címervarrás

Felvidéki élmények

2009. június 30. kedd

Múlt hét pénteken volt a nagy nap, amikor is elmentünk MrCiccel Szepsibe és vittük magunkkal a címert. Délután egy ünnepélyes önkormányzati üléssel megkezdődött a XIII. Szepsi Napok rendezvénysorozat, mely ünnepi ülés végén került sor az átadásra.
Akkora sikere(m) volt, hogy magam is meglepődtem és hát nincs mit szépíteni, piszkosul élveztem a sikerben való fürdőzést, ahogy ésahányan jöttek utána gratulálni, zömében – számomra – idegen emberek. :-) Nem tudom szavakkal leírni a megajándékozott tekintetét, amikor szembesült azzal, hogy mit fog kapni és percekig szó nélkül maradt; remélem, nem a szörnyülködéstől. :-D DD
Száz szónak is egy a vége, megérte a “kínlódást” s önző módon mondhatom, hogy pénteken nagyon jó volt nekem. :-) ))

Az átadás pillanata:

Forrás: http://www.szepsi.sk 

Share on Facebook

KÉSZ!!!

2009. június 16. kedd

azaz csak majdnem ;-) , mert a tubus és a névjegyem még hiányoznak a hátoldalról, de annyira megörültem, hogy tegnap este eljutottam ebbe a fázisba, hogy kész eufória tört ki rajtam. :-)
Remélem, a megrendelők (azaz maga Szepsi város elöljárósága) nem lesznek csalódottak, de ez majd a jövő pénteken kiderül, akkor viszem. ;-)

Néhány “száraz” adat:

  • mérete: kb. 60×80 cm
  • anyaga: nehézselyem
  • alkalmazott technikák: elsősorban mola (megint csak azt tudom mondani, hogy sose hittem volna, hogy én egyszer… valaha is…pláne selyemből…), a bástya egyszerű gépi applikáció, a szőlőfürt yo-yo, valamint itt-ott találkozhatunk kézi hímzéssel is.

Share on Facebook

Pünkösd után

2009. június 5. péntek
Túl egy fantasztikus csíksomlyói zarándoklaton, most kifejezetten nehezemre esett a gálya, de hát mit van mit tenni, ezt dobta ki a gép.
Előző bejegyzéseim egyikében említettem egy bizonyos projektet, nos most már megmutathatom, hisz átadásra került.
A búcsú után évek óta hivatalos az egész busznyi ember Csíkszentkirályra, ahol az ottani polgármester lát vendégül mindenkit, persze ilyenkor soha sem megyünk üres kézzel. Idén gondoltam, meglepetésként megvarrom a település címerét, mintegy ujjgyakorlatként a Kassai kerület címere előtt.
A gyakorlatot jónak minősítettem, az átadás körül akadt némi fiaskó, valószínű én vagyok túl érzékeny és naív és hittem, hogy ha valaki alkot valamit, akkor talán megemlítik az alkotót is ha jelen van – hááát, nem így történt… Utána többen szóvá tették akik jelen voltak és tudták a háttérmunkát, így aki hibázott, megpróbálta visszalapátolni azt a bizonyost a tehénbe. Ennek folyamodványa lett egy számomra igen megalázó “bocsánat, hogy nem mutattunk be, most utólag körbemutogatunk mint egy vásári majmot”, de legalább szolgált némi tanulsággal, melyet jól levontam magamnak…..
Némi vigaszt nyújt, hogy aki kapta, úgy tűnt, örült neki.
Meg aztán jól el voltam maradva a Dél-Koreát ábrázoló Kultúraquiltemmel is (május 31-e volt a határidő…), ma délután aztán nekiestem, mint bolond tehén a fiának, de kész van! :-)
Nem mondom, hogy egyszerű volt és itt nem a kivitelezésre gondolok, hanem úgy egyáltalán. A szó szoros és átvitt értelmében is távol áll tőlem maga az ország is, a kultúrája is. Ráadásul kitét volt, hogy valami épületnek, vagy annak egy részének lennie kell rajta.Hosszas keresgélés után ráakadtam a Bulguksára, azaz a Bulguk templomra, mely Dél-Korea egyik legszebb, 1000 évnél is idősebb Buddhista temploma.
A Jeju-szigeten található, mely az UNESCO Világörökség Döntőbizottsága által a világörökség részét képezi. Kyungju város egyik felbecsülhetetlen buddhista öröksége a Seokgul barlanggal együtt.
Az ihletadó kép:
Az “oromzat” transzferpapírra van nyomtatva, majd felvasalva, a tetőzet fekete alapon három réteg ezüstszürke organza, melynél a legfelső réteget pár milliméternyire összevarrtam, fehér zsákvarró cérnát fűztem minden tubuskába.
A többi része pedig egyszerű applikáció, szabad gépi tűzés, miazmás.
Share on Facebook

