Archive for 2009

Csanaki élménybeszámoló

2009. augusztus 16. vasárnap

Mint az előző bejegyzésemben írtam, végre-valahára eljutottam én is egy más táborba – nevezetesen Győr-Ménfőcsanakra s túlzás nélkül állíthatom, hogy kimondhatatlanul jól éreztem magam. Hogy a környezetem mennyire viselt el, erről csak ők tudnának mesélni. :-) :-) :-) Évivel, mint az igazi renitens diákok, az első padban ültünk – szerintem kellőképp rászolgáltunk a jelzőnkre. :-D
Méhikének köszönet a kiváló szervezésért, meg minden ott nyújtott dolgokért!

Első nap (vasárnap) szabad gépi tűzés volt a műsor Mártival – no én már itt kezdtem a randalírt, nekifogtam táskát varrni, amihez a gépi tűzést a steppelés jelentette, amit viszont eléggé rühellek, de valahogy ez a táska ezt követelte meg… Szenvedtem is vele rendesen, már mindenki a nyűglődésemen nevetett, de aztán egyszer csak a végére értem. Éjjel 3-kor már az “ahogy én steppelek, nem steppel úgy senki” sakál-vokált nyomattam. :-) De sajnos belém fojtották a művészetet meg a varrást, takarodót fújtak nekem. :-) Vasárnap még mindeközben Metyi segítségével mikróban festettünk. Azt viszont piszkosul élveztem! ;-) Alig vártam, hogy száradjanak a cuccok (amit persze nem annyira akartak, mert odakint szakadt az eső, ergo igen csak párás volt a levegő). De micsoda szerencse, hogy a Simon úr-féle selyemmolinót erős-nyirkosan kell vasalni… ;-)

Hétfőn Évi tanította az atarashit, ott már nem különcködtem annyit, azaz a napi programot (is) varrtam. Csak egy kicsit hajlottam el, azaz nem egészen úgy varrtam ahogy mondta (kicsit megcifráztam a dolgokat), így mindjárt meg is gyűlt velem a baja. :-) Közben a hétfői nap végére a vasárnap elkezdett táskát sikerült befejeznem, meg az atarashis táskával is eljutottam odáig, hogy itthon már egyedül is menni fog.

Kedden következett az íves varrás Gizellával, azzal is elmolyoltam – a fedlap kész, már “csak” tűzni és hátlapozni kell. Utóbbi két munkáról nem mutatok félkész képet, majd ha befejeztem őket, a többiek pedig alant láthatók. Sajnos kedd este haza kellett indulnunk, mert Évi másnap ment dolgozóba, de milyen nagy szerencse, hogy délutános volt, így délelőtt még el tudtunk haladni a Kondorosi útra a rövidáru-kiárusításra. Nem hoztunk szégyent magunkra, a szakvezetés által elvárt mennyiségre ruháztunk be. ;-) Amire én elsősorban utaztam, az a cipzár és a varrócérna. Még nyitva vannak, mindenkinek bátran ajánlom!!!

Nyeregtáska

A táska 100 %-os mivoltához hiányzik még a mágneszár, valamint a vállra akasztható hosszú fül, de már mutogathatónak ítéltem meg. :-) Egyik oldali zsebében van egy félköríves-, valamint egy kisebb téglalap alakú belső zseb, a másik oldalon pedig egy telefontartó és egy karika, amibe a kulcsot lehet akasztani.

Festés eredménye
Felhasznált színek:

  • Bal felső kép balról-jobbra: csau-csau, korallpiros, rozsdabarna, drapp, négerbarna, khakyzöld, sötétzöld.
  • Jobb felső kép: sötét ciklámen első- és másodfestés.
  • Bal alsó kép: khakyzöld+korallpiros másodfestésének parféja.
  • Jobb alsó kép: a “pöttyös” alapja halványdrapp, melyre por alakban fújtunk festéket, a márványozott pedig a törlőruha, amelybe beletöröltem gumikesztyűt, fakanalat, asztalt borító nejlont, festékes edényt, majd az egészet megmikróztam a négerbarna másodfestésében.

Itthon aztán feltétlenül meg kellett varrnom nekem is egy biscornut, azaz szépen magyarul egy ollóőrt. S mi mást is ábrázolhatna életem első ollóőre, mint matská(ka)t? :-)

Share on Facebook

:-(

2009. augusztus 8. szombat

Emlékszem, gyerekkoromban bátyám rengeteget hallgatta Cseh Tamás lemezeit, akkor nagyon durcás voltam, hisz semmit nem értettem az egészből. Aztán valahogy belém ivódtak a dalai, dalszövegei, s egyszer csak azon kaptam magam, hogy rajongója vagyok, s azóta töretlenül tart ez a rajongás. S ma reggel a halálhírére ébredtem… Rég ütött ennyire szíven egy olyan ember eltávozása, akit személyesen nem állt módomban ismerni, aki nem rokonom, “csak” egy a sok idegen közül.

