Archive for június, 2008

Egy diatároló utóélete

2008. június 30. hétfő

Történt az eset, hogy a munkehelyemen selejtezés volt és valahogy szembejött velem egy nyolcfiókos kisszekrény, vagy komód, vagy nevezze mindenki ahogy akarja. :-)

Valaha szebb napokat látott és fénykorában diafilmek tárolására használták. Hónapok óta várta a sorát, hogy plasztikai műtéten essen át, és ez most VÉGRE megtörtént. A felújítás fázisait mutatnám be pár lépésben.

A fiókok és a váz “eredeti” állapotban – először a diatartó műanyag sínek kerültek kiszedére, aztán a fogantyúkat kellett úgy leszedni, hogy lehetőleg ne görbüljenek el, majd a ráragasztott papírok és egyéb vackok eltávolítása következett.

Igaz, hogy aznap délután amikor nekifogtam, volt vagy 35 fok árnyékban, de én hozzáláttam a hőlégfúvózáshoz. ;-) A 300 fok és a véső csodákra képes ám, ami a régi lakk, vagy festék, vagy szennyeződések eltávolítását illeti. Először kromofágra gondoltam, mert egy régebbi felújítást azzal végeztem el, de ha már beszereztem ezt az új kütyüt, akkor nosza! :-)

Miután ezzel végeztem, akkor következett a másik izzasztó munka, a smirglizés. Három különböző durvaságú dörzspapírt használtam – a legdurvábbat az egyenetlenségek kiküszöbölésére, a közepeset a finomításokra, a legfinomabbat pedig arra, hogy igazán bársonyos tapintású legyen a felület.

S végül élerkeztem a másik látványos szakaszhoz, amikor a Xyladecorral kenhettem le végre, itt még csak egy réteg festék van a kisbútoron. Egy nap száradás után felkerült a második réteg festék is, a fogantyúkat terápiás munkaként kiszidoloztam, hogy amennyire csak az állapotuk engedi fényesek legyenek, s végre összeállt a kép, én meg elégedetten hátradőlhettem. :-)
Majd kb. egy hónap múlva kap egy viaszos réteget is és akkor tekintem teljesen befejezettnek.

Share on Facebook

Életjel

2008. június 29. vasárnap

Rossz hír az ellenségeimnek: nem vesztem el, még csak át sem alakultam, hosszú hallgatásom oka roppant prózai: maga alá temetett a gályahely…
De végre kezdem látni az alagút végén a fényt – csak tudnám, hogy miért dudál folyton – így sikerült pár, régről halogatott dolgot elintéznem.
Az egyik a borostyános kulcstartó a verandára – a készítők falitáblának szánták, de én ragasztottam rá aracettel (e: aracset, a román ipar faragasztója, csak ajánlani tudom mindenkinek) két újabb keresztlécet.
A másik a befizetendő csekkek és elintézendő levelek számára egyfalitartó - minő véletlen, ezen is módosítottam kicsit, mert eredetileg akasztók voltak rajta gyárilag, de azokat leszereltem és fa ruhacsipeszt ragasztottam rá az előbb már említett csodaszerrel.
papírzsenkendőtartó pedig anyukámnak készült – neki ugyan nem ígértem meg, hogy kapni fog ilyet, csak magamban döntöttem el még nagyon rég és most eljött az ideje. :-)

Share on Facebook

Szerelem

2008. június 1. vasárnap

Isten és ember előtt 12 éve, egyébként 18 éve együtt-egymásért. :-)

Share on Facebook