cirmogás

De topikos vagyok…*

2010. március 10. szerda

*(idézet A Dalból) :-)

Tudom előre, hogy ez egy igen nyálas bejegyzés lesz, de mit tegyek, a tények makacs dolgok. :-) Előző bejegyzésemben ígértem, hogy majd képernyőre vetem, hogy mit is köszönhetek én a topiknak. Ha csak egy szót használhatnék, akkor ennyi lenne a bejegyzés: MINDENT!

Első hozzászólásomat 2000.09.14-én követtem el, én voltam a 445. hozzászóló (per pillanat 63458-nál járunk). Eleinte még “csak” kötöttem, keresztszemeztem, jól jött egy hasonlóan elvetemült elvakult társaság. Aztán 2001-ben jött az összeomlásom Apu halála miatt. :-( Terápiás céllal vetettem bele magam a foltvarrásba, ami később mondhatni életformámmá vált. S tudom, hogy Apu most nagyon büszkén néz le rám… Ennek a topiknak köszönhetem, hogy annyi fantasztikus emberrel ismerkedhettem meg nem csak virtuálisan, hanem személyesen is. Nem szeretnék felsorolást tenni mert félek, valaki biztosan kimaradna, de engedjétek meg, hogy egy Emberrel kivételt tegyek, hogy egy valakit mégis kiemelhessek, nevezetesen Évit. Mégpedig azért, mert úgy érzem, kettőnk kapcsolata, barátsága – mely természetesen a topikon indult – túlnyúlik a szimpla “tudunkamásikról” kategórián. Emlékszem 2004-et írtunk, amikor sikerült Évit elcsalnom a karcagi táborba – sokaknak akkor szinte még felfoghatatlan volt, hogy a neten ismerkedtünk meg, s akkor, a táborban találkoztunk először személyesen. Nem telt el 2 nap, máris úgy emlegetett mindenki bennünket, hogy “az internetes barátnők”. :-)
A topik közösségteremtő erejéből írtam a művelődésszervezői szakdolgozatomat is akkora sikerrel, hogy a vizsgabizottságból többen is kérték, hogy küldjem el nekik elektronikusan. Persze nem csak az én munkám volt benne, hanem más topiktagoké is, hisz amint szóltam, hogy szakdolgozathoz gyűjtök anyagot s szóljon aki hajlandó lenne kérdőívet kitölteni, máris volt közel 50 jelentkezőm. Köszönet nekik még egyszer!

Szeretem azt, hogy ha valakinek van valami gondja-baja, keres valamit, elég csak beírni, rövid időn belül akad valaki, aki segít. Hogy nem számít a vallási-, politikai-, egyéb hovatartozás, a hobbink az, ami összetart. Persze vannak olykor súrlódások is, de hol nem? Sőt mi több, a magam részéről el tudnék viselni még több építő kritikai megnyilvánulást (nem romboló bírálatot!) is, de ez csak egy dolog. Ha nincs ez a topik lehet, hogy sose tanulok meg egy csomó mindent, hogy nem jutok el olyan helyekre ahova már eljutottam, hogy nem ismernék az ország sok szegletében a nevem (igaz, nem a személyi igazolvány-bélit, hanem a Cicvareket) :-) , az idén már 5. éve, az általam szervezett táborokban nem fordulna meg egyre több fórumos kemény magként. :-)

Esküszöm, órákig tudnék ömlengeni, de nem volnék tárgyilagos, ha csak a pozitív dolgokat hangsúlyoznám. Mi, gyarló emberek sajnos irigyek vagyunk… Van, aki személyes sértésnek veszi, hogy nem tagja ennek a közösségnek. Vajon miért nem, holott megtehetné? Büszkeségből? Vagy inkább csakazértsem?
S ezt a sértődöttségét támadással, becsmérléssel próbálja leplezni. Volt néhány kellemetlen percem-órám-hetem vélt és valós sérelmekből eredő támadás miatt, de nézzük a jó oldalát, amibe nem pusztulunk bele, az csak erősít bennünket! :-) Maplesyrupnak külön köszönet a topik létrehozásáért, gondozásáért és kívánom magunknak, hogy még sokszor 10 évet éljünk meg “együtt”!

