találkozó

Algyői hosszú hétvége

2012. május 19. szombat

Május-4-5-ét Algyőn töltöttem. Kora tavasszal szomorúan vettem tudomásul, hogy lemaradtam az algyői hétvégére való jelentkezésről – aztán hetek (talán hónapok) teltek el, amikor is kiderült, hogy lett üresedés, hát madarat lehetett volna velem fogatni! A program: középhaladó szabad gépi tűzés + fúziós technika.

Szerénytelenség lenne azt mondani, hogy tudok tűzni, de azt azért mégsem mondhatom, hogy nem. :-) Volt is aki meg is kérdezte, hogy “te miért jössz tűzős tanfolyamra? ??” Kérem szépen, a válasz roppant egyszerű: Csoki-Folt Ágitól tanulni, semmihez nem fogható élmény, azt nem lehet kihagyni. :-)

Pénteken egész nap “csak” szabad gépi tűzés volt – eleinte elmélet+vetített diák nézegetése, aztán papírra rajzolás, majd következett az addig tanultak éles bevetése.

Este aztán nekem extra élményben is részem volt, hisz a szálláson Ági volt a szobatársam – a traccsparti közben teljesen olyan érzésem volt, mintha már sok-sok éve ismernénk egymást. Sikerült is másnapig szövegelni, így helyet adtunk annak a mondásnak, miszerint “rendes ember nem fekszik le aznap, amikor felkelt”. :-D
Másnap meg majdnem elkéstünk a tanfolyamról, olyan jól sikerült a reggeli hosszas kávézás (Ági, azóta is szinte minden reggel emlegetlek, remélem csuklasz! :-D )

A gyakorló darabokról még nem készültek fotók, ígérem hamarosan felteszem azokat is, de sokkal jobban izgatott a fúziós falikép befejezése.

Szombaton aztán következett a fúziós varrás, amikor szabtunk, hullámvartunk, tűztünk, vágtunk, ragasztottunk, applikáltunk és így tovább. :-)

Nos, ez a darab valóban fúziós lett, több okból is:

  • ezen a néven égett be a magyar köztudatba Dena Crain által is előszeretettel alkalmazott technika
  • a tűzésnél használtam olyan motívumokat is, melyeket addig is próbálgattam de valljuk meg, nem elsöprő sikerrel – Áginak köszönhetően megtanultam néhány mesterfogást, így játszi könnyedséggel ment most a megvalósítás
  • a díszítésnél felkerült kis csigavonalas dudorok még 2008-ban készültek a káposztásmegyeri “játszóházban” (Ildi vezette), azóta egy dobozban várták a sorsukat – most bekövetkezett
  • a kép alján található spirálvonalú fonalfelvarrást meg még 2010-ben tanultam SziZsutól a balatonlellei táborban (anno ennél a képnél is alkalmaztam)
  • végül, de nem utolsó sorban, mivel az utolsó öltéseket ma reggel, a filagória-béli kávézáskor varrtam a képre, megvalósítottam a foltvarrók körében oly népszerű “Varrjunk a szabadban!” megmozdulást is. :-D
Fantasztikus kis hétvége volt, köszönet a szervezőknek, elsősorban Gabinak és Editnek!
A rendezvény helyszíne az Algyői Faluház volt, nagyon kellemes kis hely, a büfében kapható kávé pedig egyenesen kiváló! ;-)
A műhelymunkákról készült fotók itt tekinthetők meg.

Share on Facebook

Zentai anziksz

2011. május 22. vasárnap

Végre-végre!!! :-)

2011. május 21-én a Rozetta Kézműves Társaság foltvarrói megszervezték az I. Zentai Patchwork Találkozót, melyre nagyon izgatottan készültem már csak azért is, mert szülővárosomról van szó. S egy virtigli zentait sodorjon is a Sors bárhova a világban, akkor is ízig-vérig zentai marad. ;-)

Bár a szervezők nagyon izgatottak voltak, hogy vajon milyen fogadtatásban lesz része a rendezvénynek a résztvevők szemszögéből. Azt kell mondjam, hogy teljesen feleslegesen izgultak, hisz egy nagyon kellemes hangulatú találkozón vehettünk részt! Nagyon kitettek magukért, minden kis részletre kiterjedt a figyelmük a szervezés folyamán.

Maga a rendezvény a nemrég felújított Művelődési Központ kiállítótermében volt, a lenti képre kattintva látható jó néhány kép a nap hangulatáról, a nyüzsgésről, valamint a résztvevők és a szervezők által hozott munkákból kialakított rögtönzött kiállításról.

