varrás

Elmaradásaim száma végtelen

2016. november 8. kedd

Egy paraszthajszálnyival több mint egy éve költöztünk be, de azért még mindig akadnak kisebb-nagyobb tennivalók falakon belül. A falakon kívüliekről inkább nem is szólnék, ott még elég sok a folytonossági hiány. ;-)

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a benti tennivalók inkább már csak amolyan csinosítgatások+finomítgatások tömkelegét jelenti, melynek elsősorban nem is annyira anyagi, mint inkább időkorlátai vannak. Az egyik ilyen roppant mód fontos – a későbbiek miatt talán a legfontosabb! – tennivaló volt a varrószoba rendbetétele, hisz szegény igen csak mostoha körülmények között volt idáig (értsd: amit hirtelen nem tudtunk hova tenni, vagy átmenetileg útban volt, csak behajítottuk ide és egy határozott mozdulattal rácsuktuk az ajtót). Hétvégén nekiestem, mint bolond tehén a fiának és rendet vágtam benne. Ugyan még hagy némi kívánnivalót maga után ez is, de már mutatja az elvárt arculatát és várja, hogy igazi műhelyélet folyjon a falai között. :-) Még az előző lakótól maradt benne a fekvőgaléria, amit előre megfontolt szándékkal meghagytunk, kiváló tárolóhelye a több mázsa rongynak. ;-)

A konyhaszékek új huzata mellett pedig két függöny született a napokban. Az egyik a fürdőszobába került (vagy tíz évnyi fiókban heverés után ez az anyag is megtalálta méltó helyét), mert a felfúrt karnis egy éve árválkodott az ablak felett, a másik nagy nekirugaszkodás pedig a nappali szoba drapériája volt. Mivel mégsem lehet mindent az időhiányra fogni, itt legnagyobb akadályozó tényező az volt, hogy beállt a fejembe egy kép (aki ismer közelebbről az tudja, hogy nálam ez elég veszélyes méreteket tud ölteni :-D ) a drapériának szánt bordó anyag árnyalatáról és anyagminőségéről. Eddig tartott míg rátaláltam, de birkabőr juhhéj! – ez is pipa! :-)

Varrószoba A-oldal Varrószoba B-oldal (+galéria) Fürdőszoba Nappali és az ő drapériája

Share on Facebook

…avagy a gépsárkány (Pfaff) újjáéledni látszik hamvaiból. :-D

Úgy vagyok vele, mint Mabel a “Csengetett, Mylord?”-ban, hogy idejét sem tudom már, hogy mikor varrtam utoljára. Azt meg ne is firtassuk, hogy mikor volt az utolsó blogbejegyzés (tudom, több mint két és fél éve… szégyen és gyalázat!). :-)

A legutóbbi itteni bejelentkezés óta nagyon sok minden történt az életünkben, talán van egy kis felmentésem is a hiányzásra. A legnagyobb változás, hogy 20 évnyi szolgálati lakásban élés után 2015 őszén saját kecóba költöztünk, egészen pontosan most a banknál vagyunk albérletben. ;-) Közbejött még egy doktori disszertáció összekalapálása és megvédése is, szóval minden más előnyt élvezett a varrással szemben, no de reszkessetek hosszú téli esték, jövök! :-)

Az új lakásnak az egyik nagy előnye (sok minden más között), hogy van külön varrószobám, már nem kell osztozni a hálószobával, mint eddig. Sajnos még mindig eléggé mostoha körülmények uralkodnak, vagyis még sok minden provizórikus, de már megközelíthető a varrógép. Mr. Cic legnagyobb örömére felhajtásra kerültek a(z általam) már-már elfeledett farmerek. ;-) Számomra viszont a legnagyobb öröm, hogy végre újrakárpitoztam a konyhaszékeket. Szegényekre már igen csak ráfért a “ráncfelvarrás”, mert a kb. tíz évnyi nyüstölés nem múlt el nyomtalanul, igen csak ütött-kopott volt mindegyik.  A kis őszi dekoráció meg már csak ráadás. :-)

konyhaszek

tokok

Azt kell mondjam, hogy nagyon jól esett a lelkemnek is a varrogatás még akkor is, ha csak ilyen mezítlábas dolgok születtek. Öltögetés közben éreztem csak igazán, hogy mi maradt ki az életemből az elmúlt időszakban. :-)

Share on Facebook

Élek ám, még ha nincs is sok jele :-)

2013. november 11. hétfő

Nagyon rég nem jelentkeztem érdemben, de erre elég nyomós okom volt. Kicsivel több mint egy éve gyűjtögető életmódom eredményeképp sikerült szert tennem egy nagyon pofás kiszakadt gerincsérvre*, így aztán el is voltam tiltva a varrógép melletti ücsörgéstől. :-( Nem mintha nem állna fenn továbbra is az említett “bulifaktor”, de most már kicsit bátrabb vagyok, megtanultam együtt élni ezzel a dologgal. Gyorsan le is kopognám, hogy egyelőre én vezetek az idegsebésszel szemben és remélem ez így is marad még jó sokáig!!!
Persze nem telt kreatívkodás nélkül az elmúlt év sem, de ez elsősorban a (be)főzésben merült ki (ld. az állás kisebb megterhelés a gerincnek, mint az ülés).