Lehet, hogy kicsit se füle se farka bejegyzés született, de remélem, mindenki érti mennyi mindent szerettem volna elmondani pár sorban.

Share on Facebook

Zimba

2010. február 28. vasárnap

A Matsák c. szaktopikon olvastam, hogy Gyöngyösön a Szórako-ZOO nevű műintézményben él Zimba, a kisoroszlán (mondjuk a kicsi jelző relatív, már most is cca. 65 kilót nyom).
Mivel a Foltos topic most ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját (következő naplóbejegyzés, mert azt nem lehet csak egy-két szóval elintézni) Székesfehérváron, némi kis kerülővel Gyöngyösön keresztül vitt az utunk, hisz mindig is egy elérhetetlen vágynak tűnt számomra, hogy igazi oroszlánt érinthessek. :-) Egyszer “majdnem” összejött, azóta is szénné nevetjük magunkat az eseten. :-) 2000-ben Floridában a miami állatkert bejáratánál ki volt írva, hogy egzotikus állatsimogató van a területen. Mondanom sem kell, hogy magas térdemeléssel rongyoltunk arrafelé, lelki szemeim előtt már láttam magam, ahogy oroszlánt, tigrist, majmot, miazmást simizgetek – addigra oda is értünk az elkerített részhez, ahol is a következő állatok várták a kíváncsiskodókat: póni, disznó, kecske, juh, nyúl, csacsi… Relatíve frissen végzett agrármérnökként külön tanulmány volt a megnyúlt ábrázatom. :-)
Na szóval, visszakanyarodva Zimbához – azt hiszem, ehhez fogható élmény nem ér minden nap az életben, hogy kezemben foghatom egy oroszlán mancsát, hogy szájába veszi a kezem, rágcsálja (és nem leharapja), nyalogatja, bújik mint egy igazi macska. :-) Azt mondta az egyik gondozója, hogy kb. március közepéig járkálhat még szabadon, addig nyitva tartási időben bármikor simogatható. Aki szeretne önmagának, vagy a gyerkőcének egy életre szóló élményt szerezni, szerintem csapjon meg egy gyöngyösi kirándulást (persze előtte egy telefont érdemes megereszteni, nehogy addigra már bekerüljön a nagyok közé.

S a végén egy búcsú-kézcsók, személyesen Zimbától :-)

Share on Facebook

Tudom, már kicsúsztam a 8 napból is, de tiszta szívből kívánom minden kedves Látogatómnak a szokásos sallangokon túl, hogy sikerüljön megvalósítania álmait, hogy legyen annyi ideje alkotni, hogy akár már rá is unjon ;-) , hogy soha ne fogyjanak el a megvalósítandó ötletek! :-)

Illene egy kis számadást végeznem az elmúlt évről, ez azonban kicsit hosszadalmas lesz/lenne, így az marad majd a következő bejegyzésre – hogy miért? A cirmogás végén kiderül… Mindig is evett a fene, hogy hogyan lehetek annyira béna, hogy eddig képtelen voltam megtanulni horgolni főleg azok után, hogy kismillió könyvem, újságom, netről letöltött leírásom van hozzá. A kötés és a foltvarrás alapjait is elsősorban autodidakta módon sajátítottam el, úgyhogy már csak ezért is bosszant(ott) a dolog – nos, a héten körbebástyáztam magam mindenféle szakirodalommal, s nekifogtam. Természetesen ezek még nagyon az alapok, de lassan eljutok oda, hogy ne keverjem a hamis-, a kis-, a rövid-, a fél- és ilyen-olyan pálcikákat. :-) :-) :-) Ezek az első szüleményeim:
S, hogy hova készülnek ezek? Egyelőre csak bele a vakvilágba (bár elképzelések már vannak), aztán egyszer majd visszaköszönnek itt-ott. :-) Köszönöm szépen mindenki karácsonyi és újévi jókívánságait, főleg a felépülésre vonatkozóan! Szerencsére már magam mögött tudhatom Tüdő Gyula bácsit, hogy a fene enné meg az öreget, pofátlanul beállított és a nyakamon lógott jó két hétig… :-( Végül aztán szilveszter előtt pár nappal elutaztunk anyósomékhoz, ahol is a sógornőmtől kaptam ajándékba egy, a TV-ben oly sokat reklámozott Pro-V gyalut:
Már többször használtam mióta megvan, tényleg nagyon éles, ma pedig a saját bőrömön is megtapasztalhattam, hogy mennyire… hááát ENNYIRE:
Így most aztán elmondhatom, hogy véremet adtam az ebédért… :-) :-)

