falikép

Dzsungel

2016. november 14. hétfő

Magam sem tudom az okát, de fóbiám van a fehér falaktól, nekem kellenek a színek! :-) Mindezek ellenére, miután a konyhánkat sötétebb, az ebédlőt világosabb zöldre festettük, enyhén szólva is túlzásnak tartottam volna a két helyiséget összekötő társalgó falát is színes falfestékkel kipingálni. Nem maradt más hátra, mint a kiegészítőket (függöny, szőnyeg, fonott karosszékek párnája, faliképek, “porfogó” dekorációk stb.) zöldíteni, sőt még a virágok egy része is itt telel, magyarán egy háztáji dzsungelünk van, saját szobatigrissel (=Gizi). :-)

Pár éve már nekifogtam feldolgozni az anyagfecniket, most eljött az ideje a zöld darabkáknak. Ugye mondanom sem kell, hogy meg sem látszik a rongyos doboz tartalmán, hogy hiányzik belőle valamennyi?

65 x 90 cm

Az utolsó képen MrCic hátából látszik egy kevéske, miután épp (rossz) fát tesz a tűzre. ;-) Az pedig csak véletlen egybeesés, hogy zöld melegítőfelső van rajta. :-D

Share on Facebook

Hullámzó illúzió

2013. november 29. péntek

A szó legszorosabb értelmében is végighullámzott (sőt, hullámzik még most is) az ország foltvarró társadalmán ez a technika. Kacsuk Évi tanította még egy nyári táborban, azóta szerintem már csak ő tudja megmondani, hogy hányszor oktatta ezt tanfolyam, vagy “csak” hirtelen összeverbuválódott társaság keretében.

Sajnálatos módon egyetlen alkalmon sem tudtam részt venni, így “magad uram, ha szolgád nincs” alapon élhettem kocka mivoltommal, de ez persze egyáltalán nem esett nehezemre a mérnöki agymenésemmel. :-D Eleinte csak nézegettem a képeket és először fejben szerkesztgettem, majd Excel-program megnyit és hajrá!

Persze nekem sose jó az ami másoknak, én képes voltam a nyolcszirmú hajtogatott dáliát is átszerkeszteni és hatszirmosítani, mert akkor és ott az kellett nekem, így ezt is variálni akartam. Az oktatott tananyagban a hullámok szabályos szinusz-görbét írnak le, nekem viszont egy nyújtott formára volt szükségem, az új irodám egy szűk kis helyére varrtam.

Kész mérete kb. 60 x 120 cm.

hillblog

hilliroda

Share on Facebook

Algyői hosszú hétvége

2012. május 19. szombat

Május-4-5-ét Algyőn töltöttem. Kora tavasszal szomorúan vettem tudomásul, hogy lemaradtam az algyői hétvégére való jelentkezésről – aztán hetek (talán hónapok) teltek el, amikor is kiderült, hogy lett üresedés, hát madarat lehetett volna velem fogatni! A program: középhaladó szabad gépi tűzés + fúziós technika.

Szerénytelenség lenne azt mondani, hogy tudok tűzni, de azt azért mégsem mondhatom, hogy nem. :-) Volt is aki meg is kérdezte, hogy “te miért jössz tűzős tanfolyamra? ??” Kérem szépen, a válasz roppant egyszerű: Csoki-Folt Ágitól tanulni, semmihez nem fogható élmény, azt nem lehet kihagyni. :-)

Pénteken egész nap “csak” szabad gépi tűzés volt – eleinte elmélet+vetített diák nézegetése, aztán papírra rajzolás, majd következett az addig tanultak éles bevetése.

Este aztán nekem extra élményben is részem volt, hisz a szálláson Ági volt a szobatársam – a traccsparti közben teljesen olyan érzésem volt, mintha már sok-sok éve ismernénk egymást. Sikerült is másnapig szövegelni, így helyet adtunk annak a mondásnak, miszerint “rendes ember nem fekszik le aznap, amikor felkelt”. :-D
Másnap meg majdnem elkéstünk a tanfolyamról, olyan jól sikerült a reggeli hosszas kávézás (Ági, azóta is szinte minden reggel emlegetlek, remélem csuklasz! :-D )

A gyakorló darabokról még nem készültek fotók, ígérem hamarosan felteszem azokat is, de sokkal jobban izgatott a fúziós falikép befejezése.