Ami a foltvarrást illeti, maga a varrás szünetelt, de azért belefért egy kis tábori oktatás, hogy ki ne essek a gyakorlatból. :-) Meg volt közben egy erős svédcsavar is az életemben, miután először szabadúszó lettem (önként és dalolva), majd alig pár hét szabadúszás után visszakanyarodtam az eredeti szakmámhoz, a növénynemesítéshez. :-)

Az életbe való visszatérésem alkalmából bálozni voltunk a múlt hétvégén és hát itt kezdődött az ámokfutás. ;-) Kitaláltam, hogy a négy évvel ezelőtt varrt báli szerelésem nekem most is tökéletes lesz. Három nappal a bál előtt azért felpróbáltam a szoknyát biztos ami biztos alapon és akkor ért a (kellemes) hideg zuhany, miszerint – magam sem értem hogyan -, de a szoknya leesik rólam**. Következtetés: nincs egy rongyom se, amit felvehetnék! :-D
Mivel beállt a fejembe a kép, hogy márpedig nekem az a ruházat kell, nem maradt más hátra, mint nekiállni varrni – a fazon maradt, csak a méret és a szín változott. De, hogy meglegyen az öltözékbeli összhang, így MrCic kapott a szmokingjához a szoknyám anyagából fazonkendőt, csokornyakkendőt és spanyol övet. A régi táskám pedig egy új, a mostani szereléshez színben passzoló virágot. :-)

bordobal

alakos2

Mivel az elmúlt év során fejben annyit varrtam, hogy két élet is kevés lenne a megvalósításukhoz, már zsonganak az ötletek a fejemben…

Ja, és ma van az eljegyzésünk 18. évfordulója. :-)

*Immáron papírom is van róla, hogy van gerincem :-)
**Nem mondom, vittem volna némi színt és derültséget a báli forgatagba ha ez ott derül ki, de nem akartam huzigálni az alvó oroszlán bajszát. ;-)

Share on Facebook

Báli alkatrészek

2009. november 29. vasárnap

Hosszú-hosszú idő után végre összeülhettünk Bűvössárkánnyal némi közös alkotásra. A kihagyásnak részint az időhiány, illetve az alkotói válság voltak az okozói. Mert ugye fejben varrok, mint egy güzü, de sokszor amikor hazaestem a gályából és fizikailag lett is volna időm gép mellé ülni, csak néztem ki a fejemből órákig ész nélkül, s közben átkoztam magam, hogy ha képes lennék megmozdulni, mennyi mindent alkothatnék… Az utolsó jelentkezésem óta volt néhány történés, többek között lezajlott a Határtalanul rendezvény, ahol új vezetőséget kapott a Céh, innen is gratulálok minden újonnan megválasztott vezetőségi tagnak+az új elnöknek, munkájukhoz sok kitartást nekik, ennyi nőt összefogni nem kis feladat lesz! ;-) Amit biztosan tudok, hogy 2010-től szüneteltetem a szüneteltetést, azaz újra befizetem a tagdíjat. :-) Közben megpróbáltam folyamatosan követni az általam oly kedvelt blogokat, de nem sok sikerrel jártam s azt hiszem, behozhatatlan előnyre tettek szert a többiek, azaz már nem is fogom tudni behozni a lemaradásomat a követésükben de láttam, hogy mindenki rengeteget alkotott.

A múlt héten volt szerencsém itthon tölteni pár napot, így egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, hogy a tegnap este megrendezett bálra összeütök magamnak egy “kollekciót”. Felöltözve ugyan nem készült rólam kép ezidáig, de azt mondta mindenki hogy nagyon csinos voltam, úgyhogy bezsebeltem egy nagy adag dícséretet s máris nagyon jól indult az estém! :-) Íme a ruházatom:
A szoknya fekete taft, egészen hosszú, csak a cipőm orra látszott ki alóla. Bélelt, egész combközépig testhezálló – oly annyira, hogy leülésnél fel is kell húzni kissé -, majd combközéptől hirtelen bővülni kezd lefelé. Be is “zabált” a szoknya 3 méter taftot. :-) A felsőm szabását tekintve kissé denevérujjú, vállban és mell alatt húzott, alapszíne fekete, azon óarany színű nyomott minta. A kabátka – nem is kabátka, mert nincs bélése – szintén óarany színű, rajta vékony vonalakkal élénk arany virágok, anyaga szaténselyem. Mivel kész lettem péntek estére mindennel, így tegnap délben kitaláltam egy táskát is hozzá, az meg ilyen lett:
A szoknya anyagából varrtam, mágneszárral záródik. Eredendően egyszínű fekete minden különösebb csicsa nélkül, de készítettem hozzá egy kdatta-féle virágot az öltözékem anyagaiból plusz egy kis arany organza. A virág biztosítótűvel volt a táskához rögzítve, így bármikor levehető, lecserélhető.

