patchwork

A munka oroszlánrésze

2009. május 20. szerda

…mármint a szó szoros és átvitt értelmében. :-) ))
Most már nem titkolózom tovább, mert ebből a részletből egyértelmű, hogy mi lesz ha nagy lesz. :-) Violini egyébként ráhibázott, címer lesz a szentem, története dióhéjban a következő:

Felkérést kaptam felvidéki testvérvárosunkból, hogy a szeretnék, ha megvarrnám a Kassai kerület 4 részből álló címerének egy negyedét, a technikát én választhatom meg (a másik hármat majd más-más testvérvárosok varrják). Aztán egyszer csak odáig jutott a dolog, hogy kettőt mindenképp jó lenne ha elvállalnék, de jobb lenne, ha hármat – ekkor cirmogtam, hogy akkor inkább megvarrom mind.
Mondták, hogy az anyagot ők megveszik – és ideállítottak nekem egy rakás nehézselyemmel. Első – és egészséges! – reakcióm az volt, hogy na nem, hülye azért nem vagyok (mint látható dehogynem! :-D ), selyemből SOHA, SEMMIKÉPP…
Ezer szerencse, hogy ez a nyomorult oroszlán nem a százlábúak családjába tartozik. ;-)

Ja, soha ne mondd, hogy soha! :-D

Share on Facebook

Csúsztatás

2009. május 18. hétfő
Annyi túlórám összejött a közelmúltban, hogy úgy döntöttem, ma csúsztatok, mert megérdemlem! ;-)
Így aztán nem maradt más hátra – vagyis maradna más is, de ezt helyezem előtérbe ;-) -, mint a hűvös szobában varrogatás (főzni majd estére fogok, MrCic ma vizsgáztat, így csak későn jön haza).
Legalább haladok a KÉM-mel, aminek elkészült egy újabb eleme.

Közben kitaláltam azt is, hogy mit varrok meg a Kultúraquiltek mostani fordulójára, fejben már megvan. Vagy mondhatnám úgy is, hogy még nincs teljesen kész, de már majdnem elkezdtem. ;-)

A tegnapi megjegyzésekre, tippekre majd a következő hozzászólásban reflektálok. :-)
Most pedig vissza a tűhöz, cérnához!

Share on Facebook

Előző életemben…

2009. május 17. vasárnap
…valószínűleg mazochista lehettem. Hogy honnan eme feltételezés? – az egyik lehetséges ok kiderül majdan a bejegyzés végén. :-)
Először is szeretném megköszönni mindenkinek az együtt érző szavakat, hozzászólásokat, leveleket, egyebeket Menyus kapcsán. :-( Nagyon-nagyon mélyen érint a dolog, többet nem is tudok róla írni – talán majd egyszer…

Közel két hétig anyósomék tartottak megszállás alatt minket, közben a gályahelyen mások istentelen trehánysága révén a nyakamba zuhant egy pályázat megírása, alig voltam itthon. :-| Amikor véletlenül hazataláltam, nekiestem a varrogatásnak, mert a milliónyi elmaradásom mellett (ezer bocs és anyamedve azoktól, akik felé komoly restanciáim vannak) két határidős meló is befittyent.

Az egyik cuccos már kész van – viszont azt nem mutathatom, mert meglepetés lesz, azt majd június elején tudom itt a blogban prezentálni. Ellenben a hátoldaláról meg tudom mutatni a címkét, amit a textilcímkék analógiájára készítettem.

A képen “lefestettem” minden adatot – egyrészt, hogy ne áruljam el a meglepetést az illetőnek (kicsi az esély, hogy bárki az érintettek közül olvasná a blogot de tudjuk, kicsi a világ…), másrészt a teljes nevem és telefonszámom van még rányomtatva. Fehér lepedővászonra vasaltam fel a címkét s kézzel, rejtett öltéssel rögzítettem a munka hátoldalára.

Következzék hát a vélt/valós mazochizmusom (egyik) bizonyítéka, vagyis annak csak egy kis töredéke, ami már kész van, azaz mola technika nehézselyemből.
Márta néni, ismét meghajlok nagyságod előtt, nálam már ennyi selymezés is kimeríti a közösség elleni izgatás fogalmát. :-)

Egyelőre ez még csak egy KÉM, majd ahogy haladok, egyre többet mutatok róla. :-) Ja, hogy mi lesz belőle? Várom a tippeket! :-)

(36évi várjon az esetleges tippeléssel, mert neki már meséltem a projektről) ;-)

Share on Facebook

Bejárati ajtó Saga I.