Szombaton aztán következett a fúziós varrás, amikor szabtunk, hullámvartunk, tűztünk, vágtunk, ragasztottunk, applikáltunk és így tovább. :-)

Nos, ez a darab valóban fúziós lett, több okból is:

  • ezen a néven égett be a magyar köztudatba Dena Crain által is előszeretettel alkalmazott technika
  • a tűzésnél használtam olyan motívumokat is, melyeket addig is próbálgattam de valljuk meg, nem elsöprő sikerrel – Áginak köszönhetően megtanultam néhány mesterfogást, így játszi könnyedséggel ment most a megvalósítás
  • a díszítésnél felkerült kis csigavonalas dudorok még 2008-ban készültek a káposztásmegyeri “játszóházban” (Ildi vezette), azóta egy dobozban várták a sorsukat – most bekövetkezett
  • a kép alján található spirálvonalú fonalfelvarrást meg még 2010-ben tanultam SziZsutól a balatonlellei táborban (anno ennél a képnél is alkalmaztam)
  • végül, de nem utolsó sorban, mivel az utolsó öltéseket ma reggel, a filagória-béli kávézáskor varrtam a képre, megvalósítottam a foltvarrók körében oly népszerű “Varrjunk a szabadban!” megmozdulást is. :-D
Fantasztikus kis hétvége volt, köszönet a szervezőknek, elsősorban Gabinak és Editnek!
A rendezvény helyszíne az Algyői Faluház volt, nagyon kellemes kis hely, a büfében kapható kávé pedig egyenesen kiváló! ;-)
A műhelymunkákról készült fotók itt tekinthetők meg.

Share on Facebook

Karcagi tábor 2011.

2011. augusztus 22. hétfő

Immáron XII. alkalommal került megrendezésre Karcagon a foltvarró tábor, ebből az idei volt a 6. alkalom, hogy én voltam az illetékeselvtárs(nő), akit szidni lehet minden rosszért. :-)  Talán nem túl nagyképűség kijelenteni, hogy elég jól összejött az idei is, bár ahol közel 70 nő van egy rakáson, ott bizony vannak súrlódások. ;-)

Idén is volt egy olyan momentuma a hétnek amiről úgy érzem, hogy nincs jó döntés… a tomboláról van szó. Tavaly jó pár ember mornyogott, hogy hiába szerepelt a kiírásban, hogy csak olyan tárgyak kerüljenek be a kisorsolandók közé, amelyek azért a vállalható kategóriába esnek, mégis voltak igen csak kifogásolható minőségben (vagy anyagból) elkészített varrományok. Így aki olyat kapott, utólag nekem nemtetszésének adott hangot – tegyük hozzá, jogosan! Volt olyan is, aki látta a már beadott tárgyakat és azt mondta, ő inkább ne kapjon semmit, de nem is ad be semmit. Az ő döntése, ezt is el kell fogadni.
Gondoltam egy merészet, idén kimaradt a tombola – erre fel most a társaság másik fele mornyogott. :-) Tessék mondani, akkor most hogy is legyen??? :-) Nem kell rá reflektálni, csak úgy kiírtam magamból, majd az idő meghozza a (talán) jó döntést. :-)

Lássuk inkább az idei év programjait!

Hétfőn-kedden a ráhangoló táborban Évi tanított, varrógép körüli apróságok címen hirdettük meg. De ha jól belegondolunk, minden ez, csak nem apróság! :-) Készült varrógéptakaró, vágólapnak táska, mely egyben vasalólapként is funkcionál (szigorúan vágólap nélkül!!!), asztali szöszmösztartó.

A fennmaradó három napon szerdától-péntekig (a szombat idén is az ötletbörze jegyében zajlott) volt passziánsz-technika Fodor Évával, crazy hímzéssel díszített kistáska ugyancsak Évivel, valamint városépítés Szente Györgyivel.

Az egész napi rohangászás és szervezkedés után esténként én is le tudtam ülni varrogatni, persze semmivel nem készültem el teljesen. Volt amit itthon befejeztem, volt amit Csanakon, de amint elkészülnek, mutatom. :-)
A ráhangoló táborban (+itthon) készült motyók:

Nem tudom mi van velem  (vagyis tudom, örexem! :-D ), de mostanában egyre több mindenem lila, pedig régebben kifejezetten ódzkodtam ettől a színtől. :-)

A passziánszomat megvarrtam még itt, azonban a keretezés-tűzés-hátlapozás szentháromságra már csak Ménfőcsanakon került sor. S itt ragadom meg az alkalmat, hogy a végre hazakerült tavalyi lellei passziánsz képemet is megmutassam saját fotóként, ne csak katalógusból szkenneltként.