Meg készítettem egy mini, illatos adventi koszorút is, melyen éjfél után meggyújtottuk az első gyertyát, erről kép majd talán holnap, mert bent hagytam a művházban, hogy ott is legyen az asztalomon valami dísz, így advent idején. Boldog várakozást mindenkinek!

Share on Facebook

Restanciák…

2009. április 13. hétfő
…tömkelegével rendelkezem, ezeket próbálom kisebb-nagyobb sikerrel pótolni.
Túl vagyok egy nagy családi banzájon, azaz anyukám másik lakásba költözött; MrCic és én ketten festettük ki a lakást, valamint hordtunk fel szinte mindent a 2. emeletre – jó kis kaland volt, megérne egy külön posztot. :-| De ha minden búmat és bánatomat leírnék ezzel kapcsolatban, túl menne minden privát szférán, úgyhogy csak egy írásjelet tennék a feladat mellé, miszerint kipipálva…
A régi tervemhez ragaszkodva ha kissé megkésve is, de elkészült a tavaszi, immáron hagyományosnak tekinthető fazonra megvarrt konyhai függönyöm, amihez készítettem egy színben hozzáillő tavaszi hangulatú koszorút is.

No és amivel igazán lemaradásban voltam, az a Kultúraquiltek Kenya-fordulója.
A gályahelyi bolondokháza és a festés anyunál elvitt minden időmet és energiámat, a többiektől kértem (és kaptam) haladékot, így immáron azt is meg tudom mutatni.
A háttér értelemszerűen a szafarira és az ott tobzódó nagymacskákra utal, az előtérben pedig a Mombasa híres jelképe, a két hatalmas Elefántagyar, melyek a Moi sugárút felett ívelnek át.
A kép megvalósításánál gépi trapunto technikát alkalmaztam, ezáltal az agyarak domborúak lettek és kiemelkednek a háttérből – ez a tény sajnálatos módon nem látszik a fotón, de higgyétek el nekem. ;-)

Igaz, hogy egy nagyon kedves ismerősnek készítettem Húsvét alkalmából ezt a két csibét meg a hungarocell tojást, de virtuálisan küldöm minden kedves Látogatómnak is. :-)

 

Share on Facebook

Szobapapucs textilből

2009. január 11. vasárnap
Namármost, nálunk családilag nem csak a makka és a kutya a kedvenc, hanem a rénszarvas is. Méretéből kifolyólag utóbbival nem rendelkezünk házikedvencileg, cserében több egyéb állapotában előfordul. :-)
Régebben varrtam már 60 cm-es méretűt figurát is, meg párnát is, de papucs halmazállapotút még nem, úgyhogy épp itt volt az ideje. ;-)
A jogos tulajdonosa természetesen Mr. Cic, mert megérdemli! :-)
A lábfejrészhez nem vatelint használtam, hanem nagyon vékony szivacsot, a talp viszont 4 rétegű, felülről lefelé:
  • bársony
  • tehénmintás pamut felmosórongy (ha már így a kérődzőknél tartunk) :-)
  • laminált parkettához kapható szigetelő
  • farmer
Share on Facebook

Textil dobozhuzat

2009. január 11. vasárnap

 

