Archive for május, 2009

A munka oroszlánrésze

2009. május 20. szerda

…mármint a szó szoros és átvitt értelmében. :-) ))
Most már nem titkolózom tovább, mert ebből a részletből egyértelmű, hogy mi lesz ha nagy lesz. :-) Violini egyébként ráhibázott, címer lesz a szentem, története dióhéjban a következő:

Felkérést kaptam felvidéki testvérvárosunkból, hogy a szeretnék, ha megvarrnám a Kassai kerület 4 részből álló címerének egy negyedét, a technikát én választhatom meg (a másik hármat majd más-más testvérvárosok varrják). Aztán egyszer csak odáig jutott a dolog, hogy kettőt mindenképp jó lenne ha elvállalnék, de jobb lenne, ha hármat – ekkor cirmogtam, hogy akkor inkább megvarrom mind.
Mondták, hogy az anyagot ők megveszik – és ideállítottak nekem egy rakás nehézselyemmel. Első – és egészséges! – reakcióm az volt, hogy na nem, hülye azért nem vagyok (mint látható dehogynem! :-D ), selyemből SOHA, SEMMIKÉPP…
Ezer szerencse, hogy ez a nyomorult oroszlán nem a százlábúak családjába tartozik. ;-)

Ja, soha ne mondd, hogy soha! :-D

Share on Facebook

Csúsztatás

2009. május 18. hétfő
Annyi túlórám összejött a közelmúltban, hogy úgy döntöttem, ma csúsztatok, mert megérdemlem! ;-)
Így aztán nem maradt más hátra – vagyis maradna más is, de ezt helyezem előtérbe ;-) -, mint a hűvös szobában varrogatás (főzni majd estére fogok, MrCic ma vizsgáztat, így csak későn jön haza).
Legalább haladok a KÉM-mel, aminek elkészült egy újabb eleme.

Közben kitaláltam azt is, hogy mit varrok meg a Kultúraquiltek mostani fordulójára, fejben már megvan. Vagy mondhatnám úgy is, hogy még nincs teljesen kész, de már majdnem elkezdtem. ;-)

A tegnapi megjegyzésekre, tippekre majd a következő hozzászólásban reflektálok. :-)
Most pedig vissza a tűhöz, cérnához!

Share on Facebook

Előző életemben…

2009. május 17. vasárnap
…valószínűleg mazochista lehettem. Hogy honnan eme feltételezés? – az egyik lehetséges ok kiderül majdan a bejegyzés végén. :-)
Először is szeretném megköszönni mindenkinek az együtt érző szavakat, hozzászólásokat, leveleket, egyebeket Menyus kapcsán. :-( Nagyon-nagyon mélyen érint a dolog, többet nem is tudok róla írni – talán majd egyszer…

Közel két hétig anyósomék tartottak megszállás alatt minket, közben a gályahelyen mások istentelen trehánysága révén a nyakamba zuhant egy pályázat megírása, alig voltam itthon. :-| Amikor véletlenül hazataláltam, nekiestem a varrogatásnak, mert a milliónyi elmaradásom mellett (ezer bocs és anyamedve azoktól, akik felé komoly restanciáim vannak) két határidős meló is befittyent.

Az egyik cuccos már kész van – viszont azt nem mutathatom, mert meglepetés lesz, azt majd június elején tudom itt a blogban prezentálni. Ellenben a hátoldaláról meg tudom mutatni a címkét, amit a textilcímkék analógiájára készítettem.

A képen “lefestettem” minden adatot – egyrészt, hogy ne áruljam el a meglepetést az illetőnek (kicsi az esély, hogy bárki az érintettek közül olvasná a blogot de tudjuk, kicsi a világ…), másrészt a teljes nevem és telefonszámom van még rányomtatva. Fehér lepedővászonra vasaltam fel a címkét s kézzel, rejtett öltéssel rögzítettem a munka hátoldalára.

Következzék hát a vélt/valós mazochizmusom (egyik) bizonyítéka, vagyis annak csak egy kis töredéke, ami már kész van, azaz mola technika nehézselyemből.
Márta néni, ismét meghajlok nagyságod előtt, nálam már ennyi selymezés is kimeríti a közösség elleni izgatás fogalmát. :-)

Egyelőre ez még csak egy KÉM, majd ahogy haladok, egyre többet mutatok róla. :-) Ja, hogy mi lesz belőle? Várom a tippeket! :-)

(36évi várjon az esetleges tippeléssel, mert neki már meséltem a projektről) ;-)

Share on Facebook

A Szivárvány Híd

2009. május 7. csütörtök
(egy Norvég legenda ihletéséből)
Az erdő szélén, dombok lábánál,
Buja zöld réten hol idő megáll.
Hol férfi és nő hű barátja fut,
Miután földi idejük lejár.
Mert itt, e- és túlvilág határán,
Hol minden kedvenc nyugalmat talál,
Ezen az aranyló földön, játszanak,
Míg átlépik a szivárvány hidat.
Már nem szenvednek kíntól, bánattól,
Újjászületnek, testük meggyógyul.
Az egészségük ismét a régi,
Csak a régi társ, ami hiányzik.
Szaladnak a füvön, gondtalanul,
Míg egy nap megállnak, szemük keres.
Fülük hegyezik, érzik a szagot,
Majd hirtelen, egyikük elszakad.
Mert tekintetük újra összeér
Újra együtt vannak, ember és társ.
Egymáshoz futnak, barátok régről,
Elszakadásuk ideje elmúlt.
A szomorúság, és a búbánat,
Örömmé válik a két szívben.
Szeretetben egyesül, örökké,
S áthaladnak a szivárvány hídon.

© 1998 Steve and Diane Bodofsky. Minden jog fenntartva.
© 2005 Gasparin Balázs. Minden jog fenntartva.

Ég Veled, kicsi Menyus! :-(
Share on Facebook