kultúraquilt

100…

2009. augusztus 7. péntek

…szónak is egy a vége, elértem a 100. bejegyzéshez, ennek örömére bő lére eresztem a mondandómat. :-)

Igen-igen elcsúszva a határidővel, de megcsináltam a Kultúraquiltek utolsó fordulóját. Most szabadon választott gyakorlat volt a téma. Sokat agyaltam rajta, hogy mi is legyen – hisz szívemnek legmélyebb csücske a poros Bácska, ahova a gyökereim nyúlnak, azon belül is a Tisza-part, de hát azt Magyarországnál “elsütöttem”. Utána – számomra – egyértelmű, hogy csakis Székelyföld jöhetett számításba, lévén 20 éve már oda IS hazajárok, Mr. Cicnek köszönhetően :-) Nagyon sokáig variáltam magamban, hogy mit is lehetne – aztán jött az ötlet, hogy mi lenne kifejezőbb, mint a népviselet, illetve a tulipán, mint motívum. Nos, ilyen lett:

A készítés menetéről pár szóban:
  •  A kerítéslécek az oly sokaknak meglévő deszkamintás anyagból készültek úgy, hogy először is kétoldalas ragasztós vetexet vasaltam az anyag hátoldalára, majd a lécek mentén felvágtam. Megrajzoltam a motívumokat, kivágtam belőle, felvasaltam egy fekete alapra, majd a szélek mentén végigvarrtam.
  • A népviselet jellegzetes piros-fekete kialakítása egyszerű volt, csak csíkokat kellett összevarrni, majd a két részelem összevarrásába belefogtam egy előzőleg beráncolt madeirát.
  • A szélével elbirbitéltem egy jó darabig, nem tudom mi a hivatalos neve ennek a hajtogatott szélnek, de jó kis terápiás. :-) Ha van rá igény, akkor leírom lépésenként is ennek a készítését.
  • A tűzésnél pedig ismét a tulipános motívum volt segítségemre.

Ma lezajlott a a hagyaték felszámolásának második üteme, ugyanis a hölgy hívott telefonon még szerdán este, hogy lesz egy újabb adag anyag, mikor tudnék érte menni – ma kora délelőtt jött el az ideje, Marcsival ismét elautóztunk érte. Így ma reggelre varrtam a hölgynek egy gyors táskát, mégpedig abból az anyagból, amit az egyik zsákban találtam – el is érzékenyült, mert mint mondta, ugyan 10 éve hunyt el az édesanyja, de ez egy igazi emlék lesz. Marcsi pedig egy összehajthatós vászonszatyrot vitt, azt balga fejjel elfelejtettem lefotózni. :-| Azt hiszem, minimális ellenszolgáltatás azért, amit kaptunk. A mostani szállítmányhoz tartozott többek között egy nagy doboz cippzár, meg egy nagy szatyor gomb is, színek szerint szétválogatva…
A hölgynek vitt gyors táska:
Közben az jutott eszembe, hogy amennyi vackot már én is felhalmoztam eddigi életem során, hát lesz miben turkálnia annak, aki majd megörökli/megkapja. :-D