Ez egy ideális eljárás (lenne) a két mániám ötvözésére (dobozolás+rongyozás), Vacskamati meg is mutatta, hogy hogyan kell, én meg most azt mutatnám meg, hogy hogyan NE!, azaz mi mindenre célszerű vigyázni ha igazán szépre akarjuk csinálni.
Még szerencse, hogy a varrókuckó színeire kreáltam, így telepakoltam és sutty fel a polcra. Nos, akkor következzenek a kardinális pontok:
  • Nem volt cipősdobozom üres, így a gályahelyemen felkaptam egy kidobásra ítéltet, s hát a méretei, ugye… mivel ez kis híján közelíti a kockát csak úgy tudtam végül beleszuszakolni a huzatba, hogy kissé meg kellett nyomorítanom, tehát lehetőleg olyan dobozt válasszunk, ahol a hossza legalább akkora, mint a szélessége és a magassága együtt, mert a huzat alján a nyílás akárhogy is forgatjuk nem lesz nagyobb, mint a leghosszabb oldal. Tulajdonképp egyszerű fizika, de az alkotás hevében erre nem nem gondoltam először, :-| így most mások számára okulásképp írom.
  • Mivel ez valami olyan doboz lehetett, amelyikbe behajtogatták a tetejét, vagy már nem is tudom hogyan, de a lényeg, hogy a belső oldal legalább 1 cm-el alacsonyabb volt, ezért került kívülre a bélésből is visszahajtáskor… Mondjuk annyira nem zavaró, hogy emiatt ne tettem volna ki a polcra, de ha egyszer nem ilyet akartam…

Lehet, hogy nyitott kapukat döngetek, de a dobozomban látható egyporpisztoly nevű ‘spray’, (számítástechnikai boltokban kapható) ami nem más, mint sűrített levegő. Ajánlom mindenkinek a figyelmébe, segítségével kiválóan el lehet távolítani a nem kívánt összegyűlt szöszöket a varrógépünkből.
MrCicnek is sikerült örömet okoznom, ugyanis végre valahára – mintegy másfél év csúszással – felhajtottam a kétrétegű téli nadrágját. ;-)

Ja, és megint nyílik az orchideám. :-)

 

Share on Facebook

Hiánypótlás

2009. január 7. szerda

Az úúúgy volt, hogy anno varrtam egy kocka alakú papírzsebkendő-dobozra ruházatot a nappaliba is, amit azután egy alkalommal annak rendje és módja szerint elvittem tombolaajándéknak. :-) Azóta a doboz csak úgy csupaszon, akármilyen mintákkal parádézott a komódon, ami persze nem folytatódhatott tovább. ;-)
A sötétítő anyagából anno varrtam már díszpárnákat és most ennek az anyagnak a sárga részét használtam fel a a díszítéshez is, plusz némi ‘izgalmas’ fonalat (elnevezés Ilditől).
S akkor tartozom még a Nagyérdeműnek a konyha téli függönyének képével is.
S míg én fotózgattam, addig Menyus lepihent cseppet MrCicnél. :-)


Share on Facebook

Vénasszonyok nyara

2008. október 5. vasárnap

…jegyében folytattam a konyhadekorálást. A múltkor elkészültem az asztal felöltöztetésével (ld. terítő), most került sor az ablakra.
A régi konyhafüggöny fazonja nagyon jól bevált erre a szocreál – most retro ;-) – ablakszárnyra, úgyhogy ennek analógiájára készítettem a mostanit is. Az anyagot a “passziómeridás” lányok küldték fénypostával, köszönet nekik is még egyszer! :-)

Share on Facebook

Folytatás

2008. augusztus 2. szombat

Nos, az előző bejegyzésben utaltam rá, hogy miért éppen most írok ezekről a dolgokról…
Elkapott engem is a foltvarró fórumos láz, jó sokan cuppantunk rá erre a kis készségre, ami valljuk be, ár-érték arányban igen csak jól szerepel.
Nem mintha ugye nem lenne mivel varrnom, meg hát táborba járó, illetve hurcagépnek ott a Privileg gépem, de hát nagyon elkényelmesedtem én a Bűvössárkány mellett, rengeteg alap dolgot hiányoltam a Pr.-ből, amikor nekiültem vele varrni…

Apropó! – nem akar valaki egy használt, ámbár nagyon jó és megkímált állapotban levő Privileget venni? :-)

A Veritas rövid története az, hogy megkeresett egy foltostárs mélben, hogy nem nézném-e meg Kisújon a “lidiben”, hogy van-e még ilyen akciós masina, persze már nem volt. Később írta Margit a topikban, hogy náluk még van 4 darab, és akkor kezdett mocorogni a kisördög az agyamban. Telefon, Margit gép megvesz, én pénz átutal, Györgyi futárral levitet Kecskemétre, majd onnan ide, szóval érdemes lett volna az ufóknak figyelni az akciós Veritas gépek forgalmát és utazását az országban – igen csak meglepődtek volna. :-)

 


Gyárilag 90-es tűt adtak hozzá, a kempinszékek huzatának cseréje épp tervezve volt, úgyhogy összekötve a kellemest a hasznossal, gyorsan nekiestem tegnap délután mint bolond tehén a fiának és megvarrtam őket. Bónusz-track volt MrCic farmerének felhajtása, így legalább nagyobb kedvvel műtötte le a régi, szakadt vásznakat és tette fel az újakat, de el ne áruljátok neki a számító aljasságom. ;-)

Share on Facebook