varrósarok

Elmaradásaim száma végtelen

2016. november 8. kedd

Egy paraszthajszálnyival több mint egy éve költöztünk be, de azért még mindig akadnak kisebb-nagyobb tennivalók falakon belül. A falakon kívüliekről inkább nem is szólnék, ott még elég sok a folytonossági hiány. ;-)

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a benti tennivalók inkább már csak amolyan csinosítgatások+finomítgatások tömkelegét jelenti, melynek elsősorban nem is annyira anyagi, mint inkább időkorlátai vannak. Az egyik ilyen roppant mód fontos – a későbbiek miatt talán a legfontosabb! – tennivaló volt a varrószoba rendbetétele, hisz szegény igen csak mostoha körülmények között volt idáig (értsd: amit hirtelen nem tudtunk hova tenni, vagy átmenetileg útban volt, csak behajítottuk ide és egy határozott mozdulattal rácsuktuk az ajtót). Hétvégén nekiestem, mint bolond tehén a fiának és rendet vágtam benne. Ugyan még hagy némi kívánnivalót maga után ez is, de már mutatja az elvárt arculatát és várja, hogy igazi műhelyélet folyjon a falai között. :-) Még az előző lakótól maradt benne a fekvőgaléria, amit előre megfontolt szándékkal meghagytunk, kiváló tárolóhelye a több mázsa rongynak. ;-)

A konyhaszékek új huzata mellett pedig két függöny született a napokban. Az egyik a fürdőszobába került (vagy tíz évnyi fiókban heverés után ez az anyag is megtalálta méltó helyét), mert a felfúrt karnis egy éve árválkodott az ablak felett, a másik nagy nekirugaszkodás pedig a nappali szoba drapériája volt. Mivel mégsem lehet mindent az időhiányra fogni, itt legnagyobb akadályozó tényező az volt, hogy beállt a fejembe egy kép (aki ismer közelebbről az tudja, hogy nálam ez elég veszélyes méreteket tud ölteni :-D ) a drapériának szánt bordó anyag árnyalatáról és anyagminőségéről. Eddig tartott míg rátaláltam, de birkabőr juhhéj! – ez is pipa! :-)

Varrószoba A-oldal Varrószoba B-oldal (+galéria) Fürdőszoba Nappali és az ő drapériája

Share on Facebook

Varrósarok-evolúció

2014. január 25. szombat

A varrósarkom kialakításának történetét dióhéjban már megírtam több, mint öt évvel ezelőtt. Azóta már kellőképp kinőttem és igen, még mindig ez a hálónk is, a hitvesi ágy (még) nem került kitoloncolásra. ;-)
Azonban a kezdeti “belakás” után már a földön is dobozok, kosarak és ‘anyaghalmok-csak úgy’ sorakoztak, a 60×90 cm-es vágólapot csak a konyhában tudtam használni, szóval kezdett egyre szűkösebbé válni a rendelkezésemre álló hely. Tudom, másnak ennek a töredéke sem jut de nézhetjük úgy is, hogy nekem meg az nincs, ami sokaknak megadatik.

Több napos együttes tervezés* után megszülettek a tervek+tervrajzok, aztán pontos adatokkal irány a szaküzlet, ahol másnapra levágták a bútorlapokat a kért méretre, majd MrCic fülének az hathatós rágása után :-) még aznap elkezdődött a gyakorlati kivitelezés (gyk. bútorzatkészítés).  A képekre kattintva egy galéria nyílik prezentálva, hogy hogyan is fejlődött/bővült a varrósarok az évek során és most:

Eredeti állapot, még 2005-bőlAz új elem (fiókos szekrényke) érkezése indokolta az asztal átfordításátAsztalcsere után...Egy ritkán használt TV és a felette álló kihasználatlan tér......miközben a földön csak gyűlt a rengeteg rongy+miazmásA TV fölötti tér, immárom bepolcozvaAz új munkafelület, alatta a kis polccal, mely rengeteg dobozt és egyebet elnyelElőző enyhén hátulnézetbőlTV feletti polc (majdnem) telepakolva

Amitől igazán el vagyok püffenve, az a 170×65 cm-es asztal, amelyen kényelmesen elfér a fent említett nagy vágólap, meg a varrógép, nagyobb munkával is kényelmesen lehet rajta forgolódni. A saját készítésű bútoroknak megvan az a nagy előnyük, hogy személyre szabhatók, így ezen asztal magassága 80 cm+a dupla bútorlap** vastagsága. Ez nekem azért jó különösen, mert gyakorlatilag teljesen egyenes derékkal ülve tudok varrni, illetve a szabás is sokkal kényelmesebb, nem kell előre dőlnöm, ezáltal csökkenteni tudom a nem kedvező kényszer-testtartást. Van hely arra is, hogy ha akarom, akkor odavihetem a laptopot, vagy kinyithatom a kis ikeás vasalódeszkát és pár pici darab miatt nem kell a nagy vasalódeszkához rohannom.

