egyéb kreatívkodás

Digitális palatábla :-)

2014. február 2. vasárnap

Kezdődött a dolog azzal, hogy lett nekem egy ilyen “palatáblám”, amit a köznyelv tablet néven ismer. Természetesen lehet venni hozzá saját tokot is, de nehogymár! :-) Persze egy jó rendszergazda-feleség tudja (khmm, megtanították neki!), hogy az összes kütyüvel úgy kell bánni mint a hímes tojással, mert ugye bármi történik, “sose a gép a hülye!”* Ergo nem rakható ez bármilyen himi-humi tokba, annak olyan védelem kell, hogy se nyomás, se karcolódás, de még egy rossz pillantás se érhesse. :-)

Elkezdtem bogarászni a neten, és ráakadtam erre az oldalra, benne egy pont olyan tokkal, amit képzeletben megálmodtam, így a további kreativitásom kimerült abban, hogy átalakítottam a magam elképzelése szerint.
A méreteken túl az alábbi módosításokat végeztem el:

  • szürkelemezből készítettem, amit még pluszban merevítettem egy réteg névjegykártya-kartonnal, melyeket Vliesofix-szel vasaltam egymáshoz
  • géppel varrtam és nem a rövid oldalán hagytam nyitva, hanem az alsó hosszún olyan méretben, hogy a széles karton pont beférjen rajta és szélességben pont úgy essen, hogy amikor becsúsztatom az utolsót, az már a helyére kerüljön
  • először az egyik végébe szuszakoltam be a kartont, majd a cippzárvarró-talp segítségével szorosan mellette végigvarrtam, majd következett az egyik kis keskeny oldalfal, melyet szintén egy levarrás követett; ugyanezt a mozdulatsort elvégeztem a másik oldalon is, majd a végén helyére tettem az utolsó kartont és kézzel bevarrtam a nyílást (itt egy kicsit fejlesztettem nem éppen szalonképes szókincsemet, mert hiányzott a 3. kezem, amikor is egyszerre kellett volna feszíteni az anyagot, helyére hajtani a vásznat és ott tartani, közben pedig varrni)
  • maga a vászonanyag pedig angol turkálós sötétítőfüggöny – őszintén bevallva eredetileg arra gondoltam, hogy az újságpapír-mintás anyagból csinálom, aztán nagyon gyorsan lebeszéltem magam, ugyanis annak a fehér része szerintem egy szempillantás alatt elkoszolódna (de még az is lehet, hogy majd készül egy olyan változat is, mert így, hogy ezzel kész lettem már látom, hogy mit lehetne/kellene másképp)

tablet1

*Már a kollégák is fejből nyomják, MrCic ezzel nyit be hozzájuk az irodába, ha valami (sz)ámítástechnikai gondjuk akad. ;-)

Share on Facebook

Csanaki élmények 2011.

2011. augusztus 22. hétfő

Mondtam már, hogy szeretek Ménfőcsanakon táborozni? Már vagy ezerszer, de nem győzöm elégszer hangsúlyozni. :-)
Hogy miért is? Mert a karcagi után van időben, s én mást se teszek csak varrok és varrok, meg jókat bandázunk – nagyjából kiszámoltuk Évivel a hazafelé vezető úton, hogy összesen kb. 15 órát aludtunk egész héten. Persze ha kötelező munkáról lenne szó biztos nem bírtuk volna de így, hogy “csak” varrtunk, így mindjárt más, ;-) Egy kicsit olyanok voltunk mint Mazsola az esőben való turkálással. :-D

Nagyon jó társaság verődött össze idén is, külön emeli a társaság fényét az “Óvónéni Kommandó“, innen is csókoltatom őket! :-)

Még a tábor előtt összedobtam magamnak egy kék színvilágú táskát, mert ilyenem még nem volt, s a farmerszoknyával és a farmer-halásznadrággal tökéletes párosítás.
Még júliusban szert tettem egy íves vonalzóra Gáboréktól, az abban található minta inspirált, persze messze nem olyan lett a táska, csak hasonló. De ezt hiszem, pont ez a lényeg! :-)

Naturitával nekivágtunk a nagy útnak, útközben begyűjtöttük Évit is, talán mondanom sem kell, hogy mennyire volt megpakolva az autó, amikor három foltvarró elmegy táborozni egy hétre. :-D :-D

Első nap Évi crazy-t oktatott, a másnapi doboztetőt készítették elő. Én közben renitenskedtem, mondván itthon előre dolgoztam a feladattal, akkor fejeztem be az előző bejegyzésben mutatott passziánsz képet, no meg bandáztam. :-)

Második nap kerültem sorra én az oktatással, tavaly nagy népszerűségnek örvendett sokak körében a dáliás varródobozom, ezért ezt kérték tananyagnak. A tábort megelőző héten másból sem álltak a szabad perceim, mint az egységcsomagok összeállításával. Nem kis időbe s energiába került mire kiszabtam szürkelemezből a 22 résztvevő számára az alkatrészeket, de a végeredmény kárpótolt minden vízhólyagért. :-) Meg közben elkészítettem egy újabb mintadarabot is:

 Nézzétek milyen sok szép doboz készült!

Utána napon Boszi következett szeminol-variációkkal. Nem is én lettem volna, ha nem bonyolítom meg az életem egy kis minta átalakítással, meg persze nem is azt a táskát varrtam ami a feladat volt, de elégedett vagyok magammal, mert végre készítettem egy új tolltartót is a régi helyett, melyről már a cipzár húzókáját helyettesítő gemkapocs is rég letörött. ;-)

Aztán még varrtunk Méhike-féle filcbabát is, de ő még csak félkész állapotban van, így várat magára a mutogatás.

Ja, s majd’ elfelejtem! Egyik nap kipróbálhattuk a kosárfonást telefonkönyvből. Hááát, meg kell mondjam, nagyon tetszik a technika is, meg a végeredmény is! :-)

 

Share on Facebook

Illatos és illattalan miazmások

2009. november 30. hétfő

Ahhoz képest, hogy idén ünnepeltük Kazinczy születésének 250. évfordulóját, igazán alkothatnék fantáziadúsabb szavakat is, de most ennyire futotta… ;-) Szóval ígértem, hogy lefotózom az illatos koszorút, íme. Mivel nem volt itthon több gyertya-alátétem (nem tudom mi a pontos megnevezése), így narancskarikára helyezett fahéj illatú mécsest tettem rá. Ez díszíti és illatosítja az irodánkat, a barna gyertyás koszorú pedig az itthoni.
A harang gyorsterápiás céllal készült. Még a pár szabadnap előtti héten amikor már minden létezőm tele volt mindennel, amikor valami hirtelen felindultság ért, akkor nem gyilkolásztam mondjuk (pedig esküszöm, megfordult a fejemben :-D ), hanem egy kicsit tömködtem a rongyot a hungarocellbe, aztán egyszer csak elkészült. :-)

Parafadugó-tábla. Reggelente a ragya kiver, hogy örökké keresnem kell az épp aktuális fülbevalómat, hiába vannak dobozban, ott is mindig elkószálnak, összekócolódnak, így rövidre kellett zárnom a kérdéskört. A dugókba gombostűket tűztem, a tábla a fürdőszobában került elhelyezésre, így kéznél van mindegyik – vagyis egyelőre még nem mindegyik, szépen sorban szedegetem őket elő, ahogy épp következnek. :-)

Share on Facebook