Végre elkészültem H. ajándékával, háromszoros hurrá!
A vászonszatyorral most lettem kész, egyébként meg kötöttem ma mint a motolla – mondjuk ha a makka nem “segít”, talán egy picit gyorsabban ment volna.
Ami azt illeti, a 10 percre bejelentkező vendég aki végül 3,5 órát maradt szintén nem gyorsította a folyamatot – de beszélgetés közben én szorgalmasan csattogtattam mind az öt kötőtűt.
(a bejelentkezéstől számítva egy muffint is összehajítottam, mert ugye mégiscsak no!)
Remélem tetszeni fognak H.-nak az SK-cuccok.
Jelentem, a szakdolgozattal még sehogy sem állok, de a szándék már erőst megvan.
Bár, a könyvek közül most leginkább az arcencil által ismertetett varróskönyv piszkálja legjobban a fantáziámat, szerintem meg is lepem magam közelgő névnapom alkalmából.

ÁMEN!