Most elégedett hátradőlés és örülés van. :-)

* Ez a gyakorlatban úgy festett, hogy soroltam az ötleteimet, MrCic meg a megvalósító oldaláról nézve rángatott vissza a rideg valóságba és a realitások kemény talajára. :-)
** Két darab normál bútorlap van összecsavarozva és úgy élfóliázva (ezt még a szaküzletben megcsinálták), így az eredmény egy igen masszív asztal, ami ráadásul még rögzítve is van a falhoz.

Share on Facebook

Csanaki élménybeszámoló – 2010.

2010. augusztus 21. szombat

Nagy örömömre szolgált, hogy idén is eljuthattam a Méhike által szervezett ménfőcsanaki táborba. De nem csak, hogy egyszerűen eljuthattam, hanem még oktatni is felkértek, ez külön megtiszteltetés volt, remélem nem okoztam csalódást. :-)
No de vegyük szépen sorba, hogy mi minden történt azon a héten.

1. nap
Hétfőn fél 6-kor felkerekedtünk Naturitával, hogy meghódítsuk a nyugati végeket, alig pár perccel Márti órakezdése után már be is futottunk. Márti régi, hagyományosan kézzel varró technikákkal ismertetett meg bennünket, kicsit másképp. Így aztán géppel varrtunk nagymama virágoskertjét, almacsutkát, részeg ember lépéseit, drezdai tányért, s volt aki eljegyzési gyűrűt is varrt.
Hogy mi lesz belőlük még nem tudom, eddig egyedül a drezdai tányért “használtam fel”, abból még a táborban varrtam egy táskát.
Ahhoz képest, hogy gyorstechnikának volt titulálva, még éjszaka is ezzel molyoltunk, de ez szerintem így van rendjén egy táborban! :-)


2. nap
Gabicza tanította a konzervdoboz bevonást nagyon profi módon, nem ám csak belegyűrjük a bélést a belsejébe és ott egye meg a fene, hanem szépen, dobozhoz simulóan. Nagyon tetszik a módszer, azt hiszem fogom még alkalmazni. A minap is “véletlenül” kiürült egy újabb konzerv itthon. ;-)
Meg még tanultunk tőle egy gyors ananászblokkot is, amit nem papírra kell varrni, hanem csak úgy, gyorsan le is gyártottam belőle 6 blokkot, a terv már fejben kész, hogy mire fogom felhasználni! :-)
A doboz huzata azért pont ilyen színű, hogy passzoljon a varrósarokba, hisz mégis csak itt fog lakni. :-) A hímzett virágokért külön köszönet Naturitának! :-)


3. nap
A 3. napon következtem én, a körbargello technika ismertetésévél. Én is (majdnem) gyorstechnikának tituláltam, aztán itt is volt némi elmolyolás, bár a táborlakók szerint hajcsár-tanító néni voltam ;-) , de szerintem senki nem bánta oly nagyon, hisz szinte mindenki teljesen készre fejezte a karácsonyfatalp-takarót/kerek asztalterítőt.
Külön öröm volt számomra, hogy még a Táborvezető Asszony :-) is varrt, sőt még Lonci is. :-)

Amiket én vittem mintadarabnak:
A sok gyönyörűség, ami ezen a napon született a szorgos varrók keze alatt:
4. nap
Évi következett a cafatos technikával, amiről Juhizs is beszámolt a napokban blogjában. Ismét narancssárga árnyalatban kellettgondolkodnom, mert bár a lakás számtalan zugában van zsebkendősdoboz-huzat, a varrószobában még nem volt, EZIDÁIG. :-) Ez tulajdonképp egyetlen doboz, csak mind a 4 oldala kicsit más.
5. nap
Lonci ismertette a társasággal a ferdén szabott görög mintát – ezt módomban állt volna Tihanyban is elsajátítani, de ott épp akkor egy másik tanfolyamon voltam, így nekiestem ennek is, itthonra már csak a keretezés maradt, nemrég fejeztem be ezt is.
Nincs olyan messze már a karácsony, mint amilyennek először tűnik, úgyhogy karácsonyi mintás anyagokból varrtam.
Nagyon nagy köszönet a szervezésért, isteni tábor volt, fantasztikusan éreztem magam. Ehhez az érzéshez persze nagyban hozzájárult az is, hogy nagyon jó társaság volt, valahogy meg sem kottyant a napi, mindössze 3-4 órás alvás. :-)

