Archive for augusztus, 2009

Befőzési őrület :-)

2009. augusztus 30. vasárnap

Csütörtökön, miután a piacon vettünk még néhány “alkatrészt” a zakuszkához, pénteken ütött az igazság órája. :-) Reggel 8-kor nekiálltam, este 7-kor már szárazdunsztban is volt az anyag. :-) Sajnos a dupla adag szinte egész napos munkát adott – no meg megvolt az ingyé’szauna is :-) – de azt kell mondjam, megéri a fáradtságot! :-)
Gizi úgy döntött, hogy csak akkor lehet sikeres a befőzés, ha ő is besegít – miután jó alaposan betakargattam mindenféle pléddel, frottírköpennyel az üveghalmot, ő felfeküdt a tetejére, hogy kölcsönösen melegítsék egymást, mígnem nyitott szemmel bealudt. :-)
Tegnap került sor a 30 kiló paradicsom lének való eltevésére, valamint a padlizsánsütésre. A paradicsom viszonylag gyorsan megvolt a többihez képest, így ebéd után lehetett is tüzet rakni a késő délutáni programhoz. S mivel nem csak igével és munkával él az ember, egy másik tűzön a bográcsban rotyogott egy kis pásztortarhonya, kifejezetten jól esett a padlizsántisztítást emiatt félbe hagyni. S, hogy mi volt a saláta a tarhonyához? – természetesen paradicsomsaláta kibédi hagymával, melyet szintén a hazaút alkalmával szereztünk be. ;-)

Share on Facebook

Kokojza

2009. augusztus 27. csütörtök

…ahogyan Székelyföldön hívják, polgári nevén pedig piros áfonya.

Tegnap már említettem, hogy ma kerül sor az eltevésre, s lőn. Az egész hozott mennyiségből dzsemet főztem, valami fantasztikus ízorgia mondjuk palacsintába, de száraz sültekhez némi vörösborral megbolondítva öntetnek is isteni. Fanyar, kissé kesernyés-édeskés-savanykás, magyarul pont olyan íze van, mint a kokojzának. ;-)
Holnap zakuszkát készítek télire, aztán meg következik a padlizsánsütés. Alkalmasint arról is lesz képes beszámoló.

Share on Facebook

Hazaruccantunk néhány napra, ennek megfelelően ahány nap, annyi új és plusz élmény, pedig hányszor, de hányszor átéltem már mindezt, de ezt SOHA nem lehet megunni! Egy kis egyveleget adok közre – megint készült vagy 500 fotó, már meg sem tudom mondani mennyi DVD telt már meg erdélyi képekkel az elmúlt 20 év alatt, de valahogy mindig valami újat lát a sokat látott szem is, mindig rá lehet csodálkozni a már jól ismert hegyekre, völgyekre, növényekre, meg általában mindenre.

A Bucsin-tető eső után:
A még mindig működőképes állapotban levő vízimalom Gyergyószentmiklóson, a Békényen:
Egy késő délutáni kép a Békényről, anyóspajtiék kertje mellett:

Néhány tájkép Visszafolyóról:
Kürtőskalácsot is sütöttünk:
Az egyik leg-élménydúsabb nap a Libán-tetőhöz kapcsolódik, itt egy egész napot töltöttünk el (a Libán-tető már a Görgényi-havasok része, Gyergyótól mintegy szűk 30 km-re helyezkedik el). Volt gyógynövénygyűjtés teakeverékhez (vízimenta, zsurló, vadmálna-levél, áfonyalevél), vadvirág-gyűjtés (anno a menyasszonyi csokrom is Gyergyó melléki vadvirágokból volt kötve), gombászás (erről bővebben később). Délután a jól megérdemelt flekkensütés következett, a frissen szedett gomba egy kis töredéke volt a köret. :-)


Gombászás – mintegy 20 kilónyi finomabbnál-finomabb gombát sikerült gyűjteni, ezek egy részéből az előbb említett flekkenhez készült köret, egy része a fagyasztóba került, míg egy másik részéből másnap jó nagy adag vegyes gombából készült pörkölt volt a vacsora. Amiket gyűjtöttünk: hirip, csirkeláb, rókagomba, őzláb, marhanyelv, lila pereszke, fenyőalja, pöfeteg, galambgomba, tövisalja. S persze találtunk nem ehetőeket is – vagyis állítólag minden gomba ehető, de van ami csak egyszer :-) – ezekről is van ám fotó, mert amilyen mérgesek, olyan szépek. :-)
Naplemente a Libán-tetőn:
Természetesen hoztunk haza sok-sok kiló nyers kokojzát (hivatalos nevén piros áfonya), ebből holnap dzsemet, valamint befőttet fogok készíteni:
Egyébként is, de azzal meg különösen, hogy itthon képen nyomott ez a fojtott meleg, amikor is alig kapok levegőt, szakad rólam a víz, máris fordulnék vissza!
Vágyom oda, ahol reggel vastag a harmat, kellemes hűvös levegő fogad reggel és este, télen nem ritka a -30 °C fok, teljesen mások az emberek, meg az egész élet úgy, ahogy van…

Share on Facebook

Csanaki élménybeszámoló

2009. augusztus 16. vasárnap

Mint az előző bejegyzésemben írtam, végre-valahára eljutottam én is egy más táborba – nevezetesen Győr-Ménfőcsanakra s túlzás nélkül állíthatom, hogy kimondhatatlanul jól éreztem magam. Hogy a környezetem mennyire viselt el, erről csak ők tudnának mesélni. :-) :-) :-) Évivel, mint az igazi renitens diákok, az első padban ültünk – szerintem kellőképp rászolgáltunk a jelzőnkre. :-D
Méhikének köszönet a kiváló szervezésért, meg minden ott nyújtott dolgokért!

