cirmogás

Elmaradásaim száma végtelen

2016. november 8. kedd

Egy paraszthajszálnyival több mint egy éve költöztünk be, de azért még mindig akadnak kisebb-nagyobb tennivalók falakon belül. A falakon kívüliekről inkább nem is szólnék, ott még elég sok a folytonossági hiány. ;-)

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a benti tennivalók inkább már csak amolyan csinosítgatások+finomítgatások tömkelegét jelenti, melynek elsősorban nem is annyira anyagi, mint inkább időkorlátai vannak. Az egyik ilyen roppant mód fontos – a későbbiek miatt talán a legfontosabb! – tennivaló volt a varrószoba rendbetétele, hisz szegény igen csak mostoha körülmények között volt idáig (értsd: amit hirtelen nem tudtunk hova tenni, vagy átmenetileg útban volt, csak behajítottuk ide és egy határozott mozdulattal rácsuktuk az ajtót). Hétvégén nekiestem, mint bolond tehén a fiának és rendet vágtam benne. Ugyan még hagy némi kívánnivalót maga után ez is, de már mutatja az elvárt arculatát és várja, hogy igazi műhelyélet folyjon a falai között. :-) Még az előző lakótól maradt benne a fekvőgaléria, amit előre megfontolt szándékkal meghagytunk, kiváló tárolóhelye a több mázsa rongynak. ;-)

A konyhaszékek új huzata mellett pedig két függöny született a napokban. Az egyik a fürdőszobába került (vagy tíz évnyi fiókban heverés után ez az anyag is megtalálta méltó helyét), mert a felfúrt karnis egy éve árválkodott az ablak felett, a másik nagy nekirugaszkodás pedig a nappali szoba drapériája volt. Mivel mégsem lehet mindent az időhiányra fogni, itt legnagyobb akadályozó tényező az volt, hogy beállt a fejembe egy kép (aki ismer közelebbről az tudja, hogy nálam ez elég veszélyes méreteket tud ölteni :-D ) a drapériának szánt bordó anyag árnyalatáról és anyagminőségéről. Eddig tartott míg rátaláltam, de birkabőr juhhéj! – ez is pipa! :-)

Varrószoba A-oldal Varrószoba B-oldal (+galéria) Fürdőszoba Nappali és az ő drapériája

Share on Facebook

…avagy a gépsárkány (Pfaff) újjáéledni látszik hamvaiból. :-D

Úgy vagyok vele, mint Mabel a “Csengetett, Mylord?”-ban, hogy idejét sem tudom már, hogy mikor varrtam utoljára. Azt meg ne is firtassuk, hogy mikor volt az utolsó blogbejegyzés (tudom, több mint két és fél éve… szégyen és gyalázat!). :-)

A legutóbbi itteni bejelentkezés óta nagyon sok minden történt az életünkben, talán van egy kis felmentésem is a hiányzásra. A legnagyobb változás, hogy 20 évnyi szolgálati lakásban élés után 2015 őszén saját kecóba költöztünk, egészen pontosan most a banknál vagyunk albérletben. ;-) Közbejött még egy doktori disszertáció összekalapálása és megvédése is, szóval minden más előnyt élvezett a varrással szemben, no de reszkessetek hosszú téli esték, jövök! :-)

Az új lakásnak az egyik nagy előnye (sok minden más között), hogy van külön varrószobám, már nem kell osztozni a hálószobával, mint eddig. Sajnos még mindig eléggé mostoha körülmények uralkodnak, vagyis még sok minden provizórikus, de már megközelíthető a varrógép. Mr. Cic legnagyobb örömére felhajtásra kerültek a(z általam) már-már elfeledett farmerek. ;-) Számomra viszont a legnagyobb öröm, hogy végre újrakárpitoztam a konyhaszékeket. Szegényekre már igen csak ráfért a “ráncfelvarrás”, mert a kb. tíz évnyi nyüstölés nem múlt el nyomtalanul, igen csak ütött-kopott volt mindegyik.  A kis őszi dekoráció meg már csak ráadás. :-)

konyhaszek

tokok

Azt kell mondjam, hogy nagyon jól esett a lelkemnek is a varrogatás még akkor is, ha csak ilyen mezítlábas dolgok születtek. Öltögetés közben éreztem csak igazán, hogy mi maradt ki az életemből az elmúlt időszakban. :-)