Share on Facebook

Pünkösd után

2009. június 5. péntek
Túl egy fantasztikus csíksomlyói zarándoklaton, most kifejezetten nehezemre esett a gálya, de hát mit van mit tenni, ezt dobta ki a gép.
Előző bejegyzéseim egyikében említettem egy bizonyos projektet, nos most már megmutathatom, hisz átadásra került.
A búcsú után évek óta hivatalos az egész busznyi ember Csíkszentkirályra, ahol az ottani polgármester lát vendégül mindenkit, persze ilyenkor soha sem megyünk üres kézzel. Idén gondoltam, meglepetésként megvarrom a település címerét, mintegy ujjgyakorlatként a Kassai kerület címere előtt.
A gyakorlatot jónak minősítettem, az átadás körül akadt némi fiaskó, valószínű én vagyok túl érzékeny és naív és hittem, hogy ha valaki alkot valamit, akkor talán megemlítik az alkotót is ha jelen van – hááát, nem így történt… Utána többen szóvá tették akik jelen voltak és tudták a háttérmunkát, így aki hibázott, megpróbálta visszalapátolni azt a bizonyost a tehénbe. Ennek folyamodványa lett egy számomra igen megalázó “bocsánat, hogy nem mutattunk be, most utólag körbemutogatunk mint egy vásári majmot”, de legalább szolgált némi tanulsággal, melyet jól levontam magamnak…..
Némi vigaszt nyújt, hogy aki kapta, úgy tűnt, örült neki.
Meg aztán jól el voltam maradva a Dél-Koreát ábrázoló Kultúraquiltemmel is (május 31-e volt a határidő…), ma délután aztán nekiestem, mint bolond tehén a fiának, de kész van! :-)
Nem mondom, hogy egyszerű volt és itt nem a kivitelezésre gondolok, hanem úgy egyáltalán. A szó szoros és átvitt értelmében is távol áll tőlem maga az ország is, a kultúrája is. Ráadásul kitét volt, hogy valami épületnek, vagy annak egy részének lennie kell rajta.Hosszas keresgélés után ráakadtam a Bulguksára, azaz a Bulguk templomra, mely Dél-Korea egyik legszebb, 1000 évnél is idősebb Buddhista temploma.
A Jeju-szigeten található, mely az UNESCO Világörökség Döntőbizottsága által a világörökség részét képezi. Kyungju város egyik felbecsülhetetlen buddhista öröksége a Seokgul barlanggal együtt.
Az ihletadó kép:
Az “oromzat” transzferpapírra van nyomtatva, majd felvasalva, a tetőzet fekete alapon három réteg ezüstszürke organza, melynél a legfelső réteget pár milliméternyire összevarrtam, fehér zsákvarró cérnát fűztem minden tubuskába.
A többi része pedig egyszerű applikáció, szabad gépi tűzés, miazmás.
Share on Facebook

Restanciák…

2009. április 13. hétfő
…tömkelegével rendelkezem, ezeket próbálom kisebb-nagyobb sikerrel pótolni.
Túl vagyok egy nagy családi banzájon, azaz anyukám másik lakásba költözött; MrCic és én ketten festettük ki a lakást, valamint hordtunk fel szinte mindent a 2. emeletre – jó kis kaland volt, megérne egy külön posztot. :-| De ha minden búmat és bánatomat leírnék ezzel kapcsolatban, túl menne minden privát szférán, úgyhogy csak egy írásjelet tennék a feladat mellé, miszerint kipipálva…
A régi tervemhez ragaszkodva ha kissé megkésve is, de elkészült a tavaszi, immáron hagyományosnak tekinthető fazonra megvarrt konyhai függönyöm, amihez készítettem egy színben hozzáillő tavaszi hangulatú koszorút is.

No és amivel igazán lemaradásban voltam, az a Kultúraquiltek Kenya-fordulója.
A gályahelyi bolondokháza és a festés anyunál elvitt minden időmet és energiámat, a többiektől kértem (és kaptam) haladékot, így immáron azt is meg tudom mutatni.
A háttér értelemszerűen a szafarira és az ott tobzódó nagymacskákra utal, az előtérben pedig a Mombasa híres jelképe, a két hatalmas Elefántagyar, melyek a Moi sugárút felett ívelnek át.
A kép megvalósításánál gépi trapunto technikát alkalmaztam, ezáltal az agyarak domborúak lettek és kiemelkednek a háttérből – ez a tény sajnálatos módon nem látszik a fotón, de higgyétek el nekem. ;-)

Igaz, hogy egy nagyon kedves ismerősnek készítettem Húsvét alkalmából ezt a két csibét meg a hungarocell tojást, de virtuálisan küldöm minden kedves Látogatómnak is. :-)

 

Share on Facebook

Argentína – gaucho

2009. február 5. csütörtök

Ugyan másfél órát említettem az imént, de közben láttam, hogy Ildimár kiterítette kártyáit, így önkényesen megteszem én is (gyk. imádok renitenskedni ;-) ).

