Most jutott eszembe, hogy ide még nem tettem fel az elkészült 3. mintasort, csak a szakblogba (s ha minden igaz, akkor már csak ötöt kell aludni a következő mintasorig) 
xszem
Már napokkal ezelőtt elkészültem a második mintasorral, de csak most reggel tudtam úgy fotózni, hogy ne kelljen vaku. Nagyon élvezem a hímzését, már alig várom a következő adagot Barbitól.
A tegnap esti ígéretemhez híven, ma reggel fotó készült az első fázisról. Sajnos, itt Istenhátamögött Alsón nem lehet ám kapni akármilyen hímzővásznat, csak csomagküldéssel tudtam volna megoldani, így erre a fehér alapra készült (egyébként,nyers, vagy szürke len lett volna, de ezt a tervet sem adtam fel!), s a hímzőcérnák is azért lettek ilyen színesek, különben egy színnel hímeztem volna – de már tudom, hogy mi lesz belőle és hol lesz a helye, de ezt fedje jótékony homály mindaddig, amíg kész nem lesz. 
Életem első “igazi” kézimunkájának készítésekor cirka 6 éves lehettem. Keresztanyámtól kaptam egy készletet, négy kis textilszalvéta volt kidrukkolva keresztszemes mintával, osztott hímző is volt mellékelve, már csak varrni kellett. Szorgalmasan neki is estem, kivarrtam, anyukám géppel beszegte a széleket – emlékeztem rá, hogy anyu sokáig használta is a konyhában kancsóterítőként, aztán sokáig nem találkoztam a varrománnyal.
Most hétvégén amikor otthon voltunk, rákérdeztem s kiderült, hogy biza megvan még mind a négy darab, igaz már agyonmosott állapotban, de még kivehető a minta. Lefotóztam, s elhoztam nektek megmutatni, hogy micsoda krix-kraxok születtek anno, horribile dictu mekkora csomókkal (sic!) a hátoldalán . Őszintén remélem, hogy nem csak valami torz énkép mutattatja velem azt, hogy azóta sokat fejlődött a finommotorikám s a precizitásom. 
S, hogy miért is mutattam mindezt? Csatlakoztam Barbi felhívásához, a Székely Sampler SAL-hoz. Eddig még soha nem csináltam ilyet (mármint xszemes SAL-t), úgyhogy épp itt az ideje. Az első feladatot már abszolváltam, de képet csak holnap tudok mutatni, mert Barbi kifejezett kérése volt – mondjuk jogosan -, hogy ne vakuzzunk ha csak egy mód van rá, úgyhogy fotó holnap reggel születik.
Mint az előző bejegyzésemben írtam, végre-valahára eljutottam én is egy más táborba – nevezetesen Győr-Ménfőcsanakra s túlzás nélkül állíthatom, hogy kimondhatatlanul jól éreztem magam. Hogy a környezetem mennyire viselt el, erről csak ők tudnának mesélni. Évivel, mint az igazi renitens diákok, az első padban ültünk – szerintem kellőképp rászolgáltunk a jelzőnkre.
Méhikének köszönet a kiváló szervezésért, meg minden ott nyújtott dolgokért!
Első nap (vasárnap) szabad gépi tűzés volt a műsor Mártival – no én már itt kezdtem a randalírt, nekifogtam táskát varrni, amihez a gépi tűzést a steppelés jelentette, amit viszont eléggé rühellek, de valahogy ez a táska ezt követelte meg… Szenvedtem is vele rendesen, már mindenki a nyűglődésemen nevetett, de aztán egyszer csak a végére értem. Éjjel 3-kor már az “ahogy én steppelek, nem steppel úgy senki” sakál-vokált nyomattam. De sajnos belém fojtották a művészetet meg a varrást, takarodót fújtak nekem. Vasárnap még mindeközben Metyi segítségével mikróban festettünk. Azt viszont piszkosul élveztem! Alig vártam, hogy száradjanak a cuccok (amit persze nem annyira akartak, mert odakint szakadt az eső, ergo igen csak párás volt a levegő). De micsoda szerencse, hogy a Simon úr-féle selyemmolinót erős-nyirkosan kell vasalni…
Hétfőn Évi tanította az atarashit, ott már nem különcködtem annyit, azaz a napi programot (is) varrtam. Csak egy kicsit hajlottam el, azaz nem egészen úgy varrtam ahogy mondta (kicsit megcifráztam a dolgokat), így mindjárt meg is gyűlt velem a baja. Közben a hétfői nap végére a vasárnap elkezdett táskát sikerült befejeznem, meg az atarashis táskával is eljutottam odáig, hogy itthon már egyedül is menni fog.
Kedden következett az íves varrás Gizellával, azzal is elmolyoltam – a fedlap kész, már “csak” tűzni és hátlapozni kell. Utóbbi két munkáról nem mutatok félkész képet, majd ha befejeztem őket, a többiek pedig alant láthatók. Sajnos kedd este haza kellett indulnunk, mert Évi másnap ment dolgozóba, de milyen nagy szerencse, hogy délutános volt, így délelőtt még el tudtunk haladni a Kondorosi útra a rövidáru-kiárusításra. Nem hoztunk szégyent magunkra, a szakvezetés által elvárt mennyiségre ruháztunk be. Amire én elsősorban utaztam, az a cipzár és a varrócérna. Még nyitva vannak, mindenkinek bátran ajánlom!!!
Nyeregtáska
A táska 100 %-os mivoltához hiányzik még a mágneszár, valamint a vállra akasztható hosszú fül, de már mutogathatónak ítéltem meg. Egyik oldali zsebében van egy félköríves-, valamint egy kisebb téglalap alakú belső zseb, a másik oldalon pedig egy telefontartó és egy karika, amibe a kulcsot lehet akasztani.
Festés eredménye
Felhasznált színek:
- Bal felső kép balról-jobbra: csau-csau, korallpiros, rozsdabarna, drapp, négerbarna, khakyzöld, sötétzöld.
- Jobb felső kép: sötét ciklámen első- és másodfestés.
- Bal alsó kép: khakyzöld+korallpiros másodfestésének parféja.
- Jobb alsó kép: a “pöttyös” alapja halványdrapp, melyre por alakban fújtunk festéket, a márványozott pedig a törlőruha, amelybe beletöröltem gumikesztyűt, fakanalat, asztalt borító nejlont, festékes edényt, majd az egészet megmikróztam a négerbarna másodfestésében.
Itthon aztán feltétlenül meg kellett varrnom nekem is egy biscornut, azaz szépen magyarul egy ollóőrt. S mi mást is ábrázolhatna életem első ollóőre, mint matská(ka)t?
