utazás

Zentai anziksz

2011. május 22. vasárnap

Végre-végre!!! :-)

2011. május 21-én a Rozetta Kézműves Társaság foltvarrói megszervezték az I. Zentai Patchwork Találkozót, melyre nagyon izgatottan készültem már csak azért is, mert szülővárosomról van szó. S egy virtigli zentait sodorjon is a Sors bárhova a világban, akkor is ízig-vérig zentai marad. ;-)

Bár a szervezők nagyon izgatottak voltak, hogy vajon milyen fogadtatásban lesz része a rendezvénynek a résztvevők szemszögéből. Azt kell mondjam, hogy teljesen feleslegesen izgultak, hisz egy nagyon kellemes hangulatú találkozón vehettünk részt! Nagyon kitettek magukért, minden kis részletre kiterjedt a figyelmük a szervezés folyamán.

Maga a rendezvény a nemrég felújított Művelődési Központ kiállítótermében volt, a lenti képre kattintva látható jó néhány kép a nap hangulatáról, a nyüzsgésről, valamint a résztvevők és a szervezők által hozott munkákból kialakított rögtönzött kiállításról.

Megszervezték azt is, hogy felmenjünk a Városháza épületében levő Kilátóba, ahol megtekinthettük a Zentai csata emlékére létrehozott állandó kiállítást, s mintegy 50 méteres magasságból letekinthessünk a városra és környékére ameddig csak a szem ellát, hogy ne csak a partról, de a magasból is követhessük a szőke Tisza kanyargó útját. Ugyan a fotók nem tudják visszaadni mindazt az élményt amit mi átéltünk, de a teljesség igénye nélkül megmutatnék néhányat  (katt a képre!).

Ja, hogy mit is varrtunk (volna)?? Egy papírzsebkendő-tartót hawaii applikációval díszítve. De “szokásomhoz híven” ez sokadlagos szempont volt számomra hisz egy centi nem sok, de annyit sem varrtam, mert sokkal inkább azzal voltam elfoglalva, hogy üdvözöljem s beszélgessek a régi ismerősökkel, s új ismeretségeket kössek. :-)

Kedves Zentai Foltvarrók! Köszönet a szervezésért, s mindenért, amit tőletek kaptunk szombaton!

Share on Facebook

Székesfehérvári anziksz

2010. február 28. vasárnap

Szégyen vagy sem, még soha nem jártam a Királyok Városában, eddig… Aki hasonló cipőben jár mint én, s teheti, látogasson el erre a gyönyörű helyre, még ha csak egy napra is.
Sajnos még szerdán sem voltam biztos benne, hogy pénteken el tudunk utazni itthonról (ld. előző bejegyzés), így a szállásfoglalás is utolsó pillanatra halasztódott, de mindig az első megérzés a jó, így a neten elsőre talált szállás nagyon is jó választásnak bizonyult, legyen ez itt a reklám helye. :-)
Nekünk szerencsére most nem csak egy nap jutott, igaz a péntek délutánt szakadó esőben töltöttük el, de ez sem tántorított el bennünket a sétától, a fotózástól. Épp zárás előtt 20 perccel beestünk a Babamúzeumba, hát valami igazi kis mesevilágba csöppentünk, ajánlom mindenki figyelmébe. Az alkalmazottaktól így írásban is elnézést kérek, hogy kicsit hosszabbra sikeredett a látogatásunk, de nem lehetett csak úgy végigrohanni a vitrinek között, s így ők némi túlórára tettek szert. De szolgáljon mentségünkre, hogy nem voltunk egyedül, másokat is magával ragadott az ottani látvány.
Szombaton nekem szívemhez nagyon közel álló program volt, MrCic pedig végre napos időben is fotózhatott, így ízelítőül álljon itt két fotókollázs, csak úgy, kedvcsinálónak:

Ma reggel hazaindulás előtt pedig tettünk némi kiruccanást Csókakőre is várlátogatás címén, ahol nem is értem hogyan, de valahogy hozzánk csapódott egy cicmic. ;-)
S, hogy tulajdonképp mi is volt a székesfehérvári látogatás apropója s a fentebb említett szívmelengető program? Kérem szépen nem más volt mint az, hogy a Foltos topic most ünnepelte születésének és fennállásának 10. évfordulóját. Topikanyu – MAPLESYRUP, áldassék a neve! – megszervezte ezt a szülinapi bulit, aminek keretében volt foltos kiállítás, több előadás, pályázat, bemutatózás, tombolasorsolás, szendvicsevés tele szájjal s közben beszélgetés ;-) , olykor féktelen röhögés, másszor komoly beszélgetés, szóval minden, aminek lennie kell. Igaz, hogy egy centit sem varrtunk, mert nem is ez volt a nap lényege, de mégis sikerült kellemesen elfáradni. :-) Maple, köszönet még egyszer az összes szervezésért, fáradozásért, MINDENÉRT! Bárhogy is igyekeztem, nem tudtam új munkával előrukkolni, így két régit küldtem be.
A kiállításról nagyon sokan készítettek nagyon sok képet, javaslom megtekintésre a fórumot, mely körül a világ forog ;-) , ott sok linket találhattok. :-) Gondolkodtam, hogy mi mindent köszönhetek ennek a fórumnak akár pozitív, akár negatív értelemben, most úgy érzem, hogy nagyon sok mindent fel tudnék sorolni, s azt hiszem hamarosan meg is teszem, de nem most, ebben a bejegyzésben, mert már így is hosszú. :-)
S, hogy összességében milyen volt ez a hosszú hétvége? CSODÁS!!! :-) :-) :-)

Share on Facebook

Hazaruccantunk néhány napra, ennek megfelelően ahány nap, annyi új és plusz élmény, pedig hányszor, de hányszor átéltem már mindezt, de ezt SOHA nem lehet megunni! Egy kis egyveleget adok közre – megint készült vagy 500 fotó, már meg sem tudom mondani mennyi DVD telt már meg erdélyi képekkel az elmúlt 20 év alatt, de valahogy mindig valami újat lát a sokat látott szem is, mindig rá lehet csodálkozni a már jól ismert hegyekre, völgyekre, növényekre, meg általában mindenre.

A Bucsin-tető eső után:
A még mindig működőképes állapotban levő vízimalom Gyergyószentmiklóson, a Békényen:
Egy késő délutáni kép a Békényről, anyóspajtiék kertje mellett:

Néhány tájkép Visszafolyóról:
Kürtőskalácsot is sütöttünk:
Az egyik leg-élménydúsabb nap a Libán-tetőhöz kapcsolódik, itt egy egész napot töltöttünk el (a Libán-tető már a Görgényi-havasok része, Gyergyótól mintegy szűk 30 km-re helyezkedik el). Volt gyógynövénygyűjtés teakeverékhez (vízimenta, zsurló, vadmálna-levél, áfonyalevél), vadvirág-gyűjtés (anno a menyasszonyi csokrom is Gyergyó melléki vadvirágokból volt kötve), gombászás (erről bővebben később). Délután a jól megérdemelt flekkensütés következett, a frissen szedett gomba egy kis töredéke volt a köret. :-)


Gombászás – mintegy 20 kilónyi finomabbnál-finomabb gombát sikerült gyűjteni, ezek egy részéből az előbb említett flekkenhez készült köret, egy része a fagyasztóba került, míg egy másik részéből másnap jó nagy adag vegyes gombából készült pörkölt volt a vacsora. Amiket gyűjtöttünk: hirip, csirkeláb, rókagomba, őzláb, marhanyelv, lila pereszke, fenyőalja, pöfeteg, galambgomba, tövisalja. S persze találtunk nem ehetőeket is – vagyis állítólag minden gomba ehető, de van ami csak egyszer :-) – ezekről is van ám fotó, mert amilyen mérgesek, olyan szépek. :-)
Naplemente a Libán-tetőn:
Természetesen hoztunk haza sok-sok kiló nyers kokojzát (hivatalos nevén piros áfonya), ebből holnap dzsemet, valamint befőttet fogok készíteni:
Egyébként is, de azzal meg különösen, hogy itthon képen nyomott ez a fojtott meleg, amikor is alig kapok levegőt, szakad rólam a víz, máris fordulnék vissza!
Vágyom oda, ahol reggel vastag a harmat, kellemes hűvös levegő fogad reggel és este, télen nem ritka a -30 °C fok, teljesen mások az emberek, meg az egész élet úgy, ahogy van…

Share on Facebook