patchwork

Lila köd :-)

2010. május 10. hétfő

Nem igazán színem a lila, pontosabban szeretem mint színt, de nem hordom… vagyis csak nagyon ritkán… vagy valami hasonló. Na, ezt jól körül írtam! ;-) A közelmúltban rendeltek tőlem egy táskát lilában elbeszélve. Az első és legfontosabb feladatom az volt, hogy izibe’ anyagot vásároljak – most igenis indokolt volt a beszerzés :-) – aztán pedig ez sikeredett belőle. Csak azért nem mocorog bennem a kisördög, hogy nekemiskellegyilyen, mert úgysem tudnám mihez hordani. De azért tetszik. :-) S remélem, a megrendelő is elégedett lesz vele. Belül két zseb található (egy kisebb és egy nagyobb), valamint egy karabiner az örökké elvesző kulcsok számára. Két mágneszárral záródik.

Share on Facebook

Az eltűnt idő nyomában

2010. április 15. csütörtök

Azért, mert nem jelentkeztem már egy hónapja nem azt jelenti, hogy ne lett volna műben Bűvössárkány, csak egyszerűen nem igazán volt érkezésem blogot is írni. Arról már nem is beszélve, hogy lassan semmi újat nem tudok azokról, akiket rendszeresen szoktam látogatni…
Az első és ami számomra a legfontosabb az A Döntés miszerint elhatároztam, hogy bár imádok varrni, a legfőbb hobbim, amit elsősorban a magam és közvetlen környezetem szórakoztatására művelek. Azonban mégis csak az lenne a csimborasszója a műveletnek, ha némi befektetés vissza is jönne belőle. Így aztán hivatalos mederbe terelgettem a dolgot, meg megnyitottam MESKA-boltomat is. Hamarosan lesz saját weblapom is, MrCicre vár majd az a nemes feladat, hogy összekalapálja nekem. :-)

Nézzük sorjában, hogy mi mindent készült az elmúlt időszakban…
Húsvét előtt készítettem egy tyúkudvart ;-) , meg számtalan fonott koszorút.


Egyik barátosném a helyi zeneiskola vezetője, az irodájában a falak napsárgák, a sötétítő és a szőnyeg narancssárga – így ő kapott a dohányzóasztalra egy asztali futót.
Aztán készült még egy csomó neszesszer, meg felakasztható papírzsebkendő-tartó, illetve fekvő papírzsebkendős dobozra huzat.

Share on Facebook

Még egy pipa…

2010. március 15. hétfő

Az oly nagy vihart kavart 2008-as táborban tanította Annamari – akkor és ott én nem tudtam még csak foglalkozni sem vele, az volt a terv mint sok minden más tábori tananyaggal, hogy majd utólag. De aztán az egész ciriburi után egyszerűen csak mindig félrelöktem, nem volt lelkierőm befejezni, állandóan éreztem a keserű szájízt. :-(
No de birkabőr-birkabőr éljen-éljen, az idő gyógyír mindenre, eljött ennek is a sora. :-) Először elkezdtem nagymama-hatszögekből a borítóját, de miután kitaláltam, hogy mi is legyen belőle, akkor kapta a varrógépes fedlapot. Változtattam az eredeti mintán, így nem úti varrókészlet lett belőle, hanem a  Veritasom tartozékait hivatott őrizni, ugyanis ennél a gépnél a talpaknak nincs külön helye, hanem “csak” ömlesztve tárolhatók a levehető dobozkában.

Share on Facebook

“Megöltem” egy UFO-t

2010. március 12. péntek

Ez az atarashi-technikás táska is csanaki “örökség”, most jött el a befejezés ideje. Egy fokkal talán jobb a hatékonyság mint a nyeregtáskánál, mert ezzel azért jóval több munkám volt még, mint a záródás megoldása. :-)
Alapja egy mintás-csíkos-pöttyös semmiresejó-anyag; ha jól emlékszem, akkor valamikor a hőskorban turkált szerzeményről van szó. Gondoltam egy merészet, nekiálltam ebből szabni a köröket. Szegény Évi szemében láttam a sokjóraneszámíts nevű néma riadalmat, de bátor voltam, bohó és vakmerő. ;-)
Hazudnék ha azt mondanám, hogy kisujjból kiráztam az összeforgatást, elszuttyogtam vele rendesen, de úgy érzem, megérte! Klasszikusan, két mágneszárral záródik, belülre varrtam egy szimpla zsebet, meg egy karabineres akasztót, mert – Kanbéka barátosném után szabadon – dombon ülő fűcsomó legyek, ha ebben a ridikülben zsákszatyorban megtalálom majd mondjuk a kulcsom…