Share on Facebook

Életjelek, melyeket mostanában mutatok…

2009. december 25. péntek

Ha megkérdezné valaki, hogy mit kaptam Karácsonyra – “tüdőgyulladást, vagy valami hasonlót”, válaszolhatnám… :-|
Köszönöm mindenkinek a jókívánságokat az egészségi állapotomra és egyebekre vonatkozóan – hétfőn már nem húztam tovább sem az időt, sem a fuldoklásomat, elmentem a dokihoz, aki le is kapott 20 körmömről azonnal, hogy hol voltam eddig. :-( Igazából nem is én lettem volna a sorban a következő, de egyszer csak megjelent a doki az ajtóban, hogy “no, az jöjjön be aki így köhög”… Megvizsgált, kikérdezett, majd felírt valami lórúgás antibiotikumot, szteroid tartalmú vackokat (püff neki, megint nem indulhatok az olimpián), szigorú ágynyugalmat írt elő. Kérdezte, táppénzre vegyen-e? Mondtam, semmi értelme, hisz szabadságon vagyok… :-| Így aztán minden nemű erdélyi utazás kútba esett, itthon ápolgattuk egymást (közben MrCic is lerokkant). Nem mondom, izgalmasabb ünnepnapokat is el tudnék képzelni, mint állandó lázmérést, majd betegen némi konyhai teendőket ha nem akartunk éhen pusztulni pont Karácsonykor*, de jelentem, rossz hírem van az ellenségeim számára, (ezt is) túléltem! ;-) Lassan gyógyulttá nyilvánítom magam, s kissé megkésve, de annál nagyobb szeretettel kívánok minden kedves Olvasómnak, Látogatómnak, Blogbarátnőnek kellemes Karácsonyt arra az időre ami még az ünnepből hátra van!
*nesze nekünk kivándorlás, ezzel biza együtt jár a család- és rokonmentesség is, de hát mi akartuk, önként és dalolva…..

Share on Facebook

Kiegészítés az előzőhöz

2009. november 29. vasárnap

MrCicnek van egy fekete inge óarany csíkokkal, mondtam is neki, hogy ha azt felvenné fekete nadrággal s abban jönne a bálba*, akkor mi lennénk az Addams Family-ből az új Morticia és Gomez. :-) Már csak azt a tüzes, vérpezsdítő táncot kellene hozzá eljárni, amit a fentebb nevezettek roptak a barlangból kialakított bisztróban. :-D :-D :-D Tudom, dilinyós vagyok, de ez a jelenet mindig megnevettet. :-) :-) :-)

*végül szmokingban jött :-)

Share on Facebook

Befőzési őrület :-)

2009. augusztus 30. vasárnap

Csütörtökön, miután a piacon vettünk még néhány “alkatrészt” a zakuszkához, pénteken ütött az igazság órája. :-) Reggel 8-kor nekiálltam, este 7-kor már szárazdunsztban is volt az anyag. :-) Sajnos a dupla adag szinte egész napos munkát adott – no meg megvolt az ingyé’szauna is :-) – de azt kell mondjam, megéri a fáradtságot! :-)
Gizi úgy döntött, hogy csak akkor lehet sikeres a befőzés, ha ő is besegít – miután jó alaposan betakargattam mindenféle pléddel, frottírköpennyel az üveghalmot, ő felfeküdt a tetejére, hogy kölcsönösen melegítsék egymást, mígnem nyitott szemmel bealudt. :-)
Tegnap került sor a 30 kiló paradicsom lének való eltevésére, valamint a padlizsánsütésre. A paradicsom viszonylag gyorsan megvolt a többihez képest, így ebéd után lehetett is tüzet rakni a késő délutáni programhoz. S mivel nem csak igével és munkával él az ember, egy másik tűzön a bográcsban rotyogott egy kis pásztortarhonya, kifejezetten jól esett a padlizsántisztítást emiatt félbe hagyni. S, hogy mi volt a saláta a tarhonyához? – természetesen paradicsomsaláta kibédi hagymával, melyet szintén a hazaút alkalmával szereztünk be. ;-)

