táska

Egy újabb táska

2012. augusztus 15. szerda

Most mondhatnám, hogy örömmel varrtam, holott pedig nem. :-(

Hozott anyagból dolgoztam, ami anyagnak esze ágában sem volt ott maradni ahova hajtottam és/vagy vasaltam, sokszor még a gombostűt is kilökte magából, cserébe viszont foszlott, rojtolózott… Szóval, nem volt őszinte a mosolyom miközben varrtam, de azért nyűglődés ide-oda, a végére csak összeszoktunk :-) .

(hamarosan utazik is a jogos tulajdonosához, azaz a megrendelőhöz)

Share on Facebook

Fényképezőgép-táska

2012. május 20. vasárnap

Új géphez új táska illik. :-)

Tegnap a falikép után levezetésképp készült, mintegy kellemest a hasznossal címszó alatt.
Sokat nem kellett gondolkodni rajta, Rita már megtette helyettem. Az elkészítés módjáról nála olvashattok minden okosságot, köszönet érte!!! :-)

Share on Facebook

Csanaki élmények 2011.

2011. augusztus 22. hétfő

Mondtam már, hogy szeretek Ménfőcsanakon táborozni? Már vagy ezerszer, de nem győzöm elégszer hangsúlyozni. :-)
Hogy miért is? Mert a karcagi után van időben, s én mást se teszek csak varrok és varrok, meg jókat bandázunk – nagyjából kiszámoltuk Évivel a hazafelé vezető úton, hogy összesen kb. 15 órát aludtunk egész héten. Persze ha kötelező munkáról lenne szó biztos nem bírtuk volna de így, hogy “csak” varrtunk, így mindjárt más, ;-) Egy kicsit olyanok voltunk mint Mazsola az esőben való turkálással. :-D

Nagyon jó társaság verődött össze idén is, külön emeli a társaság fényét az “Óvónéni Kommandó“, innen is csókoltatom őket! :-)

Még a tábor előtt összedobtam magamnak egy kék színvilágú táskát, mert ilyenem még nem volt, s a farmerszoknyával és a farmer-halásznadrággal tökéletes párosítás.
Még júliusban szert tettem egy íves vonalzóra Gáboréktól, az abban található minta inspirált, persze messze nem olyan lett a táska, csak hasonló. De ezt hiszem, pont ez a lényeg! :-)

Naturitával nekivágtunk a nagy útnak, útközben begyűjtöttük Évit is, talán mondanom sem kell, hogy mennyire volt megpakolva az autó, amikor három foltvarró elmegy táborozni egy hétre. :-D :-D

Első nap Évi crazy-t oktatott, a másnapi doboztetőt készítették elő. Én közben renitenskedtem, mondván itthon előre dolgoztam a feladattal, akkor fejeztem be az előző bejegyzésben mutatott passziánsz képet, no meg bandáztam. :-)

Második nap kerültem sorra én az oktatással, tavaly nagy népszerűségnek örvendett sokak körében a dáliás varródobozom, ezért ezt kérték tananyagnak. A tábort megelőző héten másból sem álltak a szabad perceim, mint az egységcsomagok összeállításával. Nem kis időbe s energiába került mire kiszabtam szürkelemezből a 22 résztvevő számára az alkatrészeket, de a végeredmény kárpótolt minden vízhólyagért. :-) Meg közben elkészítettem egy újabb mintadarabot is:

 Nézzétek milyen sok szép doboz készült!

Utána napon Boszi következett szeminol-variációkkal. Nem is én lettem volna, ha nem bonyolítom meg az életem egy kis minta átalakítással, meg persze nem is azt a táskát varrtam ami a feladat volt, de elégedett vagyok magammal, mert végre készítettem egy új tolltartót is a régi helyett, melyről már a cipzár húzókáját helyettesítő gemkapocs is rég letörött. ;-)

Aztán még varrtunk Méhike-féle filcbabát is, de ő még csak félkész állapotban van, így várat magára a mutogatás.

Ja, s majd’ elfelejtem! Egyik nap kipróbálhattuk a kosárfonást telefonkönyvből. Hááát, meg kell mondjam, nagyon tetszik a technika is, meg a végeredmény is! :-)

 

Share on Facebook

Csanaki élménybeszámoló – 2010.

2010. augusztus 21. szombat

Nagy örömömre szolgált, hogy idén is eljuthattam a Méhike által szervezett ménfőcsanaki táborba. De nem csak, hogy egyszerűen eljuthattam, hanem még oktatni is felkértek, ez külön megtiszteltetés volt, remélem nem okoztam csalódást. :-)
No de vegyük szépen sorba, hogy mi minden történt azon a héten.

