Igen mozgalmas – vagyis inkább élménydús – hétvégém volt, csupa szeretem-dolog történt velem.

Először is szombaton elmentem Kecskemétre a régiós varrásra. Ezernyi ismerős, ezen kívül sikerült arcokat is párosítanom néhány virtuális ismerőshöz, többek között
KicsiKatóhoz is, s ennek külön örülök.
Talán mondanom sem kell, egy centi cérna nem sok, de annyit sem varrtam el, helyette állandó zsizsegés stb.

A kiállítás csodálatos volt, a szervezés is, a kecskeméti lányok igazán kitettek magukért. Köszönet nekik még egyszer!
Azonban a legnagyobb élmény számomra az volt, hogy végre valahára megismerkedhettem szülővárosom, Zenta foltvarróival.

Még a múlt héten “szétrobbantottuk” a régi sziklakertet, az a nyomorult tarack szinte teljesen teret hódított magának, úgyhogy újraépítettük. Beszereztünk hozzá még jó néhány új növényt, ma délután lett teljesen kész, azonban fotó még nem készült róla.
Ellenben van egész sorozatom a címben is szereplő bejárati ajtóról, melynek üvegét már vagy két éve tervezem megfesteni. Hááát, most érett meg rá az idő, neki is estem mint bolond tehén a fiának.
Először is, nagyjából megrajzoltam a mintát, ráragasztottam az üveg hátoldalára és elkezdtem kontúrozni.

“Röpke” 3 óra hossza alatt el is készültem a körvonalakkal, kezdődhetett maga a festés.

Mintegy negyed órával ezelőtt hagytam abba, eddig jutottam. Holnap gálya után folytatom, majd mutatom meddig jutottam.
