patchwork

Egy kiállítás margójára

2010. október 10. vasárnap

Idén is megrendezésre került Martfűn a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Amatőr Képzőművészeti Tárlat, immáron XXII. alkalommal szervezték meg.
Öröm volt látni azt a rengeteg embert, több mint kétszázan voltak a megnyitón. Ahhoz képest, hogy Martfű egy kb. 7000 lakost számláló város, igen szép szám.

Eddig nem mutattam a Balatonlellén tanult passziánsz-technikával készült munkámat két okból – amíg nem volt teljesen kész nem láttam értelmét, aztán meg elvittem Martfűre, s előtte elfelejtettem lefotózni.
De mivel megnyílt a tárlat (nov. 5-ig látogatható) s a zsűri méltónak találta a kiállításhoz, meg katalógus is készült a munkákból, így a szkennelt változatot közzé tudom tenni. A szélén, a fekete keretben vannak tűzések szintén feketével, de erről most nem tudok tárgyi bizonyítékot mutatni, el kell hinnetek! :-)

Sajnos nem egészen őszinte a mosolyom, mégpedig a kiállítás berendezése miatt. Rengeteg festmény és grafika is kiállításra került, ezért a rendezésre egy festőművészt kértek fel. Az, hogy ezt a munkát nem falra tették, hanem mint egy abrosszal, leterítettek vele egy posztamenst és “csak” a négy sarka nem látszott, az egy dolog. Nálam sokkal rosszabbul járt egy mezőtúri foltos-társ, akinek egy gyönyörű ágytakarójával gyakorlatilag körbetekertek egy fentebb említett tárgyat. S nem csak, hogy nem látszott a sok figyelemre méltó részlet, hanem az egyik, földre lógó sarkán rendben át is gyalogoltak a látogatók… :-(
Meg az én munkámról legalább teljes kép van a katalógusban, de szegény Víghné ágytakaróját még csak le sem fényképezték rendesen, hanem csak így:

Nem volt alkalmam személyesen találkozni a festőművész úrral, pedig szerettem volna megkérdezni, hogy mennyire venné jó néven, ha egy kiállításon az egyik képének eltakarnák negyedét, egy másikat meg félbehajtva odatámasztanák a falhoz? :-|

Share on Facebook

Füzetborítók

2010. szeptember 3. péntek

A csanaki táborban megfogadtam magamban, hogy a gyors ananászblokkok füzetborítók díszeként fogják végezni, a múltkori egy után befejeztem a többit is.
(bár minden UFO ilyen gyorsan kész munkává válna…) :-)

Már mindannyian a MESKA boltom lakói.

Share on Facebook

A lusta foltvarró faliképe :-)

2010. szeptember 3. péntek

Történt az eset, hogy egy régi faliképet mivel nem tudtam hova* tenni, feltettem a varroda hálószoba falára. ;-) Ott (még) van egy viszonylag nagyobb üres falrész, nem is mutatott jól csupaszon. Régóta dédelgetett vágy, hogy majd varrok valami odaillőt, ám valahogy mindig csúszott a kivitelezés.

Tegnap délután bevillant, hogy a sötétítő anyagából maradt egy kevés, az úgyis olyan jó kis “modern patchworkös minta”, erre már nem is kell más, mint Carol Taylor fonalas módszere. Ezzel, mint azt már nemrég írtam, a lellei táborban ismerkedtem meg Szizsu jóvoltából.
Így aztán méretre vágtam, alá egy réteg flíz meg egy vékony hátlap, hogy ne akadjon a flíz a fogasléceken, s uccu neki, jöhettek a fonalak. A végén kapott még egy réteg hátlapot meg egy bújtatót, beszegtem, s már vidáman lóg is a falon. :-)
Azt hiszem szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a körök határozottan szebben lettek, mint a próbadarabon. :-)
Ilyen lett maga a kép:

S így fest a helyére felbiggyesztve:

*Akik régebb óta ismernek már tudják, hogy valahogy be vagyok oltva faliképek ellen – persze kezdő koromban üttre-püffre azt varrtam, aztán amikor kezdtek ellepni, mert nem tudtam hova tenni őket, ha valaki nagyon rácsodálkozott egyre, azt megkaphatta. :-)
Úgyhogy az utóbbi pár évben vagy csak meghatározott helyre, határozott céllal és elképzeléssel varrok ilyen jellegű munkát, vagy megrendelésre.

