kötés

Köt(eked)és

2012. február 9. csütörtök

Szegény blogom már lassan teljesen elárvultnak fogja magát érezni, annyi ideje nem jártam erre.

Sok minden történt legutóbbi jelentkezésem óta, de valahogy nem éreztem semmi késztetést arra, hogy megosszak bármit is bárkivel…
Azt nem mondhatnám, hogy hűdenagyontermelékeny lettem volna, legalább is ami a varrást illeti (de azért sikerült felhajtanom MrCic két olyan nadrágját is, amelyek már lassan 2 éve vártak a sorukra ;-) ) – a nyár és az ősz elment a filagória és a kert (sz)építgetésével, a tél beköszöntével pedig inkább a kötőtűk játszottak nagyobb szerepet – bár azt sem mondhatom, hogy túltengtem volna azzal is.

Elkészült 3 egyszerű sál (a minimális bonyolultságát a hullámminta adja), valamint két Baktus-sál is, no meg zoknikat kötöttem. Anyukám kapott két párat (ebből egyet sikerült lencsevégre kapni, a másikat hamarabb átadtam mint ahogy lefényképezhettem volna, de majd utólag pótolom), meg egy nagyon aranyos volt kolléganőmnek készítettem egy vidám csíkozásút szülinapjára. Mindenki örül neki, ebben a mostani farkasordító hidegben meg különösen jól jönnek ezek a ruhaneműk. A zoknik fonala 75%-ban tartalmaz gyapjút, úgyhogy igazán melegítik a lábat.

De, hogy a varrótűm se árvuljon el nagyon, karácsony előtt varrtam két ikozaédert, meg felszámoltam a varrógép körül tornyosuló, vasaláskor odakerülő javítani való göncökből épült halmot, s talán erre vagyok a legbüszkébb! ;-)

Ja, meg készült ez a kis dobozka, pontosabban csak a díszítése. A kis Crazymunka-körünk egyik tagja, Anna mutatta meg nekünk a buillon-csomóval való díszítést igazán érthető módon, tőle származik a dobozka-ötlet is. Igaz, elbírt volna a tető még egy pár virágot, se sajnos annyira lötty volt az a nagyon régi kongrédarab, hogy semmi tartása nem volt, így alig vártam hogy ezt a keveset is befejezzem és túl legyek rajta. :-)

Share on Facebook

Válság

2010. február 21. vasárnap

Nem, nem a mostanság mindenrejóhivatkozásialapnak tekintett gazdasági válságra gondolok, annak kialakulását, kezelését, megszüntetését célzó intézkedéseket bízzuk az önmagukat világ urainak képzeltekre… Egoista módon magamról beszélek, valamint a bennem dúló érzelmi-, s ennek követezményeként kialakuló alkotói válságra próbálok itt célozgatni.
Sosem voltam híres semmiféle magabiztosságról – minden nemű érzelmi megnyilvánulásom a kisebbségi érzéseimet hivatott palástolni kisebb-nagyobb sikerrel -, de az utóbbi időben úgy éreztem, hogy kezdek egy kicsit egyenesbe jönni magammal. Tervek és ötletek tömkelege zsong(ott) a fejemben, meg is adtam már magamnak a kezdő lökést – s akkor jött egy igen nagy bumm, egy pofon, ami azt erősítette meg bennem, hogy a társadalom értéktelen tagja vagyok, aki csak kóvályog mások körül, aki semmit nem tud alkotni, kiépíteni maga körül, csak rombol… S mindezt egy olyan személytől, akitől végképp nem vártam volna, s azóta tényleg csak kóválygok, mint egy zombi. :-( A varrógépre rá sem bírok nézni, telehajigáltam a varróasztalom mindennel, hogy reggelente amikor felkelek, ne is lássam a Bűvössárkányt. :-| Pedig jó lenne nekifogni a terveim megvalósításának, mert igenis tartozom magamnak ennyivel! A kedves jóakarómat természetesen legszívesebben lefejelném, de próbálok nem leereszkedni a szintjére. Kanbéka után szabadon: úrinő vagyok, vagy mi a… (itt egy nem szalonképes szó következne) :-) :-)

Ugyan varrni képtelen vagyok, de megszállottan kötöttem, mert nem tudok csak úgy üldögélni órákig ész nélkül, úgyhogy elkészültem egy vállkendővel. Alapja a Gail-kendő, azonban a befejezése egy kicsit más.

