Archive for 2009

A mai festés végeredménye

2009. február 22. vasárnap

Azaz még nem egészen, mert ami a 4 pohárban volt még szárad, ugyanis azok nem selyemmolinók, hanem a vastagabbikkal próbálkoztam. Kép majd holnap. :-)
Nos, a többi pedig ilyen lett. A bal alsó képrészlet “érdekessége”, hogy a madeirák/csipkék/miazmások mind ugyanabban a festékben üdültek, s szinte nincs két egyforma színű. Volt egy, ami majdnem fehér maradt, azt nem is tettem oda a többihez.

Share on Facebook

Újabb havas festés

2009. február 22. vasárnap

A tegnapi elhatározásomat tett követte, ma ebéd után nekifogtam újra.
Mr. Cic volt olyan aranyos és hozott nekem egy lavórnyi havat az udvarról, így teljesen belefeledkezhettem a pamacsolásba. :-)

Még nem olvadt el a hó az anyagok tetején, így az eredményről csak később eshet szó és csak az oldalam lyukadt ki addig, azonban már most tudok írni egy-két érdekes tapasztalatot:
- most nem por formájában használtam a Prociont, hanem feloldottam, és injekciós tűvel spriccelgettem a hóréteg tetejére
- egy kis idő múlva észrevehető volt, hogy a színes folyadék a hó mélyebb rétegeibe vándorolt, “fakult” a teteje rendesen. Utána az is érdekes jelenség volt, hogy nagyjából tudtam, hogy melyik edényben milyen színeket kevertem össze, de a hó mondjuk csak egyetlen (vagy kettő) színben pompázott, ami mondjuk épp az egyik alkotóelem. Gondolom az lehet a(z egyik) magyarázata, hogy nem egyformán erősek a színek, ahogy azt Ildi is nagyon jól elmondta, hogy vannak színek, amelyek jobban fognak, vagy tovább kell mosni őket mert “ragaszkodóbbak” és tovább kell lötybölni is az anyagot, meg feloldásnál kevesebb kell belőlük.
- egy másik érdekesség, hogy sokkal lassabban olvad a hóréteg, mint amikor csak port szórtam a tetejére – feltételezem azért, mert amikor a folyadékkal érintkezik, ott nagyobb kristályokká áll össze és az már jobban ellenáll a hőmérsékletnek
- a bal alsó képrészleten látszik, hogy mostanra olyan lett minden, mint a színes jégkása a strandon. :-)

Már nagyon kíváncsi vagyok, de szerintem leghamarabb is késő este lesz, mire eredményt prezentálhatok, addig is álljék itt egy egyveleg az előkészületekről és a részeredményekről.
Ja, a színes jégkásák alatti két edény az a maradék festékek összeöntéséből keletkezett, két-két anyagdarab hanyagul belehajítva. ;-)

Share on Facebook

Havas festés

2009. február 21. szombat

Annyit emlegették már többen is, hogy muszáj volt kipróbálnom. :-)
Volt Procionom, nakatitól vettem át pár üvegcsényit a nyári táborban, épp most hó is volt, mosószódám azonban nem, így bátraké a szerencse, szódabikarbónával lúgosítottam az áztatóvizet.
Tapasztalat: mivel a festéket por alakban szórtam a hóréteg tetejére, pasztell-színek keletkeztek. Holnap oldott formában fogom adagolni, majd beszámolok az eredményről, akármilyen legyen is az. :-)

Share on Facebook

Argentína – gaucho

2009. február 5. csütörtök

Ugyan másfél órát említettem az imént, de közben láttam, hogy Ildimár kiterítette kártyáit, így önkényesen megteszem én is (gyk. imádok renitenskedni ;-) ).