1. nap
Hétfőn fél 6-kor felkerekedtünk Naturitával, hogy meghódítsuk a nyugati végeket, alig pár perccel Márti órakezdése után már be is futottunk. Márti régi, hagyományosan kézzel varró technikákkal ismertetett meg bennünket, kicsit másképp. Így aztán géppel varrtunk nagymama virágoskertjét, almacsutkát, részeg ember lépéseit, drezdai tányért, s volt aki eljegyzési gyűrűt is varrt.
Hogy mi lesz belőlük még nem tudom, eddig egyedül a drezdai tányért “használtam fel”, abból még a táborban varrtam egy táskát.
Ahhoz képest, hogy gyorstechnikának volt titulálva, még éjszaka is ezzel molyoltunk, de ez szerintem így van rendjén egy táborban! :-)


2. nap
Gabicza tanította a konzervdoboz bevonást nagyon profi módon, nem ám csak belegyűrjük a bélést a belsejébe és ott egye meg a fene, hanem szépen, dobozhoz simulóan. Nagyon tetszik a módszer, azt hiszem fogom még alkalmazni. A minap is “véletlenül” kiürült egy újabb konzerv itthon. ;-)
Meg még tanultunk tőle egy gyors ananászblokkot is, amit nem papírra kell varrni, hanem csak úgy, gyorsan le is gyártottam belőle 6 blokkot, a terv már fejben kész, hogy mire fogom felhasználni! :-)
A doboz huzata azért pont ilyen színű, hogy passzoljon a varrósarokba, hisz mégis csak itt fog lakni. :-) A hímzett virágokért külön köszönet Naturitának! :-)


3. nap
A 3. napon következtem én, a körbargello technika ismertetésévél. Én is (majdnem) gyorstechnikának tituláltam, aztán itt is volt némi elmolyolás, bár a táborlakók szerint hajcsár-tanító néni voltam ;-) , de szerintem senki nem bánta oly nagyon, hisz szinte mindenki teljesen készre fejezte a karácsonyfatalp-takarót/kerek asztalterítőt.
Külön öröm volt számomra, hogy még a Táborvezető Asszony :-) is varrt, sőt még Lonci is. :-)

Amiket én vittem mintadarabnak:
A sok gyönyörűség, ami ezen a napon született a szorgos varrók keze alatt:
4. nap
Évi következett a cafatos technikával, amiről Juhizs is beszámolt a napokban blogjában. Ismét narancssárga árnyalatban kellettgondolkodnom, mert bár a lakás számtalan zugában van zsebkendősdoboz-huzat, a varrószobában még nem volt, EZIDÁIG. :-) Ez tulajdonképp egyetlen doboz, csak mind a 4 oldala kicsit más.
5. nap
Lonci ismertette a társasággal a ferdén szabott görög mintát – ezt módomban állt volna Tihanyban is elsajátítani, de ott épp akkor egy másik tanfolyamon voltam, így nekiestem ennek is, itthonra már csak a keretezés maradt, nemrég fejeztem be ezt is.
Nincs olyan messze már a karácsony, mint amilyennek először tűnik, úgyhogy karácsonyi mintás anyagokból varrtam.
Nagyon nagy köszönet a szervezésért, isteni tábor volt, fantasztikusan éreztem magam. Ehhez az érzéshez persze nagyban hozzájárult az is, hogy nagyon jó társaság volt, valahogy meg sem kottyant a napi, mindössze 3-4 órás alvás. :-)

Persze a tábor előtt sem tétlenkedtem nagyon, elkészültem egy régóta vágyott vasalólappal is, vagy ezer éve hevertek ezek az UFO-blokkok egy kosár mélyén, most megkapták méltó helyüket. A vasalólap mérete kb. 60 x 80 cm, teflonos vasalódeszka-huzat az egyik oldala, a másik pedig blokkokból varrt és kukacolt. A belseje deszkára való filcbetét, plusz még egy réteg vastag molinó. Feltekerhető, összeköthető, így kis helyet foglal.

