Archive for június, 2009

Gizi, csak úgy :-)

2009. június 30. kedd

Share on Facebook

Felvidéki élmények

2009. június 30. kedd

Múlt hét pénteken volt a nagy nap, amikor is elmentünk MrCiccel Szepsibe és vittük magunkkal a címert. Délután egy ünnepélyes önkormányzati üléssel megkezdődött a XIII. Szepsi Napok rendezvénysorozat, mely ünnepi ülés végén került sor az átadásra.
Akkora sikere(m) volt, hogy magam is meglepődtem és hát nincs mit szépíteni, piszkosul élveztem a sikerben való fürdőzést, ahogy ésahányan jöttek utána gratulálni, zömében – számomra – idegen emberek. :-) Nem tudom szavakkal leírni a megajándékozott tekintetét, amikor szembesült azzal, hogy mit fog kapni és percekig szó nélkül maradt; remélem, nem a szörnyülködéstől. :-D DD
Száz szónak is egy a vége, megérte a “kínlódást” s önző módon mondhatom, hogy pénteken nagyon jó volt nekem. :-) ))

Az átadás pillanata:

Forrás: http://www.szepsi.sk 

Share on Facebook

Gizi

2009. június 21. vasárnap

Egy nagyon kedves baráti házaspártól kaptam egy hete, masnival átkötve. :-) Még sose volt lánycicám… nem tudom milyen lesz később, de már most látszik rajta, hogy nőből van. ;-)
Rongy, mint annak a rendje, amolyan igazi Szélvészkisasszony. :-)

Share on Facebook

Borkóstoló

2009. június 16. kedd

…lesz holnap nálunk a művelődési központban, mégpedig a Frittmann Borászat boraiból. A yo-yo fürtöket a főasztalhoz szántam dekorációnak.
Remélem, Frittmann János is megfelelőnek találja, és nem tartja majd túl gagyinak.

Share on Facebook

KÉSZ!!!

2009. június 16. kedd

azaz csak majdnem ;-) , mert a tubus és a névjegyem még hiányoznak a hátoldalról, de annyira megörültem, hogy tegnap este eljutottam ebbe a fázisba, hogy kész eufória tört ki rajtam. :-)
Remélem, a megrendelők (azaz maga Szepsi város elöljárósága) nem lesznek csalódottak, de ez majd a jövő pénteken kiderül, akkor viszem. ;-)

Néhány “száraz” adat:

  • mérete: kb. 60×80 cm
  • anyaga: nehézselyem
  • alkalmazott technikák: elsősorban mola (megint csak azt tudom mondani, hogy sose hittem volna, hogy én egyszer… valaha is…pláne selyemből…), a bástya egyszerű gépi applikáció, a szőlőfürt yo-yo, valamint itt-ott találkozhatunk kézi hímzéssel is.

Share on Facebook

Pünkösd után

2009. június 5. péntek
Túl egy fantasztikus csíksomlyói zarándoklaton, most kifejezetten nehezemre esett a gálya, de hát mit van mit tenni, ezt dobta ki a gép.
Előző bejegyzéseim egyikében említettem egy bizonyos projektet, nos most már megmutathatom, hisz átadásra került.
A búcsú után évek óta hivatalos az egész busznyi ember Csíkszentkirályra, ahol az ottani polgármester lát vendégül mindenkit, persze ilyenkor soha sem megyünk üres kézzel. Idén gondoltam, meglepetésként megvarrom a település címerét, mintegy ujjgyakorlatként a Kassai kerület címere előtt.
A gyakorlatot jónak minősítettem, az átadás körül akadt némi fiaskó, valószínű én vagyok túl érzékeny és naív és hittem, hogy ha valaki alkot valamit, akkor talán megemlítik az alkotót is ha jelen van – hááát, nem így történt… Utána többen szóvá tették akik jelen voltak és tudták a háttérmunkát, így aki hibázott, megpróbálta visszalapátolni azt a bizonyost a tehénbe. Ennek folyamodványa lett egy számomra igen megalázó “bocsánat, hogy nem mutattunk be, most utólag körbemutogatunk mint egy vásári majmot”, de legalább szolgált némi tanulsággal, melyet jól levontam magamnak…..
Némi vigaszt nyújt, hogy aki kapta, úgy tűnt, örült neki.
Meg aztán jól el voltam maradva a Dél-Koreát ábrázoló Kultúraquiltemmel is (május 31-e volt a határidő…), ma délután aztán nekiestem, mint bolond tehén a fiának, de kész van! :-)
Nem mondom, hogy egyszerű volt és itt nem a kivitelezésre gondolok, hanem úgy egyáltalán. A szó szoros és átvitt értelmében is távol áll tőlem maga az ország is, a kultúrája is. Ráadásul kitét volt, hogy valami épületnek, vagy annak egy részének lennie kell rajta.Hosszas keresgélés után ráakadtam a Bulguksára, azaz a Bulguk templomra, mely Dél-Korea egyik legszebb, 1000 évnél is idősebb Buddhista temploma.
A Jeju-szigeten található, mely az UNESCO Világörökség Döntőbizottsága által a világörökség részét képezi. Kyungju város egyik felbecsülhetetlen buddhista öröksége a Seokgul barlanggal együtt.
Az ihletadó kép:
Az “oromzat” transzferpapírra van nyomtatva, majd felvasalva, a tetőzet fekete alapon három réteg ezüstszürke organza, melynél a legfelső réteget pár milliméternyire összevarrtam, fehér zsákvarró cérnát fűztem minden tubuskába.
A többi része pedig egyszerű applikáció, szabad gépi tűzés, miazmás.
Share on Facebook