Share on Facebook

100…

2009. augusztus 7. péntek

…szónak is egy a vége, elértem a 100. bejegyzéshez, ennek örömére bő lére eresztem a mondandómat. :-)

Igen-igen elcsúszva a határidővel, de megcsináltam a Kultúraquiltek utolsó fordulóját. Most szabadon választott gyakorlat volt a téma. Sokat agyaltam rajta, hogy mi is legyen – hisz szívemnek legmélyebb csücske a poros Bácska, ahova a gyökereim nyúlnak, azon belül is a Tisza-part, de hát azt Magyarországnál “elsütöttem”. Utána – számomra – egyértelmű, hogy csakis Székelyföld jöhetett számításba, lévén 20 éve már oda IS hazajárok, Mr. Cicnek köszönhetően :-) Nagyon sokáig variáltam magamban, hogy mit is lehetne – aztán jött az ötlet, hogy mi lenne kifejezőbb, mint a népviselet, illetve a tulipán, mint motívum. Nos, ilyen lett:

A készítés menetéről pár szóban:
  •  A kerítéslécek az oly sokaknak meglévő deszkamintás anyagból készültek úgy, hogy először is kétoldalas ragasztós vetexet vasaltam az anyag hátoldalára, majd a lécek mentén felvágtam. Megrajzoltam a motívumokat, kivágtam belőle, felvasaltam egy fekete alapra, majd a szélek mentén végigvarrtam.
  • A népviselet jellegzetes piros-fekete kialakítása egyszerű volt, csak csíkokat kellett összevarrni, majd a két részelem összevarrásába belefogtam egy előzőleg beráncolt madeirát.
  • A szélével elbirbitéltem egy jó darabig, nem tudom mi a hivatalos neve ennek a hajtogatott szélnek, de jó kis terápiás. :-) Ha van rá igény, akkor leírom lépésenként is ennek a készítését.
  • A tűzésnél pedig ismét a tulipános motívum volt segítségemre.

Ma lezajlott a a hagyaték felszámolásának második üteme, ugyanis a hölgy hívott telefonon még szerdán este, hogy lesz egy újabb adag anyag, mikor tudnék érte menni – ma kora délelőtt jött el az ideje, Marcsival ismét elautóztunk érte. Így ma reggelre varrtam a hölgynek egy gyors táskát, mégpedig abból az anyagból, amit az egyik zsákban találtam – el is érzékenyült, mert mint mondta, ugyan 10 éve hunyt el az édesanyja, de ez egy igazi emlék lesz. Marcsi pedig egy összehajthatós vászonszatyrot vitt, azt balga fejjel elfelejtettem lefotózni. :-| Azt hiszem, minimális ellenszolgáltatás azért, amit kaptunk. A mostani szállítmányhoz tartozott többek között egy nagy doboz cippzár, meg egy nagy szatyor gomb is, színek szerint szétválogatva…
A hölgynek vitt gyors táska:
Közben az jutott eszembe, hogy amennyi vackot már én is felhalmoztam eddigi életem során, hát lesz miben turkálnia annak, aki majd megörökli/megkapja. :-D

Share on Facebook

Hagyaték

2009. augusztus 5. szerda

Elhunyt egy idős néni, akit nem is ismertem, akiről nem is tudtam, hogy létezik… sőt mi több, a családjáról sem tudtam semmit – ezidáig… Hétfőn hívtak a munkahelyemről, hogy keresett telefonon egy hölgy, velem szeretne beszélni. Felhívtam a megadott számot és kiderült, hogy a szó pozitív értelmében vett padlássöprést végeznek a valamikori szülői háznál és találtak rengeteg különféle minőségű anyagot. A hölgy hallott/olvasott rólam és felajánlaná ingyen és bérmentve, csak hozzam el, ne nekik kelljen szállítani. Megbeszéltük az időpontot, Marcsi szomszédcsajszival elmentünk és elénk tárult egy több zsákból álló “kontingens”. Hazahoztuk, közben megérkezett egy harmadik varrós társunk is, nekiálltunk válogatni. Vagy 8 órai kemény munka után átszelektáltuk az egészet, volt közte vagy egy zsáknyi teljes selejt (bár MrCic még kiválóan tudja hasznosítani olajos géprongyként egy részét), rengeteg kötött anyag, de akadtunk valódi kincsekre is, meg egy nagy csomó műbőrre, műszőrmére.
Legalább 5 nagy zsáknyi anyagot beviszek az októbertől újra induló Textilkuckóba, lesz miből varrogatni a lányoknak, csak győzzék szusszal. :-)
Íme egy zanza arról, hogy hogyan nézett ki az autónk csomagtere, ami közel 470 literes (de így, hogy le van hajtva a hátsó ülés, az 1000 litert is megközelíti), meg a veranda, meg a konyha… No és persze Gizi, az elmaradhatatlan, aki valódi zsákbamacskaként viselkedett, amikor a kiürült zsákokba beleköltözött. :-)