Share on Facebook

Nyeregtáska

2010. március 10. szerda

Ha az abszolút hatékonyságot nézzük amennyi idő alatt szakszerűen behelyezek két mágneszárpárt, felvarrok 4 jojót, meg megvarrok egy négyrét hajtott hosszú fület, akkor megdöntöttem minden negatív rekordot! :-) Tavaly augusztusa óta ennyi feladat volt még hátra szegény táskán (ami egyébként még a csanaki táborban elkészült), ezekről álmodozott ez a készség magányos éjszakáin, de ma pótoltam rajta az összes hiányosságot. :-)
Mágneszár van mindkét oldalon, a hosszú fül igény szerint lekapcsolható. Bár magamat ismerve, nekem igenis kell a hosszú fül, mert nekem mindkét kezem kell hadonászni állandóan. Az egyik oldali táskarészen van egy üdvözlőlap méretű zseb meg egy félkör alakú zsebféleség (jobb alsó sarok), a másik oldalon pedig egy telefontartó és egy karika, amire kulcs, vagy bármi hasonló felfüggeszthető (jobb alsó sarok). Úgy döntöttem itt a tavasz, úgyhogy nemsoká hordhatom is. :-)

Share on Facebook

Székesfehérvári anziksz

2010. február 28. vasárnap

Szégyen vagy sem, még soha nem jártam a Királyok Városában, eddig… Aki hasonló cipőben jár mint én, s teheti, látogasson el erre a gyönyörű helyre, még ha csak egy napra is.
Sajnos még szerdán sem voltam biztos benne, hogy pénteken el tudunk utazni itthonról (ld. előző bejegyzés), így a szállásfoglalás is utolsó pillanatra halasztódott, de mindig az első megérzés a jó, így a neten elsőre talált szállás nagyon is jó választásnak bizonyult, legyen ez itt a reklám helye. :-)
Nekünk szerencsére most nem csak egy nap jutott, igaz a péntek délutánt szakadó esőben töltöttük el, de ez sem tántorított el bennünket a sétától, a fotózástól. Épp zárás előtt 20 perccel beestünk a Babamúzeumba, hát valami igazi kis mesevilágba csöppentünk, ajánlom mindenki figyelmébe. Az alkalmazottaktól így írásban is elnézést kérek, hogy kicsit hosszabbra sikeredett a látogatásunk, de nem lehetett csak úgy végigrohanni a vitrinek között, s így ők némi túlórára tettek szert. De szolgáljon mentségünkre, hogy nem voltunk egyedül, másokat is magával ragadott az ottani látvány.
Szombaton nekem szívemhez nagyon közel álló program volt, MrCic pedig végre napos időben is fotózhatott, így ízelítőül álljon itt két fotókollázs, csak úgy, kedvcsinálónak:

