Történt az eset, hogy a munkehelyemen selejtezés volt és valahogy szembejött velem egy nyolcfiókos kisszekrény, vagy komód, vagy nevezze mindenki ahogy akarja.

Valaha szebb napokat látott és fénykorában diafilmek tárolására használták. Hónapok óta várta a sorát, hogy plasztikai műtéten essen át, és ez most VÉGRE megtörtént. A felújítás fázisait mutatnám be pár lépésben.

A fiókok és a váz “eredeti” állapotban – először a diatartó műanyag sínek kerültek kiszedére, aztán a fogantyúkat kellett úgy leszedni, hogy lehetőleg ne görbüljenek el, majd a ráragasztott papírok és egyéb vackok eltávolítása következett.

Igaz, hogy aznap délután amikor nekifogtam, volt vagy 35 fok árnyékban, de én hozzáláttam a hőlégfúvózáshoz. A 300 fok és a véső csodákra képes ám, ami a régi lakk, vagy festék, vagy szennyeződések eltávolítását illeti. Először kromofágra gondoltam, mert egy régebbi felújítást azzal végeztem el, de ha már beszereztem ezt az új kütyüt, akkor nosza!

Miután ezzel végeztem, akkor következett a másik izzasztó munka, a smirglizés. Három különböző durvaságú dörzspapírt használtam – a legdurvábbat az egyenetlenségek kiküszöbölésére, a közepeset a finomításokra, a legfinomabbat pedig arra, hogy igazán bársonyos tapintású legyen a felület.

S végül élerkeztem a másik látványos szakaszhoz, amikor a Xyladecorral kenhettem le végre, itt még csak egy réteg festék van a kisbútoron. Egy nap száradás után felkerült a második réteg festék is, a fogantyúkat terápiás munkaként kiszidoloztam, hogy amennyire csak az állapotuk engedi fényesek legyenek, s végre összeállt a kép, én meg elégedetten hátradőlhettem.
Majd kb. egy hónap múlva kap egy viaszos réteget is és akkor tekintem teljesen befejezettnek.