Megszervezték azt is, hogy felmenjünk a Városháza épületében levő Kilátóba, ahol megtekinthettük a Zentai csata emlékére létrehozott állandó kiállítást, s mintegy 50 méteres magasságból letekinthessünk a városra és környékére ameddig csak a szem ellát, hogy ne csak a partról, de a magasból is követhessük a szőke Tisza kanyargó útját. Ugyan a fotók nem tudják visszaadni mindazt az élményt amit mi átéltünk, de a teljesség igénye nélkül megmutatnék néhányat  (katt a képre!).

Ja, hogy mit is varrtunk (volna)?? Egy papírzsebkendő-tartót hawaii applikációval díszítve. De “szokásomhoz híven” ez sokadlagos szempont volt számomra hisz egy centi nem sok, de annyit sem varrtam, mert sokkal inkább azzal voltam elfoglalva, hogy üdvözöljem s beszélgessek a régi ismerősökkel, s új ismeretségeket kössek. :-)

Kedves Zentai Foltvarrók! Köszönet a szervezésért, s mindenért, amit tőletek kaptunk szombaton!

Share on Facebook

Mai kedvenc képem :-)

2010. augusztus 7. szombat

Készült Jászberényben, a közös varráson. A képet elnézve tényleg közösen varrtunk! :-)

Közreadó: Juhizs

Share on Facebook

Kiegészítés az előzőhöz

2010. június 8. kedd

Most láttam, hogy Susan a blogjában egy egész bejegyzést szánt a miskolci hétvégének képekkel körítve, fogadjátok szeretettel.

Share on Facebook

…amikor megláttam, hogy micsoda szasikó munkái (mit munkái, műalkotásai!) vannak Susannak.No de ne szaladjunk mindennek elébe, kezdjük szépen az elején. :-)

Június 5-6-án került megrendezésre a Japán Foltvarró Hétvége a MFC szervezésében Miskolcon. Több tanfolyamra is lehetett volna jelentkezni, de számomra valahogy egyértelmű volt, hogy a szasikóra megyek, mert úgy voltam vele, hogy a többi tanfolyamot még bármikor kifoghatom valahol az országban ha nagyon akarom, de ez lehet, hogy egyszeri és megismételhetetlen, most kell megragadni a talán soha vissza nem térő alkalmat. Megcsodálhattuk Susan kisebb-nagyobb munkáit, a 2010-es nagydíjas alkotását is, az államat még most is keresnem kell. :-) Már a képen is látszik, hogy mennyire részletgazdag, de ezt élőben látni, hát maga a CSODA! Susan egy igazi tündérbűbáj, igazán öröm volt tőle tanulni. S ami még családiasabbá tette a varrást az az, hogy kényelmes fotelekben ülhettünk, úgyhogy úri dolgunk volt. :-) Ráadásul most kivételesen nem néztem úgy ki, mint egy málhás szamár, mert csak a kézi varrós cuccokat kellett vinnem. Szombat délután a kimonókról hallhatunk egy roppant érdekes előadást (persze voltak más előadások is, de én csak arról tudok beszámolni, amin részt vettem), egy igazi élmény volt. Mondjuk az is, amikor a japán hölgy annyira belemerült a mesélésbe, hogy nem csak azt mondta el ami előzőleg le volt adva Ildinek tolmácsolásként, hanem Ildi felé fordulva nagy lelkesen japánul mesélt, s csak mesélt, nem kis derültséget keltve ezzel. :-) A szállásunk is fantasztikus helyen volt, a környék is szép, az ellátás is nagyon rendben volt. :-)
Persze nem lettem kész minden elkezdett mintával, de jó úton haladok, így amint elkészülök, azonnal mutatom. Árusok ismét voltak szép számban, de egész büszke vagyok magamra, hogy csak  leg-életbevágóbb dolgokat vásároltam.:-) Többek között azért (is) szeretem az ilyen összejöveteleket, mert nagyon jó találkozni a régi ismerős foltvarrókkal, miközben újakat is megismerek. Nagyon jól éreztem magam, most már teljes erővel készülhetek a balatonlellei táborra, miközben még erősen lógok a tihanyi beszámolómmal…

Köszönet a szervezőknek a munkájukért!!!

ui. S persze nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy míg mi szórakoztunk, a hobbinknak élhettünk, nagyokat nevettünk, addig tőlünk mindössze pár kilométerre tragédiák sorozata történt, sokaknak akkor veszett el mindene, fordult ki sarkából az élete, egy élet munkája veszett kárba pár óra leforgása alatt… :-(