Persze a tábor előtt sem tétlenkedtem nagyon, elkészültem egy régóta vágyott vasalólappal is, vagy ezer éve hevertek ezek az UFO-blokkok egy kosár mélyén, most megkapták méltó helyüket. A vasalólap mérete kb. 60 x 80 cm, teflonos vasalódeszka-huzat az egyik oldala, a másik pedig blokkokból varrt és kukacolt. A belseje deszkára való filcbetét, plusz még egy réteg vastag molinó. Feltekerhető, összeköthető, így kis helyet foglal.

Ja, s még egy aprósággal bővült a varrósarki lakók száma, a szék karfájára készítettem egy le-fel patentolható zsebet, hogy ha varrás közben hirtelen el kell rejteni valami eszközt lehetőleg úgy, hogy bármikor azonnal kéznél legyen s ne kelljen hosszú percekig keresni, hát ide bele lehessen pottyantani.
Hirtelen ennyi egy szuszra. :-)

Share on Facebook

Metamorfózis

2010. augusztus 3. kedd

Preambulum
Tegye a szívére a kezét mindenki és jelentkezzen az, aki még soha nem végzett bútortologatást egy kisebb méretű szobában csak azért, hogy az nagyobbnak tűnjön, hogy valahonnan plusz hasznos területet varázsoljon elő.

Indoklás
Hogy mi volt előbb a tyúk vagy a tojás, arra angol kutatók állítólag már megtalálták a választ, bár (Kanbéka után szabadon) dombon ülő fűcsomó legyek, ha ezt a teóriát meg nem támadja valaki a közeljövőben… :-) De, hogy mi volt előbb a két szobánk közül a kisebbikben, hálószoba-é, avagy varrószoba, akkor nincs az a magasabb erő, aki azt merné állítani, hogy utóbbi. :-) Ám manapság azt szoktam mondogatni, hogy anno a hálószoba egyik sarkában alakítottuk ki a varrósarkomat, ma meg gyakorlatilag a varrodában alszunk. :-D Nos, az éjjel egyszer felébredtem, kipattant egy isteni szikra s ki is gondoltam mindent, ma alig vártam, hogy hazaérjek a gályából s úgy nekiestem a varrókuckónak, mint foxi a lábtörlőnek. :-) Szerintem maga Nagy Sándor sem oldotta meg a gordiuszi csomót annál gyorsabban, mint ahogy átforgattam mindent.




Zárszó
Attól tartok, hogy lassan de biztosan készre kellene már varrnom a több évvel ezelőtt elkezdett ágytakarót, hogy az ágyunk méltó legyen a környezetéhez. ;-)

Share on Facebook

Egy kis (ingyen)reklám

2010. március 15. hétfő

Tegnap Gizicica és Buksmorgebkutyaállat élelmezésének gyakorlati továbbvitele érdekében ellátogattam az Aldi nevű műintézménybe, mely üzletről a véleményemet soha nem is rejtettem véka alá. Mióta megnyílt, azóta a kedvenc boltom (vehetjük reklámnak is, majd a számlaszámomat alkalmasint megadom a cég felsővezetői számára, amennyit én már reklámoztam őket ugyi, s hát eddig ingyé’… mondjuk sok illúzióm nincs ezzel kapcsolatban, azt hiszem maradunk is ennél a konstrukciónál :-)
Az egy dolog, hogy onnan szerzem be az élelmiszer java részét (mint említettem volt nem csak magunknak, hanem 4lábúinknak is), s mindig találok ott igazi kincseket is a mindennapi szükségleteink kielégítésén túl, s eddig még soha nem csalódtam a minőségben, ár/érték arányban, kiszolgálókban.
Legújabb szerzeményem egy utolsó darab címen erősen leértékelt árú irodai kisszekrény. Amikor megláttam, azonnal kigyulladt odabent ama bizonyos kislámpa. Érdekes, mert hát ott volt ez a cucc régóta, de valahogy eddig elkerülte a figyelmem, ám most egymásra pillantottunk. :-) Teljesen lapjaira volt szerelve, egyedül beizmoztam a kocsiba. MrCic ugyan nem is volt itthon, de én azonnal nekiálltam összeszerelni. Úgyhogy mire hazaért, már majdnem kész voltam, épp csak a kerekek voltak hátra. A fiókok sínen futnak a végükön botlasztóval, tehát ki sem tudom rántani, a legfelső fiókban van egy plusz betét műanyagból írószerek rendszerezésére. Hirtelen annyi mindent bele tudtam süllyeszteni ami eddig a polcon porosodott, hogy kedvem szottyant rendet vágni az asztalon és környékén. Tudom, hogy csak átmeneti a rend, de most nagy örömködés van. :-)
Véghez vittem egy kis újrahasznosítást is – a fokozatosan ürülő DVD-s dobozok kiválóan megfelelnek gombok tárolására, csak majd nem szabad elfelejteni, hogy fejjel lefelé kell kezelni, különben térdig fogunk járni a gombokban egy-egy meggondolatlan mozdulat után. ;-)