Share on Facebook

Kész!

2009. január 4. vasárnap
Tegnap délután meghívásunk volt barátainkhoz, vittem magammal a kötőtűt és a sálat, mondván beszélgetés közben kiválóan lehet haladni. Mivel igen csak elhúzódott a trécselés (hajnali 3-kor sikerült hazaérni), addig-addig fordulgattam a sorokkal, hogy egyszer csak kész lett. A kész hossza közel 2 méter, ma délután kapott némi rojtot, holnap már meg is sétáltatom gályahelyre menet. :-)
Levezetésként az asztali hulladékokból varrtam egy textilkosarat Pink Penguin leírása alapján. Nagyon tetszik, úgyhogy el fogom készíteni nagyobb változatban is, mert ez majd az asztalon lesz hasznos eleme a varrósaroknak, míg a nagyobb akár földre helyezve is praktikus tárolóvá léphet elő.
Közben kisült egy újabb kenyér, ezt most a változatosság kedvéért nem ovális, hanem kerek jénaiban sütöttem 75 dkg lisztből.
S végül egy szösszenet Menyustól, akinek ez a mai tömör véleménye a télről, hidegről, meg úgy általában mindenről. :-)
Share on Facebook

Szélesedik…

2009. január 3. szombat
…a sál is, meg a mosoly is az orcámon, hogy már látom a fényt azt alagút végén – igaz, még dudál egy kicsit ;-) , de nemsoká ez az akadály is elhárul. Terveim szerint még vagy két centit kötök és neki lehet fogni a leláncolás nevű lélekemelő feladathoz. :-)

Elizanikónál olvastam, hogy ő is szorgalmasan köti a kézmelegítőket – no meg kiderült számomra, hogy nem olvastam át alaposan a decemberi Praktikát, mert abban is volt egy leírás, de ott nem kavarognak bele az öt tűbe (s ha még fonat is van akkor plusz egy segédtű), hanem téglalapból készítik.
Azt hiszem, kipróbálom ezzel a módszerrel is, gondolom haladósabb. Csak azon morfondírozok, hogy akkor a hüvelykujjhoz a nyílás nem vízszintes lesz, hanem függőleges. Mert vízszintes helyzetnél egy kicsit ráfekszik a melegítő az ujj tenyér felé eső ízületére.

Ritka jó kis gondjaim vannak évkezdésre, mi? ;-)
Share on Facebook

Készül a sál

2009. január 2. péntek

Eredeti elképzeléseimmel ellentétben – miszerint a mackókötés lesz majd a nyerő – rizsszemmintával kötök.
Van valami defektem ;-) , nem igazán ugrálok a keresztben csíkos sálakért. S mivel ennél a fonalnál elég periodikusan váltakoznak a színek, így csak a hosszában csíkos változatot tartottam elképzelhetőnek, ehhez kezdésnek felszedtem 400 szemet. Tiszta felemelő élmény, mire végigkötök egy sort! ;-)