A csipkék+madeira+margitcakk is a kincsek között volt (itt már kimosva, kivasalva).

Ezek pedig “csak úgy” készültek, mindentől függetlenül.
A bugyi formájú neszesszer mintája – sok más jópofa aprósággal együtt – megtalálható ezen az oldalon.

Share on Facebook

Személyes élmények a táborról

2009. július 28. kedd

Az eddigiekben beszámoltam a száraz tényekről némi képanyaggal színesítve. Megpróbáltam viszonylag érzelemmentesen vázolni az elmúlt 6 napot, most szólnék pár szót a saját szemszögemből is.
Azt már említettem, hogy sok év után ez volt az első olyan év, amikor ha csak két nap délutánján is, de le tudtam ülni varrogatni, sőt mi több, befejezett munkám is van. Persze a teljes igazság része, hogy a fedlappal előre dolgoztam, mert a kieső délelőttöket valahogy pótolni kellett. ;-) No meg aztán kellett nekem a tűzéssel sietni… kitaláltam egy tűzésformát, már az első pár blokknál látszott, hogy nem biztos, hogy ez így beválik de gondoltam, nehogy már a takaró legyen az erősebb. S lőn, mégis megtette a galád! :-| Így aztán du. fél 6-tól éjfélig fejtettem az addig levarrtakat – pontosabban fejtettük, mert Évi is besegített, így aztán éjfélre ‘már’ ki is bontottuk a nem odaillő varratokat. :-)
Végül is ilyen lett (szétnyitva, majd párna-halmazállapotban):

Közben még a tábor előtt készítettem egy demo-anyagot Évinek ami abból állt, hogy először csak két darabot varrtam egymás mellé, aztán megint kettőt stb., ergo folyamatában lehetett látni a blokk-készítést. Évi hálából végül összevarrta egy egésszé, tegnap este értem odáig, hogy béleljem, hátlapozzam, tűzzem, így újabb lakója lett a varrósarkomnak ülőpárna formájában.
Ami még érdekes momentum – Évi bejelentette, hogy aki kész lesz kedd estig, azok munkáit végig nézi és a neki legjobban tetszőt megjutalmazza. Persze ahány takaró, annyi féle, Évi nem tudott választani, így Fortunára bízta a dolgot. Az összes nevet beletette egy dobozba, pjulcsy (aki nem varrt takarót) látta el a húzó szerepét és valami csoda folytán az én nevem került kihúzásra, így gazdagabb lettem egy anyagcsomaggal. Köszönöm még egyszer! :-* – Fortuna Nagyasszonynak a szerencsét, Évinek a nyereményt. :-) Az alkotómunkából tulajdonképp csak ennyit tudok (egyelőre) felmutatni, no meg esetleg a pácolt képkeretemet tudnám prezentálni, de azon semmi különös látnivaló nincs. A Lone Starból pedig csak a sablonom van meg. :-) A munka oldaláról ennyit.

Nagyon tartottam ettől a tábortól, két okból kifolyólag is – az egyik a már említett gallyazás miatti áramszünet volt. Közel egy napos telefonálgatásom/veszekedésem/miazmásom volt abban, hogy a kihirdetett két napból “mindössze” egy nap legyen valamint, hogy sikerüljön generátort szerezni. S ugye ezekhez társult még az emberi tényező, hogy majd hogyan fogja ezt 65 nő fogadni. Meg kell mondjam, kellemes csalódás ért, mert viszonylag kevés zúgolódással sikerült abszolválni ezt a napot, örök hálám mindenkinek a kitartásért, türelemért, megértésért!!! Köszönöm, Lányok! :-* A másik ok a tavalyi vihar a biliben (topiktag vs. céhtag, céhes újság vs. tábor és előadói, egyesek bértollnoka(i) vs. én…) – részleteiben nem szeretnék belemenni, aki részese volt tudja miről beszélek, aki meg nem is hallott róla, annak legyen elég ennyi infó, nem kívánom a sebeket tépkedni…
Lehet, hogy csak én vagyok nagyon naív, de idén mintha nem lett volna mornyogás sem. Vagy csak nem jutott el a fülemig és később olvashatok róla? – de eddig úgy tűnik, hogy elég ha már az a bizonyos ember nincs itt és nincs is különösebb galiba.
ITT A PONT!