Karcagon varrt, ún. négyblokkos:

Balatonlellén varrt, ún. kilencblokkos:

A crazy hímzésű kistáskára még fel kell gyógyítani a fület, addig nem nagyon van miért mutogatni, a városról nem is beszélve! :-) Utóbbinak az az oka, hogy bár nagyon tetszik a technika, meg ahány készítő annyi hangulat (sőt, egy foltvarró sem készít két egyforma várost), de nem akartam a századik “egyforma” várost összeeszkábálni.
Tudjátok, hogy én szeretem a kihívásokat, így mivel előre elterveztem, hogy hova fog kerülni, ezért a mérete is adott volt, egészen pontosan 120×55 cm-es lesz. Szeretném a 40. szülinapomig befejezni, de addig sajnos már nem sok van hátra, úgyhogy nagyon bele kellene húznom. ;-)

Share on Facebook

Egy kiállítás margójára

2010. október 10. vasárnap

Idén is megrendezésre került Martfűn a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Amatőr Képzőművészeti Tárlat, immáron XXII. alkalommal szervezték meg.
Öröm volt látni azt a rengeteg embert, több mint kétszázan voltak a megnyitón. Ahhoz képest, hogy Martfű egy kb. 7000 lakost számláló város, igen szép szám.

Eddig nem mutattam a Balatonlellén tanult passziánsz-technikával készült munkámat két okból – amíg nem volt teljesen kész nem láttam értelmét, aztán meg elvittem Martfűre, s előtte elfelejtettem lefotózni.
De mivel megnyílt a tárlat (nov. 5-ig látogatható) s a zsűri méltónak találta a kiállításhoz, meg katalógus is készült a munkákból, így a szkennelt változatot közzé tudom tenni. A szélén, a fekete keretben vannak tűzések szintén feketével, de erről most nem tudok tárgyi bizonyítékot mutatni, el kell hinnetek! :-)

Sajnos nem egészen őszinte a mosolyom, mégpedig a kiállítás berendezése miatt. Rengeteg festmény és grafika is kiállításra került, ezért a rendezésre egy festőművészt kértek fel. Az, hogy ezt a munkát nem falra tették, hanem mint egy abrosszal, leterítettek vele egy posztamenst és “csak” a négy sarka nem látszott, az egy dolog. Nálam sokkal rosszabbul járt egy mezőtúri foltos-társ, akinek egy gyönyörű ágytakarójával gyakorlatilag körbetekertek egy fentebb említett tárgyat. S nem csak, hogy nem látszott a sok figyelemre méltó részlet, hanem az egyik, földre lógó sarkán rendben át is gyalogoltak a látogatók… :-(
Meg az én munkámról legalább teljes kép van a katalógusban, de szegény Víghné ágytakaróját még csak le sem fényképezték rendesen, hanem csak így:

Nem volt alkalmam személyesen találkozni a festőművész úrral, pedig szerettem volna megkérdezni, hogy mennyire venné jó néven, ha egy kiállításon az egyik képének eltakarnák negyedét, egy másikat meg félbehajtva odatámasztanák a falhoz? :-|

Share on Facebook

A lusta foltvarró faliképe :-)

2010. szeptember 3. péntek

Történt az eset, hogy egy régi faliképet mivel nem tudtam hova* tenni, feltettem a varroda hálószoba falára. ;-) Ott (még) van egy viszonylag nagyobb üres falrész, nem is mutatott jól csupaszon. Régóta dédelgetett vágy, hogy majd varrok valami odaillőt, ám valahogy mindig csúszott a kivitelezés.

Tegnap délután bevillant, hogy a sötétítő anyagából maradt egy kevés, az úgyis olyan jó kis “modern patchworkös minta”, erre már nem is kell más, mint Carol Taylor fonalas módszere. Ezzel, mint azt már nemrég írtam, a lellei táborban ismerkedtem meg Szizsu jóvoltából.
Így aztán méretre vágtam, alá egy réteg flíz meg egy vékony hátlap, hogy ne akadjon a flíz a fogasléceken, s uccu neki, jöhettek a fonalak. A végén kapott még egy réteg hátlapot meg egy bújtatót, beszegtem, s már vidáman lóg is a falon. :-)
Azt hiszem szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a körök határozottan szebben lettek, mint a próbadarabon. :-)
Ilyen lett maga a kép:

S így fest a helyére felbiggyesztve:

*Akik régebb óta ismernek már tudják, hogy valahogy be vagyok oltva faliképek ellen – persze kezdő koromban üttre-püffre azt varrtam, aztán amikor kezdtek ellepni, mert nem tudtam hova tenni őket, ha valaki nagyon rácsodálkozott egyre, azt megkaphatta. :-)
Úgyhogy az utóbbi pár évben vagy csak meghatározott helyre, határozott céllal és elképzeléssel varrok ilyen jellegű munkát, vagy megrendelésre.