Ja, s még egy aprósággal bővült a varrósarki lakók száma, a szék karfájára készítettem egy le-fel patentolható zsebet, hogy ha varrás közben hirtelen el kell rejteni valami eszközt lehetőleg úgy, hogy bármikor azonnal kéznél legyen s ne kelljen hosszú percekig keresni, hát ide bele lehessen pottyantani.
Hirtelen ennyi egy szuszra. :-)

Share on Facebook

Feleszmélés nélkül

2010. május 18. kedd

Tegnap este gondoltam egyet, kikapcsolódásképp nekiültem egy újabb táskának, éjszaka eljutottam addig, hogy ma reggel már csak a fület kellett rátenni, meg az egyik zseb csak gombostűvel volt letűzve. Azzal a nem titkolt szándékkal varrtam, hogy megy a MESKÁra, de előtte bevittem a gályahelyre megmutatni – erre az egyik kolléganő ránézett és közölte, hogy sehova nem megy ez a táska, ez neki KELL ÉS KÉSZ! Még meg sem melegedett nálam, épp csak lefotóztam reggel. De mielőtt nyélbe ütöttük volna az üzletet, kértem 10 percet, és a negyedik zsebet is rögzítettem. ;-)

Ha csak minden második táskára volna ekkora érdeklődés, már akkor is igen csak jó lenne a mérleg. :-)

Share on Facebook

Négyzetek és virágok

2010. május 16. vasárnap

Ebben az esős időben egyetlen (no jó, nem csak egyetlen, de most ez volt a legkézenfekvőbb) dolgot lehet csinálni, VARRNI! :-)
Az első mintás anyaghoz ami szembejött velem, kerestem egy hozzá illő egyszínű anyagot, reggel kávézás közben felvázoltam magamnak a mintát, majd uccu neki! Virágokkal teletűztem a bordó anyagot, így tompított egy kicsit a négyzetek szögletességén. :-)

Ilyen lett:

Részletek a MESKA boltomban.

Share on Facebook

Lila köd :-)

2010. május 10. hétfő

Nem igazán színem a lila, pontosabban szeretem mint színt, de nem hordom… vagyis csak nagyon ritkán… vagy valami hasonló. Na, ezt jól körül írtam! ;-) A közelmúltban rendeltek tőlem egy táskát lilában elbeszélve. Az első és legfontosabb feladatom az volt, hogy izibe’ anyagot vásároljak – most igenis indokolt volt a beszerzés :-) – aztán pedig ez sikeredett belőle. Csak azért nem mocorog bennem a kisördög, hogy nekemiskellegyilyen, mert úgysem tudnám mihez hordani. De azért tetszik. :-) S remélem, a megrendelő is elégedett lesz vele. Belül két zseb található (egy kisebb és egy nagyobb), valamint egy karabiner az örökké elvesző kulcsok számára. Két mágneszárral záródik.

Share on Facebook

“Megöltem” egy UFO-t

2010. március 12. péntek

Ez az atarashi-technikás táska is csanaki “örökség”, most jött el a befejezés ideje. Egy fokkal talán jobb a hatékonyság mint a nyeregtáskánál, mert ezzel azért jóval több munkám volt még, mint a záródás megoldása. :-)
Alapja egy mintás-csíkos-pöttyös semmiresejó-anyag; ha jól emlékszem, akkor valamikor a hőskorban turkált szerzeményről van szó. Gondoltam egy merészet, nekiálltam ebből szabni a köröket. Szegény Évi szemében láttam a sokjóraneszámíts nevű néma riadalmat, de bátor voltam, bohó és vakmerő. ;-)
Hazudnék ha azt mondanám, hogy kisujjból kiráztam az összeforgatást, elszuttyogtam vele rendesen, de úgy érzem, megérte! Klasszikusan, két mágneszárral záródik, belülre varrtam egy szimpla zsebet, meg egy karabineres akasztót, mert – Kanbéka barátosném után szabadon – dombon ülő fűcsomó legyek, ha ebben a ridikülben zsákszatyorban megtalálom majd mondjuk a kulcsom…

Share on Facebook

Nyeregtáska

2010. március 10. szerda

Ha az abszolút hatékonyságot nézzük amennyi idő alatt szakszerűen behelyezek két mágneszárpárt, felvarrok 4 jojót, meg megvarrok egy négyrét hajtott hosszú fület, akkor megdöntöttem minden negatív rekordot! :-) Tavaly augusztusa óta ennyi feladat volt még hátra szegény táskán (ami egyébként még a csanaki táborban elkészült), ezekről álmodozott ez a készség magányos éjszakáin, de ma pótoltam rajta az összes hiányosságot. :-)
Mágneszár van mindkét oldalon, a hosszú fül igény szerint lekapcsolható. Bár magamat ismerve, nekem igenis kell a hosszú fül, mert nekem mindkét kezem kell hadonászni állandóan. Az egyik oldali táskarészen van egy üdvözlőlap méretű zseb meg egy félkör alakú zsebféleség (jobb alsó sarok), a másik oldalon pedig egy telefontartó és egy karika, amire kulcs, vagy bármi hasonló felfüggeszthető (jobb alsó sarok). Úgy döntöttem itt a tavasz, úgyhogy nemsoká hordhatom is. :-)