Köszönöm mindenkinek a részvételt, a jókedvet, a hangulatot, az oktatóknak a tanítást stb., azaz egy szóval MINDENT!

Share on Facebook

Tábori krónika – 6.nap

2009. július 27. hétfő

A szombati napra mivel már nem ‘teljes értékű’ tábori nap a rövidség miatt, az eddigi évektől eltérően Ötletbörzét hirdettem.
Az eredeti elképzelésem az volt, hogy mivel már a tábor kiírásakor jeleztem ezt a programpontot gondoltam, hogy lesznek olyan lelkes résztvevők akik hoznak olyan mutogatni való apró trükköket, mintákat, eljárásokat, melyek továbbadása nem feltétlenül igényel teljes napi oktatást, csak “megmutatom és már megyek is tovább”, s mindezen tudást nagyon szívesen ingyen és bérmentve tovább is adják a többieknek.
Bízom benne, hogy bevált az ötlet, a tömeg folyamatos mozgásából és több visszajelzésből legalább is ez derült ki számomra.
Hogy mik kerültek bemutatásra? Ismét a teljesség igénye nélkül: cafatos technika vízben oldódó flízzel és nejlonzacskó+hőlégfúvó alkalmazásával, bugyi formájú neszesszer, cérnahordó mini utazótáska, úti varrókészlet-tartó, borító biztonsági övre, puff-technika, műanyagdoboz-hordozó bármitartó direkt Japánból maplesyrupnak köszönhetően, miazmások. :-)

Share on Facebook

Tábori krónika – 5. nap

2009. július 26. vasárnap

Eljött a péntek, amitől már előre nagyon féltem. Ugyanis a magasságos áramszolgáltatónak sikerült előző hét szerdáján bejelenteni, hogy ezen a héten 2 napos áramszünetet fog produkálni gallyazás ürügyén. Azt a kétségbeesett telefonálgatást és lótást-futást amit egy hete csütörtökön lerendeztem, nem kívánom senkinek. :-(
Ráadásul kifogtam egy hímsoviniszta fickót aki úgy gondolta, hogy egy nő csakis hülye lehet, úgy beszélt velem, mint egy értelmi fogyatékossal. Mondjuk a harmadik telefonbeszélgetésünkkor már kihozta belőlem az állatot, nem igen választékos modorban értekeztünk. :-( Annyit tudtam elérni, hogy nem tart a delejszünet két napig, “csak” egyig… :-| Mit ne mondjak, nem voltam nyugodt még így sem.
Elkezdődött a rohangászásom generátor után – amit egyből tudtam volna szerezni, azt olyan áron kölcsönözték volna, hogy belerokkan a tábori költségvetés. :-( Végül aztán az előző munkahelyem segített ki, így egyszer csak megérkeztek az elektromos mókusok ilyen formában:

A kereszt alakú alkatrész az első gondolattól eltérően nem a fohászkodáshoz kell, az a földelés. :-)
Szegény generátor (is) rosszul viselte a kánikulát, meg a vasalót is a sok varrógép mellett, menet közben mintegy 4 alkalommal állt le és mondta fel a szolgálatot, pedig nyelte a benzint tisztességesen. El is neveztem extrém sportnak ezt a napot, gondolom nem sokan működtették eddig kedvenc kis masinájukat generátorról… Délután 4 órára ígérték az áramszünet végét, 4:20-kor “már” volt is áram. De addigra sikerült ismét felhívnom ‘kedves’ kis telefonpartneremet, nehogy könnyen a feledés homályába vesszen nála lehengerlő személyiségem. ;-) Áramszünet ide vagy oda,  varrni márpedig kell (Suendare necesse est!*), úgyhogy ezen a napon táskavarrás és kulcstartó-készítés volt porondon.
A táska egyik különlegessége a shadow-trapunto technika volt, a másik pedig az, hogy Évi azt is megtanította az érdeklődőknek, hogy hogyan kell cippzáras bevarrott zsebet készíteni. Önmagamat ismételve csak azt tudom mondani, hogy nagyon sok különleges és szép munka született. A teljesség igénye nélkül a táskák (némelyek még kiterített állapotban, mások teljesen készen):
* aki tud latinul árulja el, hogy jól ragoztam-e? :-)