Ja, és akkor még egy kis reklám, a Varróvilágé. Azt hiszem, foltos körökben nem nagyon kell már Gábort és az ő boltját reklámozni, de most mégis úgy érzem, hogy meg kell tennem. Szombaton elvittem hozzá Bűvössárkányt egy ráncfelvarrással egybekötött botoxkezelésre nagygenerálra. Ambivalens érzéseim voltak, mert egyrészt a szívinfarktus kerülgetett ahogy szegény gépet szétkapta mint foxi a lábtörlőt, másrészt meg öröm volt látni, hogy milyen szakértelemmel és szinte gyengédséggel nyúl egy-egy mélyen megbúvó kis belső alkaltrészért. Bár gyanítom, hogy ha nem vagyok jelen, úgy szedte volna szét ahogy igazán szokták a szakik, de gondolom látott már egy-két riadt női arcot ilyen beavatkozáskor, így jobbnak látta óvatosnak lenni. :-D
S, hogy milyen lett a végeredmény? – jobb, mint újkorában! :-) Úgyhogy köszönöm itt is!!!

Share on Facebook

Személyes élmények a táborról

2009. július 28. kedd

Az eddigiekben beszámoltam a száraz tényekről némi képanyaggal színesítve. Megpróbáltam viszonylag érzelemmentesen vázolni az elmúlt 6 napot, most szólnék pár szót a saját szemszögemből is.
Azt már említettem, hogy sok év után ez volt az első olyan év, amikor ha csak két nap délutánján is, de le tudtam ülni varrogatni, sőt mi több, befejezett munkám is van. Persze a teljes igazság része, hogy a fedlappal előre dolgoztam, mert a kieső délelőttöket valahogy pótolni kellett. ;-) No meg aztán kellett nekem a tűzéssel sietni… kitaláltam egy tűzésformát, már az első pár blokknál látszott, hogy nem biztos, hogy ez így beválik de gondoltam, nehogy már a takaró legyen az erősebb. S lőn, mégis megtette a galád! :-| Így aztán du. fél 6-tól éjfélig fejtettem az addig levarrtakat – pontosabban fejtettük, mert Évi is besegített, így aztán éjfélre ‘már’ ki is bontottuk a nem odaillő varratokat. :-)
Végül is ilyen lett (szétnyitva, majd párna-halmazállapotban):

Közben még a tábor előtt készítettem egy demo-anyagot Évinek ami abból állt, hogy először csak két darabot varrtam egymás mellé, aztán megint kettőt stb., ergo folyamatában lehetett látni a blokk-készítést. Évi hálából végül összevarrta egy egésszé, tegnap este értem odáig, hogy béleljem, hátlapozzam, tűzzem, így újabb lakója lett a varrósarkomnak ülőpárna formájában.
Ami még érdekes momentum – Évi bejelentette, hogy aki kész lesz kedd estig, azok munkáit végig nézi és a neki legjobban tetszőt megjutalmazza. Persze ahány takaró, annyi féle, Évi nem tudott választani, így Fortunára bízta a dolgot. Az összes nevet beletette egy dobozba, pjulcsy (aki nem varrt takarót) látta el a húzó szerepét és valami csoda folytán az én nevem került kihúzásra, így gazdagabb lettem egy anyagcsomaggal. Köszönöm még egyszer! :-* – Fortuna Nagyasszonynak a szerencsét, Évinek a nyereményt. :-) Az alkotómunkából tulajdonképp csak ennyit tudok (egyelőre) felmutatni, no meg esetleg a pácolt képkeretemet tudnám prezentálni, de azon semmi különös látnivaló nincs. A Lone Starból pedig csak a sablonom van meg. :-) A munka oldaláról ennyit.