Share on Facebook

UFO létszámcsökkentés = újabb apróságok

2010. augusztus 29. vasárnap

Az egy dolog, hogy egy táborban mindig tanul az ember lyánya sok okosságot és újdonságot, de bizony ez azzal (is) jár, hogy az UFOk száma menthetetlenül gyarapszik. Na mármost, ha a földi halandó van olyan szerencsés, hogy négy táborban is részt vehet elkerülhetetlen, hogy a táborok számával exponenciálisan növekedve ne gyarapodjanak ezek a kis mocskok. ;-)
A csanaki táborban gyártottam a hat gyors-ananászblokkot azzal a nem titkolt szándékkal, hogy alkalmasint füzetborítót díszítsenek, így az egyik már át is lényegült. :-)
A borítóban semmi extra nincs, csak tűzve van, a belső bújtatót sem szegtem el külön, csak kifordítottam és színátmenetes cérnával egy sor dísztűzést alkalmaztam.
Még a karcagi táborban kezdtem el ezt az Évi által tanított neszesszert, aminek tkp. csak annyi híja volt, hogy a belső varrásráhagyásokat ferdepánttal elszegjem. Ezennel jelentem kedves tanító néni – ha erre járnál mostanság -, hogy befejeztem, használható állapotban van abármitartó. :-)

Régi tervem volt, hogy a fürdőben használt zsebkendősdoboz-huzatot lecseréljem valami vizes motívumosra, most jött el az ideje annak is. Ennél a doboznál is a cafatos technikát alkalmaztam azzal a különbséggel, hogy nem vízben oldható flízt és nem hőlégfúvóra eltűnő uzsonnás zacskót használtam, hanem leheletvékony ezüstös árnyalatú organzát. Ez maradt is a cafatokon tűzés után, így mind a halnak, mind a tengeri csillag motívumnak olyan a felülete első ránézésre, mintha víztől csillognának.
(sajnos ez a képen nem jön át annyira, fotózásból igen csak gyenge lábakon állok)

Share on Facebook

Székpárnák

2010. augusztus 27. péntek

Valamikor régen, nem sokkal azután, hogy megvettük az első varrógépemet, varrtam szivacspárnákat a kerti műanyag székekre. Semmi fakszni nem volt bennük, hisz akkor még nem foglalkoztam foltvarrással, de még csak lehúzható sem volt a huzatuk. Egyszerűen körbevarrtam két anyagdarabot és slussz-passz.
Nos, az idő vasfoga* rendben megette 14-15 év alatt, régi terv, hogy újakat varrjak. MrCic viszont közölte, hogy igazából úgy illene, ha valamilyen foltos technikával készülnének…
Nos, előszedtem a maradékos dobozokat (meg Bonnie oldalát), s így születtek meg a székpárnák. Gazdagon tűzöttek, hogy kevésbé gyűrődjenek meg masszívabbak legyenek, hátoldalán pedig kiszedhető a szivacs, így szükség esetén moshatók.
Hogy miért pont 8 darab? Mert nyolc műanyag székünk van, melyekből négy van állandóan használatban. Tehát ha csak “félgőzzel ülünk”, akkor a háttámlához is lehet tenni, ha meg teljes körű a székfoglalás, mindenkinek jut. :-)

Együtt az összes:

Színenként:
(mivel mindegyik párnának más-más a tűzése, ezért készítettem róluk közelebbi fotót is)


* Az idő pénz. A pénz beszél, a kutya ugat. Amelyik kutya ugat, az nem harap. Tehát: az idő nem harap – de akkor miért van neki vasfoga??? :-)

Share on Facebook

Csanaki élménybeszámoló – 2010.