Share on Facebook

Leltár+selejtezés

2014. január 2. csütörtök

Nem, nem történt csere a sorrendben. Itt és most rendhagyó módon előbb volt/van a leltár (mely folyamatos), majd utána – meg menet közben – zajlik a selejtezés.Nincs mit szépíteni a dolgon! – amióta foltvarrok (13 éve), azóta csak gyűlnek a rongyok vég nélkül, a szó legszorosabb értelmében is. Horribile dictu, már engem is kezd zavarni…  :-)

Nekifogtam elpakolászni a varrodában a karácsonyi anyagokat, úgyhogy itt volt a kiváló, soha vissza nem térő alkalom arra, hogy elkezdjem a selejtezést. Mert ugye vannak az anyagok ilyen-olyan elrendezésben, polc(ok)on, szekrény(ek) tetején doboz(ok)ban, szekrény(ek)ben, fiók(ok)ban, zsák(ok)ban (továbbiakban: mindenhol) és most csak az anyagokról beszélek, cérnákról, gombokról, cipzárakról, szalagokról, egyéb kiegészítőkről nem.

  • új és újszerű anyagok szépen összehajtogatva, szín szerint csoportosítva
  • kisebb-nagyobb darabok összehajtogatva, szín szerint csoportosítva
  • kisebb-nagyobb darabok összehajtogatva, de szín szerint nem csoportosítva
  • kisebb-nagyobb darabok hajtogatás nélkül ömlesztve
  • apró fecnik ömlesztve

Persze a felsoroltak random módon helyezkednek el mindenhol a lakásban (részletezést ld. fentebb), szóval egyre inkább tarthatatlanná válik a helyzet, pláne ha ez még jobban elharapózna holmi kedvezőtlen csillagállásnak lustaságnak köszönhetően.

A fentiekből kiindulva a leltározás+selejtezés menete:

  • Először is haladok apró lépésekben, átnézem a tárolóhelyeket – ez elsősorban arra jó, hogy a már rég elfeledett anyagokkal újból bemutatkozhatunk egymásnak.
  • Főleg az apró fecnis tárolóhelyeken csapok nagyobb vérengzést, a fél gyufásdoboznyi anyagok kapásból mennek ki a kéményen, a teljes gyufásdoboz méretűeken azért elgondolkodom 10-20 másodpercet. Az a helyzet, hogy eleinte, tényleg minden apró darabot elraktam, aztán ha az elkövetkező években csak konfetti technikát alkalmaznék, akkor sem biztos, hogy meglátszana a fogyatkozás a mennyiségen. Arról nem is szólva, hogy vannak közöttük olyan darabok is, amikről nem is értem, hogy egyáltalán anno hogyan is tehették be a rojtjukat a házba…

Nem szoktam újévi fogadalmakat tenni* – ráadásul ez nem is friss elhatározás -, de addig nem veszek új anyagokat, amíg legalább az a mennyiség el nem fogy, amit már be sem tudok suvasztani sehova, csak ilyen-olyan kupacokban várják az átlényegülésüket a varroda valamelyik sarkában, no meg addig sem, amíg azt a rengeteg tenyérnyi maradékot és a megfogható méretű fecniket fel nem dolgozom!!!

Küzd más is ilyen gondokkal**? ;-)

*  mondhatnám azt is, hogy minden évben az a fogadalmam, hogy továbbra sem fogadok meg semmit
** mondjuk ez legyen életem legnagyobb gondja, de akkor is irgum-burgum!

Share on Facebook

No comment! :-)

2012. február 21. kedd

De ha már foltvarró agy, akkor legyen itt egy macskaagy is. ;-)

Share on Facebook

Türelem, blogot terem

2011. augusztus 21. vasárnap

Így jár az, aki változtat egy jól bevált módszeren és belefog valami újba – tegnap este döbbentem rá, hogy több mint 87 ezer látogatóm volt 3,5 év alatt, a 2008. január 8-i indulás óta… “Innen szép nyerni!” – szoktam volt mondogatni, ezért aztán jó lenne itt is elérni ezt a számot, mondjuk 2014. december 31-ig. :-D

Nem tudom, hogy egyáltalán jár-e valaki errefelé  mostanában, vagy olvasgatja-e ezt a blogomat, de mégis úgy érzem, hogy illik némi türelmet kérnem tőlük.
A helyzet az, hogy a blogspotos naplót átköltöztettem ide, azonban vannak némi anomáliák, így a régebbi bejegyzések egyáltalán nem, vagy nagyon rosszul olvashatók, így hát végig kell rágnom magam mindegyik bejegyzésen és átszerkeszteni, a nem látszódó képekről már nem is szólva. :-( S ezzel bizony lassan haladok még akkor is, ha más egyéb teendőimet félreteszem ez időre, mert valljuk be őszintén, csak egy botcsinálta felhasználó vagyok.

