Anno részesei lehettetek a Bejárati ajtó Saga sorozatnak.
Ma ebédre palacsintát sütöttem, s amikor egyszer a tűzhely mellett állva kipillantottam a verandára, a következő kép fogadott:
Azt hiszem, megérte a fáradozást és a festéssel járó kényelmetlenséget – az ilyen és ehhez hasonló apró momentumokért szeretek alkotni.

Tudtam ám én, hogy azonnal előbukkan az összes hibája amint felkerül az ajtóra (éjszakai festések böjtje), de majd alkalomadtán kijavítgatom. Egyébként egész más az összhatás odabent a verandán, bár még az igazi fényjátékot nem lehet tudni milyen, lévén egész éjjel esett az eső s még most is igen csak borongós az idő.

Ajtóüveg kintről-befelé nézve:
Ajtóüveg bentről-kifelé nézve:

Kész a KÉM!
Ma, 22 óra 26 perckor megtörtént az utolsó ecsetvonás is a 110×65 cm-es ajtóüvegen. Ahogy a képen látszik – a tegnapi paparazzi megint felütötte fejét a konyhában -, az épp bal kézzel történik – jelzem igen nagy hasznát vettem festés közben, hogy ún. “kétkezes” vagyok.
Holnap reggel visszakerülhet az ajtó a helyére, no meg a konyhánkban is végre visszaállhat a régi rend. A mai vacsorát a változatosság kedvéért a nappaliban fogyasztottuk el.

Terveimmel ellentétben nem lettem kész ma minden zölddel, van még egy kis híja – így már nem is merek ígéreteket tenni magamnak, miszerint holnap este késznek nyilváníthatom a piktorkodást. Persze minden attól függ, hogy mikorra tudok hazaérni. Ma ennyire futotta:

Hogy honnan-honnan nem, de előkerült valahogy egy paparazzi is, míg én pingáltam…

Közben ma reggel munkába menet eszembe jutott, hogy az angol WIP (Work In Progress) után szabadon, nevezhetném akár KÉM-nek is, úgy mint KÉszülő Munka.

Bármennyire is szerettem volna, 6 óránál előbb nem tudtam elszabadulni a gályahelyről, így csak jóval utána tudtam nekifogni pingálni – 11 óráig (némi vacsoraidő-kieséssel) eddig jutottam.
Mondjuk igen csak érdekes most a konyhánk, leginkább az asztal alatt lehetne igazán jól közlekedni. Aki már járt nálunk tudja, hogy az átlagnál hosszabb, ellenben annál keskenyebb konyhánk van; namármost ebben terpeszkedik középen a kihúzott asztal tetejére hajított ajtó, marha jól nézünk ám ki. )) S előreláthatólag egész héten így fogunk leledzeni – hiába no, zajlik a műhelyélet.
Apropó! – mondtam már, hogy MrCic egy imádnivaló hapsi? )