Ma reggel hazaindulás előtt pedig tettünk némi kiruccanást Csókakőre is várlátogatás címén, ahol nem is értem hogyan, de valahogy hozzánk csapódott egy cicmic. ;-)
S, hogy tulajdonképp mi is volt a székesfehérvári látogatás apropója s a fentebb említett szívmelengető program? Kérem szépen nem más volt mint az, hogy a Foltos topic most ünnepelte születésének és fennállásának 10. évfordulóját. Topikanyu – MAPLESYRUP, áldassék a neve! – megszervezte ezt a szülinapi bulit, aminek keretében volt foltos kiállítás, több előadás, pályázat, bemutatózás, tombolasorsolás, szendvicsevés tele szájjal s közben beszélgetés ;-) , olykor féktelen röhögés, másszor komoly beszélgetés, szóval minden, aminek lennie kell. Igaz, hogy egy centit sem varrtunk, mert nem is ez volt a nap lényege, de mégis sikerült kellemesen elfáradni. :-) Maple, köszönet még egyszer az összes szervezésért, fáradozásért, MINDENÉRT! Bárhogy is igyekeztem, nem tudtam új munkával előrukkolni, így két régit küldtem be.
A kiállításról nagyon sokan készítettek nagyon sok képet, javaslom megtekintésre a fórumot, mely körül a világ forog ;-) , ott sok linket találhattok. :-) Gondolkodtam, hogy mi mindent köszönhetek ennek a fórumnak akár pozitív, akár negatív értelemben, most úgy érzem, hogy nagyon sok mindent fel tudnék sorolni, s azt hiszem hamarosan meg is teszem, de nem most, ebben a bejegyzésben, mert már így is hosszú. :-)
S, hogy összességében milyen volt ez a hosszú hétvége? CSODÁS!!! :-) :-) :-)

Share on Facebook

Illatos és illattalan miazmások

2009. november 30. hétfő

Ahhoz képest, hogy idén ünnepeltük Kazinczy születésének 250. évfordulóját, igazán alkothatnék fantáziadúsabb szavakat is, de most ennyire futotta… ;-) Szóval ígértem, hogy lefotózom az illatos koszorút, íme. Mivel nem volt itthon több gyertya-alátétem (nem tudom mi a pontos megnevezése), így narancskarikára helyezett fahéj illatú mécsest tettem rá. Ez díszíti és illatosítja az irodánkat, a barna gyertyás koszorú pedig az itthoni.
A harang gyorsterápiás céllal készült. Még a pár szabadnap előtti héten amikor már minden létezőm tele volt mindennel, amikor valami hirtelen felindultság ért, akkor nem gyilkolásztam mondjuk (pedig esküszöm, megfordult a fejemben :-D ), hanem egy kicsit tömködtem a rongyot a hungarocellbe, aztán egyszer csak elkészült. :-)

Parafadugó-tábla. Reggelente a ragya kiver, hogy örökké keresnem kell az épp aktuális fülbevalómat, hiába vannak dobozban, ott is mindig elkószálnak, összekócolódnak, így rövidre kellett zárnom a kérdéskört. A dugókba gombostűket tűztem, a tábla a fürdőszobában került elhelyezésre, így kéznél van mindegyik – vagyis egyelőre még nem mindegyik, szépen sorban szedegetem őket elő, ahogy épp következnek. :-)

Share on Facebook

Csanaki élménybeszámoló

2009. augusztus 16. vasárnap

Mint az előző bejegyzésemben írtam, végre-valahára eljutottam én is egy más táborba – nevezetesen Győr-Ménfőcsanakra s túlzás nélkül állíthatom, hogy kimondhatatlanul jól éreztem magam. Hogy a környezetem mennyire viselt el, erről csak ők tudnának mesélni. :-) :-) :-) Évivel, mint az igazi renitens diákok, az első padban ültünk – szerintem kellőképp rászolgáltunk a jelzőnkre. :-D
Méhikének köszönet a kiváló szervezésért, meg minden ott nyújtott dolgokért!

Első nap (vasárnap) szabad gépi tűzés volt a műsor Mártival – no én már itt kezdtem a randalírt, nekifogtam táskát varrni, amihez a gépi tűzést a steppelés jelentette, amit viszont eléggé rühellek, de valahogy ez a táska ezt követelte meg… Szenvedtem is vele rendesen, már mindenki a nyűglődésemen nevetett, de aztán egyszer csak a végére értem. Éjjel 3-kor már az “ahogy én steppelek, nem steppel úgy senki” sakál-vokált nyomattam. :-) De sajnos belém fojtották a művészetet meg a varrást, takarodót fújtak nekem. :-) Vasárnap még mindeközben Metyi segítségével mikróban festettünk. Azt viszont piszkosul élveztem! ;-) Alig vártam, hogy száradjanak a cuccok (amit persze nem annyira akartak, mert odakint szakadt az eső, ergo igen csak párás volt a levegő). De micsoda szerencse, hogy a Simon úr-féle selyemmolinót erős-nyirkosan kell vasalni… ;-)