2009. április 19. vasárnap
Igen mozgalmas – vagyis inkább élménydús – hétvégém volt, csupa szeretem-dolog történt velem. :-)
Először is szombaton elmentem Kecskemétre a régiós varrásra. Ezernyi ismerős, ezen kívül sikerült arcokat is párosítanom néhány virtuális ismerőshöz, többek között KicsiKatóhoz is, s ennek külön örülök.
Talán mondanom sem kell, egy centi cérna nem sok, de annyit sem varrtam el, helyette állandó zsizsegés stb. :-) A kiállítás csodálatos volt, a szervezés is, a kecskeméti lányok igazán kitettek magukért. Köszönet nekik még egyszer!
Azonban a legnagyobb élmény számomra az volt, hogy végre valahára megismerkedhettem szülővárosom, Zenta foltvarróival.

Még a múlt héten “szétrobbantottuk” a régi sziklakertet, az a nyomorult tarack szinte teljesen teret hódított magának, úgyhogy újraépítettük. Beszereztünk hozzá még jó néhány új növényt, ma délután lett teljesen kész, azonban fotó még nem készült róla.

Ellenben van egész sorozatom a címben is szereplő bejárati ajtóról, melynek üvegét már vagy két éve tervezem megfesteni. Hááát, most érett meg rá az idő, neki is estem mint bolond tehén a fiának. :-)

Először is, nagyjából megrajzoltam a mintát, ráragasztottam az üveg hátoldalára és elkezdtem kontúrozni.

“Röpke” 3 óra hossza alatt el is készültem a körvonalakkal, kezdődhetett maga a festés.

Mintegy negyed órával ezelőtt hagytam abba, eddig jutottam. Holnap gálya után folytatom, majd mutatom meddig jutottam.
Share on Facebook

Restanciák…

2009. április 13. hétfő
…tömkelegével rendelkezem, ezeket próbálom kisebb-nagyobb sikerrel pótolni.
Túl vagyok egy nagy családi banzájon, azaz anyukám másik lakásba költözött; MrCic és én ketten festettük ki a lakást, valamint hordtunk fel szinte mindent a 2. emeletre – jó kis kaland volt, megérne egy külön posztot. :-| De ha minden búmat és bánatomat leírnék ezzel kapcsolatban, túl menne minden privát szférán, úgyhogy csak egy írásjelet tennék a feladat mellé, miszerint kipipálva…
A régi tervemhez ragaszkodva ha kissé megkésve is, de elkészült a tavaszi, immáron hagyományosnak tekinthető fazonra megvarrt konyhai függönyöm, amihez készítettem egy színben hozzáillő tavaszi hangulatú koszorút is.

No és amivel igazán lemaradásban voltam, az a Kultúraquiltek Kenya-fordulója.
A gályahelyi bolondokháza és a festés anyunál elvitt minden időmet és energiámat, a többiektől kértem (és kaptam) haladékot, így immáron azt is meg tudom mutatni.
A háttér értelemszerűen a szafarira és az ott tobzódó nagymacskákra utal, az előtérben pedig a Mombasa híres jelképe, a két hatalmas Elefántagyar, melyek a Moi sugárút felett ívelnek át.
A kép megvalósításánál gépi trapunto technikát alkalmaztam, ezáltal az agyarak domborúak lettek és kiemelkednek a háttérből – ez a tény sajnálatos módon nem látszik a fotón, de higgyétek el nekem. ;-)

Igaz, hogy egy nagyon kedves ismerősnek készítettem Húsvét alkalmából ezt a két csibét meg a hungarocell tojást, de virtuálisan küldöm minden kedves Látogatómnak is. :-)

 

Share on Facebook

Argentína – gaucho

2009. február 5. csütörtök

Ugyan másfél órát említettem az imént, de közben láttam, hogy Ildimár kiterítette kártyáit, így önkényesen megteszem én is (gyk. imádok renitenskedni ;-) ).

Amikor Ildi elárulta, hogy következő állomásunk Argentína, nekem azonnal a pampa ugrott be – jól van na, természetközeli vénám mindig előjön, lett légyen szó bármilyen témáról :-) – sokáig vívódtam, hogy a pampát milyen formában ábrázoljam, hogy ragadjak-e ki egy jellegzetes növényt, vagy csak úgy általánosságban, de aztán beugrott, hogy igazán jellegzetes élőlénye nem is növény, hanem állat, egész pontosan a szarvasmarha. Argentína marhatenyésztő nagyhatalom, mintegy 55 millió haszonállatot tartanak. S, hogy kik terelgetik ezeket a jószágokat? Hát a latin-amerikai “cowboyok”, azaz a gauchók.
(tovább…)