Nagyon tartottam ettől a tábortól, két okból kifolyólag is – az egyik a már említett gallyazás miatti áramszünet volt. Közel egy napos telefonálgatásom/veszekedésem/miazmásom volt abban, hogy a kihirdetett két napból “mindössze” egy nap legyen valamint, hogy sikerüljön generátort szerezni. S ugye ezekhez társult még az emberi tényező, hogy majd hogyan fogja ezt 65 nő fogadni. Meg kell mondjam, kellemes csalódás ért, mert viszonylag kevés zúgolódással sikerült abszolválni ezt a napot, örök hálám mindenkinek a kitartásért, türelemért, megértésért!!! Köszönöm, Lányok! :-* A másik ok a tavalyi vihar a biliben (topiktag vs. céhtag, céhes újság vs. tábor és előadói, egyesek bértollnoka(i) vs. én…) – részleteiben nem szeretnék belemenni, aki részese volt tudja miről beszélek, aki meg nem is hallott róla, annak legyen elég ennyi infó, nem kívánom a sebeket tépkedni…
Lehet, hogy csak én vagyok nagyon naív, de idén mintha nem lett volna mornyogás sem. Vagy csak nem jutott el a fülemig és később olvashatok róla? – de eddig úgy tűnik, hogy elég ha már az a bizonyos ember nincs itt és nincs is különösebb galiba.
ITT A PONT!

Köszönöm mindenkinek a részvételt, a jókedvet, a hangulatot, az oktatóknak a tanítást stb., azaz egy szóval MINDENT!

Share on Facebook

Újabb elem…

2009. július 12. vasárnap

…készült el a varrósarokhoz, majd csak összeáll a teljes kollekció előbb-utóbb.
Az asztal amin varrok, egy szebb időket is megélt ebédlőasztal, így aztán az egész alja üreges, hiába csöndes a gépem, akkor is van egy mélyről jövő morajlás.
Ezt úgy küszöböltem ki eddig, hogy egy összehajtogatott rongydarabot tettem a gép alá, ami még azért is jó, mert ha hirtelen kell a hely, akkor a magas fényű asztalon csak egyszerűen beljebb csúsztatom a masinát.
A terv persze rég elkészült már fejben, tegnap jött el az ideje, hogy megvalósítsam. Került rá pár zseb, kellemest a hasznossal jeligére. :-)
Éjjel fél 2-ig “zenéltünk” Bűvössárkánnyal MrCic fülébe, de ő tántoríthatatlanul aludt. :-) Apropó! – mondtam már, hogy (ezért is) imádom? ;-) )))

Ma pedig varrtam még egy csuklóra rakható tűpárnát. S, hogy miért? – hát mert ilyenem még nem volt. :-)

Közben valamikor a közelmúltban vettem a Sárkányhoz egy görgős varrógéptalpat, mely talp arra hivatott, hogy megkönnyítse az anyagtovábbítást olyan esetekben, amikor valami olyan anyagot varrunk, ami az istennek sem akar rendesen haladni a talp alatt, úgy mint bőr, műbőr, műanyag, fólia stb.
Elmondhatom, hogy öröm volt vele dolgozni – tavaly nyáron már varrtam egy neszesszert mérőszalagból, de sokszor csak nyúlt a gép alatt, ahogy hozzátapadt a talphoz. Most pedig szépen haladt, ahogy a nagykönyvben meg van írva.

Ez készült:

Share on Facebook

Textil dobozhuzat

2009. január 11. vasárnap

 

Ez egy ideális eljárás (lenne) a két mániám ötvözésére (dobozolás+rongyozás), Vacskamati meg is mutatta, hogy hogyan kell, én meg most azt mutatnám meg, hogy hogyan NE!, azaz mi mindenre célszerű vigyázni ha igazán szépre akarjuk csinálni.
Még szerencse, hogy a varrókuckó színeire kreáltam, így telepakoltam és sutty fel a polcra. Nos, akkor következzenek a kardinális pontok:
  • Nem volt cipősdobozom üres, így a gályahelyemen felkaptam egy kidobásra ítéltet, s hát a méretei, ugye… mivel ez kis híján közelíti a kockát csak úgy tudtam végül beleszuszakolni a huzatba, hogy kissé meg kellett nyomorítanom, tehát lehetőleg olyan dobozt válasszunk, ahol a hossza legalább akkora, mint a szélessége és a magassága együtt, mert a huzat alján a nyílás akárhogy is forgatjuk nem lesz nagyobb, mint a leghosszabb oldal. Tulajdonképp egyszerű fizika, de az alkotás hevében erre nem nem gondoltam először, :-| így most mások számára okulásképp írom.
  • Mivel ez valami olyan doboz lehetett, amelyikbe behajtogatták a tetejét, vagy már nem is tudom hogyan, de a lényeg, hogy a belső oldal legalább 1 cm-el alacsonyabb volt, ezért került kívülre a bélésből is visszahajtáskor… Mondjuk annyira nem zavaró, hogy emiatt ne tettem volna ki a polcra, de ha egyszer nem ilyet akartam…