Amikor Ildi elárulta, hogy következő állomásunk Argentína, nekem azonnal a pampa ugrott be – jól van na, természetközeli vénám mindig előjön, lett légyen szó bármilyen témáról :-) – sokáig vívódtam, hogy a pampát milyen formában ábrázoljam, hogy ragadjak-e ki egy jellegzetes növényt, vagy csak úgy általánosságban, de aztán beugrott, hogy igazán jellegzetes élőlénye nem is növény, hanem állat, egész pontosan a szarvasmarha. Argentína marhatenyésztő nagyhatalom, mintegy 55 millió haszonállatot tartanak. S, hogy kik terelgetik ezeket a jószágokat? Hát a latin-amerikai “cowboyok”, azaz a gauchók.
(tovább…)

Share on Facebook

Szobapapucs textilből

2009. január 11. vasárnap
Namármost, nálunk családilag nem csak a makka és a kutya a kedvenc, hanem a rénszarvas is. Méretéből kifolyólag utóbbival nem rendelkezünk házikedvencileg, cserében több egyéb állapotában előfordul. :-)
Régebben varrtam már 60 cm-es méretűt figurát is, meg párnát is, de papucs halmazállapotút még nem, úgyhogy épp itt volt az ideje. ;-)
A jogos tulajdonosa természetesen Mr. Cic, mert megérdemli! :-)
A lábfejrészhez nem vatelint használtam, hanem nagyon vékony szivacsot, a talp viszont 4 rétegű, felülről lefelé:
  • bársony
  • tehénmintás pamut felmosórongy (ha már így a kérődzőknél tartunk) :-)
  • laminált parkettához kapható szigetelő
  • farmer
Share on Facebook

Textil dobozhuzat

2009. január 11. vasárnap

 

Ez egy ideális eljárás (lenne) a két mániám ötvözésére (dobozolás+rongyozás), Vacskamati meg is mutatta, hogy hogyan kell, én meg most azt mutatnám meg, hogy hogyan NE!, azaz mi mindenre célszerű vigyázni ha igazán szépre akarjuk csinálni.
Még szerencse, hogy a varrókuckó színeire kreáltam, így telepakoltam és sutty fel a polcra. Nos, akkor következzenek a kardinális pontok:
  • Nem volt cipősdobozom üres, így a gályahelyemen felkaptam egy kidobásra ítéltet, s hát a méretei, ugye… mivel ez kis híján közelíti a kockát csak úgy tudtam végül beleszuszakolni a huzatba, hogy kissé meg kellett nyomorítanom, tehát lehetőleg olyan dobozt válasszunk, ahol a hossza legalább akkora, mint a szélessége és a magassága együtt, mert a huzat alján a nyílás akárhogy is forgatjuk nem lesz nagyobb, mint a leghosszabb oldal. Tulajdonképp egyszerű fizika, de az alkotás hevében erre nem nem gondoltam először, :-| így most mások számára okulásképp írom.
  • Mivel ez valami olyan doboz lehetett, amelyikbe behajtogatták a tetejét, vagy már nem is tudom hogyan, de a lényeg, hogy a belső oldal legalább 1 cm-el alacsonyabb volt, ezért került kívülre a bélésből is visszahajtáskor… Mondjuk annyira nem zavaró, hogy emiatt ne tettem volna ki a polcra, de ha egyszer nem ilyet akartam…

Lehet, hogy nyitott kapukat döngetek, de a dobozomban látható egyporpisztoly nevű ‘spray’, (számítástechnikai boltokban kapható) ami nem más, mint sűrített levegő. Ajánlom mindenkinek a figyelmébe, segítségével kiválóan el lehet távolítani a nem kívánt összegyűlt szöszöket a varrógépünkből.
MrCicnek is sikerült örömet okoznom, ugyanis végre valahára – mintegy másfél év csúszással – felhajtottam a kétrétegű téli nadrágját. ;-)

Ja, és megint nyílik az orchideám. :-)

 

Share on Facebook

Műhelyélet

2009. január 8. csütörtök

Több alkalommal leírtam már, hogy a kétszobás szolgálati lakásunkban úgy lehetett csak igazán praktikusan megoldani akár a folyamatos, akár a hirtelen ötlettől vezérelt varrást, hogy a kisebbik szoba egyik sarkát (na jó, ez a szoba kb. harmadát teszi ki) alakítottuk ki varrókuckónak. Mivel ezt a szobát használjuk hálónak is, más oda úgysem megy be, csak ha külön beengedem. ;-)

