Mondtam már, hogy szeretek Ménfőcsanakon táborozni? Már vagy ezerszer, de nem győzöm elégszer hangsúlyozni. 
Hogy miért is? Mert a karcagi után van időben, s én mást se teszek csak varrok és varrok, meg jókat bandázunk – nagyjából kiszámoltuk Évivel a hazafelé vezető úton, hogy összesen kb. 15 órát aludtunk egész héten. Persze ha kötelező munkáról lenne szó biztos nem bírtuk volna de így, hogy “csak” varrtunk, így mindjárt más, 
Egy kicsit olyanok voltunk mint Mazsola az esőben való turkálással. 
Nagyon jó társaság verődött össze idén is, külön emeli a társaság fényét az “Óvónéni Kommandó“, innen is csókoltatom őket!
Még a tábor előtt összedobtam magamnak egy kék színvilágú táskát, mert ilyenem még nem volt, s a farmerszoknyával és a farmer-halásznadrággal tökéletes párosítás.
Még júliusban szert tettem egy íves vonalzóra Gáboréktól, az abban található minta inspirált, persze messze nem olyan lett a táska, csak hasonló. De ezt hiszem, pont ez a lényeg!
Naturitával nekivágtunk a nagy útnak, útközben begyűjtöttük Évit is, talán mondanom sem kell, hogy mennyire volt megpakolva az autó, amikor három foltvarró elmegy táborozni egy hétre.
Első nap Évi crazy-t oktatott, a másnapi doboztetőt készítették elő. Én közben renitenskedtem, mondván itthon előre dolgoztam a feladattal, akkor fejeztem be az előző bejegyzésben mutatott passziánsz képet, no meg bandáztam.
Második nap kerültem sorra én az oktatással, tavaly nagy népszerűségnek örvendett sokak körében a dáliás varródobozom, ezért ezt kérték tananyagnak. A tábort megelőző héten másból sem álltak a szabad perceim, mint az egységcsomagok összeállításával. Nem kis időbe s energiába került mire kiszabtam szürkelemezből a 22 résztvevő számára az alkatrészeket, de a végeredmény kárpótolt minden vízhólyagért. Meg közben elkészítettem egy újabb mintadarabot is:
Nézzétek milyen sok szép doboz készült!
Utána napon Boszi következett szeminol-variációkkal. Nem is én lettem volna, ha nem bonyolítom meg az életem egy kis minta átalakítással, meg persze nem is azt a táskát varrtam ami a feladat volt, de elégedett vagyok magammal, mert végre készítettem egy új tolltartót is a régi helyett, melyről már a cipzár húzókáját helyettesítő gemkapocs is rég letörött.
Aztán még varrtunk Méhike-féle filcbabát is, de ő még csak félkész állapotban van, így várat magára a mutogatás.
Ja, s majd’ elfelejtem! Egyik nap kipróbálhattuk a kosárfonást telefonkönyvből. Hááát, meg kell mondjam, nagyon tetszik a technika is, meg a végeredmény is!