Első nap (vasárnap) szabad gépi tűzés volt a műsor Mártival – no én már itt kezdtem a randalírt, nekifogtam táskát varrni, amihez a gépi tűzést a steppelés jelentette, amit viszont eléggé rühellek, de valahogy ez a táska ezt követelte meg… Szenvedtem is vele rendesen, már mindenki a nyűglődésemen nevetett, de aztán egyszer csak a végére értem. Éjjel 3-kor már az “ahogy én steppelek, nem steppel úgy senki” sakál-vokált nyomattam. :-) De sajnos belém fojtották a művészetet meg a varrást, takarodót fújtak nekem. :-) Vasárnap még mindeközben Metyi segítségével mikróban festettünk. Azt viszont piszkosul élveztem! ;-) Alig vártam, hogy száradjanak a cuccok (amit persze nem annyira akartak, mert odakint szakadt az eső, ergo igen csak párás volt a levegő). De micsoda szerencse, hogy a Simon úr-féle selyemmolinót erős-nyirkosan kell vasalni… ;-)

Hétfőn Évi tanította az atarashit, ott már nem különcködtem annyit, azaz a napi programot (is) varrtam. Csak egy kicsit hajlottam el, azaz nem egészen úgy varrtam ahogy mondta (kicsit megcifráztam a dolgokat), így mindjárt meg is gyűlt velem a baja. :-) Közben a hétfői nap végére a vasárnap elkezdett táskát sikerült befejeznem, meg az atarashis táskával is eljutottam odáig, hogy itthon már egyedül is menni fog.

Kedden következett az íves varrás Gizellával, azzal is elmolyoltam – a fedlap kész, már “csak” tűzni és hátlapozni kell. Utóbbi két munkáról nem mutatok félkész képet, majd ha befejeztem őket, a többiek pedig alant láthatók. Sajnos kedd este haza kellett indulnunk, mert Évi másnap ment dolgozóba, de milyen nagy szerencse, hogy délutános volt, így délelőtt még el tudtunk haladni a Kondorosi útra a rövidáru-kiárusításra. Nem hoztunk szégyent magunkra, a szakvezetés által elvárt mennyiségre ruháztunk be. ;-) Amire én elsősorban utaztam, az a cipzár és a varrócérna. Még nyitva vannak, mindenkinek bátran ajánlom!!!

Nyeregtáska

A táska 100 %-os mivoltához hiányzik még a mágneszár, valamint a vállra akasztható hosszú fül, de már mutogathatónak ítéltem meg. :-) Egyik oldali zsebében van egy félköríves-, valamint egy kisebb téglalap alakú belső zseb, a másik oldalon pedig egy telefontartó és egy karika, amibe a kulcsot lehet akasztani.

Festés eredménye
Felhasznált színek:

  • Bal felső kép balról-jobbra: csau-csau, korallpiros, rozsdabarna, drapp, négerbarna, khakyzöld, sötétzöld.
  • Jobb felső kép: sötét ciklámen első- és másodfestés.
  • Bal alsó kép: khakyzöld+korallpiros másodfestésének parféja.
  • Jobb alsó kép: a “pöttyös” alapja halványdrapp, melyre por alakban fújtunk festéket, a márványozott pedig a törlőruha, amelybe beletöröltem gumikesztyűt, fakanalat, asztalt borító nejlont, festékes edényt, majd az egészet megmikróztam a négerbarna másodfestésében.

Itthon aztán feltétlenül meg kellett varrnom nekem is egy biscornut, azaz szépen magyarul egy ollóőrt. S mi mást is ábrázolhatna életem első ollóőre, mint matská(ka)t? :-)

Share on Facebook

:-(

2009. augusztus 8. szombat

Emlékszem, gyerekkoromban bátyám rengeteget hallgatta Cseh Tamás lemezeit, akkor nagyon durcás voltam, hisz semmit nem értettem az egészből. Aztán valahogy belém ivódtak a dalai, dalszövegei, s egyszer csak azon kaptam magam, hogy rajongója vagyok, s azóta töretlenül tart ez a rajongás. S ma reggel a halálhírére ébredtem… Rég ütött ennyire szíven egy olyan ember eltávozása, akit személyesen nem állt módomban ismerni, aki nem rokonom, “csak” egy a sok idegen közül.