Share on Facebook

Csanaki élménybeszámoló

2009. augusztus 16. vasárnap

Mint az előző bejegyzésemben írtam, végre-valahára eljutottam én is egy más táborba – nevezetesen Győr-Ménfőcsanakra s túlzás nélkül állíthatom, hogy kimondhatatlanul jól éreztem magam. Hogy a környezetem mennyire viselt el, erről csak ők tudnának mesélni. :-) :-) :-) Évivel, mint az igazi renitens diákok, az első padban ültünk – szerintem kellőképp rászolgáltunk a jelzőnkre. :-D
Méhikének köszönet a kiváló szervezésért, meg minden ott nyújtott dolgokért!

Első nap (vasárnap) szabad gépi tűzés volt a műsor Mártival – no én már itt kezdtem a randalírt, nekifogtam táskát varrni, amihez a gépi tűzést a steppelés jelentette, amit viszont eléggé rühellek, de valahogy ez a táska ezt követelte meg… Szenvedtem is vele rendesen, már mindenki a nyűglődésemen nevetett, de aztán egyszer csak a végére értem. Éjjel 3-kor már az “ahogy én steppelek, nem steppel úgy senki” sakál-vokált nyomattam. :-) De sajnos belém fojtották a művészetet meg a varrást, takarodót fújtak nekem. :-) Vasárnap még mindeközben Metyi segítségével mikróban festettünk. Azt viszont piszkosul élveztem! ;-) Alig vártam, hogy száradjanak a cuccok (amit persze nem annyira akartak, mert odakint szakadt az eső, ergo igen csak párás volt a levegő). De micsoda szerencse, hogy a Simon úr-féle selyemmolinót erős-nyirkosan kell vasalni… ;-)

Hétfőn Évi tanította az atarashit, ott már nem különcködtem annyit, azaz a napi programot (is) varrtam. Csak egy kicsit hajlottam el, azaz nem egészen úgy varrtam ahogy mondta (kicsit megcifráztam a dolgokat), így mindjárt meg is gyűlt velem a baja. :-) Közben a hétfői nap végére a vasárnap elkezdett táskát sikerült befejeznem, meg az atarashis táskával is eljutottam odáig, hogy itthon már egyedül is menni fog.

Kedden következett az íves varrás Gizellával, azzal is elmolyoltam – a fedlap kész, már “csak” tűzni és hátlapozni kell. Utóbbi két munkáról nem mutatok félkész képet, majd ha befejeztem őket, a többiek pedig alant láthatók. Sajnos kedd este haza kellett indulnunk, mert Évi másnap ment dolgozóba, de milyen nagy szerencse, hogy délutános volt, így délelőtt még el tudtunk haladni a Kondorosi útra a rövidáru-kiárusításra. Nem hoztunk szégyent magunkra, a szakvezetés által elvárt mennyiségre ruháztunk be. ;-) Amire én elsősorban utaztam, az a cipzár és a varrócérna. Még nyitva vannak, mindenkinek bátran ajánlom!!!

Nyeregtáska

A táska 100 %-os mivoltához hiányzik még a mágneszár, valamint a vállra akasztható hosszú fül, de már mutogathatónak ítéltem meg. :-) Egyik oldali zsebében van egy félköríves-, valamint egy kisebb téglalap alakú belső zseb, a másik oldalon pedig egy telefontartó és egy karika, amibe a kulcsot lehet akasztani.

Festés eredménye
Felhasznált színek:

  • Bal felső kép balról-jobbra: csau-csau, korallpiros, rozsdabarna, drapp, négerbarna, khakyzöld, sötétzöld.
  • Jobb felső kép: sötét ciklámen első- és másodfestés.
  • Bal alsó kép: khakyzöld+korallpiros másodfestésének parféja.
  • Jobb alsó kép: a “pöttyös” alapja halványdrapp, melyre por alakban fújtunk festéket, a márványozott pedig a törlőruha, amelybe beletöröltem gumikesztyűt, fakanalat, asztalt borító nejlont, festékes edényt, majd az egészet megmikróztam a négerbarna másodfestésében.

Itthon aztán feltétlenül meg kellett varrnom nekem is egy biscornut, azaz szépen magyarul egy ollóőrt. S mi mást is ábrázolhatna életem első ollóőre, mint matská(ka)t? :-)

Share on Facebook