Share on Facebook

Nyavalya+egyebek

2008. december 30. kedd

Valami fentebb említett förmedvény elkapott, a fejem mint egy vízilóé, a szemeim majdnem kiugranak a helyükről. :-( Na mindegy, innen szép nyerni! ;-)
Így utólag már azt hiszem hiába lehetne kívánni kellemes ünnepeket meg hasonlókat azoknak akik engem olvasnak, de remélem mindenkinek jutott olyan, amilyet szeretett volna. Nekem ez nem egészen jött össze, de lehetett rá számítani, ha már az egész évi ámokfutás után nem voltam hajlandó semerre se menni itthonról… Viszont elmondhatom, hogy egy hete akkor kelünk és fekszünk, akkor eszünk-iszunk, amikor jól esik, és ez minden negatívumot feledtet.
A karácsonyfa idén minimalista és naturalista volt, csak és kizárólag szalmadíszek.Alatta volt többek között ”A horgolás bibliája” c. könyv, mert valahogy ez a kézimunka elkerült az évek során és elhatároztam, hogy ha belepusztulok is, akkor is megtanulok horgolni! :-D
Egyelőre még a varrogatás nem jött össze, egyedül hajtogatott papírzsebkendő-tartókat eszkábáltam egy nagyobb társasági vacsora alkalmából pár hölgyemény részére, viszont kötöttem, mégpedig ezt:
Ha első ránézésre nem lehetne kivenni, hogy mi ez az amorf valami, akkor megmutatom használat közben is. :-)
Tulajdonképp nem más, mint egy ujj nélküli kesztyű, azaz szimpla kézmelegítő. Szintén öt tűvel kötve, mint a zokni.
A fonal abból a ‘kontingensből’ származik, amit akkor vettem az Ald*ban, amikor a zokni-alapanyagot is. Mivel 75%-a gyapjú, igen csak jól melegít. Maradt még jócskán fonalam, úgyhogy azt hiszem nekiesek egy sálnak is, csak egyszerű mackókötéssel.
S akkor még össze kell állítanom a tennivalók-listát, amit már csak azért is közre kell adnom, hogy legyen majd aki számon kéri rajtam és ne tudjam elsumákolni a dolgot. ;-)

Share on Facebook

Édes és szobahőmérsékleten köt?

2008. december 7. vasárnap

Most kivételesen nem a nagymama a megfejtés, hanem: én. :-)

A nyáron nyílt egy Aldi a közelünkben, nagyon sokszor igazi kincsekre lehet ott lelni az időszakos termékek között. Így volt ez mindkét fonallal – csak nektek árulom el, hogy nem csak ezekben a színekben vettem. ;-) Az, hogy mi fog még belőlük készülni, egyelőre számomra is titok, most ez a sál és egy újabb pár zokni született. Nem igazán szeretem a szobapapucsot – pontosabban elfelejtem felhúzni és emiatt MrCic féltőn mindig rám szól. Ezt elkerülendő, a rendes zokni tetejére felhúzom az ilyen kötöttet és akkor fellép a kecske és a káposzta esete. ;-)

Ráadásnak egy Menyus-fotó:


“Ugye most nem akarod pofátlanul azt állítani, hogy nem nekem van idekészítve ez a kosár?!?”

Share on Facebook

Ajándék

2008. január 13. vasárnap
Végre elkészültem H. ajándékával, háromszoros hurrá!
A vászonszatyorral most lettem kész, egyébként meg kötöttem ma mint a motolla – mondjuk ha a makka nem “segít”, talán egy picit gyorsabban ment volna. :-)

Ami azt illeti, a 10 percre bejelentkező vendég aki végül 3,5 órát maradt szintén nem gyorsította a folyamatot – de beszélgetés közben én szorgalmasan csattogtattam mind az öt kötőtűt.

(a bejelentkezéstől számítva egy muffint is összehajítottam, mert ugye mégiscsak no!)

Remélem tetszeni fognak H.-nak az SK-cuccok. :-)

Jelentem, a szakdolgozattal még sehogy sem állok, de a szándék már erőst megvan. ;-)

Bár, a könyvek közül most leginkább az arcencil által ismertetett varróskönyv piszkálja legjobban a fantáziámat, szerintem meg is lepem magam közelgő névnapom alkalmából. ;-) ÁMEN! :-)
Share on Facebook