takaró

A boldogság kék madara

2014. március 12. szerda

kekscrap1

Már tavaly elkezdődött, aztán idén év elején folytatódott a varrodai leltár+selejtezés, fecnicsoportosítás, azok felvarrása. Saját köreimben meghirdettem a NAP-ot és szerencsére tett is követte az elhatározást. :-)

Először a kék fecnik számának csökkentése került sorra, a menetrend a következő volt:

  1. A fecniket tartalmazó dobozból a darabokat kivasalgattam, majd különböző szélességű csíkra szabdaltam.
  2. A csíkokat – mivel nem csak a szélességük, hanem a hosszúságuk is különböző volt – nagyjából szétválogattam hosszméret szerint, ezeket összevarrtam (néhány vázlatfotót már mutattam január 17-én).
  3. A kapott csíkos anyagot ismét kivasaltam, majd az eddigi csíkokra merőlegesen 6 cm szélesen felvagdostam és gyakorlatilag lett egy nagy csomó, keresztben csíkos anyagszalagom.
  4. Itt jött a képbe az újabb maradványok felhasználása, ugyanis volt egy csomó hátlapnak való anyagdarabom, ezeket kb. 25×25 cm-es négyzetekre vágtam. Ahol nem tudtam ekkora méretet kivágni mert mondjuk hosszúkás volt az anyag, ott bizony a hátoldal is toldott. Tovább megyek, mert a maradék vatelin is ugyanerre a sorsra jutott – amely maradék nem adta ki a fenti méretet, ott nagy cikk-cakk öltéssel összetoldottam őket. Talán mondanom sem kell, a 48 db blokk elég sok, eddig csak rengeteg helyet foglaló cuccot magába gyűjtött. :-)
  5. A hátlapra gombostűztem a vatelint, majd a csíkokat elkezdtem felvarrogatni kunyhó (log cabin) technikával, így azonnal megtörtént a blokkok tűzése is. Mindegyik blokk szélén készítettem körben egy segédvarrást, hogy ne lifegjen az anyag, majd 23×23 cm-es négyzetre szabtam mindegyiket.
  6. A kész blokkokat csak azért kellett a földön előre kirakosgatni, hogy ne kerüljenek egymás mellé azonos hátoldalú blokkok; a színoldalnál ez elő sem fordulhatott volna, még véletlenül sem. :-)
  7. A végén pedig kétoldalas quilt módszerével varrtam egymáshoz először a blokkokat, majd pedig a sorokat. “Quilt as you go” kifejezésre keresve az elv megtalálható a neten, de majdan tervezek egy részletes leírást is készíteni erről a módszerről, pontosabban egy kis segédletet adva a pontos méretek kiszámításához, mert nagyon nem mindegy, hogy mekkora varrásráhagyással és milyen tűpozícióval varrunk.
  8. Csak halkan jegyzem meg, hogy a szegély is meglehetősen anyagfaló. Ugyanis nem volt egyben 2 méter anyagom egyetlen, ehhez illő színből sem, így muszáj volt anyagot vennem ;-) Viszont annyi sem maradt belőle, hogy a külső keretet megvarrjam, de legalább ahhoz is felhasználhattam a sötétkék maradékot… ;-)

Kész méret: 185 x 140 cm.

Share on Facebook

Megrendelte, majd köszöni, de nem kéri…

2012. augusztus 29. szerda

- emailben megkeres a Kedves Megrendelő, hogy kellene egy ilyen és ilyen babatakaró
- folyamatos egyeztetünk, én még örülök is, hogy ez igen, ez a megrendelő tényleg tudja mit akar – oly annyira, hogy közben még változtat is
- véglegesítünk, én mondtam, hogy ez így, ebben a formában nem lesz épp filléres áru, megírom, hogy ha tényleg ennyi és ilyen pici darabokból kéri, akkor biza a vége 18-20 ezer körül mozog
- rávágja egyből, hogy nem gond, csak menjen a munka
- részemről örülés, majd nemrég küldök egy rész-fázisfotót (fedlap volt kész), hogy immáron ilyen állapotban van, mire visszaír, hogy bocsi, ugye nem gond, de mégsem kéri…..

Most már csak azért is befejeztem (a délelőtt említett három takaróból az egyik) – PONT olyanra, amilyenre kérte volna…

Ha kell valakinek, 15ezerért (+postaköltség) viheti! E-mail cím az oldalsávban, a fotóm alatt.

Kiegészítés: többen jelezték – elsősorban olyanok, akik maguk is varrnak -, hogy túl olcsón adom. Így tehát ez az ár csak vasárnap 24:00 óráig  érvényes. Ha addig nem kel el, utána már az eredeti ár él.  

S végezetül még egy kép, ami igazán színhelyes (mert az alapszín tulajdonképp rózsaszín, nem pedig lilás, ahogy a fenti képek sejtetik:

Mérete: kb. 120×90 cm

Share on Facebook

Tádáááámmmm!