A munka oroszlánrésze

2009. május 20. szerda

…mármint a szó szoros és átvitt értelmében. :-) ))
Most már nem titkolózom tovább, mert ebből a részletből egyértelmű, hogy mi lesz ha nagy lesz. :-) Violini egyébként ráhibázott, címer lesz a szentem, története dióhéjban a következő:

Felkérést kaptam felvidéki testvérvárosunkból, hogy a szeretnék, ha megvarrnám a Kassai kerület 4 részből álló címerének egy negyedét, a technikát én választhatom meg (a másik hármat majd más-más testvérvárosok varrják). Aztán egyszer csak odáig jutott a dolog, hogy kettőt mindenképp jó lenne ha elvállalnék, de jobb lenne, ha hármat – ekkor cirmogtam, hogy akkor inkább megvarrom mind.
Mondták, hogy az anyagot ők megveszik – és ideállítottak nekem egy rakás nehézselyemmel. Első – és egészséges! – reakcióm az volt, hogy na nem, hülye azért nem vagyok (mint látható dehogynem! :-D ), selyemből SOHA, SEMMIKÉPP…
Ezer szerencse, hogy ez a nyomorult oroszlán nem a százlábúak családjába tartozik. ;-)

Ja, soha ne mondd, hogy soha! :-D

Share on Facebook

Csúsztatás

2009. május 18. hétfő
Annyi túlórám összejött a közelmúltban, hogy úgy döntöttem, ma csúsztatok, mert megérdemlem! ;-)
Így aztán nem maradt más hátra – vagyis maradna más is, de ezt helyezem előtérbe ;-) -, mint a hűvös szobában varrogatás (főzni majd estére fogok, MrCic ma vizsgáztat, így csak későn jön haza).
Legalább haladok a KÉM-mel, aminek elkészült egy újabb eleme.

Közben kitaláltam azt is, hogy mit varrok meg a Kultúraquiltek mostani fordulójára, fejben már megvan. Vagy mondhatnám úgy is, hogy még nincs teljesen kész, de már majdnem elkezdtem. ;-)

A tegnapi megjegyzésekre, tippekre majd a következő hozzászólásban reflektálok. :-)
Most pedig vissza a tűhöz, cérnához!

Share on Facebook

Előző életemben…

2009. május 17. vasárnap
…valószínűleg mazochista lehettem. Hogy honnan eme feltételezés? – az egyik lehetséges ok kiderül majdan a bejegyzés végén. :-)
Először is szeretném megköszönni mindenkinek az együtt érző szavakat, hozzászólásokat, leveleket, egyebeket Menyus kapcsán. :-( Nagyon-nagyon mélyen érint a dolog, többet nem is tudok róla írni – talán majd egyszer…

Közel két hétig anyósomék tartottak megszállás alatt minket, közben a gályahelyen mások istentelen trehánysága révén a nyakamba zuhant egy pályázat megírása, alig voltam itthon. :-| Amikor véletlenül hazataláltam, nekiestem a varrogatásnak, mert a milliónyi elmaradásom mellett (ezer bocs és anyamedve azoktól, akik felé komoly restanciáim vannak) két határidős meló is befittyent.

Az egyik cuccos már kész van – viszont azt nem mutathatom, mert meglepetés lesz, azt majd június elején tudom itt a blogban prezentálni. Ellenben a hátoldaláról meg tudom mutatni a címkét, amit a textilcímkék analógiájára készítettem.

A képen “lefestettem” minden adatot – egyrészt, hogy ne áruljam el a meglepetést az illetőnek (kicsi az esély, hogy bárki az érintettek közül olvasná a blogot de tudjuk, kicsi a világ…), másrészt a teljes nevem és telefonszámom van még rányomtatva. Fehér lepedővászonra vasaltam fel a címkét s kézzel, rejtett öltéssel rögzítettem a munka hátoldalára.

Következzék hát a vélt/valós mazochizmusom (egyik) bizonyítéka, vagyis annak csak egy kis töredéke, ami már kész van, azaz mola technika nehézselyemből.
Márta néni, ismét meghajlok nagyságod előtt, nálam már ennyi selymezés is kimeríti a közösség elleni izgatás fogalmát. :-)

Egyelőre ez még csak egy KÉM, majd ahogy haladok, egyre többet mutatok róla. :-) Ja, hogy mi lesz belőle? Várom a tippeket! :-)

(36évi várjon az esetleges tippeléssel, mert neki már meséltem a projektről) ;-)

Share on Facebook