2010. augusztus 21. szombat

Nagy örömömre szolgált, hogy idén is eljuthattam a Méhike által szervezett ménfőcsanaki táborba. De nem csak, hogy egyszerűen eljuthattam, hanem még oktatni is felkértek, ez külön megtiszteltetés volt, remélem nem okoztam csalódást. :-)
No de vegyük szépen sorba, hogy mi minden történt azon a héten.

1. nap
Hétfőn fél 6-kor felkerekedtünk Naturitával, hogy meghódítsuk a nyugati végeket, alig pár perccel Márti órakezdése után már be is futottunk. Márti régi, hagyományosan kézzel varró technikákkal ismertetett meg bennünket, kicsit másképp. Így aztán géppel varrtunk nagymama virágoskertjét, almacsutkát, részeg ember lépéseit, drezdai tányért, s volt aki eljegyzési gyűrűt is varrt.
Hogy mi lesz belőlük még nem tudom, eddig egyedül a drezdai tányért “használtam fel”, abból még a táborban varrtam egy táskát.
Ahhoz képest, hogy gyorstechnikának volt titulálva, még éjszaka is ezzel molyoltunk, de ez szerintem így van rendjén egy táborban! :-)


2. nap
Gabicza tanította a konzervdoboz bevonást nagyon profi módon, nem ám csak belegyűrjük a bélést a belsejébe és ott egye meg a fene, hanem szépen, dobozhoz simulóan. Nagyon tetszik a módszer, azt hiszem fogom még alkalmazni. A minap is “véletlenül” kiürült egy újabb konzerv itthon. ;-)
Meg még tanultunk tőle egy gyors ananászblokkot is, amit nem papírra kell varrni, hanem csak úgy, gyorsan le is gyártottam belőle 6 blokkot, a terv már fejben kész, hogy mire fogom felhasználni! :-)
A doboz huzata azért pont ilyen színű, hogy passzoljon a varrósarokba, hisz mégis csak itt fog lakni. :-) A hímzett virágokért külön köszönet Naturitának! :-)


3. nap
A 3. napon következtem én, a körbargello technika ismertetésévél. Én is (majdnem) gyorstechnikának tituláltam, aztán itt is volt némi elmolyolás, bár a táborlakók szerint hajcsár-tanító néni voltam ;-) , de szerintem senki nem bánta oly nagyon, hisz szinte mindenki teljesen készre fejezte a karácsonyfatalp-takarót/kerek asztalterítőt.
Külön öröm volt számomra, hogy még a Táborvezető Asszony :-) is varrt, sőt még Lonci is. :-)

Amiket én vittem mintadarabnak:
A sok gyönyörűség, ami ezen a napon született a szorgos varrók keze alatt:
4. nap
Évi következett a cafatos technikával, amiről Juhizs is beszámolt a napokban blogjában. Ismét narancssárga árnyalatban kellettgondolkodnom, mert bár a lakás számtalan zugában van zsebkendősdoboz-huzat, a varrószobában még nem volt, EZIDÁIG. :-) Ez tulajdonképp egyetlen doboz, csak mind a 4 oldala kicsit más.
5. nap
Lonci ismertette a társasággal a ferdén szabott görög mintát – ezt módomban állt volna Tihanyban is elsajátítani, de ott épp akkor egy másik tanfolyamon voltam, így nekiestem ennek is, itthonra már csak a keretezés maradt, nemrég fejeztem be ezt is.
Nincs olyan messze már a karácsony, mint amilyennek először tűnik, úgyhogy karácsonyi mintás anyagokból varrtam.
Nagyon nagy köszönet a szervezésért, isteni tábor volt, fantasztikusan éreztem magam. Ehhez az érzéshez persze nagyban hozzájárult az is, hogy nagyon jó társaság volt, valahogy meg sem kottyant a napi, mindössze 3-4 órás alvás. :-)

Persze a tábor előtt sem tétlenkedtem nagyon, elkészültem egy régóta vágyott vasalólappal is, vagy ezer éve hevertek ezek az UFO-blokkok egy kosár mélyén, most megkapták méltó helyüket. A vasalólap mérete kb. 60 x 80 cm, teflonos vasalódeszka-huzat az egyik oldala, a másik pedig blokkokból varrt és kukacolt. A belseje deszkára való filcbetét, plusz még egy réteg vastag molinó. Feltekerhető, összeköthető, így kis helyet foglal.