Amikor Ildi elárulta, hogy következő állomásunk Argentína, nekem azonnal a pampa ugrott be – jól van na, természetközeli vénám mindig előjön, lett légyen szó bármilyen témáról :-) – sokáig vívódtam, hogy a pampát milyen formában ábrázoljam, hogy ragadjak-e ki egy jellegzetes növényt, vagy csak úgy általánosságban, de aztán beugrott, hogy igazán jellegzetes élőlénye nem is növény, hanem állat, egész pontosan a szarvasmarha. Argentína marhatenyésztő nagyhatalom, mintegy 55 millió haszonállatot tartanak. S, hogy kik terelgetik ezeket a jószágokat? Hát a latin-amerikai “cowboyok”, azaz a gauchók.
(tovább…)

Share on Facebook

Rózsaolaj

2008. december 19. péntek
Kultúraquiltek újabb fordulójának Irán volt a témája, persze megkötésekkel, hogy nem lehetnek a iszlám kultúra ábrázolásának obligát elemei (mecset, mozaik, lefátyolozott nő, perzsaszőnyeg stb.). Először szenvedtem, mint kutya a kínai konyhán, aztán beállt a fejembe egy kép, hogy én biza a Darya-i-Nur gyémántot fogom megvarrni, mint az iráni koronaékszerek leghíresebb drágakövét. De látástól mikulásig dolgozom hetek óta, így nagyon nem volt időm arra, hogy igényesen meg is tudjam oldani a kivitelezést.
Aztán egyszer csak jött az isteni (allahi? ;-) ) szikra, a rózsaolaj, innen kezdve fejben pillanatok alatt kész is lettem a művel, már “csak” a gyakorlati megvalósítás maradt hátra. Két estém volt rá, de úgy tűnik, elég lett. :-)
A rózsákat szalaghímzéssel készítettem (mivel az olajrózsa mély rózsaszín, ezért a nagyobb rózsafejeknél két szálasan hímeztem, az egyik szál lila volt, a másik babarózsaszín), a levelek pedig szürke táskamerevítő+vasaló segítségével lettek ilyen decens módon hullámosak, nem tudom mennyire lehet a képekből látni.
Ja, tudtátok, hogy 100 kilogramm rózsasziromból mindössze egy gyűszűnyi rózsaolaj származik? S, hogy egykoron 1 kilogramm perzsa rózsaolajért XIV. Lajos hat kiló arannyal fizetett?
Még több érdekességet itt olvashattok.
Share on Facebook

Apró kis semmiségek

2008. november 17. hétfő

Anno az újpesti topikos kiállításra készítettünk mindannyian valamilyen tombolatárgyat – én egy fekvődobozos papírzsebkendőre varrtam huzatot, amit annak rendje és módja szerint elfelejtettem a készülődés izgalmában lefotózni. Juhizs  lett a nyertes – őt kértem meg az utólagos fényképezésre, aki volt is olyan kedves és teljesítette a kérésemet. Köszönöm! :-)

Intézményünk minden évben kiadja a Karcagi Kalendáriumot, ahol sok egyéb téma mellett mindig van valamilyen kézműves ez+az. Már tavaly is kaptam felkérést, hogy mutassak be valami egyszerű, könnyen megvarrható valamit, akkor egy tűpárna volt az elkészítendő tárgy. Idén viszont azt mondta a szerkesztő, hogy nem csak egy oldalt kapok, hanem 4-5-öt igényeim szerint, így most négy ajtó-, illetve falidísz leírását készítettem el sablonokkal együtt, ők lettek azok:
Aztán ért egy nagy megtiszteltetés is, beléphettem a Kultúraquiltesek sorába. :-) ) Mivel a második etap első fordulójának a végén kaptam meg a felkérést, kaptam némi haladékot az én Magyarországom elkészítéséhez, de igyekeztem viszonylag időben teljesíteni, választásom a Tisza virágzására esett (indoklás + miazmás a KQ-blogban).

Az általam vezetett kezdők Textilkuckójában pedig már a karácsonyi készülődés a téma, a lányok nagyban ismerkednek a karácsonyi díszek és dekorációk készítésével, szaloncukrot varrnak, meg kopogtatókat, meg egyéb díszeket. Ismét csak azt tudom elmondani róluk, hogy nagyon lelkesek és ügyesek, én meg nagyon büszke vagyok rájuk! :-)

Share on Facebook