MrCic néha látványmorog, hogy alig lehet felmenni az ágyra – tény, hogy néha csak úgy lehet belebújni, mint ahogy a tévémaci szokott, olykor már a megközelítése is olyan mozdulatokkal történik, ahogy a Rózsaszínű Párduc lépked a rajzfilmben. :-D :-D :-D Ilyenkor azzal vigasztalom, hogy addig legyen nyugodt, míg rendes ágyban, nem pedig plafonra erősített függőágyban alszunk. ;-)
Azzal, hogy napok óta mindig készül valami, hát a nyoma is látszik. Arról most nem is beszélek, amikor Menyus lelopja a tűpárnát az asztalról, végigpofozza a szobán és bokáig járunk a gombostűkben…:-D
Nos, az este ez a drága jó ember ismét készülődött lefekvéshez, próbálta kerülgetni a szobában szétszóródott szerb szabadcsapatokat is megszégyenítő kupacokat, amikor megszólalt, de közben már vigyorgott a bajsza alatt: “látom, itt zajlik rendesen a műhelyélet :-D :-D :-D

Speciel mondhatott volna, rendetlenséget/széjjelséget/kupit/bármit de neeem, ő szép, virágnyelven fogalmazott. :-)
Most mondjátok meg! – hát nem egy imádni való ember??? :-) :-) :-)

Share on Facebook

Hiánypótlás

2009. január 7. szerda

Az úúúgy volt, hogy anno varrtam egy kocka alakú papírzsebkendő-dobozra ruházatot a nappaliba is, amit azután egy alkalommal annak rendje és módja szerint elvittem tombolaajándéknak. :-) Azóta a doboz csak úgy csupaszon, akármilyen mintákkal parádézott a komódon, ami persze nem folytatódhatott tovább. ;-)
A sötétítő anyagából anno varrtam már díszpárnákat és most ennek az anyagnak a sárga részét használtam fel a a díszítéshez is, plusz némi ‘izgalmas’ fonalat (elnevezés Ilditől).
S akkor tartozom még a Nagyérdeműnek a konyha téli függönyének képével is.
S míg én fotózgattam, addig Menyus lepihent cseppet MrCicnél. :-)


Share on Facebook

Lélekápolás

2009. január 5. hétfő

A közel két heti gályamegvonás után nagyon hirtelen jött a mai munkanap, kénytelen voltam megsérült lelkemet ápolni egy kis varrogatással. ;-)
Így aztán ha már tegnap elhatároztam, hogy nagy(obb) méretben is elkészítem a textilkosarat, akkor hát nosza, belevágtam.
A crazy elemei szintén az asztalom sarkán levő “szemetesből” gyűltek össze – csak tudnám, hogy mi a magyarázata annak, hogy szinte nem is csökkent a nyesedékek mennyisége??? :-)
A kiinduló téglalap 44×63 cm, a sima narancssárga anyagot találomra megtűztem színátmenetes cérnával. Féltem, hogy esetleg nem lesz majd tartása, ezért vékony flízt tettem bele, plusz táskamerevítőt. Ja, és valami isteni csoda folytán a kosárka szinte tökéletesen 20x20x20 cm-es kész mérettel rendelkezik.
Most már lesz mibe gyűjteni a további hulladékokat. ;-)

Share on Facebook

Kész!

2009. január 4. vasárnap
Tegnap délután meghívásunk volt barátainkhoz, vittem magammal a kötőtűt és a sálat, mondván beszélgetés közben kiválóan lehet haladni. Mivel igen csak elhúzódott a trécselés (hajnali 3-kor sikerült hazaérni), addig-addig fordulgattam a sorokkal, hogy egyszer csak kész lett. A kész hossza közel 2 méter, ma délután kapott némi rojtot, holnap már meg is sétáltatom gályahelyre menet. :-)
Levezetésként az asztali hulladékokból varrtam egy textilkosarat Pink Penguin leírása alapján. Nagyon tetszik, úgyhogy el fogom készíteni nagyobb változatban is, mert ez majd az asztalon lesz hasznos eleme a varrósaroknak, míg a nagyobb akár földre helyezve is praktikus tárolóvá léphet elő.
Közben kisült egy újabb kenyér, ezt most a változatosság kedvéért nem ovális, hanem kerek jénaiban sütöttem 75 dkg lisztből.
S végül egy szösszenet Menyustól, akinek ez a mai tömör véleménye a télről, hidegről, meg úgy általában mindenről. :-)
Share on Facebook