Share on Facebook

Szobapapucs textilből

2009. január 11. vasárnap
Namármost, nálunk családilag nem csak a makka és a kutya a kedvenc, hanem a rénszarvas is. Méretéből kifolyólag utóbbival nem rendelkezünk házikedvencileg, cserében több egyéb állapotában előfordul. :-)
Régebben varrtam már 60 cm-es méretűt figurát is, meg párnát is, de papucs halmazállapotút még nem, úgyhogy épp itt volt az ideje. ;-)
A jogos tulajdonosa természetesen Mr. Cic, mert megérdemli! :-)
A lábfejrészhez nem vatelint használtam, hanem nagyon vékony szivacsot, a talp viszont 4 rétegű, felülről lefelé:
  • bársony
  • tehénmintás pamut felmosórongy (ha már így a kérődzőknél tartunk) :-)
  • laminált parkettához kapható szigetelő
  • farmer
Share on Facebook

Textil dobozhuzat

2009. január 11. vasárnap

 

Ez egy ideális eljárás (lenne) a két mániám ötvözésére (dobozolás+rongyozás), Vacskamati meg is mutatta, hogy hogyan kell, én meg most azt mutatnám meg, hogy hogyan NE!, azaz mi mindenre célszerű vigyázni ha igazán szépre akarjuk csinálni.
Még szerencse, hogy a varrókuckó színeire kreáltam, így telepakoltam és sutty fel a polcra. Nos, akkor következzenek a kardinális pontok:
  • Nem volt cipősdobozom üres, így a gályahelyemen felkaptam egy kidobásra ítéltet, s hát a méretei, ugye… mivel ez kis híján közelíti a kockát csak úgy tudtam végül beleszuszakolni a huzatba, hogy kissé meg kellett nyomorítanom, tehát lehetőleg olyan dobozt válasszunk, ahol a hossza legalább akkora, mint a szélessége és a magassága együtt, mert a huzat alján a nyílás akárhogy is forgatjuk nem lesz nagyobb, mint a leghosszabb oldal. Tulajdonképp egyszerű fizika, de az alkotás hevében erre nem nem gondoltam először, :-| így most mások számára okulásképp írom.
  • Mivel ez valami olyan doboz lehetett, amelyikbe behajtogatták a tetejét, vagy már nem is tudom hogyan, de a lényeg, hogy a belső oldal legalább 1 cm-el alacsonyabb volt, ezért került kívülre a bélésből is visszahajtáskor… Mondjuk annyira nem zavaró, hogy emiatt ne tettem volna ki a polcra, de ha egyszer nem ilyet akartam…

Lehet, hogy nyitott kapukat döngetek, de a dobozomban látható egyporpisztoly nevű ‘spray’, (számítástechnikai boltokban kapható) ami nem más, mint sűrített levegő. Ajánlom mindenkinek a figyelmébe, segítségével kiválóan el lehet távolítani a nem kívánt összegyűlt szöszöket a varrógépünkből.
MrCicnek is sikerült örömet okoznom, ugyanis végre valahára – mintegy másfél év csúszással – felhajtottam a kétrétegű téli nadrágját. ;-)

Ja, és megint nyílik az orchideám. :-)

 

Share on Facebook

Hiánypótlás

2009. január 7. szerda

Az úúúgy volt, hogy anno varrtam egy kocka alakú papírzsebkendő-dobozra ruházatot a nappaliba is, amit azután egy alkalommal annak rendje és módja szerint elvittem tombolaajándéknak. :-) Azóta a doboz csak úgy csupaszon, akármilyen mintákkal parádézott a komódon, ami persze nem folytatódhatott tovább. ;-)
A sötétítő anyagából anno varrtam már díszpárnákat és most ennek az anyagnak a sárga részét használtam fel a a díszítéshez is, plusz némi ‘izgalmas’ fonalat (elnevezés Ilditől).
S akkor tartozom még a Nagyérdeműnek a konyha téli függönyének képével is.
S míg én fotózgattam, addig Menyus lepihent cseppet MrCicnél. :-)


Share on Facebook

Lélekápolás

2009. január 5. hétfő

A közel két heti gályamegvonás után nagyon hirtelen jött a mai munkanap, kénytelen voltam megsérült lelkemet ápolni egy kis varrogatással. ;-)
Így aztán ha már tegnap elhatároztam, hogy nagy(obb) méretben is elkészítem a textilkosarat, akkor hát nosza, belevágtam.
A crazy elemei szintén az asztalom sarkán levő “szemetesből” gyűltek össze – csak tudnám, hogy mi a magyarázata annak, hogy szinte nem is csökkent a nyesedékek mennyisége??? :-)
A kiinduló téglalap 44×63 cm, a sima narancssárga anyagot találomra megtűztem színátmenetes cérnával. Féltem, hogy esetleg nem lesz majd tartása, ezért vékony flízt tettem bele, plusz táskamerevítőt. Ja, és valami isteni csoda folytán a kosárka szinte tökéletesen 20x20x20 cm-es kész mérettel rendelkezik.
Most már lesz mibe gyűjteni a további hulladékokat. ;-)

Share on Facebook