Share on Facebook

Tábori krónika – 4. nap

2009. július 26. vasárnap

Csütörtökön Zsuzskának folytatódott tovább a Lone Star oktatása ezúttal a másik teremben, míg akik előző nap kulcstartót készítettek, most táskát varrtak. Ezen a napon körünkben üdvözölhettük Szép Gábor varrógépműszerészt, aki halált megvető bátorsággal viselte és tűrte ennyi nő rohamát, amikor is egyszerre kellett volna mindenki kérdésére válaszolnia, mindenkit kiszolgálnia és mindenki varrógépét megtekintenie. De szerintem nem bánta ő ezt annyira. ;-)
Nagyon lelkesen megtekintette azok gépét aki kérte, MrCiccel behozattam a táborba Bűvössárkányt, azt is átnézte, kitisztogatta amennyire csak tudta, majd alkalomadtán elviszem hozzá Szolnokra és még jobban szétkapja. Azért döbbenetes, hogy milyen dzsuva képes összerakodni olyan helyeken, ahol a legkevésbé sem számít rá a földi halandó… :-|
Íme néhány kulcstartó, a befejezettség különböző fázisaiban:

Share on Facebook

Tábori krónika – 3. nap

2009. július 26. vasárnap

Megérkezett a többi résztvevő is, így aztán közel 70 főre duzzadt a létszám. Mivel ekkora tömeget nem lehet ugyanabban az időben ugyanarra oktatni (vagyis lehet, csak nem egyetlen előadónak), ezért évek óta az a bevált gyakorlat, hogy a társaságot ketté osztjuk, az oktatók két napon keresztül ugyanazt tanítják, felváltva. Így aztán szerdán az egyik teremben a Lone Star volt műsoron Zsuzsával, a másik teremben pedig kulcstartót készítettek Györgyivel.
Mivel az eredeti kiírásban szerdán szerepelt a csillagvarrás, ezért ebben a bejegyzésben arra hegyezném ki mondandómat. Szerdára már megérkezett minden anyagárus, így aztán lehetett tobzódni a szebbnél-szebb anyagok, a ‘létszükségletű’ kütyük, cérnák, akármik között. Ennek folyamodványaként természetesen a rendelkezésre álló hely fordított arányosságban állt a delikvensek pénztárcájában és kofferében/utazótáskájában/hátizsákjában. ;-)

Megint csak azt kell mondanom, hogy rengeteg gyönyörűség készült, nagyon ötletesen oldotta meg mindenki a feladatot. Nem csak színösszeállításban, hanem formájában is, hisz volt aki négyzet alakúra varrta meg, volt aki nyolcszöget kreált, de volt ettől eltérő forma is. A teljesség igénye nélkül íme a csillagok hada:

Share on Facebook

Tábori krónika – 1-2. nap

2009. július 26. vasárnap

Igaz, hogy úgy ígértem egy héttel ezelőtt, hogy folyamatosan jelentkezem, de mire hazaértem a napi táborozásból, addigra nem igazán volt erőm foglalkozni sem a fényképekkel, sem a számítógéppel, se semmivel. :-) Számomra már az is nagy előrelépés volt, hogy 4 évi táborszervezés után idén végre varrni is tudtam – igaz, csak az első két napon s akkor is csak ebéd után, de hát ne legyek telhetetlen. ;-)

Hétfőn reggel 8-kor megérkezvén a tábor helyszínére, elkezdtem a kipakolást a regisztrációhoz, nem sokkal utána meg is érkeztek az első fecskék; összesen mintegy 30 nőci futott össze a ráhangoló táborra. Mint az előző bejegyzésemben is írtam, egy úti takaró elkészítése volt a feladat, bento box technikával. Évi igen csak eredményes okító néninek bizonyult, kedd estére szinte mindenki kész volt a munkával. Ehhez mondjuk hozzátartozik az is, hogy voltak akik munkatábornak fogták fel a foltvarró tábort, így aztán még éjjel is zúgtak a varrógépek, le-fel jártak a varrótűk a kézben. :-) A képkollázson látható, hogy már az első két nap alatt is szinte minden volt – oktató hallgatása figyelmesen, földönvarrás, külön teremben takarón hasalás és fércelés, miazmás. ;-)
A következő képeken pedig a kész munkák láthatók, mármint azok munkái, akik eljutottak odáig, hogy fotózható állapotba kerüljön a művük. :-) br /Látható, hogy ahány takaró, szinte annyi variáció és mindegyik más-más miatt különleges.

Share on Facebook