Lehet, hogy nyitott kapukat döngetek, de a dobozomban látható egyporpisztoly nevű ‘spray’, (számítástechnikai boltokban kapható) ami nem más, mint sűrített levegő. Ajánlom mindenkinek a figyelmébe, segítségével kiválóan el lehet távolítani a nem kívánt összegyűlt szöszöket a varrógépünkből.
MrCicnek is sikerült örömet okoznom, ugyanis végre valahára – mintegy másfél év csúszással – felhajtottam a kétrétegű téli nadrágját. ;-)

Ja, és megint nyílik az orchideám. :-)

 

Share on Facebook

Műhelyélet

2009. január 8. csütörtök

Több alkalommal leírtam már, hogy a kétszobás szolgálati lakásunkban úgy lehetett csak igazán praktikusan megoldani akár a folyamatos, akár a hirtelen ötlettől vezérelt varrást, hogy a kisebbik szoba egyik sarkát (na jó, ez a szoba kb. harmadát teszi ki) alakítottuk ki varrókuckónak. Mivel ezt a szobát használjuk hálónak is, más oda úgysem megy be, csak ha külön beengedem. ;-)

MrCic néha látványmorog, hogy alig lehet felmenni az ágyra – tény, hogy néha csak úgy lehet belebújni, mint ahogy a tévémaci szokott, olykor már a megközelítése is olyan mozdulatokkal történik, ahogy a Rózsaszínű Párduc lépked a rajzfilmben. :-D :-D :-D Ilyenkor azzal vigasztalom, hogy addig legyen nyugodt, míg rendes ágyban, nem pedig plafonra erősített függőágyban alszunk. ;-)
Azzal, hogy napok óta mindig készül valami, hát a nyoma is látszik. Arról most nem is beszélek, amikor Menyus lelopja a tűpárnát az asztalról, végigpofozza a szobán és bokáig járunk a gombostűkben…:-D
Nos, az este ez a drága jó ember ismét készülődött lefekvéshez, próbálta kerülgetni a szobában szétszóródott szerb szabadcsapatokat is megszégyenítő kupacokat, amikor megszólalt, de közben már vigyorgott a bajsza alatt: “látom, itt zajlik rendesen a műhelyélet :-D :-D :-D

Speciel mondhatott volna, rendetlenséget/széjjelséget/kupit/bármit de neeem, ő szép, virágnyelven fogalmazott. :-)
Most mondjátok meg! – hát nem egy imádni való ember??? :-) :-) :-)

Share on Facebook

Kész!

2009. január 4. vasárnap
Tegnap délután meghívásunk volt barátainkhoz, vittem magammal a kötőtűt és a sálat, mondván beszélgetés közben kiválóan lehet haladni. Mivel igen csak elhúzódott a trécselés (hajnali 3-kor sikerült hazaérni), addig-addig fordulgattam a sorokkal, hogy egyszer csak kész lett. A kész hossza közel 2 méter, ma délután kapott némi rojtot, holnap már meg is sétáltatom gályahelyre menet. :-)
Levezetésként az asztali hulladékokból varrtam egy textilkosarat Pink Penguin leírása alapján. Nagyon tetszik, úgyhogy el fogom készíteni nagyobb változatban is, mert ez majd az asztalon lesz hasznos eleme a varrósaroknak, míg a nagyobb akár földre helyezve is praktikus tárolóvá léphet elő.
Közben kisült egy újabb kenyér, ezt most a változatosság kedvéért nem ovális, hanem kerek jénaiban sütöttem 75 dkg lisztből.
S végül egy szösszenet Menyustól, akinek ez a mai tömör véleménye a télről, hidegről, meg úgy általában mindenről. :-)
Share on Facebook