Share on Facebook

Kokojza

2009. augusztus 27. csütörtök

…ahogyan Székelyföldön hívják, polgári nevén pedig piros áfonya.

Tegnap már említettem, hogy ma kerül sor az eltevésre, s lőn. Az egész hozott mennyiségből dzsemet főztem, valami fantasztikus ízorgia mondjuk palacsintába, de száraz sültekhez némi vörösborral megbolondítva öntetnek is isteni. Fanyar, kissé kesernyés-édeskés-savanykás, magyarul pont olyan íze van, mint a kokojzának. ;-)
Holnap zakuszkát készítek télire, aztán meg következik a padlizsánsütés. Alkalmasint arról is lesz képes beszámoló.

Share on Facebook

:-(

2009. augusztus 8. szombat

Emlékszem, gyerekkoromban bátyám rengeteget hallgatta Cseh Tamás lemezeit, akkor nagyon durcás voltam, hisz semmit nem értettem az egészből. Aztán valahogy belém ivódtak a dalai, dalszövegei, s egyszer csak azon kaptam magam, hogy rajongója vagyok, s azóta töretlenül tart ez a rajongás. S ma reggel a halálhírére ébredtem… Rég ütött ennyire szíven egy olyan ember eltávozása, akit személyesen nem állt módomban ismerni, aki nem rokonom, “csak” egy a sok idegen közül.

Share on Facebook

Hagyaték

2009. augusztus 5. szerda

Elhunyt egy idős néni, akit nem is ismertem, akiről nem is tudtam, hogy létezik… sőt mi több, a családjáról sem tudtam semmit – ezidáig… Hétfőn hívtak a munkahelyemről, hogy keresett telefonon egy hölgy, velem szeretne beszélni. Felhívtam a megadott számot és kiderült, hogy a szó pozitív értelmében vett padlássöprést végeznek a valamikori szülői háznál és találtak rengeteg különféle minőségű anyagot. A hölgy hallott/olvasott rólam és felajánlaná ingyen és bérmentve, csak hozzam el, ne nekik kelljen szállítani. Megbeszéltük az időpontot, Marcsi szomszédcsajszival elmentünk és elénk tárult egy több zsákból álló “kontingens”. Hazahoztuk, közben megérkezett egy harmadik varrós társunk is, nekiálltunk válogatni. Vagy 8 órai kemény munka után átszelektáltuk az egészet, volt közte vagy egy zsáknyi teljes selejt (bár MrCic még kiválóan tudja hasznosítani olajos géprongyként egy részét), rengeteg kötött anyag, de akadtunk valódi kincsekre is, meg egy nagy csomó műbőrre, műszőrmére.
Legalább 5 nagy zsáknyi anyagot beviszek az októbertől újra induló Textilkuckóba, lesz miből varrogatni a lányoknak, csak győzzék szusszal. :-)
Íme egy zanza arról, hogy hogyan nézett ki az autónk csomagtere, ami közel 470 literes (de így, hogy le van hajtva a hátsó ülés, az 1000 litert is megközelíti), meg a veranda, meg a konyha… No és persze Gizi, az elmaradhatatlan, aki valódi zsákbamacskaként viselkedett, amikor a kiürült zsákokba beleköltözött. :-)

A csipkék+madeira+margitcakk is a kincsek között volt (itt már kimosva, kivasalva).

Ezek pedig “csak úgy” készültek, mindentől függetlenül.
A bugyi formájú neszesszer mintája – sok más jópofa aprósággal együtt – megtalálható ezen az oldalon.

