vegyük szépen sorba, hogy mi minden történt azon a héten.

1. nap
Hétfőn fél 6-kor felkerekedtünk Naturitával, hogy meghódítsuk a nyugati végeket, alig pár perccel Márti órakezdése után már be is futottunk. Márti régi, hagyományosan kézzel varró technikákkal ismertetett meg bennünket, kicsit másképp. Így aztán géppel varrtunk nagymama virágoskertjét, almacsutkát, részeg ember lépéseit, drezdai tányért, s volt aki eljegyzési gyűrűt is varrt.
Hogy mi lesz belőlük még nem tudom, eddig egyedül a drezdai tányért “használtam fel”, abból még a táborban varrtam egy táskát.
Ahhoz képest, hogy gyorstechnikának volt titulálva, még éjszaka is ezzel molyoltunk, de ez szerintem így van rendjén egy táborban! :-)


2. nap
Gabicza tanította a konzervdoboz bevonást nagyon profi módon, nem ám csak belegyűrjük a bélést a belsejébe és ott egye meg a fene, hanem szépen, dobozhoz simulóan. Nagyon tetszik a módszer, azt hiszem fogom még alkalmazni. A minap is “véletlenül” kiürült egy újabb konzerv itthon. ;-)
Meg még tanultunk tőle egy gyors ananászblokkot is, amit nem papírra kell varrni, hanem csak úgy, gyorsan le is gyártottam belőle 6 blokkot, a terv már fejben kész, hogy mire fogom felhasználni! :-)
A doboz huzata azért pont ilyen színű, hogy passzoljon a varrósarokba, hisz mégis csak itt fog lakni. :-) A hímzett virágokért külön köszönet Naturitának! :-)


3. nap
A 3. napon következtem én, a körbargello technika ismertetésévél. Én is (majdnem) gyorstechnikának tituláltam, aztán itt is volt némi elmolyolás, bár a táborlakók szerint hajcsár-tanító néni voltam ;-) , de szerintem senki nem bánta oly nagyon, hisz szinte mindenki teljesen készre fejezte a karácsonyfatalp-takarót/kerek asztalterítőt.
Külön öröm volt számomra, hogy még a Táborvezető Asszony :-) is varrt, sőt még Lonci is. :-)

Amiket én vittem mintadarabnak:
A sok gyönyörűség, ami ezen a napon született a szorgos varrók keze alatt:
4. nap
Évi következett a cafatos technikával, amiről Juhizs is beszámolt a napokban blogjában. Ismét narancssárga árnyalatban kellettgondolkodnom, mert bár a lakás számtalan zugában van zsebkendősdoboz-huzat, a varrószobában még nem volt, EZIDÁIG. :-) Ez tulajdonképp egyetlen doboz, csak mind a 4 oldala kicsit más.
5. nap
Lonci ismertette a társasággal a ferdén szabott görög mintát – ezt módomban állt volna Tihanyban is elsajátítani, de ott épp akkor egy másik tanfolyamon voltam, így nekiestem ennek is, itthonra már csak a keretezés maradt, nemrég fejeztem be ezt is.
Nincs olyan messze már a karácsony, mint amilyennek először tűnik, úgyhogy karácsonyi mintás anyagokból varrtam.
Nagyon nagy köszönet a szervezésért, isteni tábor volt, fantasztikusan éreztem magam. Ehhez az érzéshez persze nagyban hozzájárult az is, hogy nagyon jó társaság volt, valahogy meg sem kottyant a napi, mindössze 3-4 órás alvás. :-)

Persze a tábor előtt sem tétlenkedtem nagyon, elkészültem egy régóta vágyott vasalólappal is, vagy ezer éve hevertek ezek az UFO-blokkok egy kosár mélyén, most megkapták méltó helyüket. A vasalólap mérete kb. 60 x 80 cm, teflonos vasalódeszka-huzat az egyik oldala, a másik pedig blokkokból varrt és kukacolt. A belseje deszkára való filcbetét, plusz még egy réteg vastag molinó. Feltekerhető, összeköthető, így kis helyet foglal.

Ja, s még egy aprósággal bővült a varrósarki lakók száma, a szék karfájára készítettem egy le-fel patentolható zsebet, hogy ha varrás közben hirtelen el kell rejteni valami eszközt lehetőleg úgy, hogy bármikor azonnal kéznél legyen s ne kelljen hosszú percekig keresni, hát ide bele lehessen pottyantani.
Hirtelen ennyi egy szuszra. :-)

Share on Facebook

Mai kedvenc képem :-)

2010. augusztus 7. szombat

Készült Jászberényben, a közös varráson. A képet elnézve tényleg közösen varrtunk! :-)

Közreadó: Juhizs

Share on Facebook

Lellei UFO-leépítés

2010. augusztus 6. péntek

Mint azt már említettem volt egy pár nappal ezelőtti bejegyzésben, Balatonlellén tanultuk többek között a fonalas felületdíszítést és a tűfestést is.
A fonalasomnak annyi híja volt csak, hogy hátlapozni kellett, plusz a tubust felvarrni. Ezt bonyolítottam egy kicsit azzal, hogy paszpólt készítettem a széléhez – ha már vettem a Gáboréknál a kéderező talpat (szerintem sokkal szebbet lehet vele készíteni, mint a cipzárvarróval).

A tűfestett madaras képnél pedig csak a tubus alsó szélének rögzítése hiányzott.
Arccal a következő feladat elé! :-)

Share on Facebook