Hétfőn Évi tanította az atarashit, ott már nem különcködtem annyit, azaz a napi programot (is) varrtam. Csak egy kicsit hajlottam el, azaz nem egészen úgy varrtam ahogy mondta (kicsit megcifráztam a dolgokat), így mindjárt meg is gyűlt velem a baja. :-) Közben a hétfői nap végére a vasárnap elkezdett táskát sikerült befejeznem, meg az atarashis táskával is eljutottam odáig, hogy itthon már egyedül is menni fog.

Kedden következett az íves varrás Gizellával, azzal is elmolyoltam – a fedlap kész, már “csak” tűzni és hátlapozni kell. Utóbbi két munkáról nem mutatok félkész képet, majd ha befejeztem őket, a többiek pedig alant láthatók. Sajnos kedd este haza kellett indulnunk, mert Évi másnap ment dolgozóba, de milyen nagy szerencse, hogy délutános volt, így délelőtt még el tudtunk haladni a Kondorosi útra a rövidáru-kiárusításra. Nem hoztunk szégyent magunkra, a szakvezetés által elvárt mennyiségre ruháztunk be. ;-) Amire én elsősorban utaztam, az a cipzár és a varrócérna. Még nyitva vannak, mindenkinek bátran ajánlom!!!

Nyeregtáska

A táska 100 %-os mivoltához hiányzik még a mágneszár, valamint a vállra akasztható hosszú fül, de már mutogathatónak ítéltem meg. :-) Egyik oldali zsebében van egy félköríves-, valamint egy kisebb téglalap alakú belső zseb, a másik oldalon pedig egy telefontartó és egy karika, amibe a kulcsot lehet akasztani.

Festés eredménye
Felhasznált színek:

  • Bal felső kép balról-jobbra: csau-csau, korallpiros, rozsdabarna, drapp, négerbarna, khakyzöld, sötétzöld.
  • Jobb felső kép: sötét ciklámen első- és másodfestés.
  • Bal alsó kép: khakyzöld+korallpiros másodfestésének parféja.
  • Jobb alsó kép: a “pöttyös” alapja halványdrapp, melyre por alakban fújtunk festéket, a márványozott pedig a törlőruha, amelybe beletöröltem gumikesztyűt, fakanalat, asztalt borító nejlont, festékes edényt, majd az egészet megmikróztam a négerbarna másodfestésében.

Itthon aztán feltétlenül meg kellett varrnom nekem is egy biscornut, azaz szépen magyarul egy ollóőrt. S mi mást is ábrázolhatna életem első ollóőre, mint matská(ka)t? :-)

Share on Facebook

100…

2009. augusztus 7. péntek

…szónak is egy a vége, elértem a 100. bejegyzéshez, ennek örömére bő lére eresztem a mondandómat. :-)

Igen-igen elcsúszva a határidővel, de megcsináltam a Kultúraquiltek utolsó fordulóját. Most szabadon választott gyakorlat volt a téma. Sokat agyaltam rajta, hogy mi is legyen – hisz szívemnek legmélyebb csücske a poros Bácska, ahova a gyökereim nyúlnak, azon belül is a Tisza-part, de hát azt Magyarországnál “elsütöttem”. Utána – számomra – egyértelmű, hogy csakis Székelyföld jöhetett számításba, lévén 20 éve már oda IS hazajárok, Mr. Cicnek köszönhetően :-) Nagyon sokáig variáltam magamban, hogy mit is lehetne – aztán jött az ötlet, hogy mi lenne kifejezőbb, mint a népviselet, illetve a tulipán, mint motívum. Nos, ilyen lett:

A készítés menetéről pár szóban:
  •  A kerítéslécek az oly sokaknak meglévő deszkamintás anyagból készültek úgy, hogy először is kétoldalas ragasztós vetexet vasaltam az anyag hátoldalára, majd a lécek mentén felvágtam. Megrajzoltam a motívumokat, kivágtam belőle, felvasaltam egy fekete alapra, majd a szélek mentén végigvarrtam.
  • A népviselet jellegzetes piros-fekete kialakítása egyszerű volt, csak csíkokat kellett összevarrni, majd a két részelem összevarrásába belefogtam egy előzőleg beráncolt madeirát.
  • A szélével elbirbitéltem egy jó darabig, nem tudom mi a hivatalos neve ennek a hajtogatott szélnek, de jó kis terápiás. :-) Ha van rá igény, akkor leírom lépésenként is ennek a készítését.
  • A tűzésnél pedig ismét a tulipános motívum volt segítségemre.

Ma lezajlott a a hagyaték felszámolásának második üteme, ugyanis a hölgy hívott telefonon még szerdán este, hogy lesz egy újabb adag anyag, mikor tudnék érte menni – ma kora délelőtt jött el az ideje, Marcsival ismét elautóztunk érte. Így ma reggelre varrtam a hölgynek egy gyors táskát, mégpedig abból az anyagból, amit az egyik zsákban találtam – el is érzékenyült, mert mint mondta, ugyan 10 éve hunyt el az édesanyja, de ez egy igazi emlék lesz. Marcsi pedig egy összehajthatós vászonszatyrot vitt, azt balga fejjel elfelejtettem lefotózni. :-| Azt hiszem, minimális ellenszolgáltatás azért, amit kaptunk. A mostani szállítmányhoz tartozott többek között egy nagy doboz cippzár, meg egy nagy szatyor gomb is, színek szerint szétválogatva…
A hölgynek vitt gyors táska:
Közben az jutott eszembe, hogy amennyi vackot már én is felhalmoztam eddigi életem során, hát lesz miben turkálnia annak, aki majd megörökli/megkapja. :-D

Share on Facebook

Hagyaték

2009. augusztus 5. szerda

Elhunyt egy idős néni, akit nem is ismertem, akiről nem is tudtam, hogy létezik… sőt mi több, a családjáról sem tudtam semmit – ezidáig… Hétfőn hívtak a munkahelyemről, hogy keresett telefonon egy hölgy, velem szeretne beszélni. Felhívtam a megadott számot és kiderült, hogy a szó pozitív értelmében vett padlássöprést végeznek a valamikori szülői háznál és találtak rengeteg különféle minőségű anyagot. A hölgy hallott/olvasott rólam és felajánlaná ingyen és bérmentve, csak hozzam el, ne nekik kelljen szállítani. Megbeszéltük az időpontot, Marcsi szomszédcsajszival elmentünk és elénk tárult egy több zsákból álló “kontingens”. Hazahoztuk, közben megérkezett egy harmadik varrós társunk is, nekiálltunk válogatni. Vagy 8 órai kemény munka után átszelektáltuk az egészet, volt közte vagy egy zsáknyi teljes selejt (bár MrCic még kiválóan tudja hasznosítani olajos géprongyként egy részét), rengeteg kötött anyag, de akadtunk valódi kincsekre is, meg egy nagy csomó műbőrre, műszőrmére.
Legalább 5 nagy zsáknyi anyagot beviszek az októbertől újra induló Textilkuckóba, lesz miből varrogatni a lányoknak, csak győzzék szusszal. :-)
Íme egy zanza arról, hogy hogyan nézett ki az autónk csomagtere, ami közel 470 literes (de így, hogy le van hajtva a hátsó ülés, az 1000 litert is megközelíti), meg a veranda, meg a konyha… No és persze Gizi, az elmaradhatatlan, aki valódi zsákbamacskaként viselkedett, amikor a kiürült zsákokba beleköltözött. :-)

A csipkék+madeira+margitcakk is a kincsek között volt (itt már kimosva, kivasalva).

Ezek pedig “csak úgy” készültek, mindentől függetlenül.
A bugyi formájú neszesszer mintája – sok más jópofa aprósággal együtt – megtalálható ezen az oldalon.

Share on Facebook