Share on Facebook

Személyes élmények a táborról

2009. július 28. kedd

Az eddigiekben beszámoltam a száraz tényekről némi képanyaggal színesítve. Megpróbáltam viszonylag érzelemmentesen vázolni az elmúlt 6 napot, most szólnék pár szót a saját szemszögemből is.
Azt már említettem, hogy sok év után ez volt az első olyan év, amikor ha csak két nap délutánján is, de le tudtam ülni varrogatni, sőt mi több, befejezett munkám is van. Persze a teljes igazság része, hogy a fedlappal előre dolgoztam, mert a kieső délelőttöket valahogy pótolni kellett. ;-) No meg aztán kellett nekem a tűzéssel sietni… kitaláltam egy tűzésformát, már az első pár blokknál látszott, hogy nem biztos, hogy ez így beválik de gondoltam, nehogy már a takaró legyen az erősebb. S lőn, mégis megtette a galád! :-| Így aztán du. fél 6-tól éjfélig fejtettem az addig levarrtakat – pontosabban fejtettük, mert Évi is besegített, így aztán éjfélre ‘már’ ki is bontottuk a nem odaillő varratokat. :-)
Végül is ilyen lett (szétnyitva, majd párna-halmazállapotban):

Közben még a tábor előtt készítettem egy demo-anyagot Évinek ami abból állt, hogy először csak két darabot varrtam egymás mellé, aztán megint kettőt stb., ergo folyamatában lehetett látni a blokk-készítést. Évi hálából végül összevarrta egy egésszé, tegnap este értem odáig, hogy béleljem, hátlapozzam, tűzzem, így újabb lakója lett a varrósarkomnak ülőpárna formájában.
Ami még érdekes momentum – Évi bejelentette, hogy aki kész lesz kedd estig, azok munkáit végig nézi és a neki legjobban tetszőt megjutalmazza. Persze ahány takaró, annyi féle, Évi nem tudott választani, így Fortunára bízta a dolgot. Az összes nevet beletette egy dobozba, pjulcsy (aki nem varrt takarót) látta el a húzó szerepét és valami csoda folytán az én nevem került kihúzásra, így gazdagabb lettem egy anyagcsomaggal. Köszönöm még egyszer! :-* – Fortuna Nagyasszonynak a szerencsét, Évinek a nyereményt. :-) Az alkotómunkából tulajdonképp csak ennyit tudok (egyelőre) felmutatni, no meg esetleg a pácolt képkeretemet tudnám prezentálni, de azon semmi különös látnivaló nincs. A Lone Starból pedig csak a sablonom van meg. :-) A munka oldaláról ennyit.

Nagyon tartottam ettől a tábortól, két okból kifolyólag is – az egyik a már említett gallyazás miatti áramszünet volt. Közel egy napos telefonálgatásom/veszekedésem/miazmásom volt abban, hogy a kihirdetett két napból “mindössze” egy nap legyen valamint, hogy sikerüljön generátort szerezni. S ugye ezekhez társult még az emberi tényező, hogy majd hogyan fogja ezt 65 nő fogadni. Meg kell mondjam, kellemes csalódás ért, mert viszonylag kevés zúgolódással sikerült abszolválni ezt a napot, örök hálám mindenkinek a kitartásért, türelemért, megértésért!!! Köszönöm, Lányok! :-* A másik ok a tavalyi vihar a biliben (topiktag vs. céhtag, céhes újság vs. tábor és előadói, egyesek bértollnoka(i) vs. én…) – részleteiben nem szeretnék belemenni, aki részese volt tudja miről beszélek, aki meg nem is hallott róla, annak legyen elég ennyi infó, nem kívánom a sebeket tépkedni…
Lehet, hogy csak én vagyok nagyon naív, de idén mintha nem lett volna mornyogás sem. Vagy csak nem jutott el a fülemig és később olvashatok róla? – de eddig úgy tűnik, hogy elég ha már az a bizonyos ember nincs itt és nincs is különösebb galiba.
ITT A PONT!

Köszönöm mindenkinek a részvételt, a jókedvet, a hangulatot, az oktatóknak a tanítást stb., azaz egy szóval MINDENT!

Share on Facebook