Share on Facebook

Székesfehérvári anziksz

2010. február 28. vasárnap

Szégyen vagy sem, még soha nem jártam a Királyok Városában, eddig… Aki hasonló cipőben jár mint én, s teheti, látogasson el erre a gyönyörű helyre, még ha csak egy napra is.
Sajnos még szerdán sem voltam biztos benne, hogy pénteken el tudunk utazni itthonról (ld. előző bejegyzés), így a szállásfoglalás is utolsó pillanatra halasztódott, de mindig az első megérzés a jó, így a neten elsőre talált szállás nagyon is jó választásnak bizonyult, legyen ez itt a reklám helye. :-)
Nekünk szerencsére most nem csak egy nap jutott, igaz a péntek délutánt szakadó esőben töltöttük el, de ez sem tántorított el bennünket a sétától, a fotózástól. Épp zárás előtt 20 perccel beestünk a Babamúzeumba, hát valami igazi kis mesevilágba csöppentünk, ajánlom mindenki figyelmébe. Az alkalmazottaktól így írásban is elnézést kérek, hogy kicsit hosszabbra sikeredett a látogatásunk, de nem lehetett csak úgy végigrohanni a vitrinek között, s így ők némi túlórára tettek szert. De szolgáljon mentségünkre, hogy nem voltunk egyedül, másokat is magával ragadott az ottani látvány.
Szombaton nekem szívemhez nagyon közel álló program volt, MrCic pedig végre napos időben is fotózhatott, így ízelítőül álljon itt két fotókollázs, csak úgy, kedvcsinálónak:

Ma reggel hazaindulás előtt pedig tettünk némi kiruccanást Csókakőre is várlátogatás címén, ahol nem is értem hogyan, de valahogy hozzánk csapódott egy cicmic. ;-)
S, hogy tulajdonképp mi is volt a székesfehérvári látogatás apropója s a fentebb említett szívmelengető program? Kérem szépen nem más volt mint az, hogy a Foltos topic most ünnepelte születésének és fennállásának 10. évfordulóját. Topikanyu – MAPLESYRUP, áldassék a neve! – megszervezte ezt a szülinapi bulit, aminek keretében volt foltos kiállítás, több előadás, pályázat, bemutatózás, tombolasorsolás, szendvicsevés tele szájjal s közben beszélgetés ;-) , olykor féktelen röhögés, másszor komoly beszélgetés, szóval minden, aminek lennie kell. Igaz, hogy egy centit sem varrtunk, mert nem is ez volt a nap lényege, de mégis sikerült kellemesen elfáradni. :-) Maple, köszönet még egyszer az összes szervezésért, fáradozásért, MINDENÉRT! Bárhogy is igyekeztem, nem tudtam új munkával előrukkolni, így két régit küldtem be.
A kiállításról nagyon sokan készítettek nagyon sok képet, javaslom megtekintésre a fórumot, mely körül a világ forog ;-) , ott sok linket találhattok. :-) Gondolkodtam, hogy mi mindent köszönhetek ennek a fórumnak akár pozitív, akár negatív értelemben, most úgy érzem, hogy nagyon sok mindent fel tudnék sorolni, s azt hiszem hamarosan meg is teszem, de nem most, ebben a bejegyzésben, mert már így is hosszú. :-)
S, hogy összességében milyen volt ez a hosszú hétvége? CSODÁS!!! :-) :-) :-)

Share on Facebook

Bejárati ajtó Saga I.

2009. április 19. vasárnap
Igen mozgalmas – vagyis inkább élménydús – hétvégém volt, csupa szeretem-dolog történt velem. :-)
Először is szombaton elmentem Kecskemétre a régiós varrásra. Ezernyi ismerős, ezen kívül sikerült arcokat is párosítanom néhány virtuális ismerőshöz, többek között KicsiKatóhoz is, s ennek külön örülök.
Talán mondanom sem kell, egy centi cérna nem sok, de annyit sem varrtam el, helyette állandó zsizsegés stb. :-) A kiállítás csodálatos volt, a szervezés is, a kecskeméti lányok igazán kitettek magukért. Köszönet nekik még egyszer!
Azonban a legnagyobb élmény számomra az volt, hogy végre valahára megismerkedhettem szülővárosom, Zenta foltvarróival.

Még a múlt héten “szétrobbantottuk” a régi sziklakertet, az a nyomorult tarack szinte teljesen teret hódított magának, úgyhogy újraépítettük. Beszereztünk hozzá még jó néhány új növényt, ma délután lett teljesen kész, azonban fotó még nem készült róla.

Ellenben van egész sorozatom a címben is szereplő bejárati ajtóról, melynek üvegét már vagy két éve tervezem megfesteni. Hááát, most érett meg rá az idő, neki is estem mint bolond tehén a fiának. :-)

Először is, nagyjából megrajzoltam a mintát, ráragasztottam az üveg hátoldalára és elkezdtem kontúrozni.

“Röpke” 3 óra hossza alatt el is készültem a körvonalakkal, kezdődhetett maga a festés.

Mintegy negyed órával ezelőtt hagytam abba, eddig jutottam. Holnap gálya után folytatom, majd mutatom meddig jutottam.
Share on Facebook