Share on Facebook

100…

2009. augusztus 7. péntek

…szónak is egy a vége, elértem a 100. bejegyzéshez, ennek örömére bő lére eresztem a mondandómat. :-)

Igen-igen elcsúszva a határidővel, de megcsináltam a Kultúraquiltek utolsó fordulóját. Most szabadon választott gyakorlat volt a téma. Sokat agyaltam rajta, hogy mi is legyen – hisz szívemnek legmélyebb csücske a poros Bácska, ahova a gyökereim nyúlnak, azon belül is a Tisza-part, de hát azt Magyarországnál “elsütöttem”. Utána – számomra – egyértelmű, hogy csakis Székelyföld jöhetett számításba, lévén 20 éve már oda IS hazajárok, Mr. Cicnek köszönhetően :-) Nagyon sokáig variáltam magamban, hogy mit is lehetne – aztán jött az ötlet, hogy mi lenne kifejezőbb, mint a népviselet, illetve a tulipán, mint motívum. Nos, ilyen lett:

A készítés menetéről pár szóban:
  •  A kerítéslécek az oly sokaknak meglévő deszkamintás anyagból készültek úgy, hogy először is kétoldalas ragasztós vetexet vasaltam az anyag hátoldalára, majd a lécek mentén felvágtam. Megrajzoltam a motívumokat, kivágtam belőle, felvasaltam egy fekete alapra, majd a szélek mentén végigvarrtam.
  • A népviselet jellegzetes piros-fekete kialakítása egyszerű volt, csak csíkokat kellett összevarrni, majd a két részelem összevarrásába belefogtam egy előzőleg beráncolt madeirát.
  • A szélével elbirbitéltem egy jó darabig, nem tudom mi a hivatalos neve ennek a hajtogatott szélnek, de jó kis terápiás. :-) Ha van rá igény, akkor leírom lépésenként is ennek a készítését.
  • A tűzésnél pedig ismét a tulipános motívum volt segítségemre.

Ma lezajlott a a hagyaték felszámolásának második üteme, ugyanis a hölgy hívott telefonon még szerdán este, hogy lesz egy újabb adag anyag, mikor tudnék érte menni – ma kora délelőtt jött el az ideje, Marcsival ismét elautóztunk érte. Így ma reggelre varrtam a hölgynek egy gyors táskát, mégpedig abból az anyagból, amit az egyik zsákban találtam – el is érzékenyült, mert mint mondta, ugyan 10 éve hunyt el az édesanyja, de ez egy igazi emlék lesz. Marcsi pedig egy összehajthatós vászonszatyrot vitt, azt balga fejjel elfelejtettem lefotózni. :-| Azt hiszem, minimális ellenszolgáltatás azért, amit kaptunk. A mostani szállítmányhoz tartozott többek között egy nagy doboz cippzár, meg egy nagy szatyor gomb is, színek szerint szétválogatva…
A hölgynek vitt gyors táska:
Közben az jutott eszembe, hogy amennyi vackot már én is felhalmoztam eddigi életem során, hát lesz miben turkálnia annak, aki majd megörökli/megkapja. :-D

Share on Facebook

Hagyaték

2009. augusztus 5. szerda

Elhunyt egy idős néni, akit nem is ismertem, akiről nem is tudtam, hogy létezik… sőt mi több, a családjáról sem tudtam semmit – ezidáig… Hétfőn hívtak a munkahelyemről, hogy keresett telefonon egy hölgy, velem szeretne beszélni. Felhívtam a megadott számot és kiderült, hogy a szó pozitív értelmében vett padlássöprést végeznek a valamikori szülői háznál és találtak rengeteg különféle minőségű anyagot. A hölgy hallott/olvasott rólam és felajánlaná ingyen és bérmentve, csak hozzam el, ne nekik kelljen szállítani. Megbeszéltük az időpontot, Marcsi szomszédcsajszival elmentünk és elénk tárult egy több zsákból álló “kontingens”. Hazahoztuk, közben megérkezett egy harmadik varrós társunk is, nekiálltunk válogatni. Vagy 8 órai kemény munka után átszelektáltuk az egészet, volt közte vagy egy zsáknyi teljes selejt (bár MrCic még kiválóan tudja hasznosítani olajos géprongyként egy részét), rengeteg kötött anyag, de akadtunk valódi kincsekre is, meg egy nagy csomó műbőrre, műszőrmére.
Legalább 5 nagy zsáknyi anyagot beviszek az októbertől újra induló Textilkuckóba, lesz miből varrogatni a lányoknak, csak győzzék szusszal. :-)
Íme egy zanza arról, hogy hogyan nézett ki az autónk csomagtere, ami közel 470 literes (de így, hogy le van hajtva a hátsó ülés, az 1000 litert is megközelíti), meg a veranda, meg a konyha… No és persze Gizi, az elmaradhatatlan, aki valódi zsákbamacskaként viselkedett, amikor a kiürült zsákokba beleköltözött. :-)

A csipkék+madeira+margitcakk is a kincsek között volt (itt már kimosva, kivasalva).

Ezek pedig “csak úgy” készültek, mindentől függetlenül.
A bugyi formájú neszesszer mintája – sok más jópofa aprósággal együtt – megtalálható ezen az oldalon.

Share on Facebook