…mármint a szó szoros és átvitt értelmében. ))
Most már nem titkolózom tovább, mert ebből a részletből egyértelmű, hogy mi lesz ha nagy lesz. Violini egyébként ráhibázott, címer lesz a szentem, története dióhéjban a következő:
Felkérést kaptam felvidéki testvérvárosunkból, hogy a szeretnék, ha megvarrnám a Kassai kerület 4 részből álló címerének egy negyedét, a technikát én választhatom meg (a másik hármat majd más-más testvérvárosok varrják). Aztán egyszer csak odáig jutott a dolog, hogy kettőt mindenképp jó lenne ha elvállalnék, de jobb lenne, ha hármat – ekkor cirmogtam, hogy akkor inkább megvarrom mind.
Mondták, hogy az anyagot ők megveszik – és ideállítottak nekem egy rakás nehézselyemmel. Első – és egészséges! – reakcióm az volt, hogy na nem, hülye azért nem vagyok (mint látható dehogynem! ), selyemből SOHA, SEMMIKÉPP…
Ezer szerencse, hogy ez a nyomorult oroszlán nem a százlábúak családjába tartozik.
Ja, soha ne mondd, hogy soha!