Kedves Olvasóim! Kérem a türelmeteket, hogy (majdnem) teljessé váljon ez a blog, de itt és most ünnepélyesen megígérem, hogy a régi hibák folyamatos javítása mellett, szorgalmasan fogok írogatni az új dolgokról is. :-)

Share on Facebook

Élek!!! :-)

2011. augusztus 20. szombat

S talán nem túl nagyképűség azt mondani, hogy virulok is. :-) Hogy miért is? Mert csupa jó dolgok történnek velem mostanában, pontosabban olyan események melyekre már régóta vártam/készültem, no meg nem utolsó sorban örömet is okoznak. :-)

Vegyük szépen sorba őket, egyelőre dióhéjban (lesznek, melyeket részletesebben is kifejtek majd későbbi bejegyzésekben, mert megérdemlik…). :-)

Soooook-sok évi tervezgetés és álmodozás után végre elkészült a filagóriánk, melyről csak ódákat tudok zengeni, ez mindenképp érdemel külön irományt, érdeklődés felkeltésre álljon itt egy kép róla:

Már önmagában az is egy élmény, hogy kint a kertben netezek, ott pötyögöm eme sorokat, miközben fő az ebéd. Arról már nem is szólva, hogy háztáji “varrjunk a szabadban” akció is indítható. ;-)

Túl vagyunk egy kamra- és egy konyhafestésen, melynél előbbi a “nagyonkellettmár” kategória, utóbbi pedig szívemnek és szememnek kedves külsőt kapott, elsősorban a falszín miatt. Az elsőre belépők 90%-ának első reakciója a “huhhhh”, de miután eltöltenek pár percnél többet, egyre inkább áttérnek a “hűűdejólettígy” jelzőre. Bár többek szemében láttam már a székely bácsi vs. zsiráf interakciót is, miszerint “szép-szép, de otthonra azért nem kéne”… :-D Bár meggyőződésem, hogy sok ember boldogabb lenne, ha mernének élénk színeket használni, de hát ízlésről nem lehet és nem is szabad vitázni! :-) Egyébként ilyen lett:

A kamrafestésre egyébként a karcagi-, míg a konyhafestésre a ménfőcsanaki foltvarró tábor előtt került sor. A két táborról külön-külön is írok majd, majd mindkettő annyi élményanyaggal szolgált, hogy muszáj megosztanom őket.  :-)

S közben zajlik nagyban a befőzés, csupa öröm benézni a spájzba, ahogy telnek a polcok – nekünk nagyon jól esik télen az önhatalmúlag eltett zöldséget/gyümölcsöt levenni a kamrapolcról, még ha ilyenkor a fenébe is kívánom az állandó tűzhely mellett állást meg bezsebelni ilyen-olyan dicsérő szavakat a zakuszka, ecetes ringló, Fakanál-féle spagettiszósz, áfonyadzsem stb. kapcsán. :-)

Share on Facebook

(Újra)kezdés

2011. március 28. hétfő

Üdv az új blogban!

Azért adtam az első bejegyzésemnek ezt a címet, mert nem igazán vagyok kezdőnek nevezhető, hisz közel három éve és három hónapja indítottam útjára egy naplót. Azonban úgy érzem, hogy az a napló megérett egy nagyobb átalakításra, így született meg az ötlet egy teljesen újról.
Mert ha már létezik saját honlapom, akkor bizony dukál hozzá egy saját napló is, így az exhibicionista lényem immáron innen fog előre nyomulni. :-)

Még sok munka vár rám, hogy minden olyan információ meglegyen itt is,amit fontosnak tartottam az előző blogban is, ehhez kérek némi időt s türelmet.

Ünnepélyesen megígérem, hogy igyekezni fogok! :-)

Share on Facebook

Játszótér :-)

2010. október 27. szerda

Vagyis újabb kütyüzés a konyhában, megérkezett a várva várt elektromos ostyasütőm! Hétfő óta olyan vagyok mint egy rühes macska türelmetlenkedő kisgyerek, mert egyik este sem volt annyi időm vagy kedvem, hogy nekiálljak sajtos ostyát gyártani, aminek a receptjét már nagyon rég kijegyzeteltem a Limarától, itt is köszönet érte!!! :-)