2010. augusztus 6. péntek

Íme, itt van Ő személyesen, végre elkészült!
Hármas ír lánc technikával készült, mérete: 160 x 210 cm. A barnás négyszögek kukacolva vannak, aztán már csak az átlóknál robogtam végig hullámvonallal, meg a széleken.
Így fest a helyén:

Vagy két évvel ezelőtt kezdtem el varrni a fedlapot, de azt sem sikerült befejeznem, aztán valahogy mindig csak csúszott a folytatás, már-már stabil UFO-nak számított… De most, hogy már a varrósarok is átalakult, meg ország-világ előtt megígértem, meg amúgy is utálok ágyazni s mégis csak valami stílusossal kellene letakarni az ágyunkat, hát befejeztem végre. :-) Mintegy két órával később lettem kész mint azt terveztem, mert közbeszólt a vihar miatti kötelező áramtalanítás, de ennyi csúszás kell is, legalább Gizi is kipróbálhatta, hogy milyen alatta (!) szunyókálni, amíg én gombostűztem a szélét. :-)


Most elégedett vagyok, jöhet a következő UFO-felszámolás! :-)

Share on Facebook

Személyes élmények a táborról

2009. július 28. kedd

Az eddigiekben beszámoltam a száraz tényekről némi képanyaggal színesítve. Megpróbáltam viszonylag érzelemmentesen vázolni az elmúlt 6 napot, most szólnék pár szót a saját szemszögemből is.
Azt már említettem, hogy sok év után ez volt az első olyan év, amikor ha csak két nap délutánján is, de le tudtam ülni varrogatni, sőt mi több, befejezett munkám is van. Persze a teljes igazság része, hogy a fedlappal előre dolgoztam, mert a kieső délelőttöket valahogy pótolni kellett. ;-) No meg aztán kellett nekem a tűzéssel sietni… kitaláltam egy tűzésformát, már az első pár blokknál látszott, hogy nem biztos, hogy ez így beválik de gondoltam, nehogy már a takaró legyen az erősebb. S lőn, mégis megtette a galád! :-| Így aztán du. fél 6-tól éjfélig fejtettem az addig levarrtakat – pontosabban fejtettük, mert Évi is besegített, így aztán éjfélre ‘már’ ki is bontottuk a nem odaillő varratokat. :-)
Végül is ilyen lett (szétnyitva, majd párna-halmazállapotban):

Közben még a tábor előtt készítettem egy demo-anyagot Évinek ami abból állt, hogy először csak két darabot varrtam egymás mellé, aztán megint kettőt stb., ergo folyamatában lehetett látni a blokk-készítést. Évi hálából végül összevarrta egy egésszé, tegnap este értem odáig, hogy béleljem, hátlapozzam, tűzzem, így újabb lakója lett a varrósarkomnak ülőpárna formájában.
Ami még érdekes momentum – Évi bejelentette, hogy aki kész lesz kedd estig, azok munkáit végig nézi és a neki legjobban tetszőt megjutalmazza. Persze ahány takaró, annyi féle, Évi nem tudott választani, így Fortunára bízta a dolgot. Az összes nevet beletette egy dobozba, pjulcsy (aki nem varrt takarót) látta el a húzó szerepét és valami csoda folytán az én nevem került kihúzásra, így gazdagabb lettem egy anyagcsomaggal. Köszönöm még egyszer! :-* – Fortuna Nagyasszonynak a szerencsét, Évinek a nyereményt. :-) Az alkotómunkából tulajdonképp csak ennyit tudok (egyelőre) felmutatni, no meg esetleg a pácolt képkeretemet tudnám prezentálni, de azon semmi különös látnivaló nincs. A Lone Starból pedig csak a sablonom van meg. :-) A munka oldaláról ennyit.

Nagyon tartottam ettől a tábortól, két okból kifolyólag is – az egyik a már említett gallyazás miatti áramszünet volt. Közel egy napos telefonálgatásom/veszekedésem/miazmásom volt abban, hogy a kihirdetett két napból “mindössze” egy nap legyen valamint, hogy sikerüljön generátort szerezni. S ugye ezekhez társult még az emberi tényező, hogy majd hogyan fogja ezt 65 nő fogadni. Meg kell mondjam, kellemes csalódás ért, mert viszonylag kevés zúgolódással sikerült abszolválni ezt a napot, örök hálám mindenkinek a kitartásért, türelemért, megértésért!!! Köszönöm, Lányok! :-* A másik ok a tavalyi vihar a biliben (topiktag vs. céhtag, céhes újság vs. tábor és előadói, egyesek bértollnoka(i) vs. én…) – részleteiben nem szeretnék belemenni, aki részese volt tudja miről beszélek, aki meg nem is hallott róla, annak legyen elég ennyi infó, nem kívánom a sebeket tépkedni…
Lehet, hogy csak én vagyok nagyon naív, de idén mintha nem lett volna mornyogás sem. Vagy csak nem jutott el a fülemig és később olvashatok róla? – de eddig úgy tűnik, hogy elég ha már az a bizonyos ember nincs itt és nincs is különösebb galiba.
ITT A PONT!

Köszönöm mindenkinek a részvételt, a jókedvet, a hangulatot, az oktatóknak a tanítást stb., azaz egy szóval MINDENT!

Share on Facebook