Share on Facebook

Lellei UFO-leépítés

2010. augusztus 6. péntek

Mint azt már említettem volt egy pár nappal ezelőtti bejegyzésben, Balatonlellén tanultuk többek között a fonalas felületdíszítést és a tűfestést is.
A fonalasomnak annyi híja volt csak, hogy hátlapozni kellett, plusz a tubust felvarrni. Ezt bonyolítottam egy kicsit azzal, hogy paszpólt készítettem a széléhez – ha már vettem a Gáboréknál a kéderező talpat (szerintem sokkal szebbet lehet vele készíteni, mint a cipzárvarróval).

A tűfestett madaras képnél pedig csak a tubus alsó szélének rögzítése hiányzott.
Arccal a következő feladat elé! :-)

Share on Facebook

Székesfehérvári anziksz

2010. február 28. vasárnap

Szégyen vagy sem, még soha nem jártam a Királyok Városában, eddig… Aki hasonló cipőben jár mint én, s teheti, látogasson el erre a gyönyörű helyre, még ha csak egy napra is.
Sajnos még szerdán sem voltam biztos benne, hogy pénteken el tudunk utazni itthonról (ld. előző bejegyzés), így a szállásfoglalás is utolsó pillanatra halasztódott, de mindig az első megérzés a jó, így a neten elsőre talált szállás nagyon is jó választásnak bizonyult, legyen ez itt a reklám helye. :-)
Nekünk szerencsére most nem csak egy nap jutott, igaz a péntek délutánt szakadó esőben töltöttük el, de ez sem tántorított el bennünket a sétától, a fotózástól. Épp zárás előtt 20 perccel beestünk a Babamúzeumba, hát valami igazi kis mesevilágba csöppentünk, ajánlom mindenki figyelmébe. Az alkalmazottaktól így írásban is elnézést kérek, hogy kicsit hosszabbra sikeredett a látogatásunk, de nem lehetett csak úgy végigrohanni a vitrinek között, s így ők némi túlórára tettek szert. De szolgáljon mentségünkre, hogy nem voltunk egyedül, másokat is magával ragadott az ottani látvány.
Szombaton nekem szívemhez nagyon közel álló program volt, MrCic pedig végre napos időben is fotózhatott, így ízelítőül álljon itt két fotókollázs, csak úgy, kedvcsinálónak:

Ma reggel hazaindulás előtt pedig tettünk némi kiruccanást Csókakőre is várlátogatás címén, ahol nem is értem hogyan, de valahogy hozzánk csapódott egy cicmic. ;-)
S, hogy tulajdonképp mi is volt a székesfehérvári látogatás apropója s a fentebb említett szívmelengető program? Kérem szépen nem más volt mint az, hogy a Foltos topic most ünnepelte születésének és fennállásának 10. évfordulóját. Topikanyu – MAPLESYRUP, áldassék a neve! – megszervezte ezt a szülinapi bulit, aminek keretében volt foltos kiállítás, több előadás, pályázat, bemutatózás, tombolasorsolás, szendvicsevés tele szájjal s közben beszélgetés ;-) , olykor féktelen röhögés, másszor komoly beszélgetés, szóval minden, aminek lennie kell. Igaz, hogy egy centit sem varrtunk, mert nem is ez volt a nap lényege, de mégis sikerült kellemesen elfáradni. :-) Maple, köszönet még egyszer az összes szervezésért, fáradozásért, MINDENÉRT! Bárhogy is igyekeztem, nem tudtam új munkával előrukkolni, így két régit küldtem be.
A kiállításról nagyon sokan készítettek nagyon sok képet, javaslom megtekintésre a fórumot, mely körül a világ forog ;-) , ott sok linket találhattok. :-) Gondolkodtam, hogy mi mindent köszönhetek ennek a fórumnak akár pozitív, akár negatív értelemben, most úgy érzem, hogy nagyon sok mindent fel tudnék sorolni, s azt hiszem hamarosan meg is teszem, de nem most, ebben a bejegyzésben, mert már így is hosszú. :-)
S, hogy összességében milyen volt ez a hosszú hétvége? CSODÁS!!! :-) :-) :-)

Share on Facebook