Ma meló után mély levegőt vettem és nekiálltam, igaz csak fél adagból (az is 60 dkg lisztet jelent). Háááát, elszuttyogtam vele pár órán át még úgy is, hogy kenyérsütés idejére sem függesztődött fel a készítés, mert annyi időre MrCic is beállt a szalag mellé betanított munkásnak. :-) Meg kell mondjam, mennyei íze és állaga van, holnap viszek be a gályahelyre is, mert férfikollégáim egy része előre jelezte kóstolásra való igényét amikor meglátták, hogy mit hozott nekem minap a futár. ;-)

Limaránál “Debreceni ropogós” néven fut, remélem nem bánja, ha ide is bemásolom a receptjét:

  • 1,2 kg liszt
  • 2 ek. só
  • 1 sütőpor
  • 10 dkg vaj
  • 25 dkg zsír (lehet libazsír is)
  • 25 dkg margarin
  • 2 tojás
  • 3 dl tej
  • 25 dkg reszelt sajt

A lisztben elkeverjük a sót, sütőport, majd elmorzsolni benne az összes zsiradékot. Ezután elkeverni a sajttal, majd a tojásokkal és a tejjel rugalmas tésztát gyúrni belőle. Ízlés szerint köménymagot is tehetünk bele.

A lisztben elkeverjük a sót, sütőport, majd elmorzsolni benne az összes zsiradékot. Ezután elkeverni a sajttal, majd a tojásokkal és a tejjel rugalmas tésztát gyúrni belőle. Ízlés szerint köménymagot is tehetünk bele.

Saját észrevétel, hogy legközelebb még több köménymagot fogok beletenni. :-)

Share on Facebook
El sem tudom mondani, hogy mióta játszadozom a gondolattal, hogy be kellene ruházni egy tésztagépbe, de valahogy mindig csak álom maradt. Nem tagadom, sokáig az ára volt az ami visszatartott, pláne amikor megfuttattam, hogy az alapgép ez egy dolog, de ami miatt én nagyon-nagyon-nagyon szeretném, az a ravioli-készítője, s hát az külön beszerzendő…
A héten három napot gályahelyi okokból kifolyólag Szombathelyen töltöttem, ahol is a főtére közelében sétálva megláttam egy régi Vasedényre hajazó boltot, s valami isteni sugallat hatására hátrahagyva a kolléganőket beugrottam egy kósza kérdésre, hogy van-e nekik ilyen gépük, s mibe fájna stb. Kérdésem elhangzása után a kiszolgáló hölgy hátravezetett egy már-már raktárnak látszó helyiségbe, ahol is rámutatott egy dobozra, s én menten dobtam egy hátast, amikor is kiderült, hogy gyakorlatilag az alapgép áráért (nem átverés, másutt tényleg ennyiért láttam az alapgépet, max. 1-2 ezerrel olcsóbban) most egy olyan összeállítás van, hogy a klasszikus nyújtás-szélesmetélt-cérnametélt háromszögön túl van adapter spagettihez és – tádáááámmm!!! -, raviolihoz is.

Azonnal meg is vettem, ami az utána következő másfél órában már nem tűnt olyan jó ötletnek, mert súlya volt, mint az anyós szavának gyakorlatilag dögnehéz volt. :-)

Ennyi bevezető után a lényeg, hogy ma végre ki is próbálhattam, isteni sárga házi tojásból gyors felindultságban készítettem pappardelle névre hallgató tésztaformát, valamint széles- és cérnametéltet. Utóbbit már meg is kóstoltuk, azt főztem bele a mai orjalevesbe.
Úgy érzem, hogy nagyon jó barátok leszünk! :-)


Kiegészítés Nóra, s más érdeklődők kedvéért

Ilyen az alapgép, ehhez jönnek még az egyéb kütyük. Márkája: Marcato Atlas 150.

Forrás: http://www.marcato.net

Share on Facebook

Gizi, az antinő :-)

2010. május 5. szerda

Sajnos kénytelen vagyok ezt a jelzőt használni szegény kis macsekra, mintegy fél órája értünk haza az állatorvostól, ahol is megfosztották minden lányságától. Nem mondom, nagyon jóképű vörös kandúr van a szomszédban ;-) , de úgy döntöttünk, hogy inkább választjuk ezt a megoldást, mint évente 2-3 alomnyi kiscicának gazdit keressünk, aztán esetleg ne találjunk, vagy ha találunk fájó szívvel adjuk oda, mert én aztán kb. a másodperc töredéke alatt fülig szerelmes tudok lenni egy gyalogszőrösbe. :-)
Most még ilyen bamba a szentem…

Share on Facebook