Ja, s még egy aprósággal bővült a varrósarki lakók száma, a szék karfájára készítettem egy le-fel patentolható zsebet, hogy ha varrás közben hirtelen el kell rejteni valami eszközt lehetőleg úgy, hogy bármikor azonnal kéznél legyen s ne kelljen hosszú percekig keresni, hát ide bele lehessen pottyantani.
Hirtelen ennyi egy szuszra. :-)

Share on Facebook

Lellei UFO-leépítés

2010. augusztus 6. péntek

Mint azt már említettem volt egy pár nappal ezelőtti bejegyzésben, Balatonlellén tanultuk többek között a fonalas felületdíszítést és a tűfestést is.
A fonalasomnak annyi híja volt csak, hogy hátlapozni kellett, plusz a tubust felvarrni. Ezt bonyolítottam egy kicsit azzal, hogy paszpólt készítettem a széléhez – ha már vettem a Gáboréknál a kéderező talpat (szerintem sokkal szebbet lehet vele készíteni, mint a cipzárvarróval).

A tűfestett madaras képnél pedig csak a tubus alsó szélének rögzítése hiányzott.
Arccal a következő feladat elé! :-)

Share on Facebook

Tádáááámmmm!

2010. augusztus 6. péntek

Íme, itt van Ő személyesen, végre elkészült!
Hármas ír lánc technikával készült, mérete: 160 x 210 cm. A barnás négyszögek kukacolva vannak, aztán már csak az átlóknál robogtam végig hullámvonallal, meg a széleken.
Így fest a helyén:

Vagy két évvel ezelőtt kezdtem el varrni a fedlapot, de azt sem sikerült befejeznem, aztán valahogy mindig csak csúszott a folytatás, már-már stabil UFO-nak számított… De most, hogy már a varrósarok is átalakult, meg ország-világ előtt megígértem, meg amúgy is utálok ágyazni s mégis csak valami stílusossal kellene letakarni az ágyunkat, hát befejeztem végre. :-) Mintegy két órával később lettem kész mint azt terveztem, mert közbeszólt a vihar miatti kötelező áramtalanítás, de ennyi csúszás kell is, legalább Gizi is kipróbálhatta, hogy milyen alatta (!) szunyókálni, amíg én gombostűztem a szélét. :-)


Most elégedett vagyok, jöhet a következő UFO-felszámolás! :-)

Share on Facebook

Feleszmélés nélkül

2010. május 18. kedd

Tegnap este gondoltam egyet, kikapcsolódásképp nekiültem egy újabb táskának, éjszaka eljutottam addig, hogy ma reggel már csak a fület kellett rátenni, meg az egyik zseb csak gombostűvel volt letűzve. Azzal a nem titkolt szándékkal varrtam, hogy megy a MESKÁra, de előtte bevittem a gályahelyre megmutatni – erre az egyik kolléganő ránézett és közölte, hogy sehova nem megy ez a táska, ez neki KELL ÉS KÉSZ! Még meg sem melegedett nálam, épp csak lefotóztam reggel. De mielőtt nyélbe ütöttük volna az üzletet, kértem 10 percet, és a negyedik zsebet is rögzítettem. ;-)

Ha csak minden második táskára volna ekkora érdeklődés, már akkor is igen csak jó lenne a mérleg. :-)

Share on Facebook

Négyzetek és virágok

2010. május 16. vasárnap

Ebben az esős időben egyetlen (no jó, nem csak egyetlen, de most ez volt a legkézenfekvőbb) dolgot lehet csinálni, VARRNI! :-)
Az első mintás anyaghoz ami szembejött velem, kerestem egy hozzá illő egyszínű anyagot, reggel kávézás közben felvázoltam magamnak a mintát, majd uccu neki! Virágokkal teletűztem a bordó anyagot, így tompított egy kicsit a négyzetek szögletességén. :-)

Ilyen lett:

Részletek a MESKA boltomban.

Share on Facebook